Irodalmi Szemle, 1979
1979/10 - FIGYELŐ - Sz. Haltenberger Kinga: Búcsú Gerő Gusztávtól
Búcsú GERŐ GUSZTÁVTÓL Az ősz utolsó napsütéses szombatján csendben álltuk körül a losonci temetőben azt a sírt, amelyikhez Gerő Gusztávot kísértük utolsó útján. A szlovákiai festőművészek nesztora ez év decemberében lett volna 90 éves. Szeptemberben még egy üdülőtelep csendjében élvezte az őszi nap simogató melegét, s az őszbe forduló természet színeit. Még ecsetet ragadott és a táj ihletésében mindenkori optimizmusával képeket vázolt fel. Sajnos a természet kiismerhetetlen törvényszerűsége ezt ítélte utolsó munkájául. Háromheti gyengélkedés után október 24- én hajnalban örökre elbúcsúzott szeretteitől. S gondolatban biztos búcsút vett a tájaktól, amelyeket szeretett, az erdőktől, a fáktól, melyeknek képe utolsó éveiben hűen kísérte. Volt egy barna tónusú kis festménye, egy sáros tájban álló magányos kunyhó súlyos-barnán ránehezedő felhőkkel. Egyszer azt mondta nekem: „Ez a ház én vagyok. Ez a kilátástalan sártenger az én életem.” Azóta gyakran gondolkoztam azon, hogy valóban ilyen kilátástalan volt-e az élete? 1889. december 11-én született Piargon (Štiavnické Bane) erdőtanácsosi családban. Iskoláit Selmecbányán végezte és az érettségi vizsgák után apja kívánságára Budapesten jogot kezdett tanulni. 1910-ben lépett át a Képzőművészeti Akadémiára, ahol Révész Imre tanítványa lett. Az első világháború a harctérre szólította és hamarosan fogságba esett. Nehéz, de a művész számára felejthetetlen tartalmas évek következtek, melyek során a szibériai tajgáktól a volgai hajózásig sok mindent látott és megélt. A fogságból szabadulva a Távol-Kelet felé vette útját, s Koreán, Japánon és Kubán keresztül New Yorkba került, ahol Kárász Ilona iparművésznőtől megtanulta a batikkészítés fortélyait. 1920- ban tért haza, útbaejtve Dániát és Németországot. Visszakerült a budapesti Akadémiára, ahol 1921-ben tanári diplomát is szerzett. Megpróbáltatásai ekkor sem értek véget. Rövid tanári gyakorlat után kiderült, hogy diplomáját Csehoszlovákiában nosztifikáltatnia kellene. Szabad pályára lép és családja megélhetését batikkészítéssel próbálja biztosítani. Cseh Lajos festőművésszel közös próbálkozásba kezdenek: művészi batikot hoznak létre, ahogy ők neveztek „selyemgrafikát”. Sajnos az anyagi nehézségek ezt a próbálkozásukat is megakasztják. Gerő a Szlovákiai Képzőművészek Egyesületével 1921-ben és 1925-ben állít ki. 1928-as, egyetlen, kísérlete önálló kiállítás rendezésére Losoncon anyagi nehézségek miatt nem sikerül. 1934-ig a füleki Zománcgyárban dolgozik mint formatervező. Végül, 1937-ben posztifikáltatva diplomáját, a losonci Gimnázium rendes tanára lesz. A háborús évek hányattatásai után Losoncon folytatja tanári tevékenységét 1956-ig . Szabad idejét a festésnek szenteli és a hagyományos technikáról áttér a kevésbé időigényes zsírkréta használatára, mellyel szép festői hatásokat ér el. 1965- től tagja a Szlovák Képzőművészek Szövetségének, de első önálló életműkiállítása csak 1973-ban valósul meg Selmecbányán. A sikeres kiállítás után 1974-ben Losoncon, utána még Rimaszombatban és Komáromban lép művészetével a közönség elé. A 90. születésnapjára Losoncon tervezett kiállításának még a gondolata elől is elzárkózott. Helyette rég elhunyt barátja, Cseh Lajos munkáit szerette volna kiállítva látni. A Cseh Lajos-kiállítás megrendezése régi terve volt a Nógrádi Múzeum mellett működő galériának, meg is valósult, de Gerő Gusztáv már nem vehetett részt az eseményen. Távozásával betölthetetlen űr támadt nemcsak Losonc társadalmában, hanem a szlovákiai magyar festőművészetben is. Egyesült benne a művész és kultúrember; egyénisége központot jelentett, személyisége varázsát sokan keresték és merítettek belőle, tanultak tőle. Művészete és emberi értékei mindannyiunk számára példamutatóak. Kitartása, szerénysége, széleskörű műveltsége olyan tulajdonságok, melyekből mindig erőt meríthettünk. Művészetében a kis méretek felé vonzódott. De nem képeinek mérete, hanem mondanivalójuk volt a mérvadó. Korai korszakában Rudnay volt bevallottan is példaképe. Olaj kompozícióin szívesen fordította figyelmét a szenvedők, a hontalanok felé. Tájképein a sötét, borongós tó