Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)

Midőn ily fejtegetés alkalmával kénytelen volt a szigorú alakiság mellett harczolni, előre láthatta, hogy ezen elvei itt-ott megtámadásra bő anyagot fognak szol­gáltatni, és ennélfogva szükségesnek vélte kifejtett né­zeteit még egy utószóban külön is indokolni. Minthogy az idézésekkel nálunk némelykor egy kis ámítás szokott összeköttetni, az­az oly munkák is idéztet­nek, melyeket a szerző talán soha sem látott, alulírott a munka folyamában az idézéseket lehetőleg kikerülte és inkább az általa tanulmányozott segédkönyvek czimeit az egész mű végén „Irodalom”. czim alatt felsorolta. A kitűzött határidő alatt két pályamű érkezett be, melyre nézve a m. tud. Akadémia 1868. évi márt. 17-én tartott nagygyűlésében a törvény­tudo­mányi osztály je­lentése alapján, kimondotta, miszerint „mindkét pálya­mű ugyan nemcsak megfelel a hazai irodalom jelen állá­sához mért igényeknek, hanem ama tárgy iránt létező műveinkre való tekintettel, valamint az épen most folya­matban lévő törvényhozási munkálatok szempontjából, irodalmi nyereségnek is tekintendő, azonban az I. számú (jelen mű) nagyobb rendszeresség és kimerítőbb előadás, jelesül a kérdés anyagi oldalának is kellő kifejezése által versenytársát jóval felülmúlja, m­íg ez (Dr. Vida Lajosé) eredeti gondolkozásra mutató néhány új nézpont feltá­rásáért szintén dicséretre méltó.4. Ennek következtében a 100 arany jutalom jelen pályaműnek ítéltetett oda. Ezen kitüntető elismerés után alulírott munkáját a tisztelt közönségnek azon óhajtással mutathatja be, hogy az a­mit a legjobb külföldi rendszerekből hazánkra is alkalmazhatónak találta, minél előbb érvényre jusson, azok pedig, melyek saját nézeteinek kifolyását képezik, legalább szakavatott bírálatra és eszmecserére szolgál­tassanak alkalmat. Pest, 1868. évi October havában. Dr. S. Gy.

Next