Ifjúmunkás, 1968 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-05 / 1. szám
Új évi tervek számokban Mozgalmas, bölcs intézkedésekben és határozatokban gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött, olyan esztendőt, melynek gyümölcsei már az új évben kezdenek megmutatkozni . Ezt tükrözi az 1968. évi nemzetgazdasági állami terv elfogadásáról szóló törvénytervezet is, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés plenáris ülésén fogadtak el. Ebből idézünk: " Az ipari termelés értéke az idéncsaknem 22 milliárd lejjel tör!, mint 1967-ben volt, és 5,7 milliárd lejjel haladja mert az ötéves tervben előirányzott szirti amalat. A villamosenergia-termelés több mint 28 milliárd kilowattóra lesz az idén, a villamos központok beszerelt teljesítő képessége pedig körülbelül 5200 megawattra emelkedik. Több mint 4,9 millió tonna acélt és csaknem 3,4 millió tonna tömör hengerelt árut állítunk elő, és 21 százalékkal növeljük az ötvözött acélok termelését. A galaci kombinátban megkezdi a termelést az oxigén-befúvású konverterekkel felszerelt új acélmű. A meglévő kapacitások teljesebb kihasználásával, a technológiai folyamatok jobb megszervezésével, a gépgyártóipar termelése 2,9 milliárd lejjel lesz több 1958-Ьап, mint amennyit az ötéves tervben erre az időszakra előirányoztak. A vegyiipar termelése is felülmúlja az idén az ötéves tervben az 1964 évre előirányzott színvonalat, több gumit, gumiabroncsot, szódatermeket, műrostot, műfonalat, lakkot, gyógyszert stb. fogunk gyártani. Az ez évre tervezett könnyűipari termelés 2,3 milliárd lejjel lesz nagyobb, mint amenynyit az ötéves terv 1968- ra előír. Több szövöttárut, kötöttárut, készrutiát és cipőt fogunk gyártani. A mezőgazdaságban — normális éghajlati viszonyok mellett — az ötéves tervben erre az évre kijelölt felsőhatárnál 1,4 milliárd lejjel nagyobb értékű össztermelést érünk el. Felépül körülbelül 1100 tanterem, újabb térségekkel gyarapodik a felsőfokú oktatás, megkezdődik a kulturális létesítmények építése Craiován és Marosvásárhelyen. Több mint 57 000 lakás építését irányozza elő a terv állami alapokból, legtöbbet azokba a helységekbe, ahol jelentős ipari fejlődés várható. A magányos ember (Folytatás az 1. oldalról) A szobában mi Marikával kapjuk a két széket, házigazdánk alacsony csónakpadra ül. Ezenkívül az asztal, az ágy és a gyenge meleget adó dobkályha a szoba miden bútorzata, vagy ahogy Berecz bácsi később keserűen megjegyezte : minden, ami egy élet munkájából, s két világháború pusztításából megmaradt. De az asztal fölötti polcok roskadoznak a szakkönyvek alatt, az asztalon három nyelven folyóiratok. Berecz László hetvenéves, és tavaly Pestről hozatta meg a kétkötetes szakkönyvet, amelyben a világ minden autómotora, kisautó-típusa megtalálható. Egy németnyelvű lap a világ most épülő technikai csodájáról készült rajznál van kinyitva : a hang sebességénél háromszor gyorsabban repülő Concorde, a 115 tonna súlyú szuperszonikus gép rajzánál. A gépek Berecz bácsi szenvedélyeigyakran jönnek érte a lökhajtásos gépek repteréről, hogy segítse őket pár hónapig a munkájával). Gépekről kezdünk beszélgetni, pedig arra szeretnék választ kapni, miért segít a gyorshajók fiatal szerelmeseinek, mi állított ebben a munkában fiatalok közé egy hetvenéves embert ? De Marika előre figyelmeztetett, Berecz bácsi nem szeret mesélni magáról, s még kevesebbet az életéről. A gépekről beszélünk hát azzal a hittel, hogy Berecz bácsi nagy szenvedélye lassan megteremti azt a hidat, amin el lehet indulni egy ilyen magányos élet megértése felé. — Talán a Bega hozott össze a fiúkkal — válaszolt később a sokat halogatott kérdésre —. Én is motorcsónakos vagyok, harmincnyolcban nekem volt a leggyorsabb motorcsónakom a Began. Fényképek kerülnek elő arról a régi csónakról és a fiatal Berecz bácsiról. Ezeket nézegetjük, de érzem, tudom, hogy ennél sokkal több, sokkal mélyebb dolog az, ami Berecz bácsit arra indította, hogy hatalmas tudását, amit élete egyetlen örömeként gyűjtött, minden féltékenység nélkül, a maga egészében tegye a fiatalok elé. Még Király mesélte Galacon : „Nagy vitám volt Berecz bácsival, hogy milyen aerodinamikus testet szerkesszünk a szárnyas csónakoknak, és meggyőződésem ellenére engedtem az öregnek. De amikor kipróbáltuk a Begán, s különösen, mikor a Dunán száguldtam vele, rájöttem, mennyire igaza volt. Egy más formájú test nem tudott volna egyensúlyban maradni, s talán az ekranoplan sem juthatott volna eszünkbe, amit ezután a test után szerkesztettünk. — Én nem tudtam soha kijutni a Bega mellől — mondja most csendesen Berecz bácsi. — Apám fizikatanár volt, én örököltem a számtan, fizika, a gépek iránti szeretetet, de tanulni nekem már nem lehetett. Apám meghalt, mesterséget kellett tanulnom, hogy segíthessem a többieket, a nálam kisebbeket... Telnek az órák, a kis dobkályhában kialszik a tűz, a lábam fázik, de nem tudok mozdulni, mert egy élet történetét hallom, egy olyan sorsot, amely mindig rosszul alakult. — Sok véletlen játszik közre abban, hogy egy ember két világháború után egyáltalán életben marad, és hogy áldjuk ezeket a véletleneket... Emlékszem egy repülőtámadásra, még az első világháborúból. Akkoriban nem voltak olyan veszélyesek, mint később, nem is mozdultunk a barátommal a jó olasz napról. A bombák azért robbantak, s a barátom felkelt, én meg felültem, lem hova megy. Abban a pillanatban súlyos repeszdarab vágta föl mögöttem a földet. Ha nem ülök fel... Mostanában gyakran jut eszembe, akkor lett volna jó, tizennyolc éves koromban. Mert aztán később mindig kikerült a halál, de csak azért, hogy kétszer is elpusztult otthonba kerüljek vissza, s végül egyedül, teljesen egyedül maradjak... Ezért mondom most, hogy nem mindig szerencsések ezek a vételi ének. — De Berecz bácsi — szól közbe Marika —, hát nem azt mondta, hogy mindenképpen megszeretné még élni, amikor az én Királyom . . .• Igen, kérem. Hát ezt tényleg mondtam, mert a Király az olyan ember. Zseniális elgondolásai vannak, és-hal értük, ezek töltik ki az életét. S ha nehezen is s nagyon sok bátorsággal, de kijut a Bega mellől Megérdemli. Ezért is próbáltam segíteni neki, ajánltam fel tudásom, tapasztalatom. A rotoros hajója egyedülálló a maga nemében, a szárnyashajó kísérletei nagyszerűen sikerültek a nyáron, és már az ekranoplannal is próbálkoztak. Igaz, lezuhantak, mert a fiatalok mindig sietnek, mindig türelmetlenek. Azt az aerodinamikus testet eredetileg nyolc lóerős motorhoz tervezték, de mert az nem biztosított olyan sebességet, hogy a csónaktest egészen elszakadjon a víztől és fölötte repüljön, az én tizenhat lóerős ELTO-mat szerelték rá. Én ültem bele, de a fiúk erősen topogtak, mert amikor éreztem, hogy a csónaktest minden ízében feszül és remeg, le-lefogtam a gázt. Kiszálltam hát, s átadtam a helyem az ifjú Kovácsnak, a Pali gyereknek, ő persze rákapcsolt, a test felszökött, s repült a víz és a csónaktest közé préselődő nagy felhajtó erejű levegőrétegen. Repült, de pár kilométer után lezuhant. Úgy szedtük ki Palit a nád közül, s akkor is úszva, de húzta maga után a csónakot, hogy ne merüljön el... Most annak örülnek a fiúk, hogy állítólag kapnak egy Carpaţi motort, talán anyagot is, hogy megcsinálják az első román gyorshajót, ami igaz, hogy csak kisméretű egészségügyi hajó lesz, de már azt jelenti, hogy Király kitört a Bega mellől. Igen, Király kitört, és mint az ér, eljut az óceánig... De az úton ott állt Berecz bácsi is, visszafogta, óvta az időt, erőt rabló kitérőktől. S ha többet nem csinált volna életében, akkor is áldanunk kell azokat a véletleneket, amelyek megtartották, mert az ilyen emberek végül is legyőzik a magányt, s ha maguk már nem is tudnak elindulni, az utánuk jövőket segítik, hogy kikerüljék a megismerés útján leselkedő zátonyokat. Kovács Erzsébet Berecz László: „Igen, azt mondtam : meg szeretném érni, hogy Király kijusson a Begáról." Király Mátyás : „Gyorshajók kellenek, melyek kitörnek a vízből, és a felszínen száguldanak."* Király Marika : „Legtöbbet mégis én kaptam, az én Királyomat ...“ Eredi Öcsi : „Amikor a rotoros csónakot csináltuk, megtanultam : tenni kell valamit az életben, amiért mindent vállal az ember". Stoica Adriana : „Még csak diákok vagyunk s vannak, sajnos, akik ilyen alapon értékelik kísérleteinket." Kovács Pali : „Legszebb talán az ekranoplánunk volt, olyan mint a gépkocsik között a Mercedes.. Pilisi Jancsi : „M t mo:: i ák magamról ? Csak egy mindennapi ember vagyok". Ifjúmunkás Vagy még inkább: kölcsönösen nem tisztelték egymást. Ebben persze megvan a maga része a. . . Elfutóban van fölötte az idő, városi iskolából kopott ki falura, s egy kicsit a gyermekekkel érezteti világfájdalmát. Megaztán Marci félhivatalos tagja a legénytársadalomnak, s nem dugta be a fülét, amikor ezt-azt mesélték . . . Mire Marci észhez tért, már az igazgató előtt állt. — Betelt a pohár ! — dörögte az igazgató tűzzel, mert — s ezt Marci már jó néhányszor saját bőrén tapasztalta — a történelem tanárnő valahogy jobban fáj a dilinek. . . És kiűzték a paradicsomból. A dühös szitkokból, s a szórkadatból annyit kivehetett, hogy : elmúlt tizenhat éves, már nem iskolaköteles, menjen, ahova akar, de az iskolába többet ne tegye a lábát ! Itt ő egy szálka, egy konkoly, egy kovász, egy rossz szelleme a többi iskolásnak és a jó tanári kar életének megkeserítője , akik mindent, de mindent megtettek, hogy belőle egy becsületes, hasznos embert faragjanak, de kár volt a gőzért, mert ha így folytatja, akkor tömeggyilkosként, börtöntöltelékként végzi. Marci vette a táskáját és kivonult az iskolából, de egyáltalán nem látszott letörtnek, sem meghatódottnak. A kérdés most már csak az marad : vajon ez volt az egyetlen és csalhatatlan megoldás ? Hogy a legkönynyebbik, az biztos ! De hát nemcsak ebben az iskolában hajlamosak arra, hogy szépen kikerüljék a döccenőket. . . Mégis az az érzésem: nem is Marci, hanem az igazgató bukott meg a nevelésből. 4j_ újfájír# 3 Példázat a döccenőkről Marci nem éppen lángész Erről tanúskodik az is többek között, hogy bár jól benne van a tizenhatodik életévében, még most is a Vili. osztály tanulója. Pedig egy kicsit már kilóg az iskola közösségéből, nemcsak esetlen nyurga kamaszságával, majomszerűen hosszú végtagjaival, illetlenül imitáló hangjával, hanem sokszor fékezhetetlen természetével is. Tetejébe szüneten is, órák alatt is leplezetlen mohósággal szemléli a lányokat, s nincs olyan cicázás, dandírozás, amikor elszalasztaná az alkalmat, hogy átölelje őket. A lányok visongnak ugyan, perlekednek is vele, de a következő szüneten.. . És az esték is . . . Már csendes a falu, sötéten ásítanak az ablakszemek, de Marci ott kujtorog az utcán a vele egyivásúakkal Éppúgy sóhajtozik ő is, és éppen úgy lesi a moziból kijövő lányokat . . . Az orvosi rendelő ablaka, alatt kakaskodott éppen, amikor meglátta az iskola igazgatója. Mi tagadás, nem iskoláshoz méltó időben : a tizenegyes felé baktatott az óra kismutatója . . . A pohár másnap telt meg mégis. És nem ezért. Történelem órán. Kölcsönösen nem fértek egymás hegyében a történelem tanárnővel.