Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)
1921-01-16 / 12. szám
XV M t ^folyom. äo«w —Kassa Január 16 Vasarnao POLITIKAI NAPILAP r-m;crVarrir7irrVf?^i^, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosice. Fő utca 60. sz. felelős szerkesztő . Előfizetési árak: Egész évre 216 K, félévre 108 K. negyed-Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. LÁSZLÓ BÉLA. évre 54 K, egy hóra ISK. Egyes számára 1 korona. 12 <****, Végre belátja maga az ántant is, hogy nem tartható fönn minden eddigi rendelkezés a legszigorúbb merevségben s azért engedékenynek mutatkozik bizonyos kérdésekben. Előbb Németországgal szemben enyhült meg, amikor olyan kijelentéseket tett, hogy nem szabad ennek a hatalmas termelő államnak s annak a munkára termett népnek vonaglásait részvétlenül nézni; azután a cseheket intette meg Párisból, hogy a szemben változtassák német kisebbséggel meg politikájukat. Most azután a nyugatmagyarországi kérdésben mutat engedékenységet, amikor a francia külügyminisztérium hivatalos lapja közli, hogy Magyarország és Ausztria szabadon tárgyalhatnak egymással abban a tárgyban, amely tisztán csak kettőjükre tartozik. Röviddel ezelőtt még azt hihettük, hogy minden legkisebb kérdésben csak parancsolni akar s íme, megadja a jogot a szomszédoknak arra, hogy még területi viszonyokat is szabályozhassanak. Ez az első lépés az igazi békéhez, mert nem hatalmi szóval, hanem barátságosan kíván nagyfontosságú ügyeket elintézni. Belátta tehát, hogy mindent madártávlatból, zöld asztal mellől, térképpel és ceruzával kézben rendbehozni nem lehet. Megértette, hogy az a viszony, ami a győző és legyőzött között alakúl, a világ végéig fönn nem tartható s hogy a népeket végre is egy rangra kell emelni, ha a világ sorsának intézésénél helyes politikát kívánnak követni. Két esztendő alatt sok mindenféle változás történt. Magyarországnak helyzete erősen kombinálta a legfőbb kérdéseket, de azért Magyarországot mindenben figyelmen kívül hagyták. Mintha nem is léteznék, mintha teljesen eltűnt volna a föld színéről. És most, amikor minden eddigi intézkedésnek záradékát kellene megcsinálni, hogy végre a békés munka kezdetét vehesse, nagyot botlanak abban a negligált, semmibe sem ved Magyarországban s amíg vele csak lóhátról beszének, addig ezeket a záradékokat elkészíteni nem képesek. Arra igazán nem volt szükség, hogy Nyugatmagyarországot, mint fogalmat megteremtsék s azt, mint Eris almáját dobják a közé a két ország közé, amelyek a nagy zűrzavarban barátságosan közeledtek egymáshoz és soha arra nem gondoltak, hogy egymástól valamit elvegyenek. Magyarország és Ausztria fölismerték a helyzet változásai után is egymást s míg a nagyok, a hatalmasok, a nevető örökösök tárgyaltak, intézkedtek, rendezkedtek, addig a két megcsonkított és vérszegény ország egymást segítené, már ahogy az szegénységükből tett Azt hitték, nem is komoly az a szándék, amely Nyugatmagyarországot el akarja szakítani az anyaországtól s mindkettőjüket nagyon meglepte az a határozott föllépés, melyet az ántant hetekkel ezelőtt megtett s az a merevség, amelyet a legutóbbi időkig tanúsított Ausztriában akadt egy frakció, amely úgy viselkedik, mintha ez egészen természetes lenne , ugyanakkor Magyarország bus rezignációval kijelentette, hogy meghajol az antant akarata eött. Ez, úgy látszik, nagy hatást ketett az antont iás, amint az a Temps cikkéből is kitűnik. A két szomszéd szabadon tárgyalhat a — nem általuk, hanem az antant által vitásnak ítélt terület fölött és annak sorsát ők ketten dönthetik el. Az antant így rendelkezési jogot juttat azoknak, akiknek eddig egyetlen szavuk sem volt jövőjüket illetően, hanem kint az ajtó előtt kellett kuncsorogtak, amikor bent a fényes teremben ítéletet mondtak fölöttük. Az ő szerepük csak annyiból állott, hogy átvették a részükre kézbesített ítéleteket s azokkal hazamehettek. És ha esetleg fölszólalni akartak, azzal hallgattatták el őket, hogy fölösleges minden beszéd, az ítélet már készen van, azon változtatni nem lehet. Róluk, nélkülük döntöttek. Mint a bélpoklosokkal, csak messziről beszéltek. Szóba még most sem állanak velük, csak éppen arra kapnak engedélyt, hogy tanuk nélkül beszélhessenek egymással és közösen állapíthassák meg, hol legyen hát az a határ. Ez is valami. Ez is eredmény. Az igazat megvallva, erre nem számítottunk. Legalább ma még nem. Monarchista államcsínyről beszélnek Budapesten A francia külpolitika nem változhatik. — Teleki üzenete az elszakított erdélyi magyarsághoz. Basel, jan. 14 A Corriera della Sera jelenti Budapestről, hogy ott várják a magyar főnemesség monarchista puccsját. A budapesti helyőrség parancsot kapott, hogy Károly excsászárnak Budapestre való visszatérése esetén támogassa őt, ha mint magyar király kiáltványt tesz közzé. Prága, január 14- A Tribuna bécsi levelezője közli, hogy Wassilko Nikolai báró, volt bukovinai képviselő, jelenleg a Petljura-kormány követe a Habsburgokkal szerződést kötött, mely szerint Keletgaliciából, Bukovinából és Kárpátorussziából külön királyságot fognak alkotni a Habsburgjogar alatt. Wien, január 14 Egy előkelő francia diplomata kijelentette, hogy az új francia kormány nem hozhat különösebb reményeket Magyarország számára, mert Franciaország külpolitikája nem változhatik. Budapest, január 14. Teleki Pál gróf magyar miniszterelnök egy kolozsvári deputáció előtt a következő nyilatkozatot tette : — Nektek megmarad a magyar kultúra, bárhol legyetek is. Ezt a kultúrát a békeszerződés, de azon túlmenőleg is a legelemibb emberi jogok biztosítják számotokra. Mi pedig még a mai megtépázott állapotunkban is mindent megteszünk, ami módunkban áll és meg fogunk tenni szavunknak mindenkori legteljesebb súlyával a világ közvéleménye és intézői előtt, hogy megtarthassátok magyarságtokat, kultúrátokat és évszázados otthonotokat, amelytől senkinek sem szabad elszakadnia és számkivetésbe mennie. — Mindenütt maradhat az ember jó magyar, ha számol is a változott körülményekkel. Végzetes hiba és a nemzeteknek még súlyosabb gazdasági válságát, sőt megrázkódtatását jelentené, ha az egész magyarság összezsúfolódnék arra a kis területre, amelyen ma magyar marad az államhatalom, mert itt többen már nem találhatnak megélhetést és így sokkal messzebb kell elszakadniok otthonuktól és hazájuktól is, távol más világrészekbe, mint amennyire az új államhatárok elszakítanak bennünket egymástól. Franciaországban Peret-kabinet lesz. Briand külügy-, Poincaré pénzügyminiszter. — A párisi konferenciát megtartják Franciaorszg kenyérjegy nélkül — Az általános munkaszövetség feloszlatása. Páris, jan. 13. (C»i.) Peret nagyon tartózkodóan nyilatkozott arról, hogy elfogadja e a kabinetalakításra vonatkozó megbízást. Bnaid hajlandó Perét kabinetjébe lépni. Viviani visszautasította a jelölést, mert ő a balszörny tagja s ky nézete nem egyezethető össze a képviselőház többségének nézetével. Poincaté egyelőre tartózkodó állást foglal el. Páris, jan. 14 (Csi) A lapok nagyobb része azt hiszi, hogy a kormány Perez elnökiem alatt Brianddal mint külügyminizerrel és Poincaréval mint pénzügyminiszterrel fog megalakulni. Puis, jan. 14. (Csi.) A „Matin“ Londonból értesül, hogy angol körök véleménye szerint Leygues miniszterelnök bukásának semmi befolyása sem lesz a legfőbb tanács konferenciájának határidejére nézve. Paris, jan. 13. (Csi.) Ma Franciaországban megszüntették a kenyérjegyeket. Páris, jan. 14. (Csi.) A „Confederation général du Travaille (általános munkakövetség) ellen hozott itélet a feloszlatást •" •"".I indokolja, hogy a konföderáció alapravaiban nem foglalt célokra törken nemzet által választott kormány ségre ráoktrojálni akarta akaratát. London, jan. 15. (A K. H. tudósítójának távirata) A Morningpost szerint az uj francia kormány külpolitikájának alapja a versaillesi szerződés teljes végrehajtása és a bolsevizmus elleni védekezés lesz. Paris, jan. 15. (A K. H. tudósítójának távirata.) Millerand megbízta Peret kamarai elnököt a kormányalakítással. Az Excelsior szerint Peret néhány államtitkári és miniszteri állást megszüntet. — A konflán lsztvásárlás«l. A kormány külföldön 18500 vaggon lisztet vásárolt Hollandiában és Amerikában- Ha a londoni lisztvásárlás sikerül, havonta 300 vaggon liszt kerül szálliásra. Mint hírlik, a közélelmezési minisztérium megszűnik s csak a gabonahivatal marad meg. Sorompóban Szepes megye egységéért A Slovensky Denník alarmirozta Lőcsét. A Szepesség egységéért küzdő bizottság ülése. Lőcse, január hó 14(Saját tudósítónktól.) A Szepesség egységéért küzdő bizottság Lőcsén a múlt év április havában alakult, hogy megfeszített erővel küzdjön minden olyan kísérlet ellen, amely a Szepesség egységét megbontaná és Lőcse városát megfosztaná a megyei székhely jellegétől. Ez a bizottság, amely talpra állította s sorompóba állította egész Szepesmegye lakosságát, hogy kiküldöttjei utján 1920. jun. hatodikén a leghatározottabban tiltakozzon a szlovenszkói megyék tervbe vett újabbi felosztása, illetve a Szepesség feldarabolása ellen, alig álmodozott arról, hogy már 1921. év elején ismét össze kell jönni tanácskozásra. F. hó 12-én összeült ez a bizottság, amelynek kebelében képviselve van Lőcse város társadalmának minden rétege és pedig azért, mivel a Slovensky Dennik azzal a hirrel kedveskedett olvasóinak, hogy a zsupénségok ujabbi beosztása a legközelebbi jövő feladata. Lőcse városára ez ez ügy valósággal a lét vagy nemlét kérdése. Érthető megkönnyebüléssel lélegzett fel a bizottság, amikor Neogrády Lajos bizottsági elnöktől, aki Szepes vármegyének utolsó alispánja volt, azt hallotta, hogy a legilletékesebb helyről nyert információja alapján jelezheti, hogy a Slovensky Dennik csupán dr Medveczky pénzügyi referensnek egyéni nézetét tolmácsolta a kérdéses közleményben, de ez erre leghivatottabb s legilletékesebb körökben nem tudnak semmit a megyék közigazgatásának átszervezéséről, egyelőre legalább nem alig fognak ezzel foglalkozni a legközelebbi jövőben. Ennél sokkal fontosabb feladatok várnak sürgős megoldásra. A bizottság azonban mégis úgy határozott, hogy nem oszlik fel, hanem ha kell, a mozgalmat újból megindítja, reméli azonban, hogy erre egyhamar nem kerül a sor. Előkészítő munkálatok higiénikus múzeumra• Leirat a váróhoz A közegészségügyi minisztérium leküldötte a közoktatásügyi miniszterhez intézett átiratát, amelyben higiénikus múzeum felállításának szükségességét hangsúlyozza. A minisztérium annak dacára, hogy e célra esek nagyon csekély összeg áll az állami költségvetésben rendelkezésére, meg akarja kezdeni az előmunkálatokat. Számit a közoktatásügyi minisztérium segítségére s kéri is, szólítsa föl az összes alájarendelt egészségügyi intézeteket, közép és főiskolákat, hogy azok alkalmas preparátumokat, modelleket, terveket, kartogrammokat, rajzokat stb. adjanak ennek a vállalatnak, vagy előleges megegyezés alapján a minisztérium számlájára készíttessenek. A minisztérium köszönettel fogad akármilyen csekély adományt, amely alkalmas a higiénia terén való tudás szélesítésére a nép között, nem is akar határozott programmal adakozást a szó-