Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-06 / 2. szám

­gtalanok roncsolt sorsuk megjavithatására. Vegyék, díjul az illy földesu­­k a’ szegény hálakonycseppeit , mellyek még akkor is tisztán fognak visz­­­aragyogni tetteikre , midőn egyszer hamvaik felett a’ mostoha enyészet csi­­­S szele lengetendi a’ gyászfüz hervatag leveleit! E’hódec. 16. és 17iknap­in folytonos ezüstpelyhek hullának földünkre’s ug­y látszik, mintha egy nagy­terű­ liliom-lepel nyugodnék láttérünk felett, ’s olly konok akarattal hullott­­mintha ezen akaratjában változhatlan litvánna maradni. Köv. napokban tisz­­eg ’s kemény csikorgó fagy vala, fökép éjjel; de 2 Okán az idő meglágyult már sűrű szemű eső hulladozott, már havas eső, szóval olvadt, és félni lehe­­, hogy e’ hirtelen olvadás járt és árvizet h­ozand; de 2 ikén viradóra fütyölö ,és ébresztő föl, jeléül, hogy újólag fagy leszen és igy ismét kemény időnk ’s számítunk van. — Hogy a’ Munkácson keresztüljáró postavonal Kassa és perjes felé rendeljen, erős bizonyitéka az, hogy a’levél sokszor bokronber­­­n van, azonban az ember 5 vagy 6 hét után kapja meg az olly levelet, mellyel 1y hét alatt sőt hamarább kellene megkapni ’s igy a’ várakozónak minden re­­énye meghiúsittalik, nem érdemlené-e ez meg a’főfelügyelő hatóság szigorúbb gyelmét? — A’ korszellem haladást igénylő szózata magas eszméjével kez­­d melegíteni a’ Halmi uradalom t. ez. birtokosit, midőn egy olvasó társasé­it óhajtának teremteni, mellynek czélja hírlapok járatása leendő, mi bizonyo­­s egy termékeny magva lett volna számos tetemesül kamatozó üdvös káló­toknak—’s már félig meg is jön a’határozás, de fájdalom! közbejött ,egy no­­is gordius, és a’ vélemények megoszlanak, pedig milly könnyű lett vala az radályt elháritni , és a’ közjónak ekkép üdvös lépéssel eleget tehetni? már­­dig csak akkor énekelhetnék el lelkes Ivölcseynk Zrínyi dalának végsorait oltoztatva — ha minden lépésünket, ezélzatunkat, tettünket a’ közjó és haza ildogitására, művelése­­ és virágoztatására szenteljük: ekkép Vándor halld, bár korcs volt anyja vére, Hűbb faj állott a­­ romlott helyére Szikla elvű, bátor, nagy, kemény — A’ nép , melly csak vér-hadakba jára, Fölsimult az ész, mutan pályára; Honszerelme minden érzem­ény a­zonban ezen fönakadást, hihető, a’ gondolat késedelme okozá — és talán a’ vő félévig ezt gondos mérlegbe bocsátva éber erővel fogják fölkészítni a’ ez. urak. Nógrád vmegyének felső vidékén Liszecz hegy alatt fekszik egy helység : mivora. Lakosai törzsökös tótok, földmivelők és helységük terméketlen ha­­za miatt igen szegények; de mind e’ mellett szépek, erős testalkatnak és egész­­­esek. Ámbár lakosi száma 420 lélekre terjed, mégis 1839. évi oct. 6 nap­tól 184­0. évi nov. 16. napjáig, és igy 13. hónap és 10. nap alatt csupán három éves gyermek halt meg Lentvorán. 1831. évi nyárutó napjaiban, idén az epemirigy alibercsei anya - egyházunkban, rettenetesen pusztított­­nak fiók-egyházában Lentvorán egy ember sem halt meg epekórságban. 1829­ tavasz­ elő napjaiban is, midőn ideglázban N Libercsén sok erős fiatal ember­ighalálozott. Lentvora ezen betegségtől is egészen ment maradt. Anyaköny­­v utáni legszámosabb évi összehasonlitásból,kitetszett, hogy midőn a Libercsén­gellynek lélekszáma 630­­10 ember hal meg, Lentvorán l,vagy legföljebb Valóban megérdemlené ezen ritka egészségi állapot az orvosi kar közelebb velmét! E’vidék tótjai közt nehezen terjed a’ magyar nyelv; de nemcsa­­, mert felsőbb­ek a’ magyar nyelv előmozdítására czélzó eszközöket mind­­dig nem nyujtanak! Midőn tiszteletre méltó országgyűlési atyáink a’ pesti ma­­ar szinházról bölcsen gondoskodtak, bár szegény ügyefogyott tótságunk­at a’ magyar nyelv előmozdításáról, magyar könyvek illő megszerzése által­­ felejtkeztek volna meg. — Orosházán (Békésben) mult dec. 2­5-én ködös idő , 16 foknyi hí­­g ’s a’ sulymérő 28­3' állása mellett esti 6 és 61­­ óra közt villant a’ helyi­g fölött keresztül kelet-éjszakról, nyugat-délnek egy tünemény, saját nevén verve : bolygótűz. Villámhoz hasonló fénye mellett alakja hol szélesre kite­lt, hol kerek-hosszas, hol gömbölyű vala; míg mintegy 6 — 8 másod­per­­igleni tündöklő haladása után füst, gőz, durranás és bűz nélkül elenyészett, smellyek állítása szerint már ezelőtti éjen is vala látható eféle tünemény, de cse­lyebb fényben. Dec. 2­5-én Pest, Mező-Telegd, Zenta ’s országunk szá­­is vidékei majd ugyanazon egy időben szemlélöji voltak illy, a’ köznép által ikányfarknak neveztetni szokott’s rövidebb vagy hosszabb ideig tartott szem­­práztató villanyos tüneménynek. (Változások a’cs. kir. hadseregnél.) Zichy Ferdinand gr. altábor­­gy ’s osztálynok, parancsnokává lón a’ 2 dik haditestnek Olaszország­­a . Kress Károly b. altábornagy ’s osztálynok, tulajdonosává Nostitz . 7 sz. könnyülovas ezredének , előléptettek. vezérőrnagyból altábor­­gygyá­di Hé János , ezredesekből vezérőrnagyokká: Keck Mihály, a’ k tü­zérezr., mint tüzér-zászlóalj parancsnok Bécsben; Kress György Tocsana nhg 4 sz. vasasezr., Kár. cs. kir. fhg segédje, hivatala meg­­írásával; Simunich Boldizsár , Károly Ferdinand fhg 51 sz. gy. ezr. ;­­hwarzenberg Károly hg, Hoch- és Deutschmeister 4 sz. gy. ezr.; Liel­­vszky Vilmos gr., Wasa Gusztáv hg 60 sz. gy. ezr.; alezredesből ezre­ssé rlüttner József, rombásztestből, a’ d ik tüzér -ezrednél, őrnagyok- 1 alezredesekké: Koch Márton , Prohaszka b. 7 sz. gy. ezr.; és Szedel­­iger Ferencz, Hardegg Henrik gr. 7 sz.vasasezr., mindketten az ezred­­n. gyalog­os lovas kapitányokból őrnagyokká: Mühlen Ferdinand, Tsinger 18 sz. gy.ezr.; Czehan József, Prohaszka b. 7 sz. gy. ezr.; és Kuffer Ádám, Hardegg Henrik gr. 7 sz. vasasezr., mind az ezredben; Michal Mátyás b., a’tüzértestnél, ugyanott; Hofbauer Gottfried, ugyan­­nan az óik pattantyusezredhez ; Kluigl Venczel, István fh. 58 sz.gy. r., helyörnagygyá Braunauban; Zichy - Ferraris Viktor gr., Toscana g 4 sz. vasasezr. szám fölötti alezredes , a’cs. kir. követségnél flóviá­­n, saját kérelmére fölmentetvén, e’ szolgálattól ismét tettlegi szolgá­ba lé­p ki a’ cs. k. ezrednél,’s valóságos alezredessé lett. Marsich Józs., korvettkapitány (őrnagy), katonai előadó a’ tengerészeti kormányszék­nél, saját kérelmére fölmentetvén, e’ szolgálattól ismét tettlegi tengeri szolgálatba lépett, ’s helyét Milonopulo Ágoston korvettkapitány (őr­nagy) foglalá el; Howiger Aloiz, Laj. fhg 8 sz. gy. ezr. őrnagy, parancs­nokává lön Giraldi gránátos zászlóaljnak; Sonnenmayer Fridrik, Sik pat­­tantyusezr. őrnagy, a’tüzértesthez téteték át. Nyugalmaztattak, altábor­­nagyokbul: Geramb Leopold b., parancsnoka a’ 21k hadosztálynak Olasz­országban , lovassági tábornok ranggal; ezredesekből: Strachovitz Ká­roly b. ,Hohenzollern - Hechingen hg . sz. ezr.; könnyülovas alezrede­sekből: Bom­perti Péter, Mayer b. 41 sz. gy. ezr., ezredesi ranggal ’s nyugdíjjal; őrnagyokbul: Thegetthof Károly, Kinszky gr. 47 sz. gy. ezr., ’s Bukawina Dániel, parancsnoka a’ tengerész gyalog zászlóaljnak; al­ezredesi ranggal: Becker Eduard, császár 1 sz. gy. ezr.; kapitányokból őrnagyi ranggal és nyugdíjjal: Bona Mátyás, a’ tótországi őrpattantyus kerületből, ’sprater György, Hrabovszky b. 14 sz.gy. ezr.; őrnagyi rang­gal pedig: Parfanovics Tódor, István fh. 58 sz.gy. ezr., Winder Károly, Benczúr 34 sz. gy. ezr., Santo-Vito Ferencz, Kinszky­­gr. 47 sz. gy. ezr., Millutinovich Mihály, az illyr bánsági határőri zászlóaljból, Kobler Ed­várd , Szász-Coburg-Gotha hg­­­sz. dzsidás ezr.; és Schinner Fridrik, az alsó-ausztriai ménesintézettől. Külrendeket ’s azok elfogadhatására ’s viselhetésire legsfensebb engedélyt kaptak, haditárnok Fülöp, Hessen- Homburg uralkodó tartomány-gróf, a’ mainzi szövetségvár parancsnoka, a’ szász-weimari fehér sólyomrend nkeresztjét; vezérörnagyokbal: Hes­sen és rajnamelléki Károlyiig, a’ moszka sz. András-rendet; Zephyris Ignáczb., a’hassziainhgségi jókedélyü Fülöp alapította érdemrend első osztályú középkeresztjét, Bandiéra Ferencz b., ellenhajóvezér, a’görög kir. megváltórend középkeresztjét; ezredesekből: Rudtorffer Ferencz, Baillet de Latour gr. 28 sz.gy. ezr., a’svéd kir. kardrend kiskeresztjét, és alhadnagyokból: Taaff­e János, csász. 1 sz. könnyüvasas ezr., a’máltai Johannitarend lovag keresztjét. — Adakozások a’ pesti reform, egyház részire. III. Köz­lés. Papfizetési alapítványra: Fényes Kár. urnái Biharban az­ érmelléki járás­ban 27 f. 4­7 kr.—Karap Sánd. urnái a’ hajdú-kerületben 4­6 f.201A kr. u.­m. Böszörmény 11 f. 16 i kr., Hatház 4­ f. 3A kr. Nánás 20 f. Szoboszló 8 f. 401. kr., Aramos-Pércs 2 f. 20 kr. — Kenéz Mih­ ur 2 f. — Kiss Bálint espe­res urnái 62 f. 2 kr., u. m. makói egyes jóstevők 32 f. 29 kr., szentesi egyes jóll. 29 f. 33 kr. — Soltész-Nagy Ján. urnái Miskolczon 1­5f. 11 kr. — Szi­­lágy-somlyói casinói egyesület 15f. 201 kr. — Török Mih. D.Vecsén 2 f. — Túrkevi ref. egyház 10 ft. — Jármy Imre urnái Szabolcsban 62 f. u.m. Bekk- Bárczay Anna 20 f., Bárczay Susána k. a. 20 f., Gencsy Fer. tábornok 20 f., Péchy László fbiró 1 f., Fejér Józs. szbiró 1 ft. — Öszvesen: 242 f. 411 kr. Paplak-építé­sre Ivóczán Józs. 10 ft. — Mind p.p. — Költ Pesten jan. 1. 1841. az egyh­. tanács rendeletéből. (A’ sajtó indulatossága; kicsapongások a’ választásnál.) A’ Journal des Débats köv. nyilatkozik Spanyolország jelen állapotja felett. A’ minister­­séget, mellynek Espartero feje ’s mellyet septemberben a’ spanyol nemzet egyhangú kívánsága hitt kormányra, két hónap óta százszorta indulatosabb ’s egyhangúbb ellenzés sarkalja, mint a’ melly elődeit megbuktatta. Vala­mennyi párt, ha eddigelé torzsankodott is egymásra, a’ septemberi kormány­­fiak ellen fordult. A’ mérsékpártiak cserben hagyák a’ ministerséget; néhány dühöngő lap, melly a’ zivatar alatt támadt, gyöngeséggül vádolja azt; a’ legnagyobb birtokosak, a’legnagyobb befolyású és legelőbb kelő férfiak kancsal szemmel néznek rá; az igen sok letett tisztviselő átkozza, és ez irtózatos ma­­gára-hagyatottságban még csak az Echo del Comercio védi a’ ministerséget, de úgy, hogy ez is hébe hóba a’legk­evesebben ki ki fakadoz ellene. E’ közönséges körjeleken kívül legközelebb bizonyos dolgok is történtek, mikbül ítéletet mondhatni Spanyolország jelen állapotja felett. Az El Trueno hírlap néhány­szor jó keményen kikelt Victoria hg ellen. Erre néhány katonatiszt az emlí­tett hírlap hivatalszobájába ment, és a­ szerkesztőket kemény megtorlással fenyegette, ha tovább is olly hangon folytatnák megtámadásikat. De a’ szer­kesztőségnek helyén dobogott szive, mivel nemcsak hasonló hangon folytatta tollcsatáját, hanem lapjában felszólítást is bocsátott a’ nemzetőrséghez, és a’ legférfiasabb hangon nyilványitotta, hogy a’ szerkesztőség talpig fegyverbe öltözik, és akármiféle gazember tör hivatalszobájára, puskalövéssel fogadja. E’ jelentésen a’ közönség annyira felháborodott, hogy a’ kormány kénytelen volt a’ katonatisztek lépését hibásnak nyilatkoztatni, és magát meglehetős za­varral mentegetni. Ez esemény sokkal nagyobb jelentéssel bir,mint első szemügyre látszik; ez tanúsítja, hogy a’ katonai dictatorság terve hátrálni kénytelen a’ szenvedélyek hatalma előtt, mellyek a’ ministerség ellen síkra szálltának. Es­partero nevének varázsa visszaidézhetetlenül elfoszlott. A’ tartományokban mé nagyobb a’ rendetlenség. Guipuscoában nyilványos szakadásra jött a’ dolo Alcala láb. és a’ tartományi választottság közt. Andalusiában komoly zavar­gás történt a’ helyhatósági választásnál. Szevillában a’ föllengősdiek össze­kaptak ; a’ mérsékpártiak nem vettek részt a’ választásban, és félvén a’ gyi­­lokszúrástól, otthon maradtak. A’ föllengösdi párt azon tagjait, kik a’ sep­­temberi juntának tagjai voltak, szemrehányásokkal terhelgelik, mivel a’korlát­lan hatalmat, mellyet akkor bitangoltak, választás nem törvényesíti, és a’ tisztségeket zsákmányul vetek teremtvényeiknek. A’ szolgálattevő katonatiszt hasztalan igyekezett embereivel a’ rendet visszaállítani, a’ zűrzavart nem le­hetett többé lecsilapilni. De mindez még távolrul sem hasonlítható a’ cordo­­vai eseményekhez . Kilencz napig volt a’ város néhány haramia alatt, kiket szerencsétlenségbül a’ nemzetőrök közzé fölvettek. Bottal, és gy­mokkal fegy­­verzetten futostak ezek az utczákon szerte, ’s kit elöl ’s utót találtak, minden tekintet nélkül megsebesütgették, még az asszonyokat sem kímélvén. Boron­be­to

Next