Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-20 / 48. szám
. év Bécs, 1921 április 20. szerda 48. szám Megjelenik naponta, heti 5 kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 50-57 Távirati cím: Jövő, Wien Egyes szám árai Ausztriában.........•....■•••*••5 korona Csehszlovákiában .............120 IK Jugoszláviában 1 dinár Romániában........................................2 let Osztaai po«titilur«lenini US,679 jugoszláv pólytakarék) szán i. 40.106 numetországi folyászSmlsi Deutsch* Banfe, Serit» Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle it, Telefon 809, 5271) vesz fel . A két főszereplő. írta Bíró Lajos. A vérrel áztatott magyar porondon egyedül maradt a két főszereplő: a gróf és a paraszt Még nem hullott le valamennyi álarc és nem toltak még föl minden sisakrostélyt, még ott óbégat és ott lábatlankodik a mérkőzők körül némely kikiáltó és némely kengyelfató, — tréfacsinálók, bohócok, zászlerek, ranglerek. De a nézőnek lélegzetet is visszafojtó figyelme jól teszi, ha a kurzusnak egész csörgősipkás hadával immár semmit sem törődve, a két főszereplőt keresi föl a tekintetével, — a végső mérkőzést ezek ketten fogják megvívni: a gróf és a paraszt. Mi volt a nyolcéves munkapárti uralom és a három évtizedes szabadelvűpárti uralom? Liberális álarc a magyar feudalizmus számára. Mi a kurzusnak idestova két esztendeje tartó uralma? Demokratikus álarc a magyar ■feudalizmus számára. Lehettek a kurzusnak jóhiszemű szédültjei, akik a tömegekkel a tömegek számára akartak politikát csinálni. Ezek lelkesen műveltél volna Magyarországon a fehér bolsevizmust, de nekik is és mindenkinek meg kellett értenie, hogy a fehér bolsevizaink minden ttakiragcsokodása és a kurzusnak minden demokratikus lendülete alázatos lakájállásba köteles átmerevedni, mihelyt nemcsak Ungerleider Mór mozisnak, hanem Festetich Taszilónak az érdekeit is érinti. Elől a kurzus rázta a csörgősipkát, hátul a nagybirtok csöndesen és nyugodtan erősítette a pozícióit. Egy általános választójogból kikerült nemzetgyűlés azonban nem csinálhatja büntetlenül másfél évig a nagybirtok politikáját. A tömegek kiábrándultak , a tömegek nyugtalankodnak ; a kurzus hiába rázza előttük a csörgősapkáját. A szakácsok és a halerek legszebb mutatványaikkal is megbuknak ■ egy fehér, de erős kéz nyugodtan félretolja tehát őket raszterjeikkel és ranglerjeikkel együtt, és saját ügyének bajvívójaként megjelenik a porondon maga a magyar feudalizmus. A Bethlen István kormánya — Ráday Gedeonnal és Fánffy Miklóssal, Hegedűs Loránttal és Belicska Sándorral— bizony külömb garnitúra, mint amilyeneket a kurzus sínein eddig ide-oda tologattak. A Bethlen István mai bemutatkozó beszéde tartalomban is, hangban is külömb megnyilatkozás, mint amilyenek voltak azokéi a gyászos államférfiakéi, akik eddig a kurzus nevében beszélték. A csepűrágás jó volt a Habereknek és a Srétereknek. Bethlen István nem uszít és nem fenyegetőzik . Bethlen István tudja, mi a kormányzás művészete és tudja és mondja, hogy a kormány az egész ország kormánya.Mi kifogás is lehet akkor ez ellen a derék kormány ellen, amely összetételében is olyan, megnyilatkozásaiban is olyan, hogy jó munkapárti kormány lehetett volna valamikor ezerkilencszáztizenhárom közül ? Ez a Bethlen-kormány lényege. Ez lesz ellene a magyar paraszt kifogása. Ezért kerül előbb-utóbb élet-halálharcra a sor közte és Magyarország demokratikus erői között. Bethlen István — mert okos politikus — azt mondja, hogy nem lehet folytatni a magyar politikát ott, ahol Tisza István abbahagyta. Az igazság az, hogy a Bethlenkormány pontosan ott akarja folytatni a magyar politikát, ahol Tisza István elhagyta. Bethlen István a forradalomból már az ellenforradalmat sem akarja meghagyni, mert az ellenforradalomban is túlságosan sok neki a demokrácia. A cenzúrát tehát egyelőre nem törli el. De nagyon is el akarja törölni az általános választójogot és nagyon is vissza akarja állítani a főrendiházat. A Bethlen István kormánya nem több és nem kevesebb, mint a munkapárti restauráció kormánya. De mit keres a munkapárti restaurációnak ebben a kormányában Szabó István, ama nagyatádi? Segít majd Bethlen Istvánnak legyilkolni az általános választójogot és elfogadja a grófokat cégérként arra, hogy mentegetni lehessen az igazi földreform elsikkasztását? Ne mondjunk róla ítéletet. A mérkőzők ott állnak a porondon, de még nem hullott le minden álarc és nincs még itt az ideje a sisakrostélyok föltolásának. A magyar paraszt érzi, hogy jog szerint már övé az ország és hogy történelmi öröksége után immár ki kellene nyújtania a kezét. A magyar levegőben azonban még mindig bajonettek villognak és bicskák szikráznak, és azzal fenyegetik a parasztnak a kérges kezét, hogy odaszegezik a földhöz, amely után remegve kinyúlik. Magyarországon lappangó polgárháború folyik, nem is a zsidók ellen már, nem is az ipari munkásság ellen elsősorban, hanem a magyar paraszt ellen. És mi lenne akkor, ha a nemzetgyűlés parasztjai megelégelnék ezt az állapotot és kibontanák Dózsa György keresztes lobogóját ? A jókedvű Teleki idejében szeretetreméltóan azt volt szokás Szabó István fülébe suttogni, hogy ha kilép a kormányból, nem is az ellenzékre megy, hanem egyenesen a börtönbe, forradalmi bűnei miatt. (Ne nevessünk: Fényes László másfél év , óta van börtönben, pedig egy ország legnépszerűbb embere volt és egy ország tudta róla, hogy ártatlan.) Dolgozik-e majd Bethlen István ilyen afganisztáni módszerekkel? Nem. De azt aligha bánná, ha módjában lenne a nemzetgyűlést szétkergetnie. Ráday Gedeon közigazgatási gyakorlata — a különítmények segítségével — majd megcsinálná a választásokat. Mi történik tehát Magyarországon ? A mérkőzők ott állnak a porondon. A grófot segíti minden : a hatalom birtoka, tudás és műveltség, évszázadokon át kifinomodott osztályösztön és évtizedeken át megszerzett politikai gyakorlat. De a paraszt mögött is évszázadok vérré lett bizalmatlansága, kénytelen óvatossága, harcban edzett ravaszsága áll. A mérkőzésre most nem való az óra, most minden ő ellene szólna. De a történelmi óramutató lassan ketyeg előre és a mai rossz helyzet holnap jóra változhatik. Bethlen István a bemutatkozó beszédében azt mondta, hogy a magyarságnak külpolitikai tájékozottságra van szüksége. A magyar parasztnak már van külpolitikai tájékozottsága. Bethlen István a bemutatkozó beszédében azt mondta, hogy a hadsereget „át kell alakítani“. A magyar paraszt hallgat és vár. Meddigáll még a magyar feudalizmus utolsó, igazi bástyája: nem is a Horthy hadserege, hanem a Horthy kiilonitraényi rendszere? Ameddig áll , addig a paraszt nem mozdul meg és jól teszi, ha nem mozdul meg. A paraszt kikoplalta a kurzus csörgősipkás hadát: kikoplalja a feudalizmusnak azt az elite-csapatát is, amely most vette a kezébe Magyarország kor- mányát . A paraszt vár már ezen éve. Várhat még egykét hónapig. Ha majd a különítmények rendszere ledőlt, akkor jön el az ő órája. Addig, amíg ez meg nem történt, hadd kormányozzon a Teleki Ioantin módszere után Bethlen István már most európai módszerekkel. A leszámolás nem marad el és nem maradhat el. Az ezer- éves dráma főszereplői ott állnak a pp-t rondon , a bohócok hada lassan elkotródik mellőlük , a mérkőzés azonban még nem kezdődhetik meg. Várjunk türelemmel. Ha a történelmi óramutató még egyet-kettőt mozdul előre, akkor megindulhat a küzdelem és akkor majd kiderül, kié lesz Magyarország: a grófé vagy a paraszté. KM detforizálni kell! A kásánként követeli a nyilt trónfosztást. — Közös demars Budapesten. Kaland Intézkedések a déli határon. — A Jövő budapesti munkatársától. — Budapest, április 19. Jelentettem, hogy politikai körökben Bethlen miniszterelnökségét szerencsétlen megoldásnak tekintették, mert tudták,hogy a kisántánt államai ezt provokálásnak fogják venni. Bethlen ugyanis annak idején a választói jogosultságot a magyar imi-olvasni tudáshoz kívánta kötni. A kisántáni budapesti meghatalmazottal el is jártak Teleki Pál gróf volt miniszterelnöknél és közölték vele, hogy Bethlen kormányelnöksége esetén újabb garanciákat fognak követelni a Habsburg-kérdés gyökeres megoldása tekintetében. A kisántant intervenciója nem járt eredménnyel, mert Horthy kinevezte Bethlent. A jugoszláv kormány erre a Bethlen-kormány kinevezésének napján nagyobb csapatösszevonást vitt keresztül a demarkációs vonalon. Kalocsáról érkező hírek szerint négy hadosztályt összpontosítottak Kissk Csanádnál és készen állanak a további előnyomulásra. A kormány köreiben természetesen óriási izgalmat keltett a jugoszláv hadművelet hite és Kránya rendkívüli követ személyesen érdeklődött a szerb követségen a demarkációs vonal megszállásának okai felől, de itt megtagadtak minden fölvilágosítást. Mára azután megtudták Bethlenek, hogy mit akarnak a jugoszlávok. A szerb külügym minisztérumből ma erélyes hangú jegyzék érkezett, amelyben figyelmeztetik a magyar kormányt arra, hogy a szerb kormány bizalmatlansággal viseltetik azzal a politikával szemben, amelyet Bethlen képvisel. Miután Bethlen kinevezését nem tudták megakadályozni, kénytelenek ennek végső konzekvenciáit levonni, ezért most már ragaszkodtak Habsburg Károly detronisálásához. Hangsúlyozzák a demarsban, hogy a detronizálás kérdésében a kisántánt államai valamenynyien egyetértenek, mert úgy látják, hogy Károly detronizálása nélkül Középeurópa békéje és nyugalma nem állítható helyre. Bethlenéket teljesen váratlanul érte a demars és most kapkodnak fühöz-fához. A kisgazdapártban, amikor tudomásul vették a kisántant állásfoglalását, keserű elégtétellel mutattak rá arra, hogy Bethlen és Teleki újabb megaláztatásba vitték az országot. Ha ugyanis Teleki nem akadályozta volna meg, hogy a kisgazdapárt napirendre tűzze a detronizálás kérdését, akkor a kisántant államainak nem lett volna okuk arra, hogy újból beavatkozzanak Magyarország ügyeibe. Budapesti munkatársunk jelentését kiegészítik a következő táviratok: Közös demars. („Délszláv tudosító“). A lapok jelentik, hogy a legutóbbi napokban Sándor régens herceg elnöklete alatt megtartott belgrádi minisztertanács és egy csehszlovák-román megbeszélés foglalkozott Károly visszatérésének lehetőségével. A belgrádi kormány információi szerint valószínűnek látszik, hogy Magyarországon a hatalom ezidőszerinti birtokosai kedvező időpontban Károly exkirály visszatérését készítik elő. Gróf Andrássy éppen most keres Franciaországban Károly javára összeköttetéseket és úgy látszik, hogy bizonyos francia körökben Andrássy föllépését kedvezően ítélik meg. Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia beható jegyzékváltás után abban egyeztek meg, hogy Párisban, Londonban és Rómában azonos tartalmú nyilatkozatokat tesznek, amelyek a Habsburg-kérdésre vonatkoznak és köztik ama garanciák követelését, amiket a kisántánt a legközelebbi napokban Budapesten egy közös demars formájában föl fog állítani. A belgrádi kormány annál inkább kényszerítve van erre a lépésre, mert bebizonyosodott, hogy Habsburgügynökök, főleg Horvátországban igen élénk tevékenységet fejtenek ki. Budapesten Károly szerencsétlen végű restaurációs kísérlete után tett miniszteri nyilatkozatok nem adnak okot arra, hogy Magyarországnak a királykérdésben elfoglalt álláspontjával szembeni bizalmatlanság csökkenjen. Amíg Magyarországon a mai helyzet tart, addig a szomszéda 11 ara ők kénytelenek rendkívüli katonai intézkedéseket készenlétben tartani, és minden körülmények között fegyverben állni. Ez a helyzet Magyarország és szomszédainak rendkívüli pénzügyi terheket okoz, lehetetlen, hogy ez a helyzet állandó legyen és hogy ezt a helyzetet föntartani a magyar államférfiaknak is kedvére való dolog volna. Benes Horínyék katasztrófapolitikájáról. Fária, április 19. (Havas.) Dr. Benes külügyminiszter az „Echo de Paris“ prágai levelezője előtt úgy nyilatkozott, hogy a kisántánt nyilvánosan ki fogja nyilatkoztatni a szövetségnek a Károly-i alan 4