Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)
1838-01-03 / 1. szám
- C * 3..Patriota“ .szerint igen nagy az ínség és a rabló csapatok szemtelensége naponkint növekszik, mert egyik part sem bír elég erővel a saját érdekéül háboruskodók fékezésére. Caceres tartomány most ismét nyugodtibb kezd lenni, mert az alkotmányosak véres csata után tönkre verek a’ guerillákat. — A’ Sentinelle des Pyrenees következő részleteket közöl az angol segédcsapat eloszlásáról: Novemberben 40 ezer piastert fizete a’ kormány az angol segédcsapatnak; O' Connell azonban e’mennyiségből csak tíz napra elégité ki a' katonákat, "s a többi pénzt megtartá maga 's tisztei számára, különösen magának kétszeres fizetést tulajdonit; úgy, mint ezredes, ’s mint parancsnok. Ekkor számadást kívánt Tena spanyol tábornok, mitől O’Connell folyvást vonakodék, végre pedig föloszlottnak ■jelenté a’segécsapatot Ennek következtében az egész sereg lerakó fegyverét , mi most valóban káros következményű lehetne az alkotmányosak részére, ha a carlosiak csakugyan az egész hernanni vonalt megtámadnák. O’ Connell különös napiparancsban megköszönvén alattvalóinak példátlan hűségét, sérelmet igére támasztani a~ spanyolok méltatlankodása miatt az angol kormánynál. —* A’ spanyol ügyvivő dec. firül ezt hja: ..(Ő fölsége a’ szardíniai király, az ottani kereskedőség indítványára, a spanyol hajóknak ismét megengedő a szabad kereskedési közlekedést minden szardíniai kikötőben. —A’ „Castellano“ egyik utóbbi száma, alkalmasint hálából ez engedvényért, „Diplomatái gondolatok“ czim alatt, azt törekszik megmutatni, miszerint Szardínia a’ spanyol birtokhoz tartozik, mivel a’ savoyai herczeg családja, mellynek V. Fülöp azt ajándékozó, kihalt. „Adjanak csak, mond többi közt az említett lap, Mazzininak, az olasz hazafiak nagy vezérének és Ilianco grófnak egy fegyveres hajót, és segítsék őke csak czél elérketésre, majd meglátják, mikép fog Szardilja tökéletes szabadsági állapotban virítani.“ Ez talán intés Hamorinónak, ki nem rég Spanyolországba érkezék utrlevelekkel, Campuzano úrtól; de mindeddig a’ kormány parancsa miatt Valladolidmil tovább nem juthata. Ugyan Castellano lapban e tilalomról következőleg nyilatkozik Ramorino: ,,A’ hálátlanság irányában characterem szilárdságát s lélekismeretem tisztaságát állítom föl, s épen nem kétlem, miszerint becsérzetem megismerve leérni, ’s a főváros kapuji végre csakugyan megnyilandnak előttem, hogy tiszta szándékú szolgálatimat ajánlhassam a kormánynak.“ Brochovszky hajdan lengyel s most a’ belga seregnél parancsnok, szinte Spanyolországban tartózkodik, ’s lengyel segédcsapatot szándékozik fölállítni a’ királyné ügyének védelmére. — A fővárosban újabb nyugtalanságtól rettegnek ; a titkos társulatok munkáibak mint valaha, ’s a’ forrongás irányában a’ gyáva ministerség ! mind ez valóban mélyen aggaszthat minden honbarátot. Espartero parancsot kapott seregeikül tiz zászlóaljt segítségül küldeni Ornanak Valenciába, ’s ezenkül Mancha’s Estremadura tartományokba is tetemes haderőt szállítani a lázadók fékezésire, melly parancsokat azonban bajosan teljesíthet, mert a’hernanni vonal védelmire valamennyi katonája is majd elégtelen. E nyomasztó körülmények tág mezőt nyitnak a’ vakmerő guerillák féktelenkedésinek, kik már a’ főváros közelében is olly szemtelenül ütögelik rablásikat, hogy a’ közel pórnép termesztményit sem igen meri a'városba szállítani, mi rendkívüli drágaságot szili és szaporítja a'polgárság bajait. Mendez-Vigo, kit Estremadura főkapitányául neveze ki a’ kormány, nem fogadá el a hivatalt, Albuin osztálynak pedig legközelebb lemondását nyújtó be, ’s így már most két tartomány katonai parancsnok nélkül leven, védelemről nem is gondolkozhatik ’s martalékul esik a kegyetlenül dúló rabló csoportoknak. A’trón követelő még folyvást Amurriában vesztegel, ’s mint látszik, nem igen van kedve dicsekvő ígéretei teljesítőire, mert eddig igen csöndesen haladnak Madrid elleni készületei. Dec. 161-án Zugarramurdi, carlosiaktól elfoglalva tartott, helységet a’ franczia határszélen, mintegy 100 chapelgorri dús zsákmány reményivel megtámadó. Ybarrola ezredest két unokaöcscsével együtt agyon lövék a’rablók, ’s több zabolátlankodás elkövette már , midőn néhány szomszéd helység fegyvert ragadott, futásnak eredtek a legközelebb fekvő franczia falu felé; de futás közben vezérük ’s más hét chapelgorni az üldözők fegyverei alatt veszté életét. A N G L I A A’ dec. 13iki alsóházi ülésben Hume kérdé a' kincstári kanczellárt, mivel a’mostani hannoverai király elveszti mint volt Cumberland! hg nyúgdíját, mi fog azon 121 ezer font sterlinggel történni, mit a’ volt Cumberland! hg húzott? A' lord erre azt felelé, hogy attól csak parliament határzat foszthatja meg a’hannoverai királyt. Hinne: „Teend é ő fölsége kormánya inditvánt e’ nyugénz megszüntetésire?“ Spring-skce (a’kincstári kanczellár): „Nem!“ Hinne: „Úgy tehát én feler. Előjén engedelnet fogok kérni e’ tárgyú törvényjavaslat behozatalra. Meggyőződésem szerint soha nem volt ezélja a’ parliamentnek, a’ föns. liget, még akkor is fizetni, midőn idegen ország királyává lett.“ (Halljuk! Halljuk!) Dec.lóén 119 szóval 19 ellen, 385 ezer font sterlingben állapiták meg a’ kir. háztartási költségei , ’s annak majd minden Záradékit szavazás nélkül elfogadó a’ ház , mint már említők. Dec. Mikén az alsóházi ülésben Atwood Tamás (birminghami radical követ) az orosz terjeszkedést hozván szőnyegre, többi közt ezeket mondá: „Szabadságot veszek magamnak Russzia újabb terjeszkedésire figyelmeztetni a’ házat ’s egyszersmind kérdéseket intézni ő fölsége ministerihez az orosz tengeri készületekről Kronstadtban, a’ cserkészi háborúról, Vixen ügyérül ’s unkiar-iskelessii szerződésről. Még nem vagyok olly öreg, hogy semmin sem tudjak csudálkozni, ’s mint e’ napokban több tárgy, úgy különösen azon körülmény magas bámulatra gerjeszte, hogy sem a trónbeszédben, sem a’ ministerek eddigi nyilatkozatiban semmi ollyast nem hallhattunk, mi a’ dolgozó néposztály ínségét enyhítem ezéltána. Leginkább pedig azt csudálom, hogy a' ministerek naponkint ülnek, ’s olly dolgokkal vesztegetik a' drága időt, mik csupán borházban szolgálhatnának illő tanácskozási tárgyul, míg Mrusszia az európai ügyekben mindig fenyegetőbb állást foglal el, ’s hatalmasul készül annak idejében szörnyű háborút indíthatni Anglia ellen. (Halljuk! Halljuk! Duncombe szava leginkább kitűnik.) Finsbury tisztes köver, kit egyébiránt igen derék férfinak tartok, mint látszik, túlzóknak tartja nezelniyet az orosz hatalomrul; de hite röpkeirat van kezemben Crawford kapitánytul a’ kronstadti siajóhadrul, mellynek rövid kivonata minden kétséget lefegyverzend. Igen szomorít dolog, hogy én vagyok kénytelen in e dolgot megpenditni, mig a’ tengerészeti és szárazföldi angol katonatisztek hazajok védelmére ülnek itt, ha csakugyan nem egészen hiában töltik helyüket, melly esetben meg kellene menteni jelenlétüktől a hazat, (Kaezaj). Nem akarom hallgatásuk okait bírálgatni; de nem nyomhatom azon gyaniit el, mi szerint e’ vitéz tagok aggságbul hallgatnak, félvén, hogy a’ mostani ’s jövendő ministerek, vagy azok, kik ministerekké lennie hajinak, nehezteléssel fogadnák megszólaniósukat; (kaezaj ) de reményiem , e’ katonai szájlomhaság miatt Anglia becsülete ’s érdekei nem fognak koczkáztatni. “ Itt a’ szónok kivonatát közlé Crawford kapitány röpkeiratának, mellynek azt czélja megmutatni, hogy Russzia félelmesül növekedő tengeri ereje megfosztással fenyegeti Angliát tengerek fölötti uralkodásától. „Én teljességgel nem gondolok vele, szól a folytatólag Attwood , barátunk-e Russzia vagy ellenségünk , mert mihelyt zsarnoki kormány barátságától függ valamelly kormány, azonnal maga is szolgaiság felé hanyatlik. De azért méltán neheztelhet az angol nemzet, hogy illy fenyegető veszély mellett ministerink folyvást hajnövesztő szunnyadással töltik az időt a’ parliamenti padokon. (Kaczaj) Már három év előtt figyelmeztetém Önöket a’ történendőkre. (Kaezaj.) Mit nevetnek Önök? Vagy majd akkor is kaczaghi fognak Önök, midőn az oroszok 21 sorhajóval megjelenendnek a’ norfolki partvidéken? (Kaezaj.) Nevessenek bízvást! de én egy britt hajótiszt szavaira hivatkozva csak ezt mondom: Anglia nem képes az oroszok közelítését partinkhoz megakadályoztatok (Halljuk!) Minő erőt állíthatna az oroszok elé Anglia, ha azok a Temzébe rontani vagy Sheernest felgyújtani akarnák? Önök mondják, lilit sorhajónk fekszik Lissabon előtt. Igen, ott annyi fekszik, állítólag a’portugál királyné védelmére, de tulajdonképen csak azon ország gerjedező szabadságának elnyomatására, hogy a királyné szabad kénye szerint szeghesse meg esküjét. Hozzátok vissza e hat hajót a Tajobul és aztán összesen 13 védendi a Temze torkolatját, de ugyan minő sikerrel 26 orosz sorhajó ellen? (Halljuk!) Mi lesz akkor Anglia magasztalt erejéből? Uraim! készeknek kell lennünk Russziával háborúra. El kell készülnünk a Francziaország , Hollandia, Amerika és Russzia közti négyes szövetséggel megküzdhetésre. (Halljuk!) Az említett hatalmasságokat folyvást hajtogatják ellenünk , és azért szükségkép előzőleg kellene munkálnunk , és hatalmas csapással tönkre sújtanunk az éjszaki óriást. Szász elődink elveszték tengerek fölötti hatalmukat, mivel nagy adósság, tory ministerség vagy egyéb ördöngösség gyötré őket annyira, hogy mindenütt hátrálni voltak kénytelenek a dánok előtt. (Kaezaj.) Míg ejtett dolgok emlékezetét fölújítom, egyik tisztes gentleman kaezag, másik Halljuk-ot forditoz, a 1 3-dik pedig alvásra nyúlik el ülésén ; így viseli magát a mostani Anglia, midőn eldődit lealáztatni hallja. (Kaczaj.) Kérdem: mért nem semmitteté meg a’ ns lord azon tizenöt sorhajót, mikkel most a fekete tengeren bir az orosz kormány, holott arra gyakran mutatkozék kedvező alkalom? Ha azon hajóhad, mit Codrington 1830ban a’ hollandi partvizeken vezérle, a’ fekete tengerre küldetik, mikép azt akkor mindenki várta, úgy Lengyelország, a' szerencsétlen Lengyelország most független volna. Grey lord megbecstelenité elveit, midőn Lengyelországot elsüllyedni engedé. (Tetszés.) De Wellington ha a’ drinápolyi szerződéssel kezdé meg Anglia lealáztatását. Bal következményű befolyásnak engedve, tőle, hogy az oroszok ostromzár alá veték a’ dardanellákat, és Nesselrode azt hiteté el vele, hogy ez által Anglia érdekeinek használ az orosz kormány. (Halljuk!) Mit Wellington ha megkezdő, azt Grey 1. is folytatá, Melbourne pedig végzeni fogja. Ha az oroszok Czirkassziában lábra kapnak, úgy indiai birtokunk veszélyeztetvék. Ezt pedig minden áron meg kell gátolnunk. Nem kívánok én czéltalan háborút gerjeszteni; de hiszem , hogy a’ cserkeszek, mint vitéz harczra termett nemzet, csekély segítséggel örökre ferázandhatnák az orosz igát. Kérdem a’ ns lordot: közös ellenségünk kezeibe kerüljön é e’ virágzó tartomány, a’ nélkül hogy csak egy karunkat is nyújtanék megmentetésire ?“ Ezután Vixen ügyére térőleg így folytató szavait a’ szónok: „Gyöngék ellen szeret csak hősi szerepet játszani Anglia és erősek ellen gyáván elrejtőzni? Reményem, ez nem való soha szokása Angliának. Tudom, az angol népvélemény egyértelműleg nyilatkozik nézetemnél, de fájdalom nem bir eszközökkel szándéka nyílt kimondására Európa színe előtt. »Sajtónk , köztudomás szerint eszköze a pártoknak, így vannak fölosztva lapjaink is toryk, whigek és radicalok közt, de a valódi népvéleménynek nincsen lapja. (Halljuk! ’s kaezaj). E körülmények közt kötelességemnek tartom, az angol nemzetet fölébreszteni s figyelmeztetni a közelgő részre. Hogyan ? Darabonkint engedjük-e hét század óta szerzett repkényfüzérinket, letépetni homlokunkról? Mi, kik a’császári hőst, Napoleon!, letaszítok trónjáról, most az orosz medvétől hagyjuk fölfalalni magunkat? Emlékezem, miként néhány év előtt egy igen nss tudós-lord, ki akkor tagja volt e’ háznak, így nyilatkozók : „Anglia egy 800 millió font sterlingnyi kötelezvényt kapott, mellynek következtében arra kötelezé magát, hogy soha többé háborút kezdeni nem fog;“ egy másik igen tisztes követ pedig fölkiálta : „Köszönöm Istenemnek, hogy ez így van!“ Én Atwood Tamás most köszönöm Istenemnek, hogy akkor, midőn azon tisztes követ azt mondó, nem állottam mögötte valamelly súlyos görcsös bottal vagy pöröllyel, mert úgy az igen tisztes tag bizonyosan semmit sem köszönhetett volna meg többé Istenének. (Kaczaj.) Ugyan mit gondolna olly nagy vaskos bolondról a“ ház , ki a’ tenger mellett egyedül