Irodalmi Szemle, 1980
1980/1
PAUL JUVENEL MENNYEZETKÉPEI Hosszú hónapokal ezelőtt érdekes tanulmánykötetet kaptam kölcsön egyik magyarországi barátomtól. A könyv szerzője Rózsa György, a borítón pedig a következő cím olvasható: Magyar történet ábrázolás a 17. században (Akadémiai Könyvkiadó, 1073). Megjelenése óta eltelt egypár év, mégsem kapott kellő visszhangot, noha a benne foglalt három történeti tanulmány s a képmellékletek olyan kutatói eredményekről vallanak, amelyek többet érdemelnek a puszta tudomásul vételnél vagy a szakma köszöneténél. Különösen a második fejezetként közölt tanulmány visszhangjának elmaradását sajnálom (A barokk világi apoteózis Magyarországon: P. Juvenel pozsonyi festményei). A dolgozat sajnos nem keltett figyelmet sem a magyar, sem az osztrák, sem a szlovák történészek körében. Röviden leírom miről is van szó tulajdonképpen. Tudvalevő, hogy a 17. század eleji hadjáratok a pozsonyi várat is erősen megrongálták, ezért az országgyűlés elrendelte az épület felújítását, s a munkálatok irányítását Pálffy Pálra (a későbbi nádorra) bízta. Az 1635 szeptemberében kezdődő építkezés közel tizenegy év múlva fejeződik be. Ekkor kerülnek a vár első emeleti helyiségeinek menynyezetére (a királyi lakosztályokat és a testőrség lakrészét magában foglaló szobákba, termekbe) a flamand származású Paul Juvenelnek tulajdonított festmények. A mennyezetképekről és elhelyezésükről Bél Mátyás és M. Herrgott leírásai maradtak ránk, s ez utóbbi kötetében találhatók a festményekről készült rézmetszetek is: 18 nagyobb méretű allegorikus jelenet és 8 kisebb embléma. De hát