Igaz Szó, 1967. július-december (12. évfolyam, 13-24. szám)
1967-07-01 / 13. szám
MTMSJIJ PARANCSA A szocialista országok legszorosabb politikai, gazdasági és katonai együttműködése előrehaladásunk zálogát jelenti. A nehéz és bonyolult problémákat — amelyek egyes időszakokban komplikációkat okozhatnak az egyes baráti országokban és kapcsolataikban — csakis együttes erővel tudjuk megoldani. Vannak nehézségek? Természetesen előfordulnak és ezekkel minden bizonnyal a jövőben is számolnunk kell, hiszen a fejlődés magasabb fokán — igaz, új módon és minőségileg más szinten — ismételten felmerülhetnek megoldásra váró feladatok. A nehézségeket — akár politikai, akár gazdasági, vagy kulturális síkon — okozhatják „belső" tényezők és persze a „külső" körülmények — az imperializmus háborús provokációi — is motiválják. Egységes, összehangolt cselekvés A szocialista közösségben végbemenő változások rendkívül összetettek. Nem valami képzeletbeli séma szerint jelentkeznek, hanem úgy, ahogyan azok az élet valóságában tükröződnek. A legfőbb kérdés: együttesen, egymást segítve, sorainkat összezárva biztosítsuk a szocializmus építésének legkedvezőbb belső és külső feltételeit. Ez pedig elképzelhetetlen a politikai és diplomáciai erőfeszítések összehangolása nélkül! Tulajdonképpen ezt a funkciót tölti be a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete, amely a tagállamokat közvetlenül érintő világpolitikai kérdésekben programot dolgoz ki és megjelöli a konkrét tennivalókat. A kölcsönök tájékoztatásnak és tanácskozásnak vannak, persze, egyéb formái is. A kétoldalú tárgyalások, a konferenciák — mint amilyen az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezlete volt — mellett lehetséges még más formájú konzultáció. A legutóbbi moszkvai találkozón — amelyen a közel-keleti helyzettel kapcsolatos nyilatkozatot megfogalmazták — a párt és állami vezetők vettek részt. Valamennyinek jellemző vonása azonban a béke és a biztonság politikájának demonstrálása, a konkrét helyzetben szükséges intézkedések megtétele. A jelenlegi körülmények között, amikor az Egyesült Államok fokozza a szocialista országok elleni hadjáratát — a VDK ellen közvetlen fegyveres beavatkozással! — különösen fontos az egységes és összehangolt cselekvés. Ilyen összehangoltság kétségtelenül megfigyelhető a bonni „új, keleti kapunyitással" szemben elfoglalt álláspontban is. Az NDK katonapolitikai helyzetének megerősítését szolgálták a közelmúltban megkötött kétoldalú — NDK—csehszlovák, NDK—lengyel, NDK—magyar — barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződések. Ami a magyar diplomáciát illeti, az elmúlt hónapokban különösen aktív volt. A magyar—lengyel, magyar—jugoszláv, a magyar—román legfelső szintű megbeszélések — hogy csak néhány példát említsünk — jelzik a szocialista közösségben betöltött jelentős szerepünk