Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-01-02 / 1. szám

lássam.“­' A’ pap kisded tanuld szobájába ve­­zeté a’ királyt ’s nehány hittant, prédikátort ’s több eséllét mutata­ elé. Miután a’ király azokat megnézegette , így szólott: „Kegyelmed könyvei semmit érők, hozasson jobbakat.“ Pap. „Nincs tehetségem.“ Király. „Gondoskodom én arról, tűljön­ le ’s írjon.“ A’ pap engedelmes­kedett. A’ király folytatva: Oeuvres de Voltar­re, Systeme de la nature, s még több hasonló munka­kat neveze­ meg.“ Ily könyveket szerezzen ke­gyelmed, ’s ha nem tud jól francziául, hozassa­­meg fordításban; ötszáz tallért ajándékozok ke­gyelmednek arra. — A’ pap megköszönte, át­vette a’ pénzt’s a’ parancsot teljes­íté­ — Egy év múlva hasonlóképpen szemle alkalmával kérdé a’ király a’ paptól: „Meghozatta-é a’ pa­rancsolt könyveket ? „Igen is“ felele a’ pap ’s megmutatta a’ könyveket. A’ király nehányat megnézett, ’s mivel meggyőződhetett, hogy azo­kat szorgalmatosan olvasta ezt monda: „Lá­tom, hogy kegyelmednek van kedve magát mi­­velni, még ötszáz tallért ajándékozok, melylyel más fontos és derék munkákat hozathat.“ —­­Pap. „Alázatosan köszönöm, ’s mivel felséged oly kegyelmes , még egy más alázatos kérésem 39 volna. — Király. „Hadd halljam.“ Pap. „Papságom jövedelme csak kétszáz tallér; nőm ’s gyermekeim vannak, kiket nagy gonddal tartok ’s nevelek. Ha felséged kegyelmes lenne nekem jobb papságot adni, a’már kétszeri kegyes ajándékra nem lenne szükségem, mert a’szükséges könyveket is megszerezhetnem.“ „Király. „A­­zon nem segíthetek; az miniszter Zedlitz dolga, nála jelentse magát.“ Pap „Úgy későn kerülne rám a’ sor.“ Király. „Tehát jelentse nálam magát, ha hely találkozik; majd meglátom mit tehetek.“ „ A’ pap nem felejtette­ el e’ beszé­det. Nehány év teltével meghalt a’ pap Buuz­­lauban, ’s II. Fridrik gazdája éppen akkor tudá­­meg azt, midőn a’ királynak Küstrinbe kell e szemlére menni. Alig szállt­ bé Fridrik hozzá, ’s tüstént esedezett azon papi állomásért. Ki­rály: „Ha kegyelmed azt elnyerni akarja, menjen Berlinbe ’s jelentse magát Zedlitz miniszternél.“ Pap. „Félek ez rajtam keveset segít; ki tudja, nem mellőznek-e el, oly sok hivatalkereső van.“ Király. „Hivatkozzék kegyelmed rám.“ Pap. „Nem fog a’ miniszter nekem hinni. Ha felséged csak egy pár sort méltóztat adni, úgy bizonyosan nyertes leendek.“ A’ király nehány rendet írt, melyben a’ mi­nisztert értesité, hogy a’ bunzlaui papságot ....­ papnak adni jónak találta, ’s e’ levelet a’ ké­­relmesnek e’ szókkal átnyújtá, hogy ő,a’ bunz­laui megüresült papságot... „Itt van a’ mit kívánsz, menjen kegyelmed vele Berlinbe, kérje különösen Zedlitz minisztert azon üres­ségben lévő papi helyért, mert abban neki ren­det nem szabhatok.“ A’ pap a’ kabineti rende­lettel elment, jelentette magát Zedlitz minisz­ternél , ’s eléadta kérését. „Nem lehet“ monda a’ miniszter, „a’ király világos parancsa sze­rint, ily papi helyeket csak régen szolgáló tá­bori papoknak adhatni. Azért már azt egy i­­lyen tábori papnak adtam, a’ melyet illető meg­hívás már készen van. A’ pap ekkor a’ mi­­niszternek aladta a’ királyi parancsot. A’ mint a’ miniszter azt elolvasta, így szólott: „Ez már változtat a’ dolgon, a’ király önnek adta azon papi helyet. Szánom a’ meghívott tábori papot, de engedelmeskednem kell. »Szerencsét kívánok önnek.“ — A’ pap beállott jövedel­mei eklézsiájába, s megelégedetten élt ott ne­hány évig. Időtelve Breslauban megürült az egyhá­zi tanácsnál egy ülnöki hely , ’s a’ király haj­dani gazdája bízván annak tapasztalt kegyessé­gében , eltökélé magát annak elnyeréséért ép­pen a’ királynál próbát tenni. Sietve azért Potsdam­ba ment a’ királyhoz.,, Hogy van ke­gyelmed?“ Kérdé a’ király, „igen jól felséges uram!“ mond­a a’ pap; de kívánatai az ember­nek még is mindig vannak.“ Király. „Az természetes; lenni kell.“ Pap. „Még egy óhaj­tásom ’s alázatos kérésem lenne. Breslauban az egyházi tanácsnál egy ülnöki hely ürességben van,­­T­ ha méltóztatva felséged azt nékem ad­ni.“ Király. „Jól tudja kegyelmed, hogy ab­ban nem segíthetek, igazítsa e’ dolgot Zedlitz­­tzel ’s folyamodjék hozzá.“ Pap. „Ha méltóz­­tatna felséged néki viszont írni.“ — Király. „Az egyszer megeshetett, de gyakran nem. Zed­litz önállósít ember, nem engedi magát orránál fogva vezettetni. De — még is megkísértem. Vigyen egy levelet hozzá Berlinbe, ’s hozzon rá választ.“ — Reménytelve távozék­ el a’ pap s más nap reggel egy a’ miniszterhez intézett ka­bineti írást kapott. Azzal Berlinbe ment, s azt benyújtá az egyházi tanácsi ülnöki helyet kérő levelével együtt. Midőn a’ miniszter azt felbon­totta, következő parancsot találta benne : A’„ké­relme« új követelésével elutasítandó, mert kü­lönben ily forma kivonatainak soha határa nem leend. „A’ miniszter tehát rövideden nyil­­vánitá a’papnak, miszerint kérése nem teljesit­­tethetik, ’s reménytelen válaszszal bocsátá­ el. Békétlenül tért­ viszsza Forsdamba, s a’ király­nál magát bejelentette. „No!“ kérdé a’ király, „mi történt, elnyerte-é kegyelned azon hiva­talt?“ — Pap. „Nem felséges uram! a’ m­­niszter azt tőlem megtagadta.“ Király. „­Lát­ja kegyelmed, hogy igazam van; egyszer meg­történhetik a’ minisztert valamire rá­venni, de többször nem. Ha ő nem akar, én semmit sem te­hetek; különben elkedvetleníti, s meg nem ha­ragíthatom, mert hivatalát leteszi, már pedig nála nélkül nem lehetek. — Menjen haza­ 2

Next