Ifjúsági Magazin, 1972 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
BOZZAI MARGIT — Közismert tény, hogy mindig feltűnően elegánsak vagytok. Ez csak a saját jó ízlésetek és a publikum elvárásainak eredménye, vagy van más magyarázata is? — Igen, van. Soha nem tudhatjuk, hogy hol lát meg bennünket valaki a munkaadók, reklámszakemberek, filmrendezők közül. Elég, ha csak egyszer megjegyzik: „ez milyen ronda volt ma.” Legközelebb, ha szereplőt keresnek, már átsiklanak a név felett. Nekünk mindig a legszebb ruhánkat és a legszebb arcunkat kell mutatni. — Nem fárasztó ez? — Fárasztó, de hát minden munka fárasztó. Főleg, ha az ember nagyon jól akarja csinálni. — A reklámfotózás vagy a filmezés könnyebb, mint a ruhabemutatás? — A fotózásnak is megvannak a külön nehézségei. Néha egy-egy fotós a legfantasztikusabb pózba merevít, és amikor már teljesen elzsibbadtam, akkor mondja, hogy most mosolyogjak. — Mi jelenti számotokra a legnagyobb sikert? — A címlapfotó. Egy jó címlap sok új szerződést hozhat. — Sokat utaztok. Említenél egy érdekes úti élményt? — Hogy a szakmánál maradjunk, nagyon érdekes volt a lengyel manekenek megismerése. Varsóban egy intézetben élnek, ezt megelőzően egy évig Párizsban tanulják a szakmát. Karcsúak és gyönyörűek. Egyetlen koktélpartira és fogadásra nem jöttek el, katonás fegyelem kötelező számukra. Ennek ellenére hivatalosan egy szakma képviselői, nem úgy mint mi, akik sehova nem tartozunk. 46 rm JEREMIÁS MARIKA — Fotóiddal szinte lépten-nyomon találkozni az utcán, vilamoson, áruházakban. Milyen érzés, ha bemész egy üzletbe és a kirakatban látod a saját fotódat? — Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de ez belőlem semmilyen érzést nem vált ki. Aminek minden alkalommal nagyon örülök, az a felém áradó szeretet. Valahogy kedvesek hozzám az emberek. — Ez gondolom, kölcsönös. Belőled is árad a kedvesség, szerénység. Esetleg hátránya is lehet ennek? — Rólunk sokfélét hisznek az emberek. A többi között azt is, hogy csuda könnyen élünk, hogy körülöttünk csupa jól kereső férfi nyüzsög. Amikor néhány éve jelentkeztem egy tanfolyamra, azt kérdezte tőlem a tanfolyam vezetője: Minek akar egy maneken tanulni? Csak mosolyogni tudtam. Mert az már akkor belém idegződött. — Nem félsz a jövőtől?