Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-20 / 48. szám

­. év Bécs, 1921 április 20. szerda 48. szám Megjelenik naponta, h­eti 5 kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 50-57 Távirati cím: Jövő, Wien Egyes szám ára­i Ausztriában.........•....■•••*••5 korona Csehszlovákiában .............1­20 IK Jugoszláviában 1 dinár Romániában........................................2 let Osztaai po«titilur«le­­nini US,679 jugoszláv pólytakarék) szán i. 40.106 nu­metországi folyászSmlsi Deutsch* Banfe, Serit» Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle it,­­ Telefon 809, 5271) vesz fel . A két főszereplő. írta Bíró Lajos. A­ vérrel áztatott magyar porondon egyedül maradt a két főszereplő: a gróf és a paraszt Még nem hullott le valamennyi álarc és nem toltak még föl minden sisakrostélyt, még ott óbégat és ott lábatlankodik a mérkő­zők körül némely kikiáltó és némely kengyelfató, — tréfacsinálók, bohócok, zászlerek, ranglerek. De a nézőnek lélegzetet is visszafojtó figyelme jól teszi, ha a kur­zusnak egész csörgősipkás hadával im­­már­ semmit sem törődve, a két fősze­replőt keresi föl a tekintetével, — a végső mérkőzést ezek ketten fogják megvívni: a gróf és a paraszt. Mi volt a nyolcéves munkapárti uralom és a három évtizedes szabad­­elvűpárti uralom? Liberális álarc a ma­gyar feudalizmus számára. Mi a kur­zusnak idestova két esztendeje tartó uralma? Demokratikus álarc a magyar ■feudalizmus számára. Lehettek a kur­zusnak jóhiszemű szédültjei, akik a tö­megekkel a tömegek számára akartak politikát csinálni. Ezek lelkesen mű­veltél­ volna Magyarországon a fehér bolsevizmust, de nekik is és mindenki­nek meg kellett értenie, hogy a fehér bolsevizaink­ minden ttakiragcsokodása és a kurzusnak minden demokratikus lendülete alázatos lakáj­állásba köteles átmerevedni, mihelyt nemcsak Unger­­leider Mór mozisnak, hanem Festetich Taszilónak az érdekeit is érinti. Elől a kurzus rázta a csörgősipkát, hátul a nagybirtok csöndesen és nyugodtan erő­sítette a pozícióit. Egy általános vá­lasztójogból kikerült nemzetgyűlés azon­ban nem csinálhatja büntetlenül másfél évig a nagybirtok politikáját. A töme­gek kiábrándultak , a tömegek nyugta­lankodnak ; a kurzus hiába rázza előt­tük a csörgősapkáját. A szakácsok és a hal­erek legszebb mutatványaikkal is megbuknak ■ egy fehér, de erős kéz nyugodtan félretolja tehát őket raszter­jeikkel és ranglerjeikkel együtt, és sa­ját ügyének bajvívójaként megjelenik a porondon maga a magyar feudalizmus. A Bethlen István kormánya — Ráday Gedeonnal és F­ánffy Miklóssal, Hegedűs Loránttal és Belicska Sándor­ral— bizony külömb garnitúra, mint amilyeneket a kurzus sínein eddig ide-oda tologattak. A Bethlen István mai bemutat­kozó beszéde tartalomban is, hangban is külömb megnyilatkozás, mint amilye­nek voltak azokéi a gyászos államfér­fiakéi, akik eddig a kurzus nevében be­szélték. A csepűrágás jó volt a Hab­e­reknek és a Srétereknek. Bethlen István nem uszít és nem fenyegetőzik . Beth­len István tudja, mi a kormányzás mű­vészete és tudja és mondja, hogy a kormány az egész ország kormánya.­­Mi kifogás is lehet akkor ez ellen a derék kormány ellen, amely összetéte­lében is olyan, megnyilatkozásaiban is olyan, hogy jó munkapárti kormány lehetett volna valamikor ezerkilencszáztizenhárom közül ? Ez a Bethlen-kormány lényege. E­z lesz ellene a magyar paraszt kifogása. Ezért kerül előbb-utóbb élet-halálharcra a sor közte és Magyarország demokra­tikus erői között. Bethlen István — mert okos politikus — azt mondja, hogy nem lehet folytatni a magyar politikát ott, ahol Tisza István abba­hagyta. Az igazság az, hogy a Bethlen­­kormány pontosan ott akarja folytatni a magyar politikát, ahol Tisza István elhagyta. Bethlen István a forradalom­ból már az ellenforradalmat sem akarja meghagyni, mert az ellenforradalomban is túlságosan sok neki a demokrácia. A cenzúrát tehát egyelőre nem törli el. De nagyon is el akarja törölni az ál­talános választójogot és nagyon is vissza akarja állítani a főrendiházat. A Bethlen István kormánya nem több és nem kevesebb, mint a munkapárti restauráció kormánya. De mit keres a munkapárti restau­rációnak ebben a kormányában Szabó István, ama nagyatádi? Segít majd Bethlen Istvánnak legyilkolni az álta­lános választójogot és elfogadja a grófo­kat cégérként arra, hogy mentegetni lehessen az igazi földreform elsik­­kasztását? Ne mondjunk róla ítéletet. A mérkőzők ott állnak a porondon, de még nem hullott le minden álarc és nincs még itt az ideje a sisakrostélyok föltolásának. A magyar paraszt érzi, hogy jog szerint már övé az ország és hogy történelmi öröksége után immár ki kellene nyújtania a kezét. A magyar levegőben azonban még mindig bajonet­­tek villognak és bicskák szikráznak, és azzal fenyegetik a parasztnak a kér­ges kezét, hogy odaszegezik a földhöz, a­mely után remegve kinyúlik. Magyar­­országon lappangó polgárháború folyik, nem is a zsidók ellen már, nem is az ipari munkásság ellen elsősorban, hanem a magyar paraszt ellen. És mi lenne akkor, ha a nemzetgyűlés parasztjai megelégelnék ezt az állapotot és ki­­bontanák Dózsa­ György keresztes lobo­góját ? A jókedvű Teleki idejében szeretetreméltóan azt volt szokás Szabó István fü­lébe suttogni, hogy ha kilép a kormányból, nem is az ellenzékre megy, hanem egyenesen a börtönbe, forradalmi bűnei miatt. (Ne nevessünk: Fényes László másfél év , óta van börtönben, pedig egy ország legnépszerűbb embere volt és egy ország tudta róla, hogy ártatlan.) Dolgozik-e majd Bethlen István ilyen afganisztáni módszerekkel? Nem. De azt aligha bánná, ha módjában lenne a nemzetgyűlést szétkergetnie. Ráday Gedeon közigazgatási gyakorlata — a különítmények segítségével — majd megcsinálná a választásokat. Mi történik tehát Magyarországon ? A mérkőzők ott állnak a porondon. A grófot segíti minden : a hatalom bir­toka, tudás és műveltség, évszázadokon át kifinomodott osztály­ösztön és évti­zedeken át megszerzett politikai gya­korlat. De a paraszt mögött is évszáza­dok vérré lett bizalmatlansága, kényte­len óvatossága, harcban edzett ravasz­sága áll. A mérkőzésre most nem való az óra, most minden ő ellene szólna. De a történelmi óramutató lassan ketyeg előre és a mai rossz helyzet holnap jóra változhatik. Bethlen István a bemutatkozó beszédében azt mondta, hogy a magyarságnak külpolitikai tá­jékozottságra van szüksége. A magyar parasztnak már van külpolitikai tájé­kozottsága. Bethlen István a bemutat­kozó beszédében azt mondta, hogy a hadsereget „át kell alakítani“. A magyar paraszt hallgat és vár. Meddig­­áll még a magyar feu­dalizmus utolsó, igazi bástyája: nem is a Horthy hadserege, ha­nem a Horthy kiilonitraényi rendszere? Ameddig áll , addig a paraszt nem moz­dul meg és jól teszi, ha nem mozdul meg. A paraszt kikoplalta a kurzus csörgősipkás hadát: kikoplalja a feuda­lizmusnak azt az elite-csapatát is, amely most vette a kezébe Magyarország kor-­ mányát­ . A paraszt vár már ezen éve. Várhat még egykét hónapig. Ha majd a különítmények rendszere ledőlt, akkor jön el az ő órája. Add­ig, amíg ez meg nem történt, hadd kormányozzon a Teleki Io­­an­tin módszere után Bethlen István már most­­ európai módszerekkel. A leszámolás nem­­ marad el és nem maradhat el. Az ezer-­­ éves dráma főszereplői ott állnak a pp-t rondon , a bohócok hada lassan elkotró­­dik mellőlük , a mérkőzés azonban még nem kezdődhetik meg. Várjunk türe­lemmel. Ha a történelmi óramutató még egyet-kettőt mozdul előre, akkor meg­indulhat a küzdelem és akkor majd ki­derül, kié lesz Magyarország: a grófé vagy a paraszté. KM detforizálni kell! A kásánként követeli a nyilt trónfosztást. — Közös demars Budapesten. Kaland Intézkedések a déli határon. — A Jövő budapesti munkatársától. — Budapest, április 19. Jelentettem, hogy politikai körökben Bethlen miniszterelnökségét szerencsét­len megoldásnak tekintették, mert tud­­ták,hogy a kisántánt államai ezt provokálásnak fogják venni. Bethlen ugyanis annak idején a választói jogosultságot a magya­r imi-olvasni tudáshoz kívánta kötni. A kisántáni budapesti meg­hatalmazottal el is jártak Teleki Pál gróf volt­ miniszterelnöknél és közölték vele, hogy Bethlen kor­­mányelnöksége esetén ú­j­a­b­b ga­ranciákat fognak köve­telni a Habsburg-kérd­és gyökeres megoldása tekin­tetében. A kisántant intervenciója nem járt eredménnyel, mert Horthy kinevezte Bethlent. A jugoszláv kor­mány erre a B­e­t­h­l­e­n-k­ormány kinevezésének napján na­gyobb c­s­a­p­a­t­ö­s­s­ze­v­o­n­á­s­t vitt keresztül a demar­kációs vonalon. Kalocsáról érkező hírek szerint négy hadosztályt összpontosítottak Kissk Csanádnál és készen állanak a további előnyomulásra. A kormány köreiben természetesen óriási izgalmat keltett a jugoszláv had­művelet hite és Kránya rendkívüli kö­vet személyesen érdeklődött a szerb kö­vetségen a demarkációs vonal megszál­lásának okai felől, de itt megtagadtak minden fölvilágosítást. Mára azután meg­tudták Bethlenek, hogy mit akarnak a jugoszlávok. A szerb külügym minisztérumből ma erélyes hangú jegyzék érkezett, amelyben figyelmeztetik a ma­­gyar kormányt arra, hogy a szerb kormány bizalmatlan­sággal viseltetik azzal a p­o­l­i­­t­ik­ával szem­ben, amely­et Beth­len képvisel. Miután Bethlen kine­vezését nem tudták megakadályozni, kénytelenek ennek végső konzekvenciáit levonni, ezért most már ragaszkodtak Habs­burg Károly detronisálásához. Hangsúlyozzák a dem­arsban, hogy a detronizálás kérdésében a k­i­sá­n­t­á­n­t államai valameny­­n­y­i­e­n­ egye­tértenek, mert úgy látják, hogy Károly detronizálása nélkül Középeurópa békéje és nyugalma nem állítható helyre. Bethlenéket teljesen váratlanul érte a demars és most kap­kodnak fühöz-fához. A kisgazdapártban, amikor tudomásul vették a kisántant állásfoglalását, keserű elégtétellel mu­tattak­ rá arra, hogy Bethlen és Teleki újabb megaláztatásba v­i­tt­ék az o­r­s­z­ág­ot. Ha ugyanis Te­leki nem akadályozta volna meg, hogy a kisgazdapárt napirendre tűzze a de­­tronizálás kérdését, akkor a kisántant államainak nem lett volna okuk arra, hogy újból beavatkozzanak Magyaror­szág ügyeibe. Budapesti munkatársunk­ jelentését ki­egé­szítik a következő táviratok: Közös demars. („Délszláv tudosító“). A lapok jelen­­tik, hogy a legutóbbi napokban Sándor régens herceg elnöklete alatt megtar­tott belgrádi minisztertanács és e­g­y csehszlovák-román meg­beszélés foglalkozott K­ár­­oly visszatérésének lehe­­tőségével. A belgrádi kormány információi szerint valószínűnek látszik, hogy M­a­­gyarországon a hatalom ezidőszerinti birtokosai kedvező időpontban Károly exkirály visszatérését­ ké­szítik elő. Gróf Andrássy éppen most keres Francia­­országban Károly javára összeköttetéseket és úgy látszik, hogy bizonyos francia körökben Andrássy föllépését kedvezően ítélik meg. Jugoszlávia, Csehszlo­vákia és Románia beható jegy­zékváltás után abban egyeztek meg, hogy Párisban, Londonban és Rómában azonos tartalmú nyilatkozato­kat tesznek, amelyek a Habsburg-kér­­désre vonatkoznak és köztik ama garanciák követelését, amiket a kisántánt a legközelebbi napokban Budapesten egy közös de­mars formájában föl fog állítani. A belgrádi kormány annál inkább kény­szerítve van erre a lépésre, mert bebi­zonyosodott, hogy Habsburg­­ügynökök, főleg Horvátországban igen élénk tevékenységet fejtenek ki. Budapesten Károly szerencsétlen végű restaurációs kísérlete után tett miniszteri nyilatkozatok nem adnak okot arra, hogy Magyarországnak a királykérdésben elfoglalt álláspontjá­val szembeni bizalmatlanság csökken­jen. Amíg Magyarországon a m­ai helyzet tart, addig a szom­széda 11 a­ra ő­k kénytelenek rendkívüli katonai intézke­déseket készenlétben tartani, és minden körülmények között fegyverben állni. Ez a helyzet Magyarország és szomszédainak rend­kívüli pénzügyi terheket okoz, lehetetlen, hogy ez a helyzet állandó legyen és hogy ezt a helyzetet föntartani a ma­gyar államférfiaknak is kedvére való dolog volna. Benes Horín­yék katasztrófa­­politikájáról. Fária, április 19. (Havas.) Dr. Benes külügyminiszter az „Echo de Paris“ prágai levelezője előtt úgy nyilatkozott, hogy a kis­ántánt nyilvánosan ki fogja nyilat­­koztatni a szö­­vetségnek a Károly-i alan 4

Next