Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-04-20 / 79. szám

XVIII. évfolyam: ImrkuitSiég­te ki« adóhivatal: Koste«, Mlavni (Fő)-ui«a 60. t. «malet Telefonszám: 104. Megjelenik minden* nap (tetette 4 órakor 79« szám. BSMM»£&«■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Szerda: SAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Košice, 1921. április 20. előfizetési Arak* egy egész évre 210 korona, félévre 100 korona, negyedévre 84 korona, egy hó­­napra 10 korona 99 Egyes szám­ára hely­­ben és vidéken 1 kor. Európai kampány Károly királysága ellen. Páris, április 17. Az „Ed­sire“-ben Che­­r­radam Andre nyílt levélben támadja S’X­­tus főherceget Hivatkozva Demblin Augustnak Sixtus afférjáról írott közlemé­­­­nyére, megállapítja, hogy Károly maga­tartása sohasem volt őszinte. Károly írás­ban adta becsületszavát és ezt nem tar­totta be. A francia közvélemény egyálta­lán nem szolgált reá, hogy az excsászár részéről keserűség érje, nincs oka tehát, hogy Károly védelmére keljen. A magyar nemzet nagy többsége, még a monarchis­­ták is, elfordultak Károlytól. A Francia­­országgal szövetséges államok a Habs­burgok magyarországi uralmát ellenséges cselekedetnek minősítenék és Francia­­országnak nincs oka arra, hogy az utódállamok tartós és érték s ro­­konszenvét az excsászár kétes szim­pátiájával felcserélje. Luxemburg, április 17. Károly excsá­szár titkára megcáfolja, hogy Károly csa­ládja Luganóban nagy birtokot vásárolt volna. Páris, április 18. A Journal des Debats­­ban Vojnovics gróf a jugoszláv királyság álláspontját fejtegeti a Habsburgok ura­lomra jutásának utolsó kísérletével szem­ben. Többek között ezt mondja : — A volt monarchia összeomlása árán felszabadult nemzetek még egy esetleges há­ború árán is hajlandók fel­lépni a Habsburgok trónrajutása ellen, legyen az akár Károly, vagy akárki más. — Minden ilyen restauráció a régi birodalom megújítását jelentené a nem­zeti államok romjai fölött. Vojnovics azt is kijelenti, hogy Jugo­szlávia fellépne bárminő dunai konföde­ráció ellen is, ami végeredményben szin­tén nem volna egyéb, mint a régi mon­archia felújítása. MMIi norkonle i LÁSZLÓ BÉLA. iiiiiiiiiiiniiiiiiiihiiiiiiiiiiiiimi.<iiiiii(iiin!iiiiiiiiiiiiiiimimhiiiiiiiiiim>iiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Egy évvel ezelőtt jelent meg a csehszlovák köztársaság lakossága az urnák előtt, hogy hitvallást tegyen politikai fő­fogásáról bírsa a törvényhozó testületet, és megalá­Az akkori helyzet azonban nem engedte meg, hogy mindenki amel­ett az elv mellett tegyen hitet,­ amelyet vall, mert egyrészt nem alakulhattak ki a vélemények úgy, amint azt várhattuk volna, másrészt pedig sok fontos kérdésben olyan határozatlanság uralkodott, hogy a politikával nem igen törődtünk, hanem egyszerűen, gépiesen, minden gondolkodás nélkül leadtunk egy szavazólapot. Nemcsak az egyszerűbb, hanem az intelligens emberek is a leg­több esetben csak akkor értesültek afelől, hogy hány és milyen párt van, amikor a szavazólapákat kézbesítették nekik. Magá­tól értetődik, hogy ilyen körülmények között nem felel meg a valóságnak a szavazati arány, vagyis nem a nép igazi fölfogásának képviselője a parlament. Legalább Szlovenszkót illetően nem. Hi­szen, ha csak városunkat tekintjük is, lehetetlenség, hogy annyi szociáldemo­krata, vagy an­nyi keresztényszocialista volna itt, mint amennyi szavazatot erre a két pártra leadtak A nemzetiségek külön­­külön nem mutathatnak föl annyi képvi­selőt és szenátort, amennyit küldtek volna az esetben, ha akciószabadságuk bizto­sítva van. Az akkori időkben különben sem lett volna tanácsos nemzetiségi szem­pontok előtérbe helyezésével pánot ala­kítani. Inkább társadalmi osztályok sze­rint történt tehát a tagozódás, aminek, mint tudjuk, az az eredménye, hogy nem tud a parlamentben kormányképes koalí­ció kialakulni. Egy év nagy idő. Nagy különösen akkor, amikor ilyen zűrzavaros a helyzet. A nép most egészen máskép gondolkodik, mint egy évvel ezelőtt, mert látja az eredményeket s mert tudja, hogy a kon­szolidáció, az egyéni és nemzetiségi érde­kek kielégítése a jelenlegi parlamenti helyzet mellett a tehetetlenséggel határos. A nép hamis istenek mellett tett hitet a választásokon, amit érez most már maga a parlament is és így magának a nem­zetgyűlésnek is be kell látnia, hogy mai összetételben nem felelhet meg feladatá­nak. És ha új választásokat rendelnének el, az bizonyos, hogy a nagy többséggel dicsekvő pártok törpe kisebbségekké zsu­gorodnának, azok ellenben, amelyeknek csak egy-két képviselőjük van, vagy talán egy sincs, mint tekintélyes, számottevő tényezők jelentkeznének az új parla­mentben. A választások forradalmi hangulatban folytak le. A forradalmi állapotok tették szükségessé a statáriumot, a gyülekezési jog korlátozását s más olyan intézkedé­seket, amelyek a szabad mozgást meggá­tolták : nem­ helyes do­lg tehát, ha az ilyen időkben megalakult parlament is olyan hosszú életre van jogosítva, mint az, amely normális viszonyok között ala­kult me­g. Hiszen a hivatalnokminisztérium a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy ez így nem maradhat s a kormányképes blokk megalakítása érdekében tett erő­feszítések sikertelensége arról tesz tanúbizonyságot, nap-nap mellett hogy a hely­zet tarthatatlan s azon egészséges vá­toz­­tatást csakis uj választások elrendelésével lehetne eszközölni. A nép most már be­látja, mi fölösleges, a valóban szükséges és mi a mi hiányzik és mit kellene eltüntetni, mi a köztársaság érdeke és kára s ezeknek a dolgoknak mérlegelésé­vel alakítana új pártokat, még­pedig olya­nokat s annyit, amilyeneket és amennyit szükségesnek lát abban az irányban, hogy mindenki saját belátása és akarata szerint elhelyezkedhessék. Az így megalakítandó parlament igazán ha tükre lenne a nép fölfogásának, akaratának és sokkal kön­­­nyebben sikerülne akár egy pártnak, akár egy egészséges koalíciónak a kormányt átvennie, mely azután állandóságra is­­­­ számíthatna. Neme is foghatjuk föl, hogy miért irtózkodnak annyira a házföloszla­­tástól, amikor már biztos dolog, hogy kormányképes párt vagy koalíció nincs és nem is lesz a parlament mai összeté­tele mellett. Attól félnek talán, hogy a nemzetiségek megerősödve kerülnek be a parlamentbe? Ez megtörténik akkor is, ha megvárják, míg a par­ament leéli tör­vényes életét, sőt minél tovább várnak, é­s annál erősebb nemzetiségi pártok alakul­nak. Jobb lenne tehát hamarabb, mint később ezzel az üggyel végezni, mert amíg a mai parlament helyén van, a konszolidáció munkája egy lépéssel­­ sem jut előbbre s a nemzetiségek annál­­ erősebb harcot indítanak jogaik védel­­­­mére, ami tulajdonképen bázisa a kon­­­­szolidációnak. értékű fehér- és ruhaneműit, valamint műtárgyán ellopták. Az ügyet maga Klima rendőrigazgató vette kezébe és a vizsgálat lefolytatá­sával Stodola detektívfőnököt, Pesek felügyelőt, Kristóf, Kasjár és Grassely detektiveket bízta meg. Az első nyo­mok egy Marinyák nevű városi rendőr lakásába vezettek, akinél egy régi ka­tonai m­esszelátó volt, amely az alezre­des tulajdonát képezte. A kapott nyomokon elindulva ház­kutatást tartottak Csavinszky Móra vá­rosi alkalmazott nőnél, Csavinszky Béla szerelőnél és Vaclav Sarek csehszlovák őrmesternél, akiknél több, a lopásból származó holmit találtak. Mindhármukat az­onnal letartóztatták. A nyomozás munkája megszakítás nélkül négy napig tartott, mely ndő alatt éjjelenként több helyen eredményes házkutatást tartottak. A nyomozás meg­állapította azt is, hogy fent megneve­zett tettesek a betöréseket tavaly no­vemberben követték el, nem pedig a kommün ideje alatt. A betörők az ablak kifutása után hatoltak be a helyiségbe, ahonnan minden mozgatható tárgyat magukkal vittek. A lopott dolgokat Vaclav Satek értékesítette, aki megle­hetős rafinériával dolgozott. A nyomozás azonban továbbra is serényen folyik és folytonosan újabb, a lopásból eredő tárgyakat hoz fel­színre. Tegnap délben megjelent a rendőr­­igazgatónál gróf Keresztessy alezredes, hogy köszönetét tolmácsolja a detektiv­­testületnek csodálatosan hamar ered­ményre vezetett munkáj­a felett- Az al­ezredes külön köszönetét fejezte ki Klima rendőrigazgatónak, aki szemé­lyes részvételével lelkesítette a rendőr­ség tagjait a nyomozás eredményessé tétele érdekében. Valamint kijelentené, hogy a helybeli rendőrség bravúrmun­­kájáról értesíti úgy a budapesti rendőr­séget, mint a sajtót is. A nagyarányú bűnügy ezzel úgy lát­­szik befejezéshez közeledik- Most már nagyobbára csak a kihallgatások van­nak hátra- Hüttner Sándor Kéri ellen vallott. Budapest, április 18. A Tisza-per tár­gyalása folyamán Kéri Pál engedelmet kért és kapott a szólásra. Kéri polemizált a vallomásokkal és elmondta, hogy a gyanú névtelen levélre fordult ellene és ez alapon indult meg az eljárás. Nyilat­kozott a többi vádlott is, ártatlanságukat hangoztatták. Ezután Hüttner Sándor vallomása kö­vetkezett. Elmondotta, hogy október 28-án a nemzeti tanácsban névsort mutattak be, mely szerint Tiszát, Lukasichot és Bangha pátert, akik a forradalomra veszélyesek, ártalmatlanná kell tenni. Állítólag Magyar Lajos már előbb indítványozta Tisza meg­­öletését. Kéri Pált, Fényest és Friedrichet szemelték ki a végrehajtásra. Mindezt Csernyák századostól hallotta, a listát maga nem látta. Tiszát bécsi utjának kudarcáért­ okulták Károlyi A szóvivő a Károlyi-pártkörben Kéri volt. Friedrich is jelen ve­t. Kéri hangoztatta, hogy Tiszát ,■ mint kerékkötőt, félre kell tenni. Az elnök kérdésére Hüttner azt vála­szolta, hogy a szavakra nem emlékszik, de a beszélgetés értelme határozottan a megöletés volt. Fényes, Friedrich és Csernyák hallgató­lag osztották a tervet, ezt mozdulataikon látta. Az elnök figyelmezteti Hüttnert, hogy előbbi vallomásai nem ilyen határozottak. Hüttner: Most szabadabban tehetem vallomásaimat, fizikailag biztosabban va­gyok. Csernyák gyilkosokat keresett. Sztanykovszky Horváth nevét említette, mint a kismasat. Fel is szólította és fel­kereste a pártkörben. Tőle hallottam, hogy Kéri Dobót igyekezett megnyerni a terv részleteire. A tárgyalást holnap folytatják. Újabb részletek a kétmilliós lopásról. A letartóztatások. A rendőrség bravúri munkája. Keresztesi köszönete a rendőri igazgatóságnak. Lapunk tegnapi számában részletesen­­ foglalkoztunk azzal a nagyarányú be­töréses­ lopással, amely gróf Keresztesi Kálmán magyar hadseregbeli alezredest érte, akinek Komeszky­ utca 10. szám alatt levő raktárából mintegy két millió korona értékű dolgokat tulajdonítottak el. A rendőrigazgatóság e szenzációsan nagyarányú ügyről tegnap hivatalos jelentést is adott ki, amely azonban csupán lapzárta után jutott birtokunkba s így annak részleteit nem közölhettük. Szükségesnek tartjuk e nagyszabású bűnügy, amelynek eredményével a rend­őrség ismét tanújelét adta, hogy tud és akar eredményesen dolgozni, további részleteit részint tegnapi tudósításunk kiegészítése, részint pedig helyesbítése végett az alábbiakban közölni­ Gróf Keresztesi Kálmán, kinek fele­­­­sége a Lónyai családból származó Hardenberg grófnő, még a háború alatt hagyta el Kosicét Mikor eltávozott, lakásának őrizetével Barinkó helybeli vendéglőst bízta meg. A Komér­szky­­utca 10 szám alatt levő lakásban érté­kes fehérruha- és bútorneműeken kívül voltak elraktározva a gróf milliókat érő műkincsei és néhány értékes szőnyege. Több­ek között volt ott két kávéscsésze is, amelyeket a gróf nagyatyja Ferenc Józseftől kapott ajándékba, akinek segéd­tisztje olt B­rinkó nemrégiben észre­vette, hogy a lakásban betörők járhattak. Barinkó ekkor a ház kulcsait Pesek állam rendőrségi detektívnek adta át, hogy a tulajdonos megérkezéséig kisérje figyelemmel a dolgokat. A rendőrigaz­gatóság pedig Budapestről sürgöny­ileg Kosicére hivatta az alezredest, aki f. hó 14 én való megérkezés után beje­lentette a ren­dőrigazgatóságnak, hogy a betörök mintegy két millió korona 9 noszteifil­lás SíiaraszüÉ. H­i­s­z­k­a szlovenszskói kereskede­lemügyi miniszteri referens a nosztrifi­­kációkról a következő felvilágosítást adta­­. — Szlovenszkóban eddig csak olyan cégeket jegyeztek be, amelyek a be­jegyzést maguk kérték s amelyeknek Ausztriában van tulajdonuk és az osztrák-csehszlovák kereskedelmi tár­gyalások megegyezése folytán nosztcifi­­kálhatók voltak. Ezeknek a cégeknek a száma körülbelül száz­. Azok a cégek, melyeknek szék­helyűik és jórészt tulajdonuk is Magyar­­országon van, nem voltak tekintetbe vehetők, mert Magyarországgal a poli­tikai és keresked­emi helyzet még nem tisztázódott és mert tekintetbe kellett venni az adót és a járulékok kérdését, amelyeknek fizetési kötelezettsége Bu­dapestre szólott. A Magyarországon tulajdonnal bíró cégek formális nosztri­­fikációja ezért még nem történhetett meg. Ez majd csak bizonyos idő múlva lesz aktuális.­­ Mindamellett vannak cégek, ame­lyek székhelyüket már Szlovenszkóba tették át s amelyeknek formál s nosztri­­fikációja rövidesen meg is fog történni. Köztük van például Trencsén-Teplicz­­fürdő, Tátrafüred szanatórium*és néhány kisebb vasúttársaság is poszti­fikációért folyamodtak és folyamodásuk révén az államtól felszólítást kaptak többek között: a bék­házai kémiai-vegyipari gyár, a szeredi műtrágyagyár, a handlovai bá­nya és vasművek, az egyesült gömöri

Next