Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1926. 15. évfolyam
Tanulmányok - Szász Károly: Gyulai Pál emléke 125–135. p.
126 személyéhez volt kötve, s amely eleven erőként élt benne és vele, de halála után — sajnos — nem maradhatott meg egyebütt, mint kortársai emlékezetében s ezzel lassanként elhalványodik és el is fog tűnni. A nagy írókkal való személyes érintekezés — ugyan nem mindig, de sok esetben — jelentékenyen erősíti egyéniségük helyes ismeretét és ennek következtében igazi hatását. Különösen fokozta Gyulainál, akit valójában csak az érthetett és értékelhetett, aki jól ismerte őt, aki tudta, hogy Gyulai gyakori haragja sohasem fakad bosszúból, irigységből vagy más nemtelen indulatból s mérgesen pattogó szavainak jégesője nem annyira a személynek szól, akinek fején kopog, hanem annak az elvnek, — vagy talán elvtelenségnek, — mit az illető képviselt és hangoztatott. Tudjuk, hogy a Gyulai-család már a XVI. század végén nemességet kapott. Címerükben fehér rózsa és fehér liliom díszlik, a szív őszinteségének és a lélek becsületességének jelvényei. A címerszerző ős bizonyára a maga nyíltságával és komolyságával szolgált rá e kitüntetésre, s így századokon át öröklődő családi vonásoknak mondhatók azok, amelyek Gyulai Pált is elsősorban jellemezték. Nemcsak mint ember tűnt ki e tulajdonságokkal, mint költő is, úgy a líra, mint az elbeszélés terén, s mint kritikus is, ezekkel ékes. Mint ember, élete egyetlen viszonylatában sem vetkette le írói jellegét, s mint író, sohasem tagadta meg emberi eredeti természetét. Nyíltság — párosulva valami meg nem alkuvó szeretetével az igazságnak — és komolyság, nyomában a legerősebb felelősségérzettel: ezek voltak a főtényezők, amelyekből Gyulai értékes egyénisége formálódott. Barátai közül a legnagyobbak: AranyJános, a költő, — Deák Ferenc, az államférfi, — Görgey Artúr, a hadvezér mintha vele együtt valamennyit egy bordában szőtték volna, értelmi kiválóságuk mellett az erkölcsi nagyságnak voltak halhatatlan képviselői, csupa okos, józan, tisztes, lelkiismeretes férfiú, minden hiúsági képmutatás és szertelenkedés nélkül. Gyulai egyik fő-fő jellemvonása: a nyíltság, harcos természetének megfelelően olyan páratlan bátorsággá éleződött ki, hogy irodalmunkban ahhoz foghatót talán még sohasem tapasztalhattunk, korunk egész közéletében is talán csak Tisza István szókimondó bátorságával hasonlíthatjuk össze. Amit Tisza István a politika terén annyit hangoztatott, keményen korholva TANULMÁNYOK.