Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-01-02 / 1. szám
lássam.“' A’ pap kisded tanuld szobájába vezeté a’ királyt ’s nehány hittant, prédikátort ’s több eséllét mutata elé. Miután a’ király azokat megnézegette , így szólott: „Kegyelmed könyvei semmit érők, hozasson jobbakat.“ Pap. „Nincs tehetségem.“ Király. „Gondoskodom én arról, tűljön le ’s írjon.“ A’ pap engedelmeskedett. A’ király folytatva: Oeuvres de Voltarre, Systeme de la nature, s még több hasonló munkakat neveze meg.“ Ily könyveket szerezzen kegyelmed, ’s ha nem tud jól francziául, hozassameg fordításban; ötszáz tallért ajándékozok kegyelmednek arra. — A’ pap megköszönte, átvette a’ pénzt’s a’ parancsot teljesíté — Egy év múlva hasonlóképpen szemle alkalmával kérdé a’ király a’ paptól: „Meghozatta-é a’ parancsolt könyveket ? „Igen is“ felele a’ pap ’s megmutatta a’ könyveket. A’ király nehányat megnézett, ’s mivel meggyőződhetett, hogy azokat szorgalmatosan olvasta ezt monda: „Látom, hogy kegyelmednek van kedve magát mivelni, még ötszáz tallért ajándékozok, melylyel más fontos és derék munkákat hozathat.“ —Pap. „Alázatosan köszönöm, ’s mivel felséged oly kegyelmes , még egy más alázatos kérésem 39 volna. — Király. „Hadd halljam.“ Pap. „Papságom jövedelme csak kétszáz tallér; nőm ’s gyermekeim vannak, kiket nagy gonddal tartok ’s nevelek. Ha felséged kegyelmes lenne nekem jobb papságot adni, a’már kétszeri kegyes ajándékra nem lenne szükségem, mert a’szükséges könyveket is megszerezhetnem.“ „Király. „Azon nem segíthetek; az miniszter Zedlitz dolga, nála jelentse magát.“ Pap „Úgy későn kerülne rám a’ sor.“ Király. „Tehát jelentse nálam magát, ha hely találkozik; majd meglátom mit tehetek.“ „ A’ pap nem felejtette el e’ beszédet. Nehány év teltével meghalt a’ pap Buuzlauban, ’s II. Fridrik gazdája éppen akkor tudámeg azt, midőn a’ királynak Küstrinbe kell e szemlére menni. Alig szállt bé Fridrik hozzá, ’s tüstént esedezett azon papi állomásért. Király: „Ha kegyelmed azt elnyerni akarja, menjen Berlinbe ’s jelentse magát Zedlitz miniszternél.“ Pap. „Félek ez rajtam keveset segít; ki tudja, nem mellőznek-e el, oly sok hivatalkereső van.“ Király. „Hivatkozzék kegyelmed rám.“ Pap. „Nem fog a’ miniszter nekem hinni. Ha felséged csak egy pár sort méltóztat adni, úgy bizonyosan nyertes leendek.“ A’ király nehány rendet írt, melyben a’ minisztert értesité, hogy a’ bunzlaui papságot .... papnak adni jónak találta, ’s e’ levelet a’ kérelmesnek e’ szókkal átnyújtá, hogy ő,a’ bunzlaui megüresült papságot... „Itt van a’ mit kívánsz, menjen kegyelmed vele Berlinbe, kérje különösen Zedlitz minisztert azon ürességben lévő papi helyért, mert abban neki rendet nem szabhatok.“ A’ pap a’ kabineti rendelettel elment, jelentette magát Zedlitz miniszternél , ’s eléadta kérését. „Nem lehet“ monda a’ miniszter, „a’ király világos parancsa szerint, ily papi helyeket csak régen szolgáló tábori papoknak adhatni. Azért már azt egy ilyen tábori papnak adtam, a’ melyet illető meghívás már készen van. A’ pap ekkor a’ miniszternek aladta a’ királyi parancsot. A’ mint a’ miniszter azt elolvasta, így szólott: „Ez már változtat a’ dolgon, a’ király önnek adta azon papi helyet. Szánom a’ meghívott tábori papot, de engedelmeskednem kell. »Szerencsét kívánok önnek.“ — A’ pap beállott jövedelmei eklézsiájába, s megelégedetten élt ott nehány évig. Időtelve Breslauban megürült az egyházi tanácsnál egy ülnöki hely , ’s a’ király hajdani gazdája bízván annak tapasztalt kegyességében , eltökélé magát annak elnyeréséért éppen a’ királynál próbát tenni. Sietve azért Potsdamba ment a’ királyhoz.,, Hogy van kegyelmed?“ Kérdé a’ király, „igen jól felséges uram!“ monda a’ pap; de kívánatai az embernek még is mindig vannak.“ Király. „Az természetes; lenni kell.“ Pap. „Még egy óhajtásom ’s alázatos kérésem lenne. Breslauban az egyházi tanácsnál egy ülnöki hely ürességben van,T ha méltóztatva felséged azt nékem adni.“ Király. „Jól tudja kegyelmed, hogy abban nem segíthetek, igazítsa e’ dolgot Zedlitztzel ’s folyamodjék hozzá.“ Pap. „Ha méltóztatna felséged néki viszont írni.“ — Király. „Az egyszer megeshetett, de gyakran nem. Zedlitz önállósít ember, nem engedi magát orránál fogva vezettetni. De — még is megkísértem. Vigyen egy levelet hozzá Berlinbe, ’s hozzon rá választ.“ — Reménytelve távozék el a’ pap s más nap reggel egy a’ miniszterhez intézett kabineti írást kapott. Azzal Berlinbe ment, s azt benyújtá az egyházi tanácsi ülnöki helyet kérő levelével együtt. Midőn a’ miniszter azt felbontotta, következő parancsot találta benne : A’„kérelme« új követelésével elutasítandó, mert különben ily forma kivonatainak soha határa nem leend. „A’ miniszter tehát rövideden nyilvánitá a’papnak, miszerint kérése nem teljesittethetik, ’s reménytelen válaszszal bocsátá el. Békétlenül tért viszsza Forsdamba, s a’ királynál magát bejelentette. „No!“ kérdé a’ király, „mi történt, elnyerte-é kegyelned azon hivatalt?“ — Pap. „Nem felséges uram! a’ mniszter azt tőlem megtagadta.“ Király. „Látja kegyelmed, hogy igazam van; egyszer megtörténhetik a’ minisztert valamire rávenni, de többször nem. Ha ő nem akar, én semmit sem tehetek; különben elkedvetleníti, s meg nem haragíthatom, mert hivatalát leteszi, már pedig nála nélkül nem lehetek. — Menjen haza 2