Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Gál István: Fábry Zoltán kérdései Babitshoz 1931-ben
a hangsúly az alábbi sorra esik: „Reánk uszít a hűtelen király!”) hogy reagálhatott a magyarokkal való együttmunkálkodásért dolgozó, s e kérdésben még a mesterrel is szembeszálló Janko Kráľ? S azt tudta, hogy Petőfi később, Bem apó oldalán meglátta az emberszabású „nemzetiségi” politika lehetőségét, ha nem jutott is olyan messzire, mint azt Arató Endre egyébként számos ragyogó szempontot felvető dolgozata említi (Irodalomtörténet 1973. 1. szám)? Petőfinek mondta tollba Bem a jelentéseit, polémikus felhívásait, melyekben a különböző népek megbékélését szorgalmazta. Lehetetlen, hogy a Bemet atyjaként tisztelő Petőfiben ne indította volna meg az e kérdésben vallott eddigi fölfogása megújításának, fölülvizsgálatának folyamatát... De csak megindíthatta; a versbéli kifejezésre már nem maradt idő, ahogy Jankó Král sem tudta végigjárni a maga útját. S az utókoruk talán nem hasonlatos? Petőfi verseskötetét alaposan megnyirbálva adta ki Greguss! S a félremagyarázók, a sokszínűséget szerepjátszással indokolók sem hiányoztak! Janko Králnak is jócskán kellett várnia, míg utókora fölfogta eszméit, legalább megpróbálta rekonstruálni Világdráma című, monumentálisra tervezett alkotását! S az antifasiszta harcban ugyanúgy a bátrak jelszava lett Petőfi, mint Král. A „különös” Jankos kortársa, a nála alig egy évvel fiatalabb Petőfi ismét harcba küldte „rongyos vitézeit”, verseit! Vajon, ha Janko Kráľ találkozott volna Petőfivel, nem írt volna erről, mint Ignjatovic (akár a kudarcot bevallva)? Igaz, másfelé vezetett a szerb realista író útja! De Král ne emlegette volna látogatóinak, holott az 1860-es években Petőfi versei — leginkább a német fordítások révén — kijutottak a nagyvilágba, a csehek közül Jan Neruda ünnepelte, 1871-ben pedig napvilágot lát az első cseh Petőfi-kötet. Janko Král még megérte ezt. Tudott-e róla? S ha igen, mit szólt hozzá? Kérdéseink messze vezetnek! A valóság csak ennyi: ma még adatokkal nem igazolható, hogy Král személyesen ismerte volna Jókait vagy Petőfit. Lehet, hogy látta őket, de megbízható emlékezés, tény nem áll rendelkezésünkre. Az sem bizonyos (csak föltételezhető), hogy Král a látott(?) március 15-i események hatására vezette a parasztokat az úri kastélyok ellen. Ezek a jelenségek akkoriban szinte természetesek voltak. Egyetlen adat: a Dér Ungar 1848. ápr. 26-i értesülését amígy tolmácsolja a konzervatív Budapesti Híradó: „Az Unger Dalyából (Eszékhez 4 ór. távolságra fekvő helység) azon szomorú tudósítást közli, hogy ott a parasztok fellázadtak, és a legnépszerűbb megyei és uradalmi tisztekre sem hallgatva, mindent, mi útjukban volt, leromboltak ...” Kiegészítésül Dálya a karlócai metropolita uradalma. Megfordítva is igazolhatjuk följebb kifejtett álláspontunkat. Král és Rotarides akciójáról szinte nem is vett tudomást a magyar sajtó. Talán csak a már említett Budapesti Híradó adta tudtul, eldugott helyen, a Hírfüzér rovatban, más hírek közé rejtetten, hogy Hont megyében Rotarides és Král „izgatók zavart akartak előidézni, de azonnal elfogattak.” (1848. május 27.) Petőfi és Král másutt találkoztak, az olvasóra gyakorolt hatásukban, azonban mozgósító erejű költeményében, irodalomtörténeti vizsgálódásainkban. Ugyanannak a romantikát és realizmust egyesítő kelet-európai költőtípusnak képviselői, kiknek dalát — hisszük — még nagyon sokáig visszazengik „az időnek bércei: a századok.” Gál István Fábry Zoltán kérdései Babitshoz 1931-ben Az országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának Babits hagyatékában a csehszlovákiai magyar írók levelei között Fábry Zoltántól a következő érdekes és értékes levelet találtam: Fábry Zoltán Štós (via Košice) Štós, 1931. ápr. 1. Igen tisztelt Uram, A szerkesztésemben megjelenő „AZ OT” az alanti körkérdésre kéri szíves válaszát: AZ OT körkérdése az utódállamok magyarságának kultúrorientációjáról 1. Képes-e az utódállamok magyarsága önálló kulturális fejlődésre erősebb kultúrgócpont felé való orientálódás nélkül?