Jövő, 1922. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1922-08-01 / 178. szám
Hazám, hazám! írta Hatvany Lajos. A destruktív vétség teszi vagy arossz nevelés, nem tudom, de valahogy sehogy sem tetszik nekem, amit odahaza cselekszenek az igen lisztért gyilkos urak, amidőn jól elkövetett rablógyilkosságaik és a zsákmánynak tetemes, illő és illetlen haszonnal való értékesítése után, egyszerre csak a haldokló Petőfi pózába vágják magukat s vérrel (persze a leölt zsidók vérével!) Írják a földre: Hazám, hazám ! Nem tudom, hogy a föntebbemlített« destruktiv vérség vagy a rossz nevelés teszi, hogy engem ez a kétszer megismételt szó, mindig fejekig megráz, ahányszor kiejtik. Mert nekem, emigránsnak, nemcsak azt jelenti ez a két szó, amit az otthonvalóknak, mindenüket amijük van,nekem, emigránsnak még ezenfelül mindenemet jelenti, uraim nincs. Szóval engem, nem tehetek róla, de valómban rendűt meg ez a szó, mert foglalatát jelenti legkedvesebb elképzeléseimnek , valami leirhatatlanul szelíd vonalnak, amely a Gellérthegyen ereszkedik alá s hullámzik föl ismét a Várhegynek s amelyet a pesti oldalról sohasem tudtam megilletődés nélkül szemlélni. Nekem ez a szó réglátott jegenyék remegését jelenti holdsütésben és messzi, az éjszakában is kékellő Mátrát. Balatont jelent ez a szó, messze tok afürdőtelepeken túl, ahol kecskeköröm fehérült sárga sövényben, ahol meghitten azurlik a viz s ahol a vízben topogó, terebélyes szarva, busa ökrök az ember szelíd fürdőtársai. Jelent még sok egyebet is ez a könnyfacsaró, fura szó- Egy nagyon csöndes szobát, amelyből kikergettek és nagyon sok könyvet, amelyet elszedtek tőlem. Hajdani magyar könyvek voltak, régi betűkkel, amelyekben magyarok az osztrák kényuralom ellen mondták el boldog panaszukat, mert boldog panasz volt, amidőn a magyar az osztrák kényuralmat panaszolhatta. Ezekből a könyvekből szerettem volna valaha meginti a magyar nemzet irodalmának történetét, lépcsőfokot akartam lerakni, ahonnét belátni a múltba, belenézhetni a jövőbe. Most kissé ködös a kép, ahogy így messziről sok fátyolon keresztül látom, talán majd ha közelebbről nézhetem — ha ugyan nézhetem meg? — újra kitisztul. Ez volt nekünk destruktíveknek és rossznevelésüeknek : a haza. Héjjas Ivánnak más. Egészen más. Mit neki a Gellért vonala? A Mátra kéklése? Holdsütötte jegenyék aranyömlése? Mit neki az Uránia, az Auróra szent zsebkönyvei ? Mit neki Kazinczy, Petőfi, Széchenyi, Arany ? Őt a kecskeméti borkivitel privilégiuma érdekli. Neki a haza csak ürügy, hogy a felelősség alól kibújjon. Ahányszor tetten érik, összefogdos hatvan facér legényt, elküldi őket a határra Brandt úr költségén, aki a tőzsdeügynök hősi hivatását teljesíti s az ilyen vállalatokat haszonnal finanszírozza, amire van dinom-dánom, eszemiszom a határon, vér nincs, seb nincs, hősiség nincs, eredmény nincs, de hazafias szempont, az aztán van ! S amit ez az Iván ilyen jól kitalált, azt kereken, magyarán annak mondani a mi: a haza legaljasabb megbecstelenítésének) otthon nem szabad. Akik Iván ellen írnak, még azok is elismerik a hazafias szempontot. Elismeri a miniszterelnük és elismeri a külügyminiszter, meg a belügyminiszter, meg a Rákosi Jenő, akinek pedig sehogysem tetszik az Iván, de, azért a hazafias szempont, az mégis csak tetszik neki. Merthogy azt mondja, hogy aszongya, a birák ítélhetnek amit akarnak, de a már, tudniillik a Jenő bácsi tisztelni fogja Ivánban és Ivánékban a hazafias szempontot. Nos hát, mi azért vagyunk destruktívek, rossz nevelésüek, emigránsok, szóval azért vagyunk jó magyarok, hogy magyarán kimondjuk, mi nem tiszteljük a hazafias szempontot, ha ilyen hitványul, ilyen gazul élnek vissza a hazával és a haza szempontjával, nyugatmagyar bélyegprivilégiumot kapott tőzsdeügynökök megfizetett védencei, akik Izsákra gondolnak, mialatt Kismartont kiáltanak. Ezek nem lelkes, megtévesztett fiatalemberek, ezek lelketlen, céltudatosan cselekvő zsoldosok éppen nem a haza, hanem a privilegizált főgyilkos zsoldjában. Kassay Károly figyelmeztette rá a nemzetgyűlést, hogy Héjjas Ivánnak látszóan oly pökhendi levelét voltaképen és tulajdonképen igen ravasz jogászok diktálták az írni és olvasni valószínűen tökéletlenül tudó nemzeti hősnek. Mert adva lévén az amnesztiatörvény, nagyon nehéz, sőt mi több, általában lehetetlen a levélbe a törvény betűje szerint belekötni. Ez a levél Héjjasék összes cselekvésére igen jellemző dokumentum. Vélnéd csupa tűz, fiatalos hetykeség, kihívás, huszáros snájd, hazafias önföláldozás, amire jön az ilyen körmönfont Kassay, szépen elolvassa, kielemzi a huszáros levelet és kisüti, hogy annak minden nagyképű betűjét fölöttébb óvatos jogászokkal való aggodalmas tanácskozás után vetették papírra. Nagyon óvatos gyilkosok ezek, . . . de kétségtelenül hazafias szempontból ilyen óvatosak. Mert, ha egyszer, csak egyetlenegyszer megfeledkeznének az óvatos, hazafias szempontról, akkor Orgovány és Izsák bravói nem élhetnének tovább, még a gyilkosok védelmére megkonstruált törvények oltalma alatt sem ... a hazáért! ! t , követeli a Jövő beszüntetését. A mi»i£z!&FéSi?ök az ellensék békeföltételeiröl. — A Hajjfatirtó az ellessék sérelmes* orvosolni. Miniszteri szónoklatok a nemzetgyűlésben. — A mrfi münkaiárcáint BécS, július 31. Az indemnitási javaslat általános vitája során az ellenzék valamennyi frakciója kifejtette álláspontját a kurzuskormányzat bűneivel szemben és valamennyien megjelölték azokat a sérelmeket, amelyek orvoslása nélkül szerintük lehetetlen hozzálátni a folyton sülyedő ország megmentéséhez. A békülékenység atmoszférájának megteremtését követelte az ellenzék, hogy a békülékenység jegyében alkotó munka kezdődhessék. Az ellenzéki pártok békefeltételeire a nemzetgyűlési mai (hétfői) ülésén végre válaszolt a miniszterelnök. Tettekkel eddig semmi jelét nem adta annak, hogy hajlandó megteremteni a követelt s az ország által türelmetlenül áhított békülékeny atmoszférát, ma pedig bebizonyította, hogy erre a szerepre képtelen. Bethlen István gróf mai beszéde egy olyan kormányelnököt tükröztet, aki képtelen belátni a saját kormányzatának bűneit. Nem látja azokat a sérelmeket, azokat az országot-gúzsbakötő sérelmeket, amelyeket az ellenzék eléje tárt s így nem látja szükségét semmi orvoslásnak. Hogy Bethlen valóban nem látja kurzusa vészes bűneit vagy csak nem akarja látni, az e pillanatban másodrendű kérdés: a lényeg az, hogy tehát a dolgokon mit sen szándékozik változtatni. Nem látja, hogy politikai üldözések volnának, nem tud mellékkormmányról, nem lát választási sérelmeket, nem látja a közszabadságok sérelmét, semmit se lát. Külön foglalkozott azonban a szociáldemokrata párt ismeretes deklarációjával, amelytől nem tagadhatta meg," hogy ez olyan munkaprogram, amely elől nehéz kitérni, Ő kitér. Neki nem elég, hogy a szociáldemokrata párt olyan munkaprogramot adott, amely beleférhet a liberális irányú polgári programba, neki ez nem elég, ő most azt akarja tudni, hogy igen ám, de mik a szociáldemokrata párt végső céljai ? A végső cél érdekli Bethlent, mert hiszen ő négy-ötszáz évig lesz miniszterelnök s csak tudnia kell, hogy esetleg mit követel majd akkor a szociáldemokrata párt! Ezzel a közönséges ravaszkodással akar most kibújni az alól, hogy megragadja a szociáldemokrata képviselők ez időszerinti és most aktuális munkaprogramját. Ravaszkodásaiban azonban ennél is tovább megy : valótlanságokat állít,ahogy ne mondjuk, hazugságokat. Hazugságokkal igyekezik ugyanis kibújni Bethlen a szociáldemokraták ama követelésének teljesítése alól, hogy a Garant köré csoportosult emigráció hazatérhessen, hazatérhetéséhez megtalálja a megfelelő jogrendet és így kivehesse részét a nemzetépítő munkából. Azt állítja Bethlen, hogy Garami lapja, a Jivó, sok olyat ír, „ami nem igaz" s hogy Garami „kezet fog olyan államokkal, amelyek ellenségesen viselkednek, sőt biztatja őket, hogy Magyarország egy részét még továbbra is megszállva tartsák". Majd kijelenti, hogy „amíg Garami a Jövő címz lapot fentartja", addig nem hajlandó számára személyi biztonságot teremteni. Bethlen e feljelentéseiben két súlyos valótlanság merészkedik. Valótlanság. ..hogyha Jövő olyat írt volna, aminem igaz. Nem is bizonyít Bethlen semmit, mert nem is tudna, csak álta | Egyes számai*a: fiusztriában ..... 200 cszk. K | Csehiszlovákiában ..... 1.40 DK I .Jugoszláviában ...... II. dinár I Romániában .......... 3 lei | Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztári számaink : Ausztriában 146.670, Csehszlovákiában 59.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda 18. évécs 1922 1„ tedd <■ 17®., 1449.1 ssím t Jánosán kijelent. Egy általános hazugsággal állítja a jövőt az ország elé olyan orgánum gyanánt, mint amely ártalmára van az országnak. Ez a hazugság még súlyosabb attól a miniszterelnöktől, aki kitiltotta ezt a lapot az országból s igy az ország közönsége nem ellenőrizheti, hogy a miniszterelnök erről a lapról valótlant állít. A másik súlyos hazugság Bethlen részéről, hogy a Jövő „kezet fog olyan államokkal, amelyek a mi ellenségeink, sőt arra biztatja őket, stb. . . Ez ismerő hazugság és ezt sem tudná Bethlen a Jövő egyetlen sorával sem bizonyítani. Az igaz, hogy meg sem próbálta. Bethlen hazudozásainak mérete, mértéke félelmének. Szavaiból pontosan lemérhetjük, mennyire fél azoktól az igazságoktól, amelyeket a Jövő szabadon föltárhat. Követeli, hogy Garami szüntesse be a Jövőt. Ez a félelem és ez a követelés számunkra a legharsogóbb fölhívás — a további munkára. Nem szeretjük Bethlen tisztelt barátjának, amaz orgoványinak stílusát, de kínálkozik szavainak aplikálása: begyulladt miniszterelnök (mondjuk így) ruhatára nem képezheti lapunk barométerét . . . A nemzetgyűlés hétfői ülése — A J 8v 5 budapesti tudósítójától. — Budapest, július 61. A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt 11 órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Daruváry Géza reflektál az indemnitási vita során elhangzott és tárcáját érintő fölszólalásokra. Válaszol elsősorban Helini Edének, aki támadást intézett a bíróság ellen. Ez parlamentáris életünkben — úgymond — új jelenség. Hebert képviselőtársam három indokot hozott föl a magyar bíróság függetlensége ellen. Az egyik az, hogy a bírák elfogultak. Ez súlyos vád, ami teljesen tarthatatlan, külümben is a bírói függetlenség kérdésével vonatkozásba nem hozható. A másik vád az, hogy a bírák előmenetele a kormánytól függ, ennélfogva a bíróság nem lehet független. Erre az a válaszom, hogy a bírákat mindig a kormány előterjesztésére nevezték ki, de soha senki ezt nem hozta föl, mint a bírák függetlenségét érintő körülményt. A harmadik vád az volt, hogy a háborúban fölfüggesztették a bírói áthelyezhetetlenséget. Ez tévedés, a bírák most is, azelőtt is csak saját beleegyezésükkel helyeztettek át. Reméli, hogy ez a támadás a bíróság ellen elszigetelt marad. Több oldalról támadást intéztek az amnesztia rendelet kezelése ellen. A kiadott amnesztia rendeletek alapján első ízben amnesztiát nyert 9530 elitért, 10039 terhelt, az 19.1. évi novemberi amnesztia rendelet alapján 1713 egyén, az 1121 évi decemberi amnesztia rendelet .A alapján 1327 elítélt, 12140 terhelt, összesen tehát 20.800 egyén. Ebből a kommunizmussal és a Károlyi-kormánynyal összefüggő bűncselekményekkel terhelt körülbelül 25.000 egyén. A közkegyelem alá nem eső, de méltánylandókörülmények figyelembevételével amnesztiát kapott egyének száma 13,folyamatban van 92 ilyen igy. Egyébként a magam részéről kijelenthetem, hogymilden ügyet a békülékenység és engesztelékenység szel-