Igaz Szó, 1968. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

RÖNTGENKÉP Este, ha nem hallgatunk éppen, füstölünk és beszélgetünk. Az ég világon mindenről szó esik, de semminek sem jutunk a végére. De bekopog B. barátom, és mindjárt más irányt vesz a szó. Össze­ölelkezünk, megcsókoljuk egymást és a változatosság kedvéért a börtönbeli életről kezdünk beszélgetni. B. barátom ugyanis fegyház­­ban töltött néhány hónapot. —• S hogy telt? — kérdem. — Köszönöm, jól. — A koszt milyen volt? — Egyesek panaszkodtak, de szerintem jó volt. Rengeteg mar­­maládét ettünk. — Hogy bántak veletek? — Emberileg. El se hiszed, ha azt mondom, hogy hat hónap alatt ott engem senki le nem tegezett. Becsületszavamra mondom. — Szó, ami szó — bólongat apám —, ezt mások is mondták. B. elmeséli, hogy volt a börtönben egy­, bognár, aki éhség­sztrájkot kezdett. Valami nem tetszett neki, elhárította magától a marmaládét. — Láttad volna, hogy azt a bognárt micsoda finom ételekkel próbálták észhez téríteni! — lelkesedik. — S addig-addig, hogy le­csillapodott. Azután megevett mindent. —­ Meghíztál — mondom. — Az semmi — legyint. — Sakkozni is megtanultam. Kár, hogy nincs sakk a háznál, be is mutatná nekem a tudomá­nyát. Rengeteg élménnyel és újfajta ismerettel tért haza. Meg azzal az elszánással, hogy ha még egyszer raktárnoki állásba potyogna, a hi­székenységét, mint a járványos betegségiben elhunytak ruhanemű­jét, menten elégetné. Egy részét a hiszékenységének már a börtön­ben elhamvasztotta, de maradt még benne, s úgy véli, hogy újra csak nem lesz hasznára. Ugyanis nem tartja magát hibásnak, bár ugyanakkor a törvény igazát is nyomatékosan elismeri: — Meg ne haragudj, de a törvény ellen semmit se szólhatok. Megmagyarázza, miért nem haragszik a törvényre, amely őt váratlanul kupán vágta és tömlőcbe dugta. A törvényt szerinte nem az emberre szabják, mint a nagykabátot, hanem a bűnre. Ha bele­fér a bűn, belefér az ember is, akár szűk neki az a törvény, akár lötyög benne. A bírák dolga lenne a nagykabátot, a csíkosat, test­hezállóvá igazítani, vagyis megvizsgálni közelebbről az embert, va­lahogy úgy, mint a kotló alá szánt tojást a lámpa fényében. Nagy gonddal többször is megforgatni. Egy mozdulat, hogy megrázom: kotlós, nem kotlós, természetesen nem elegendő. És nem lehet Részlet a szerző készülő könyvéből

Next