Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1962. 50. évfolyam
Tanulmányok - Vargha Kálmán: Első könyvek, első mesterek. Móricz Zsigmond ifjúkorának szellemi környezetéről 1–18. p.
azért lelkesedik Molière-ért, mert a nagy francia vígjátékíró figuráira nem a végletesség, hanem az árnyaltság, a jellemek sokszínű rajza jellemző. Az egytulajdonságú emberek iránt való érdeklődés Móriczban érdekes módon demokratikus szemléletét is erősítette: az egyszerű emberek körében találta meg a könnyen kiismerhető, nyíltszívű, nem fortélyos, nem bonyolult egyéniségeket. „Még egy furcsa s fonák hatása a Bolondok grófjának — folytatja Móricz a gyermekkori emlék elemzését.11 — Sajátságosan úgy rendeződött az életem, hogy mindig csak szegény emberek közt éltem. A falu, a kisváros s ott is a legszegényebb emberek világa. Azt hiszem, ennek egyik oka az, hogy ott Istvándiban hat éves koromban, Jókainak hála, a szegény emberek földszintje volt nekem az élet, ahol az egytulajdonságú emberek élnek." A gyermekkori olvasmányok közül Jókai mellett még Petőfit említi Móricz. Az édesanyjával olvasta együtt Petőfi verseit, amikor újra a szülőkhöz került Túristvándiból Pírügyre. Az anyja szavaiból és Petőfi verseiből tanulta meg, hogy szép a magyar puszta, a tágas végtelenség, „amely vékony földből és óriási égből áll."12 Az 1880-as években magyar kisdiák nem is indulhatott jobb útravalóval, mint Petőfi és Jókai ismeretével. 2. A Jókai-élmény Debrecenbe is elkíséri, ahol a gimnázium alsó három osztályát járja. Újabb Jókai-elbeszéléseket is megismer az új környezetben. „Debrecenben első gimnazista koromban szegény Boros bácsival együtt olvastam éjfélig a novelláit — írja Jókairól.13—A Kétszarvú embert, amely kelet mámorával s az életnek a mi létérzésünktől oly távoleső lehetőségeivel vesztegetett meg. Majd Barthélémy alakja lobban fel bennem, mint egy rendkívüli jelenség, egy világító torony a görög és latin leckék zátonyán." A különböző Jókai-olvasmányok a legjobbkor kerülnek kezébe, mintha a véletlen szeszélyeit egy bölcs pedagógus sugalmazná. A Történetek egy régi kastélyból még félig mese volt, a Két szarvú ember, vagy a kalandos portugál kalóz, Barthélémy históriáját megelevenítő A kalóz király — legalábbis a mai olvasó szemével nézve — a legjellemzőbb kisdiák-olvasmány. A Két szarvú ember történelmi elbeszélés, tele fortélyos emberek cselszövéseivel. A kalóz király pedig kalandos tengeri csatákról szól. Az előbbi a török időkben játszódik, színhelye Apafy fejedelem Erdéye, ahol magyar urak harácsolják el egymástól a birtokokat és ártatlan, árvákat forgatnak ki a jogos örökségből, és Moldova, ahol még hatalmasabb török nagyurak mérhetetlen önkénye virágzik. Az egyik moldovai török hatalmasság fogságában szenved Boór Ádám, az egykor gazdag erdélyi nemes. Őt nevezik kétszarvú embernek, mert a rabtartója bosszúból egy eleven kecskebak fejéről szarvakat ültetett át a homlokába vágott sebbe, és hat hét alatt a két szarv elválaszthatatlanul a homlokához nőtt. Az apai örökségből kitúrt félárva gyermekei szabadítják ki a szörnyű rabságból sok kaland és sok viszontagság után. A kalóz királyban Jókai fantáziája a legendás tengeri kalóz, Barthélémy vakmerő és hihetetlen tetteit eleveníti meg. „Ez a Barthélémy tengeri rabló volt, rendkívüli s nagyszerű lény, farkasemberek, s mogorva medvék vették körül, s a vezér, a dalia mindig győzött s végül valami éjjeli viaskodás a hajón, az úszó tengeri hajón, ahol az éjféli harangszóra a holtak talpraszöknek s újra folytatják a múlt éjjel abbahagyott gyilkolást. . ."14 így idézi fel Móricz hosszú idők multával az elsős gimnazista korában olvasott Jókai-elbeszélést, és az ekkori olvasmány pezsdítő és lelkesítő hatásáról is pontosan számot tud adni „vagy, vagy az élet fölé kiemelkedő nagy jelenségek után, lehetetlenség irányában elszakadni a földtől s fent élni a légben új lehetőségek s új törvények szerint.. ."15 11 Móricz Zsigmond i. m. 12 Móricz Zsigmond: Bietern regénye (1953) 269. I. 13 Móricz Zsigmond i. m. 14 Móricz Zsigmond i. m. 15 Móricz Zsigmond i. m. 4