A MTA KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK ÉVKÖNYVE 2. (1958-1959)

Friss István: Előszó

ELŐSZÖ­ R Közgazdaságtudományi Intézet második évkönyve két évvel az első után jelenik meg. Két évvel ezelőtt első évkönyvünket azzal bocsátottuk útjára, hogy még korai volna megállapítani, sikerült-e teljesen lezárni az ellenforradalommal kapcsolatos ideológiai zavarok, ingadozások és tévelygések korszakát. Abban az évben még igen kevés új kutatás indult, s ami indult, nem fejeződött be. Már­pedig a felvetett kérdésre végső fokon csak a kutatók munkái válaszolhattak. Az ebben a kötetben összegyűjtött dolgozatoknak többek között azt is bizo­nyítaniuk kell, hogy szerzőik mentesek az ideológiai ingadozásoktól, a marxizmus- leninizmus módszereivel keresik a közgazdaságtudományi problémák nyitját, és tudják alkotóan alkalmazni ezeket a módszereket. A hangsúly itt a mondat második felén: a marxista módszer alkotó alkalma­zásán van. Hiszen az elmúlt két év fejlődése, hazai és nemzetközi eseményei csatta­nósan rácáfoltak a magyar értelmiséget annak idején megtévesztő revizionista elméletek, nacionalista és soviniszta frázisok legtöbbjére. Ma már tehát nem külö­nösebb érdem ezekkel szemben ellenállónak bizonyulni. A közgazdasági elmélet emberének arról is számot kell adnia, mennyire tart lépést tudományának és országa közgazdaságának fejlődésével, mi újat tartogat tarsolyában. Évkönyvünk természetesen csak szemelvényeket ad az Intézet munkájából és nem tükrözheti az Intézet egész munkáját. A közölt tanulmányok lezárt kutatások vagy folyó kutatások lezárt részei eredményeit tartalmazzák. Az élő kutatás túl­terjed ezeken, sokoldalúbb, színesebb, de a közreadott cikkek is mutatják, hogy kutatóink az elmúlt két évben új területekre is kiterjesztették érdeklődésüket és új eszközöket is igénybe vesznek kutatásaiknál. A múlthoz képest megnőtt azoknak a kutatási témáknak száma, amelyek a népgazdaság tervezésének kérdésköréhez kapcsolódnak. Közvetlenül idetartozik az Évkönyv cikkei közül öt: Ausch Sándor és Madarasi Attila újszerű kísérlete a nemzeti jövedelem újraelosztásának ábrázolására; Cukor György és Tímár János tanulmánya a mérnökök és technikusok létszámának távlati tervezéséről; Bródy András értekezése a gépipar anyagfelhasználási mutatóiról; Simon György és Kondor György dolgozata az ágazati kapcsolatok mérlegéről; Hoch Róbert, Radnóti Éva és Grolmusz Vince cikke a bútorkereslet várható alakulásáról. Ugyanennyi cikk foglalkozik olyan kérdésekkel, melyek a személyes érdekelt­séggel, az anyagi ösztönzéssel függnek össze, tehát amelyeket az utóbbi években elterjedt szóhasználat a mechanizmus problémái közé sorol. Három közülük a mezőgazdaságból vett témát dolgoz fel: Horváth Lajos tanulmánya az anyagi­érdekeltségről és a termelőszövetkezetekről, Kelemen Zoltán dolgozata a mező­gazdasági gépesítésről, továbbá Csendes Béla és Vági Ferenc cikke a kukorica

Next