Honderü, 1847. június- december (5. évfolyam, 2/1-26. szám)
1847-11-02 / 18. szám
---------------------------------------------------------------------------------------- — 357 — kk. így Örömest közli lapunk a Szarvasról a Vajda emlékügyében beküldött felszólítást is. Hanem azon csekély kéréssel bátorkodunk mégis járulni a t. ez. beküldő urakhoz , hogy ne fizettessenek velünk üres papirosért drága postabért, hanem szabják a levelet a tárgyhoz. Az említettük felszólításba , melyet bebb talál olvasó, egy egész íveg durvább postapapírra való 12 apró sorocskában felírva. Tehát a durva ív kilencz tizedrésze üresen állott. Vagy pedig — és ez nichts als billig — méltóztassanak a levelet bérmentesítni, s akkor aztán ám küldjenek csomagokat a minőket tetszik. Jelentés és felszólítás a Vajdaemlék’ Ügyében. A szarvasi ág. hitv. főtanoda által tavaly megnyitott aláírás a Vajdának állítandó emlékre s a Vajda’ nevét viselő zeneintézetre eddig a következő eredményeket szülte : Az aláirt, s nekünk hivatalosan bejelentett Öszveg rúg 161 ftra s 25^5 krra pengőben. Begyült ugyanis az aszódi ág. hitv. tanoda ívén 3 ft, a tiszaföldvári olvasóegylet’ részéről 3 ft; Székács József úr’ ivén 13 ft 30 kr.; Szabó József úrtól 56 kr.; az újverbászi ág. hitv. tanodától 15 ft.; a bács-szerémi esperességben 22 ft 12 kr.; a pápai helv. hitv. főtanoda’ ívén 28 ft 50 kr.; a nagy-enyedi helv. hitv. főtanoda’ ívén 32 ft.; Vörös Lidia kisasszony' ívén 43 ft 42 kr. pengő pénzben. — Ezen öszvegből az alulirtnak átadatott, az aszódi tanoda részéről 3 ft.; a tiszaföldvári olvasóegylet által 3 ft.; Székács József úrtól 13 ft 30 kr.; Szabó József úr’ részéről 56 kr.; a pápai főtanoda’ részéről 18 ft 50 kr.; Vörös Lidia kisasszony’ íve után 43 ft 42 kr. pengőben. —Ezen jelentéshez csatoljuk azon kérő felszólítást, szíveskednének az aláírási ívekkel ellátott intézetek és magányosak ezen íveket, a begyülendett pénzekkel együtt minél előbb vagy egyenesen az alulírtnak, vagy — ha ezt az alkalomhiány nem engedné — Tavassy Lajos úrnak, a pesti ág. hitv. közép tanoda igazgatójának megküldeni. Szarvas , tizedhó’ 24. 1847. GREGUSSÁKOS, mint a vajdaemléki pénzek’ jegyzője s tárnoka. ÚTI VÁZLAT LEVELEKBEN. Fekete Károlyhoz. (Folytatás.) Ha valamikor honunk’ sós vidékeivel megismerkedni akarsz , kerüld Tokajt s Szabolcs megyét, nehogy oly keserves úti emlékeket vigy magaddal, minőket e sorokat küldő barátodnak kellen fájdalom! czipelni.—A Szerencsről Tokajba vezető úton ugyanis lassan , s nagy süppedéseken át haladva , piszkos utczán , összevissza épült házak közt, körül kőre, büdös lég , s kocsinkban kiállt nem egy főütés után , a városból, — mert ez volt Tokaj — hála Istennek ! kiértünk. — De most még nyár eleje van , s csak egy hétig tartott eső , hát még ősz , és télen midőn a Bodrog és Tisza is elhagyják medrüket — ekkor Isten ments! — A nélkül tehát, hogy a boristennek legkedvesb magyar nedűjéből helyben inni csak akaratunkban is lett volna — átkeltünk a Tiszára tett magas, erős hídon— s Rakamazon pihentük az út terhétől fáradt tagjainknak erőt adó álmunkat. Másnap — és az ezután következő — ed e két nap ! — ismerkedtete meg az alföld egy része — Szabolcs’ nagyszerűségével, — mely nagyszerűség’ rajza ívekbe kerülhetne bár, csupán néhány jellemvonást róla. — Rosz út, vagy feneketlen sárban , nyaktörő süppedésekkel czifrázva , vagy változatosság’ okáért homokban. — Előtted szabad síkon távol tornyok s épületek’ fehérlenek, — város vagy falu, de legalább állomásid’ egyike , mit unalmas útad minél hamarabb óhajtat eléretni veled, s melybe becsületes türelemmel fölszerelve el is juthatsz. — Körülötted a száraz helyeket ha vetés nem borítja , juhok lepik , szomorúan kongatva kolompjaikat, vagy ennél jóval nagyobb állatok tapossák a legelőt , — subába bujt komolyan füstölő őztől követve. — A szomszéd pocsolyákban pedig, — melyek egyébiránt nálunk tavaknak is beillenének , békák kuruttyolásaitól körülvett gólyadeputatio által véghezvitt tizedelést szemlélhetsz. — S én, midőn mindezek’ tömkelegében valók, midőn jó fél nap tettük meg a különben négy mérföldnyi utat — midőn elkésve, a homok rekedt hangú sustorgásaiban s pocsolyáin keresztül éjjel úsztunk — midőn Vásárosnamény előtt lovaink kocsinkkal a sárba csaknem belefultak — felkiáltottam Tóth Lőrinczünkkel: ,,Oh boldog Tisza — viglorius Tybiscus — oh féllábon szendergő gólyák, és csikorgó kútgémek , — feneketlen utakon megsülyedt oláhszekerek!“ — beszélnek hazánk’ nagyságáról—mint e mi Bécsben gyártott, s a magyar szabadság sorában nyakig bukott úti kocsink. Nyíregyháza egyébiránt— Szabolcs’ kereskedési főhelye — most új életnek örül. Volt földesuraik Károlyi s Dessewffy grófok’ hatalma alól megváltva magukat, az egykori kastélyban tartják tanácsi gyűléseiket. A ház földszinti , csinos és elég tágas , elötte fecskendők, — a jó rend’ jelei állnak. — Utczái e ház’ teréről látszanak kisugárzani,— az a város’ közepén esvén. — Gyógyszertára kettő , boltjai többek , de utczái sárosak. Kár, hogy mint több megyékben.