Ifjúsági Magazin, 1970 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
a lehetőségei és törvényei alakították életét. Külföldi egyetemeken, tanult, világszerte utazgatott, és már egész fiatalon éppoly otthonosan mozgott a hazai és a nemzetközi arisztokrácia társasági életében, mint a budapesti és párizsi művészvilágban. Fáradhatatlanul tanulmányozta korának jelentős eszmeáramlatait, és ezeknek igyekezett hangot adni önemésztő lázzal megírt műveiben. Ha elolvasod híres Naplóját, kiváltképpen a párizsi éveiről szólót, benned is, mint minden olvasójában bizonyára felötlik: mikor alhatott, pihenhetett ez a törékeny testalkatú író? Éveken át és nap nap után, reggeltől hajnalba nyúló körforgás előkelő szalonokban, irodalmi és színházi nagyságok baráti összejövetelein, színházakban, műtermekben, szórakozóhelyeken. S szüntelen szellemi résenlétben, soha fel nem lazuló érdeklődéssel, mindig készen csevegésre, vitára és mindent aprólékosan megfigyelve. Ezek mellett még a roppant lelkiismeretesen végzett írói munka, az elemző és értékelő igényű naplóírás. Ez az életforma korán sírba vitte, harminc éves volt, amikor tüdőbajban meghalt. A kötetben megjelent regényei — a Naplója mellett — életművének legkülönb darabjai. A kiválás genezise c. regénysorozatából ez a három regénye készült el: A pénz legendája, Gányó Julcsa, Faimus. Az első regény hőse egy okos és érzékeny idegzetű, a kora modern gondolkodásával sok tekintetben azonosuló arisztokrata lány, aki mélyen megveti környezetét, kíméletlenül feltárja annak léhaságát, képmutatását, önzését, pénzimádatát. A regény romolhatatlan erényének a rendkívül finom és elmés lélekrajzot tekinthetjük. A Gányó Julcsában Justh egy egészséges ösztönű és gondolkodású parasztlány alakját rajzolja meg, gazdag érzésvilágát, szerelmi konfliktusait és lázadozását a hajdani falu földhöz ragadt előítéleteivel és erkölcsi normáival szemben. S végül a Faimus Justh Zsigmond legjelentősebb regénye, életművének kiteljesedése. Nagyarányú körkép és egyben félelmetesen egyértelmű látlelet a szétesésre, pusztulásra megérett arisztokrata világról. Justh Zsigmond regényeit és egész bonyolult életművét Diószegi András elemzi és méltatja nagy gonddal felépített, alapos tanulmányában. A kötet művészi értékű rajzait Zsoldos Vera készítette. (Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar elbeszélők sorozata) HÁNYODÁS Kamjén István: Hányódás. A kötet címadó kisregénye döbbenetes adalékokkal egészítheti ki hallomásaidat a húszas— harmincas évek hazai szegénységéről. Kemjén István egyik legkitűnőbb ismerője annak a szomorú korszaknak, amikor nincstelen magyar családok tízezreinek az asztaláról gyakran még a száraz kenyér is hiányzott. Amikor még serdülő korban levő gyerekeknek is nehéz testi munkát kellett vállalniuk, hogy könnyítsenek családjuk iszonyatos gondjain. A kisregény hőse, Bálint is hamar megismeri a nyomorúságot, a tanyai munka keménységét, a cselédtartó gazdák kíméletlenségét , a kisemmizettséget. Az a legfőbb jó az életében, ha édesanyja néha bocskorszíjat (egy akkori olcsó édességet) vásárol neki, „amit jóízűen lehetett szopogatni”. Bálint élete a későbbiek folyamán is az embertelen nélkülözések sorozata. Budapesten végigjárja a munkanélküliek és az alkalmi munkások kálváriáját. Olykor már-már kissé rendezettebb viszonyok közé kerül, de korai az öröm: hol innen, hol onnan menesztik mint létszámfölöttit, kezdődhet elölről a koplalás, az ágyrajárás, a kétségbeesett munkakeresés, a hányódás. Kamjén népballadai egyszerűséggel beszéli el hőse életét. A puszta tényekre irányítja a figyelmet, ezeknek a drámaisága feszül, izzik a regényben. De bármennyire is komor az alaphangja, mégsem vigasztalan. Sok melegítő fény sugárzik belőle. A férfias küzdeni tudásé, a tiszta életörömöké és vágyaké. A kisregényt jól egészíti ki Kamjén István néhány rövidebb-hosszabb elbeszélése. Egyik-másik nem több kedves, romlatlan hangulatú anekdotánál, de amelyekben az író mélyebben láttat meg emberi sorsokat, ugyanaz a megrendítő kép bontakozik ki, mint a kisregényében. (Szépirodalmi Könyvkiadó) A Pesti Színház nemrég mutatta be G. B. Shaw: A hős és a csokoládékatona című vígjátékát. G. B. Shaw a 20. századi drámairodalom kimagasló alakja, a modern szatirikus vígjátéknak mindmáig utolérhetetlen mestere. Legjelentősebb színművei, a Szerelmi házasság, Warrenné mestersége, Pygmalion, Barbara őrnagy, Szent Johanna, Caesar és Cleopatra, színházainkban évtizedek óta kedvelt repertoárdarabok. Az ír származású nagy csúfolódó témáit javarészt a fiatalabb éveivel egybeeső viktoriánus kornak, a brit gyarmatbirodalom virágzó korszakának társadalmi visszásságaiból, ellentmondásaiból, uralkodó életfelfogásának és erkölcsének önző és álnok világából merítette. Ezt a világot állítja pellengérre darabjaiban, nem kímélve semmilyen rangot és semmilyen tiszteletnek örvendő, de már lomtárba való hagyományt és előítéletet. Ez a vígjátéka, amelyet most a Pesti Színház mutat be, kevésbé ismert műve, de nem kevésbé méltó nagy jelentőségű életművéhez. Ezúttal egy balkáni katonai csetepaté ürügyén a militarista felfogásnak és gyakorlatnak két változatát veszi célba. Az egyik, a műkedvelő katonatípus, hősi pózokkal palástolja korlátoltságát, a másik, a zsoldoskatona, legalább annyiban különb az előzőnél, hogy őszintén és önironikusan kiszolgáltatja kalandorságát, cinizmusát, emberi ügyefogyottságát. A Réz Ádám fordította kitűnő darabot Kapás Dezső rendezte. Az ő érdeme a szilárdan összeforrt együttes, a helyzetek és fordulatok finom árnyalatait is kiaknázó előadás. A leghálásabb szerepeket Darvas Iván és Bárdi György alakítja. Mindkettő remekel. De nagyszerűen játszik a többi művész is: Básti Lajos, Sulyok Mária, Béres Ilona, Halász Judit, Csákányi László, F. RÁCZ KÁLMÁN