Igen, 1992 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-12-23 / 25-26. szám

kardot és a palástot, ame­lyekkel koronázáskor a szertartást vezető főpap az Istentől származó hatalmat ruházta szentelt olajjal az uralkodóra. A magyar kor­­nát már a 13. századtól „Szent Koroná"-nak nevez­nek. A koronázási jelvé­nyek közül a palást bizo­nyíthatóan Szent Istvántól származik. István király és Gizella királyné készíttette és adományozta 1031-ben a székesfehérvári Szűz Má­ria tiszteletére szentelt templomnak. Magyarország népeinek története az őskortól a hon­foglalásig kiállításvezető fejezetek két szakavatott szerző munkája. A Kárpát­medence történelme termé­szetes földrajzi egységből fakad s válik majd a régi, történelmi Magyarország kereteivé. Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig kiál­lítás különösen látványos. A magyar nép történelme a keresztény magyar király­ság kialakulásával vett új irányt. Szent István király intézkedései a korábban félnomád magyarságot a keresztény Európa állama­inak sorába emelte. A kirá­lyi hatalom jelképes köz­pontja a koronázó- és te­metkezőhely: Székesfehér­vár, az udvar székhelye, az Árpád-kori Magyarország fővárosa, Esztergom volt. A magyar történelem legje­lentősebb uralkodóját is megismerhetjük a tárlók során: Hunyadi Mátyást (1458-1490). Apja Hunyadi János, személyes vitézsége és hadvezéri képességei ré­vén emelkedett az ország kormányzójává. Európai jelentőségű nándorfehér­vári győzelme (1456) — emlékére a keresztény vi­lágban szól a déli harang­szó — visszavonulásra kényszerítette a török ha­dakat. A mohácsi vészt követően három részre szakadt or­szágban leginkább­ az Er­délyi Fejedelemség őrizte meg fügetlenségét. Az 1830 körül az új nemze­ti reformmozgalom egyik vezéralakja, a kor legkivá­lóbb és áldozatkész főne­mese gróf Széchenyi István volt. Az 1832-36-os pozso­nyi magyar ország­­gyűlésen kezdte politikai működését fiatal ügyvéd­ként Kossuth Lajos, a ké­sőbbi szabadságharc vezé­ralakja. A múzeumban lát­hatjuk, hogy a magyar for­radalmat Ausztria kegyet­lenül megtorolta. A forra­dalom és szabadságharc tárgyi emlékeit itt ereklye­ként őrzik. A bemutatott tárgyak sorát a 13 aradi vértanú tábornok arcképe, Batthyány Lajos ereklyéi és a magyar rabok börtönben készített emléktárgyai és a megtorlás éveiből szárma­zó magyar női gyászruha zárja le. A történelem kere­két azonban nem lehetett visszafelé forgatni. Ma­gyarország megindult a polgári átalakulás útján. A remekmívű kötet kutatá­sokra is ösztönző bibliog­ráfiát is ad. (Electa —- Helikon Kiadó Bu­dapest 1992.) Dr. Domonkos János Nemere István: Evolúció vagy teremtés? A fantasztikus műveiről is­mert szerző (miután megol­dotta a Gagarin-rejtélyt) is­mét nagy fába vágta a fejszé­jét. A teremtéspárti és evolu­cionista nézetek harcát vette nagyító alá. Szerencsére több helyen hangsúlyozza, hogy nem akarja eldönteni a vitát (erre a röpke 194 oldal kicsit kevés is lenne), csupán az eddig elhangzott érvekre, té­nyekre hívja fel a figyelmet. E művében is a tőle megszo­kott (ál)tudományos stílus­ban ír, bár javuló tendenciát mutat, mivel viszonylag bő­séges irodalomjegyzéket fűz a könyvhöz (az más kérdés, hogy a művek mennyire hozzáférhetők). Persze van­nak még hibák ebben is, mert például néhány nagy­­horderejű felfedezés (pl. az Utah államban őslények nyomaival együtt talált szandálos emberi lábnyom) forrását elfelejtette közölni. Talán még azon sem érde­mes fennakadni, hogy a te­remtéspárti álláspontot egy hozzáférhetetlen, ismeretlen (vélhetően szektás) „alap­mű" alapján ismerteti (és Teilhard de Chardin-t csu­pán néhány rosszindulatú megjegyzésre érdemesítette, mert jezsuita létére evolucio­nista mert lenni...). A mű fő hibája leginkább az, hogy mindkét „elméletet" leegy­szerűsítve mutatja be, és egymás kibékíthetetlen el­lenfeleinek tartja őket. Hogy mégis miért ajánlom a könyv megvételét? Egysze­rű: ezáltal az irgalmasság egyik testi cselekedetét gya­korolhatjuk, lévén az éhező szerzőt betevő falathoz jut­tatjuk... GA Kamarás István Júdások vagy Péterek? Veszélyes a kimondot szó. Hát még a leírt. D a legveszélyesebb a gon­dolat! Mert a szó elrö­pül, a scripta manent, d a gondolat fejlődik... (A fecsegés után jöjjön­­ konkrétum:) Kamarás István religiográfiája: nem ajánlhatom jó szív­vel mindenkinek. Ez a könyv felnőtteknek szól, felnőtt korú, felnőtt ke­resztényeknek. Pálya­módosító (­megnősült) papok életútját, dönté­sük hátterét, okait, kö­rülményeit vizsgálja a szociológus szerző, tu­dományos alapossággal és ehhez illő elfogulat­lansággal. Ennek ellené­re valószínűsíthető, hogy jónéhányan fognak a szívükhöz kapni olva­sás közben, s olyanok is lesznek (ez a fájóbb), akik habzsolni fogják és beszcellert kiáltanak. Azt csak remélhetjük, hogy a legtöbben mégis a témához és a szerző szándékához méltó ko­molysággal, a megértés szándékával ismerked­nek meg a valóság azon szeletével, amivel egyébként lehet, jobb lett volna nem megis­merkedni. A valóságsze­let immár feltárult, s ez a tény a legtapintato­sabb állathoz: a strucc­hoz való hasonulásunk feladására kényszerít bennünket. Eddig a di­cséret, most jöjjön a le­­tolás. Az élő beszédben előforduló igénytelen, pongyola fogalmazások szó szerinti átvétele nem erősíti a dokumen­tum-jelleget, ellenben rontja a stílust és he­lyenként érthetetlenné teszi a mondanivalót. Nem feltétlenül emeli a könyv értékét a hivatás­ról szóló fejezet élére csúsztatott mon- ^ 60

Next