Ifjúsági Magazin, 1970 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1970-09-01 / 9. szám

SZÉP LEÁNYOK,NE SÍRJATOK! BALÁZSOVITS LAJOS alig volt húszéves, amikor filmezni kez­dett. Milyenek voltak az első élmé­nyei? — erről kérdezem. # Kedvezett a szerencse is. A má­sodik évfolyam elvégzése után olyan környezetbe kerültem, ahol kemény munka folyt. Sára Sanyiékkal a Fel­dobott kő című filmet mostoha kö­rülmények között forgattuk, de na­gyon megérte, noha a filmezés ro­mantikus részéből vajmi keveset ér­zékeltem. Már a főiskolán rájövünk, hogy ez a pálya nem abból áll, hogy felmegyünk a színpadra, vagy oda­­állunk a kamerák elé és jöhet a móka-bóka. Minden fiatal rádöbben, hogy ebből a bizonyos móka-bóká­ból előbb-utóbb ki kell gyógyulni. És amikor ezt megtanulja, már nem kiskorú többé. Új filmje, a Szép leányok, ne sír­jatok fiatalokról szól. Egy tizenhat éves lányról, aki tiltakozik a kör­nyezete által ráerőszakolt menyasz­­szonyság ellen.­­ A fiatalokban életkori adottság a dac. Nem lehet életrecepteket a ke­zükbe nyomni. Mindig azokat a taná­rokat szerettük, akik nem mondták­ ezt így, azt meg úgy. A személyes kockázat élményét nem szabad el­venni! Ebből viszont minden fiatal­nak meg kell éreznie a felelősséget. Megtanulják önállóan megítélni a ■helyeset, a jót Egyszersmind akkor írtjet felelősséget érezni, ha bíznak bennünk. Szeretem József Attila so­rait: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” Huszonhárom éves, a Madách Színház tagja. A közönség elsősor­ban filmről ismerte meg. Színész és filmszínész. Melyik a kedvesebb: a színház vagy a film? – Bekerülve a színházhoz, rá kel­lett jönnöm, hogy sok mindent nem tudok. A film egészen más. Minden lépésre vigyáz a rendező. Színpadon viszont egyedül marad a színész. A próbákon sok bizonytalanság kava­rog bennem... aztán kikristályoso­dik valami értelmes dolog. Hogy mi áll hozzám közelebb? Nem tudnék választani a színházat is, a filmezést is nagyon szeretem. Jó érzés, ha jó a produkció, és jó egy alkotó közös­ség részesének lenni. A művészet kötelez. Elvállalunk valamit, amit nagyon komolyan kell csinálni. És olyan is van, amikor nem megy. Sok­szor úgy éreztem, minden összeom­lik, aztán valahol olvastam, hogy a terméketlen pillanatok olykor ter­mékenyek. Rájöttem, hogy az össze­omlások is nyújthatnak nélkülözhe­tetlen tapasztalatokat A felvételvezető jelenethez kéri Balázsovitsot. Csattan a csapó, az operatőr munkához lát, berreg a gép. Nézem a színészt. Mosolya a leg­­megragadóbb. Fiús, tiszta, komoly mosoly. 34 m­ JAROSLAVA SCHALLEROVA ÉS BALÁZSOVITS LAJOS A FILM KÉT FŐSZEREPLŐJE BRASSNYÓ KLÁRA ÍRÁSA ÉS FOTÓI

Next