Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-10-17 / 83. szám

— ( 33© ) föl, melly a’ trónkövetelő kezeibe szándékozók juttatni az ottani erősségét. Juanito és Chambo tábornokok, míg a’ guerillák kivül zajt valának ütendők, fölszabadították volna a’ foglyokat, kiknek segélyivel könnyen hatalmok­ba vések az egész várost kerithetőnek. — Alaix tábornok, kinek halálát már annyi lap hirté, még él; de három veszélyes sebe, mellyek közül egyik karját zuzá össze, csakugyan kétségessé teszi fölgyógyulhatását.— Madridi sept. 27-i hírek szerint Narvaez tábornoknak a’ tartaléksereg egy részivel éjszak felé küldetése nagy mértékben növeli az elégületlenséget a’ fővárosban, ’s a’ Correo Nációnál, egyébkint ministen lap, egyenesen ’s határzott hangon roszalja ez uj rendszabályt, ’s megmutatni törekszik, hogy a’ tartalékseregnek szükségkép együtt kell maradni érdemes parancs­noka vezérlete alatt, mert csak az tarthatja sikeresen együtt az egész erőt, ki azt semmiből alkotá; lelépte azonnal ismét semmibe oszlatná föl e’ hevenyészett haderőt. A’ fölindulás e’ valóban ferde parancs miatt leg­­félelmesb alakban a’ nemzetőrségnél mutatkozik, elannyira, hogy Alda­nia tábornok, hadminister sept. 26kán kénytelen volt összehíni a’ nemzet­őrségi tiszteket, és hosszas beszédben közleni velők az okokat, mellyek a’ kormány előtt ez annyira ellenzett rendszabályt szükségessé tevék. Be­széde folytában egészen alaptalannak nyilatkoztaté azon hirt, miszerint Narvaez tábornok eltávolittatását Mancha tartományból a’ toledoi káptalan unszolási okozták volna, ’s csak abban öszpontositá leginkább védelmét, hogy Esparteronak segélyre volt szüksége, ’s hogy mind a’ mellett 7 ezer ember maradand a’ tartalékseregbül Manchában, melly erő minden esetre hathatósan képes biztosítani a’ tartomány nyugalmát. Végzetül jelenté Ál­dania, mikép a’ kormányzó királyné mély sajnálattal látja az elégületlenség magvainak buja tenyészését a’ fővárosban , ’s azért csupán a’ nemzetőrség hűségében bízik, ’s csak attól reményű trónja hathatós védelmét minden gonosz szándékú merény ellen. Ez némellyek szerint világos jele a’ kor­mány gyengeségének. — Anglia, London, oct. 2ikán. Múlt hó 28ikán ment véghez a’londoni lord­­mayor-választás a’következő évre, ’s Wilson aldermanre esett az. Caroll és Montefiore sherifek leléptükkor olly fényes lakomát adónak , hogy magok a’ községtanácsosok is csudálkozásukat jelenték, ez pedig valóban sok, ha meggondoljuk, mennyi ünnepi lakomákban részesültek már. Egy sze­mély ebédje öt guineebe került. — Azon minap említett halálos ítéletet, mellyet az esküttszék két távolabb párviadali tanú ellen kimondott, a’ király­né egy évi könnyű fogságra változtatá. — A’ Satirist egész komolyság­gal jelenti, hogy Nemours­kg férje leend Viktória királynénak, néhány nem lényeges akadály elhárittatása után; egy tory lap ellenben szinte bi­zonyosnak állítja , miszerint a’ belga király fiatal unokaöcscse, Szász-Co­­burg­hy legidősb fia, nyerendi nőül Anglia fiatal királynéját, ’s e’ házas­ságot leginkább Kent­hgne ’s Melbourne fáradozási gyümölcsének mond­ják; ez utóbbiról pedig boszankodva jegyzik meg a’toryk, hogy már nem is igen távozik a’ királyné oldala mellől. — A’ M. Chronicle a’ franczia­­schweizi ügyről igy nyilatkozik : ,,A’ franczia kormány igen jól teszi, hogy Napoleon hg eltávoztatásával Schweizból megelégszik. E’ fiatal hg bizonyosan nem akará zavarba ejteni a’ franczia kormányt, mert ez lévén szándéka, nem jelentette volna a’thurgaui tanácsnak elutazási szándékát, hanem várandó vala Thurgau tagadó határozatára, mit Francziaország első lépése követendett háborúra, melly első lépés, ha komoly harczot jelen­tene, csak nevetséges, ostromzár esetében elégtelen, köz szövetségi harcz támadtára pedig utálatos lenne.“ — A’ királyné a’ toryk ellenzése daczá­ra Manchester városnak csakugyan megadá a’ hatósági szabadlevelet. — Od­. ijén végre megnyiltak a’még el nem ítélt nem fizető adósok börtönei, ’s hogy egyszersmind a’ már ez okból elitéltekéi meg nem nyíltak, azt csu­pán a’ toryk makacskodásának tulajdoníthatni, kik mindenütt, hol az em­beri jogok terjesztésiről van szó, gátlani törekszenek minden józan hala­dást. — Az egyébkint radical Examiner roszalás hangján kezd most szó­lani azon izgatásról, melly naponkint magasbra hangolja ’s tüzelgeti a’ nép kivánatit, ’s hosszú czikkben többi közt ezt mondja: „Nem szerez­hetne nekünk semmi nagyobb örömet, mint ha a’ munkás néposztály erkölcsi tekintetben előhaladna, ’s nézetei minél inkább megnyerhetnék figyel­mét ’s növekedő böcsülését a’ többi osztálynak. A’ dolgozók legutóbbi évek­ben már előhaladtak a’köztisztelet ösvényin ,’s meglepetve közelitének fe­léjük azok, kik addig csak megvetéssel szoktak rájok tekinteni; de még sok a’ teendő részükről, ’s mind azt csak nyugalmas haladás útján esz­közölhetik, mit az könnyen megzavarhatna, mi most készülőben van. Vagy nem erkölcsi erő hiányát tanúsítja e folytonos hivatkozásuk a’ népbarátok­nak anyagi eszközökre? Vagy polgárháborúra készüléssel szokás­ meg­mutatni, hogy kormányozni képesek vagyunk? Ki minden pillanatban fegy­ver után kapkod,mikép fog békésen szavazhatni nyilványos ügyekről? Ki merész azzal dicsekedni, hogy az iskolamester helyét fegyvercsiszárok­kal kell pótolni ! Meg vagyunk igenis győződve, hogy épen azon párt, melly legh­iresebben óhajtja a’rendbomlást, első fogja azt megbánni, mihelyt a polgárharcz szörnyei megjelenendnek. — — Londoni, újabb hírek az orosz követ fényes bucsulakomájáról emlé­keznek , mellyel az uj angol követet, Clarii­arde marquist, sz. Péter­­várba utazta előtt megtisztelő. E’ lakomán a’ spanyol és portugál követe­ket kivevőn, minden diplomatái nevezetesség jelen vala. Összesen 76 vendéget számitnak elő az angol lapok , ’s köztük első helyen Palmerston lordot. A Gazette következő jelentést közöl: ,,A’királyné John Ralph Milbanke sz. pétervári követségi titoknokot hasonló minőségben Bécsbe, ’s helyébe Henry Lytton Bulwer stambuli titoknokot tevő által, kit ezentúl Charles Bankhead washingtoni követségi titoknok pótoland ki, mig en­nek helyét viszont James Hudson foglalandja el.—Az Examiner tervet köz­hitt egyik utóbbi számában Sussex hg adósságinak aláírás útján kifizetésire, mit a’ Courier ez észrevétellel kisér: „Uly terv ellen többet­ szólhatnánk. Előttünk fekszik O’ Connell példája , ki Angliában és Izlandban sokkal több jót vihetett volna véghez, ha mindjárt eleinte elmellőzé vala honfitár­sinak segélyét. De Sussex hg gazdagon ellátott pompás könyvtárral bir, ugyan nem vehetné azt át a’ nemzet? így egyszerre nagy pénzmennyiség­nek jutna birtokába a’ ns hg., ’s az országos kincstár nem kényszerülne újabb terhet vállalni magára.“ — Russell I. J. Dublinből visszautaztakor Liverpoolban szíves elfogadtatásban részesült. — A’middlesexi választásnál eddig olly nagy többség mutatkozik a’ toryk részire, hogy győzelmüket tory lapok állítása szerint már többé alig vonhatni kétségbe, mi ha csak­ugyan valósulna, század óta most fogna először két tory által képvisel­tetni Middlesex. Más helyekéül is hasonló híreket kürtetnek a’ tory lapok, miknek azonban csak igen óvakodva adhatni hitelt. — A’ hajóhivatal je­lenleg parancsot bocsáta közre, mellynek következtében minden hadihajó néhány 68 fontos álgyat tartozik födezetére fölvenni, mi oda látszik mutat­ni, hogy a’ kormány a’tengerek valamellyik részében tiszteletet paran­csoló állomásba kíván helyezkedni.—A’ hadserget csappantyus puskákkal láttatja el a’ kormány. — Ujfoundland állapotja e’ pillanatban legkomo­­molyabb aggódásra szolgál alkalmuk Az ottani képviselőház t.i., melly hatha­tós népfölségi alapokon nyugszik, olly joggyakorlást kezd igényleni, mi­nőt még soha semmiféle alsóház nem gyakorlott. Több személy az alsóhá­zi szabaditékok állítólagos megsértése ürügye alatt börtönbe hurczoltaték ’s midőn a’ főbíró és sherifek szabadon bocsáttaták őket, újra maguk kerülő­nek fogságra. Indítvány téteték még azon lapszerkesztő elfogatására is , ki a’ bírói ítéletet közlé. E’viszszaélések következtében a’kereskedőség, egyesülten több előbbkelő személlyel, folyamodást nyujta be a’ gyarmat-hi­vatalhoz, több katonaságért, melly hathatósan védhesse a’ lakosok éle­tét ’s tulajdonát. A’ kormányzó egy hétre eloszlatá az alsóházat, mi leg­alább pillanatnyi csöndet eszközre. — Nyugatindiai hírek még folyvást tar­tani mondják a’ rabszolgák általán­os fölszabadittatása miatt bekövetkezett fordulatot. A’ nyugalmat ’s közbátorságot azonban mindeddig zavar nem éré. Leginkább a’ dolgozók munkadíjának meghatározása az, mi némileg feszült ingerültségben tartja az elméket. Hasonló hírek érkezének Bar­­bado­sból is.A Sussex hg házi körülményi nagy részét töltik be most a la­poknak ; a­ ministeriek ugyanis azt vélik, miszerint valaminek minden esetre kell történni­e magassága javára; de azért még­is czélszerű­tlennek tartják, hogy a’ korona szokott ünnepélyes üzenet által évdíj-nagyobbitást kívánjon a’ parliamenttül számára, mivel ez olly vitákra nyújthatna al­kalmat , mik rendkívül kellemetlenekké válhatnának a’ ns­égre nézve. Azon megjegyzésre t. i. hogy testvéri nagyobb jövedelmet húznak, küny­­nyen illy választ eszközölhetne a’ parliamentben: ezek jövedelme csak­ugyan szerfölötti, ’s azért inkább csökkenteni kell azt, nem pedig Sussex herczegét is hasonló magosságra rugtatni. — Nem rég Je­remy Izsák mezei lakását egy csoport napszámos és kézműves megtá­­madá. A’ didak mindjárt megjelentükkor a’ gazdasszonyt megkötözök ’s valamennyi bútorral együtt a’ szakadó zápor daczára utczára dobák. Ve­zérük John Larner volt, ki makacsul tulajdonának követelé a’ mezei la­kot. A’ támadók minden ablakot ’s ajtót berakván , hathatós ellenállásra készülőnek. A’ tulajdonos, ki egyszersmind békebiró, megjelenvén a’ház előtt két rendőrrel, eloszlásra inté őket, ’s miután szavai nem használtak, fölolvasá a’ zendületi törvényt. A’ megtámadok mindazáltal ezt föl sem ve­vők, többször kirontának a’ házból ’s a békebirót rendőreivel együtt meg­­verék. Végre megjelent Norwichból a’ 4ik vasas ezred egy osztálya, ’s kemény töltésű fegyverekkel kört képeze. Most egymásután előjövének a’ rendzavarók, ’s megkötöztettek. Mindösszesen hatvanhárman voltak.—A’ bajaderek ocsok.­lsején zajos tetszés közt adák első mutatványukat az Adelphi színházban, mellyek közé eleinte pisszegetés vegyült ugyan , de csakhamar elnémulni volt kénytelen a’ részakarat. Francziaország, Paris, oct. 4kén: Élénk emlékezetben van még a’ fiatal Boulet gyil­kossága, ki sok regényolvasás következtében kedvesét agyonlövő; ma­gának azonban bőrét is alig karczolá meg, azon öngyilkosak szokása sze­rint, kik , mint egy lap igen helyesen jegyzi meg, miután áldozatjokat igen is ügyesen találók el, maguk számára csak v. lőporral töltött pisztolyt, v. ke­gyetlen tőrt, v. viz nélküli folyamot találnak. Ugyanazon esküttszék,melly Beider ellen becstelenitő ítéletet monda ki, néhány hét múlva majd egészen hasonló esetben vala ítéletet hozni kénytelen, csakhogy most némber ál­lott, mint tettes, sorompó előtt. Szép, fiatal, szelíd leányka volt ez, bá­rány természetű szóban és tartásban, ’s mégis kedvesen elkövetett gyilkos­ság miatt ült a’vádlottak padján. Ha ezen fiatal némber gyilkos mély esése daczára bizonyos érdeket képes is gerjeszteni ifjúsága gyalázatos megfer­­tőztetése s azon okok miatt, mellyek őt bűntettre kényszerítők, e’per körül­ményi , mellyek nagy részint csak homályosan tűnnek ki a’ vallomások­ból , csakugyan egyszersmind valóban borzasztó világot árasztnak a’ fran­czia főváros titkos bűnviszonyira. Cauc­ois Sarolta, a’ vádlott, 22 évis, Alfordban Paris mellett vagyontalan szülőktől vevő származatát, ’s már gyermekkorában különösen kitűnt szelíd jámborsága által. Elérvén 16dik évét Parisba került egy divatvarrónőhez, Drey asszonyhoz, mint dolgozó , nem is gyanítván, minő kezek közé juta. Ott nem sokára megismerkedék Langlumé kereskedővel, ki rendkívüli szenvedélyt érze iránta, ’s a’ csá­­bitás minden fogásit próbáló ellene, melly törekvésinél hű segítőre ta­lált Drey asszonyban. Sarolta undorral taszíta el az ajánlatokat, végre azonban kábító ital álomba meríté őt, melly alatt a’csábitó véghez vivő szándékát. ’S különös némbeli természet! ez erőszak óta hő szenvedélyt érze csábítója iránt a’ szerencsétlen hölgy, ’s e’ szenvedély a’ következő hat évben folyvást növekvők, ’s végre majd őrjöngéssé vált, miután anyá­vá lett tőle. Midőn már érző állapotja változását, eliszonyodva hallá, mi­kép Langlumé már harmadszor nősült; e­ pillanattól Sarolta minden titkos szövetségnek végez vele, Langlumé pedig legkorlátlanabb kicsapogásnak

Next