Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)
Midőn ily fejtegetés alkalmával kénytelen volt a szigorú alakiság mellett harczolni, előre láthatta, hogy ezen elvei itt-ott megtámadásra bő anyagot fognak szolgáltatni, és ennélfogva szükségesnek vélte kifejtett nézeteit még egy utószóban külön is indokolni. Minthogy az idézésekkel nálunk némelykor egy kis ámítás szokott összeköttetni, azaz oly munkák is idéztetnek, melyeket a szerző talán soha sem látott, alulírott a munka folyamában az idézéseket lehetőleg kikerülte és inkább az általa tanulmányozott segédkönyvek czimeit az egész mű végén „Irodalom”. czim alatt felsorolta. A kitűzött határidő alatt két pályamű érkezett be, melyre nézve a m. tud. Akadémia 1868. évi márt. 17-én tartott nagygyűlésében a törvénytudományi osztály jelentése alapján, kimondotta, miszerint „mindkét pályamű ugyan nemcsak megfelel a hazai irodalom jelen állásához mért igényeknek, hanem ama tárgy iránt létező műveinkre való tekintettel, valamint az épen most folyamatban lévő törvényhozási munkálatok szempontjából, irodalmi nyereségnek is tekintendő, azonban az I. számú (jelen mű) nagyobb rendszeresség és kimerítőbb előadás, jelesül a kérdés anyagi oldalának is kellő kifejezése által versenytársát jóval felülmúlja, míg ez (Dr. Vida Lajosé) eredeti gondolkozásra mutató néhány új nézpont feltárásáért szintén dicséretre méltó.4. Ennek következtében a 100 arany jutalom jelen pályaműnek ítéltetett oda. Ezen kitüntető elismerés után alulírott munkáját a tisztelt közönségnek azon óhajtással mutathatja be, hogy az amit a legjobb külföldi rendszerekből hazánkra is alkalmazhatónak találta, minél előbb érvényre jusson, azok pedig, melyek saját nézeteinek kifolyását képezik, legalább szakavatott bírálatra és eszmecserére szolgáltassanak alkalmat. Pest, 1868. évi October havában. Dr. S. Gy.