Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-09-23 / 76. szám

szegények barátinak“ nevezők által­­italomba. De elárulták magukat, kirítt az álszinűség; a’ pénzvágy kimutatta, mit kelljen tartani e’ barát­ságról a’ szegények iránt. Ha ezentúl valamelly pol­gárnak minden lehetős­ajátsága megleend,csak pénze nem lesz, ’s azt kérdendik tőle, miért nem ül a’ községi tanácsban, azt fogják felelni: mert nem elég gazdag. Mit használnak minden ismeretei, mint minden erénye? Ha nem „ér“ 500 fontot, többi értéke tekintetbe sem jövend. Csak azért egye­zem meg illy elvetemült határozásba, mint a’ pénz sa­játság, hogy a’ felsőháztó­l minden ürügyöt elvegyek a’törvényjavaslat elvetésére,­­halljuk!­ Sajnálom a’ megkezdett összeütközést a’ két ház közt; de nem bennünk az ok, hanem másutt. Az ok t. i. Izlanddal bánásban fekszik. Már ezerszer is felszó­­lamlottam: mutassák meg, mi hasznára volt Izlandnak az egyesülés Angliával? Semmit sem használt ugyan neki, de véletlenül ártott.’S pedig ez ország népe, mellyel olly méltatlanul bánnak, nem csekély je­lentésű,nem megvetendő;nyolcz millió főnyi.Lássunk hozzá, hogy ellenségünket jogtalanságába tegyük. (Halljuk!)Enged­ink neki e’czélra még többet, mint anélkül tennünk szabad volna, ’s azután hivatkoz­zunk a’ britt nemzet józan érzelmére. (Halljuk!) Igenis, hivatkozzunk erre, ’s a’ fölség szerete­­tére népe iránt, ki azzal kezdé uralkodását hogy e’ ház javítását helybenhagyd, ’s ki legnagyobb dicsőségét abban találandja, hogy alattvalóji javát valamint eddig úgy ezentúl is gondja fő tárgyává tévé. (A’ beszédet zajos tetszés követé.)­­ Azon másitások közt , mellyeket az alsóház a’ községi törvényjavaslatba hozott, ’s mintegy kö­zelíteni igyekezett a’ felsőházhoz, az is van: a’ hires kötrév eddigi községszerkesztése most még megmarad, mig rájok nézve egészen uj javas­lat hozatik a’ház elé“. Sept. 2án pedig J. Russell lord a’ községi tanácsnokok vagyoni föltétét állan­dóvá javaslá tenni, azaz hogy a’ megválasztáskor szükséges vagyon-mennyiséget a’ hivatal folytá­ban is kérdésbe lehessen venni. Az indítvány 155 szóval 56 ellen elfogadtatott. Továbbá a’ kincskanczellár azon indítványt hozá föl, hogy a’ községi testületeknek kötelességül tétessék,a’ jelen községi törvény kibirlése után bizonyos illő határnap alatt, minden egyházi vagyont eladni. Ez indítványt sir R. Peel is javalá ’s az min­den szavazás nélkül elfogadtatott. Ezen ülésben Duller radical tag következőleg fejezé ki ma­gát: „Azon okoknál fogva, mellyeket a’ minis­ter tegnap az oldalamon ülő barátimnak kifejtett oda határoztam magamat, hogy engedvényeket tegyünk, ’s némelly a’ lordok által tett indítvá­nyokat elfogadjunk, de úgy hiszem jó lesz, az ezen forrásból eredt másitásokat jól megróni, hogy az ország rászalásával bélyegezze meg azokat ’s e’ házat olly állapotba tehesse , mellyben a’ ja­vaslat hi­ányit jövő évben kijavíthassa.“ (Halljuk!) Scarlett (főügyész Peel ministeriuma alatt,) nagy élénkséggel fölkiált,, e’ nyilatkozás után úgy tet­szik , a’ ház többsége e’ rendszabályt melly most ta­nácskozás alatt van, nem tartja végsőnek? (Har­sogó hoszan tartó tetszés a’ többség padjain) Végre biztosság neveztetett ki, melly „a’ lordok házának az okokat megfejtse, mellyek az alsó­házat, a’ lordok néhány indítványai elvetésére bí­rák“ — A’ felsöházban sept. 2 án fölkelt Plun­kett lord, Izland lordkanczellárja ’s mondván, hogy Cumberland hg jelenlétét használni akar­ja , azt kérdé tőle: való e, mit némelly hírlapok állítanak, mintha a’ hg egy orangista egyesület­ben , hol előtilt, panaszkodott volna szenvedélyes kifakadások ellen az ő részéről, melly alkalom­mal a’ ús herczeg azt is mondotta volna, hogy Plunkett lord megjegyzést érdemlett megvetés­sel fogadá, kinek viselete illetlen egy gentleman­hez. „Ha ezen előadás igaz, folytatá az izlandi lordkanczellár, úgy sajnálnám, hogy a’ ns. hg. e’ nyi­latkozást nem szemembe mondta, e’ ház színe előtt, mert bármi különböző is rangunk, azért se a’ nsi. hgnek se másnak bárkinek nem adok jogot arra hogy viseletemet gentlemanhez méltatlannak je­lölje ki, se meg nem fogom engedni, hogy bár­ki megvetéssel bánjék velem.“ Cumberland hg r: „Én azon nyelven mellyet némelly top számba tett, nem szóltam („halljuk halljuk !“Félbeaszakasztá­s.) Ha a’ns és tudós lord tovább folytatnom engedi, meg fogom mondani, mikép fejeztem ki maga­mat*“ Plunkett lord : „Igen örömest.“ A’ hg : Igaz, hogy az orangista gyűlésben szenvedélyes és részakaró kifakadások ellen panaszkodtam, de ez egészen közönséges tekintetben történt, ’s ne­kem épen nem vala szándékom a’ új és tudós lordot különösen kijelelnem (halljuk!) Panasztási jogomat reménytem , senki sem fogja tán kér­désbe venni, mert nem tagadhatni, hogy gyak­ran ’s hevesen megtámadtak azon elvekért mel­­lyeken nyugszik véleményem szerint hazám üd­ve, ’s a’ protestáns vallás fentartása. (halljuk!) Még csak egy szót mondok, hogy tudnillik so­ha valamelly ember háta mögött ollyas mit nem mondottam, mit kész nem lettem volna szemében is megmondani. “ Plunkett lord e’ nyilatkozást eléggé. — A’ felsőházban sept. Dán nagy hévvel ki­kelt Lyndhurst lord az el­#si, s hogy a’ ministerek a’ lordok által megcsonkított, sőt leölt izlandi egy­házi törvényjavaslatot az alsóházban előterjesz­teni nem akarják. Valóban a’ ministerek úgymond, nagy felelősség alá vetik magukat, hogy az iz­landi papságot a’ jövő évre minden segédforrás­tól megfosztva hagyják. Melbourne lord: „En a’

Next