Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - FOLYÓIRATSZEMLE - Kopasz Csilla: Lengyel kritikus Németh Lászlóról
üldöznék „a fajtájukon és provinciájukon belül egyre erősödő önimádatot, mert lassan alig fér már meg a bőrében". A nemzeti jelleget azzal nem szilárdítjuk meg, „ha a mellünket fogjuk döngetni, és szilaj hangon azzal kérkedünk, milyen felülmúlhatatlanul nagyszerű fiúk voltunk és vagyunk“. Lengyel kritikus Németh Lászlóról Figyelemreméltó cikket közöl a Kultúra című lengyel társadalompolitikai hetilap 39. száma. Andrzej Sieroszewski Németh László utópiái címmel a legmélyebb elismerés hangján szól a magyar íróról. „Magyarországon érdekes esszéíró és kritikus egyéniségként már a harmincas években megérdemelt hírnévnek örvendett, — kezdi Németh László bemutatását Sieroszewszki, majd így folytatja: — Európa nem egész tíz évvel ezelőtt figyelt fel rá, bár a francia és német olvasóközönség már a háború előtt megismerkedhetett első érdekes prózaírói kísérleteivel. Mi Lengyelországban csak most fedezzük őt fel. Németh László osztozik számos — nem kevésbé kiváló — társa sorsában, akiknek hangja nehezen tör át a finnugor nyelvek falán, és óriási késéssel jut el a Dunától és a Tiszától más nemzetek tudatáig." Sieroszewski különös figyelmet szentel Németh László lapjának, a Tanúnak: „Nem értve egyet a Nyugat koncepciójával, 1932-ben végérvényesen szakít e folyóirattal, és megalapítja saját lapját, a Tanút, mely a magyar lapkiadás történetében egyedülálló jelenség. Öt éven át egymaga írta, szerkesztette és adta ki a lapot. Tulajdonképpen akkor teremtette meg, s a későbbi években elmélyítette a »harmadik út« és »minőségi szocializmus« elméleteit" — szögezi le. Az 1956-ig visszavonultságban élő író hallgatását magyarázza: „A Rákosi-rendszer alatt a népi írók egy része behódolt a dogmatizmusnak, többségük viszont — köztük Németh — kényszerű hallgatásba menekült.“ A cikkíró szomorúan állapítja meg, hogy ha Németh László lengyelországi visszhangjáról akarnánk beszélni, igen rövidre kéne fognunk a szót. A kiváló magyar író ugyanis lengyel kiadói körökben úgyszólván ismeretlen. Eddig mindössze egyetlen műve, az Iszony jelent meg lengyelül 1965-ben a PIW (Állami Kiadóvállalat) gondozásában. Igaz, a kiadók sürgősen igyekeznek pótolni a súlyos mulasztást, újabb ízelítőt ígérnek Németh László prózájából. Rövidesen kiadják Irgalom és Bűn című regényeit. Sieroszewski méltatását ezzel zárja: „Németh László prózai, valamint drámai művei nem könnyen közelíthetők meg. Sajátos nyelvezete, nem mindennapi szókincse alapos felkészültséget követel a fordítótól. Merész vállalkozásnak számít... és mégis, érdemes vállalni, mert művei — még ha olykor az ábrándok világába tévednek is — szépek és bölcsek." Kopasz Csilla