Ifjúsági Magazin, 1974 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1974-04-01 / 4. szám

PETŐFI SÁNDOR (1823—1849) VIGH TAMÁS SZOBRA Többet utazott, mint más nyolcvan év alatt. Úgy járt Pozsony és Erdély kö­zött, mint aki a szomszéd faluba ug­rik át. Nemcsak a kor lángelméje, a század távgyalogló bajnoka is. S mert neki, aki a történelmet fél kézzel ló­dította új pályára, annyi pénze sem volt, hogy lovat tartson, gyalogosan érke­zett a fejéregyházi síkra. A vesztett csata után gyalogosan vágott a buni kaptatónak is, itt érte lóhátról a kozák pika. ZICHY MIHÁLY (1827—1906) KOCSIS ANDRÁS SZOBRA Puskin-, Madách-, Arany-illusztrációi a magaslat, amelyet azóta sem haladtak túl. A szentpétervári udvar körülra­jongott művésze, Párizs, Bécs, Nizza becses vendége. Élhetne hercegi mód­ra, világfiként, kereshetne palotákra valókat. Helyette megfesti a mártír Batthyány arcképét, az inkvizíció bor­zalmait, minden háború ellen kiállva a rombolás géniuszát. És megalapítja a nyomorgó festőket támogató társa­ IZSÓ MIKLÓS (1831—1875) KISFALUDY STROBL ZSIGMOND SZOBRA Szobrász aki a fonóházból vett témát. Aki megmintázta a furulyázó pásztort. Az arató nőt. Az ételhordó paraszt­asszonyt. A sikeres művész soha nem feledte a rimaszombati Izsó Miklóst, a kőfaragó legényt, aki írók, zenészek támogatásával mehetett külföldre ta­nulni. Nem feledte a 48-as szellemet sem, amelyért bujdosnia kellett: neki köszönhetjük Zrínyi Ilona, Rákóczi fe­jedelem mellszobrát s a budapesti Pe­­tőfi-szobrot. MUNKÁCSY MIHÁLY (1844—1900) MADARASSY VALTER SZOBRA Az Országház elnöki fogadótermében van egy freskó, amely a honfoglaló magyarokat ábrázolja. Annak a békés­csabai asztalosinasnak a munkája, aki az Ásító inassal és a Siralomházzal meghódította a világot. A kritika le­vett kalappal tisztelgett előtte, egy amerikai kereskedő 10 évre lekötötte a műveit. Párizsban de Marches báró özvegye lett a felesége. Mindent le­győzött, meghódított. Csak a halálos kórral nem tudott megvívni. MIKSZÁTH KÁLMÁN (1847—1910) SÓVÁRY JÁNOS SZOBRA Pesti nyomoza szemtanúi szerint meg­esett, hogy téli éjszakákon szeméttáro­lókban húzta meg magát. Innen került a fejedelmi székbe, Jókai megüresedett trónusára. Otthonát tollával kereste meg: Palócföldön vett egy kúriát, aho­vá mindig vágyott. Lipicai lovai röpí­tették az imádott tájon. A régi ház mel­lé később újat épített, ennek falába egy kőbe vésett arcképet rakatott, Jó­kaiét. MADÁCH IMRE (1823—1864) VILT TIBOR SZOBRA Öccsét a szabadságharcban szerzett be­tegség vitte el. Nővérét, Világos után, kóbor fegyveresek gyilkolták meg. Csesztvei kúriájában Kossuth titkárát bújtatja. Letartóztatás, a pesti Újépü­let. A Tragédia még csak fölsejlik benne, még újabb csapások várják. Szabadu­lása után egykori boldogsága romjai és Sztregova. Élete a magányé, de ez a magány csiholja életre nagy művét, amely azóta meghódította a világot.

Next