Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)

1850-08-08 / 6. szám

Megjelenik e­ lap hetenkint egyszer, csütörtökön. Elő­fizethetni rá P­e­s­t­e­n , a’ jó és olcsó könyvkiadó társu­lat’ ügynökénél úri - utczai 450-dik számú Horváth házban. Emich Gusz­táv’ úri- és kigyó-utcza’ szeg­letén. Vidéken a’ cs. k. postahivataloknál. univEDS NÉPLAP. BUDAPESTEK.6. Augustus 8. 1850. Dicsőség Istennek a’ magosságban, és a’ földön békeség a’ jóakaratu embereknek. Lukács 2. r. 14. v. Előfizetési díj­­, évre Bu­dapesten kihordással 30 kr., félévre 1 ft. pp.; vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. A’ lap’ szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a’ Katholikus Néplap’ szerkesztőségéhez“ czímezendők. (Pest, or­­szág­ ut 571.) Nyári bűn. Nyári idő van; és ez egy valóban gonosz visszaélést juttat eszembe, melly Magyarországnak talán minden részeiben elhatalmasodott; én leg­alább, a’ hol csak megfordultam, mindenütt hal­lottam iránta panaszt. Ezen gonosz visszaélés pedig abban áll, hogy a­ falusi gondatlan emberek, a’ földnek termését, a’gabonát és takarmányt lopva leetetik, legázoltatják; ’s ez által iszonyú sok kárt okoznak. A­ jóravaló emberben sír a’ lélek, mikor erre gondol; még inkább pedig, ha azt is meg­gondolja, hogy e’ visszaélést sem a’ keresztény tanítások, sem a’ világi hatalom által mindeddig ki­irtani nem sikerült. Sőt tudok rá példát, hogy egy kü­lönben is talpig derék öreg plébános úr, egyik vasárnapon nagyon szépen beszélt e’ dologban. Bizony megrakta hallgatóinak szíve tájékát. És mi lett a’ foganatja? Az, hogy mégis találkoztak be­tyárok, kik rá következett éjelen, a’ legszebb rétjét egészen lepazalták. Némelly helységekben, annyira ment már ezelőtt egypár esztendővel, hogy a-­ szomszéd határokba is áthajtottak, még pedig se­regesen, és ha valaki ellenök állt, hát csúnyául elverték. — Ők­ nem is tartották derék legénynek; de be se vették a­ legénysorba azt, a ki kárba nem hajtott; ’s ha csak szerit tehették, szárazon nem is hagyták az i­lyent. Nagy baj, iszonyú gonosz szokás, igazán is­­tentelenség ez! Azt, a’ mit a’ jó Isten valakinek becsületes munkája után ád, igy elpazarni! Ugy­e hogy ebégaltok, hogy zúgolódtok, mikor a­ jég vagy zápor eső mezőtöket elveri? Sokan még ká­romoljátok is az Úristent. Pedig ő csak gonoszság­­tokat bünteti, és a’ jámboroknak más után kipótolja kárukat. De azt semmibe se veszitek, ha felebará­­titoknak eképen kárt teszlek, mellyet utóbb helyre hozni nem tudtok! Bizony, bizony, előbb utóbb megver az Isten benneteket. Milly szép sokszor a’ mező. Egész gyönyö­rűség látni. Szinte előre nézegeti már az örven­dező gazda a’ helyet, hová asztagját rakni fogja. Előre örül a’ gazdag rendnek, melly szép rétjén esni fog. És ime! mire rá kerül a’ sor, roppant sok a’ hiba és fogyatkozás. A’ gonosz lelkű be­tyárok belehajtottak, s lepocskolták szép reményeit .

Next