Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1860-07-05 / 27. szám
Az én imádságom. Még nem is úgy imádkozom, Mint sok, sok más földi ember, Kikben egy-egy tenger a szív, Egy-egy elhult — jeges tenger. . . Én, ha keblemscsordultig van, Mint a virág kelyhe reggel, Lelkemet, mint egy galambot — Az egekbe röpítem fel. Ez villámnál is gyorsabban Száll mennyország közepébe, És ott mindjárt leborulok A királyi szék elébe. Nem, nem is. . ! De még előbb fel- Keresem a drága Szüzet, Ki a martyrok fejére A szentekkel rózsát füzet. Boldogasszony, drága szent Szűz ! — így könyörgök neki szépen — Jöj Fiadhoz pártfogómul Vértanúink seregében ! . . És ő eljön, és elhozza Valamennyi szentet onnan: És az Urnák zsámolyánál Leborulok most újonnan. Ekkor én igy szólok hozzá: Isten, én nem kérek semmit; Úgyis több jót halmozál rám, Mint ahogy megérdemlem itt! — 219 14. Mihelyt a körülmények megengedik, egyleti zászló szereztetik, mely a temetésnél elül fog vitetni. 15. Évenkint, halottak napja utáni pénteken, a meghalt tagokért ünnepélyes gyászmise fog tartatni. 16. Minden tag kap egy kézikönyvet, melyben neve, kora jegyeztetik föl (életkorát mindenki lelkismeretesen tartozik bejelenteni); továbbá a belépés éve és napja, sajátkezű aláírása, azonkívül rovatok a befizetett összegekre. A könyvecske véglapján a tulajdonosnak történt halála az illető tiszt, plébános úr által hitelesen fog bebizonyíttatni, és az ilykép bezárt könyvnek előmutatása és kellő nyugtatványozás mellett a 40 ujfrt ki fog fizettetni. 17. Ha egy újonnan belépett tag az első évnegyed előtt hal meg, úgy az illető 40 ujfrtra semmi igényt nem tarthat. 18. Ha egy tag meghal, köteles a pénzszedő a temetésnek napját és óráját a tagoknak tudtul adni. A meghalt tag iránti kegyelet megkívánja, hogy mindenki a temetésen jelen legyen, ha körülményei megengedik. 19. Minden tag, ki a 40 forintot részletenként már lefizette, minden további fizetéstől ment, és halálakor az illető 40 forint a pénztárból kifizettetik. 20. Végre ha a temetési egylet föloszlanék, a pénztárban találtató pénz az egyesületi tagok szavazattöbbsége szerint vagy a kath. templomnak, vagy temetőjének rendben tartására fog adományoztatok Nézz le fényes hajlékodból, Látod, ugye, azt a népet, Melyet egy véres hiéna — A pártérdek összetépett ? Te belátsz e nép szivébe. . . Eh, hanem már hova térek ? — Azt akartam kérni csak , hogy — Üdvösséget adj a népnek ! Üdvösséget adj a népnek ! Zengi a kar összes ajka; Mire a szép Boldogasszony Egyezését besóhajtja. S én aztán nem szólok többet, Eddig tart csak az imádság ; Futnom is kell a templomból, Hogy könyemet meg ne lássák. . . Pájer Antal: A könyes kendő. I. „Az én házam az imádság háza; ti pedig latrok barlangjává tettétek azt.“ Lukács 19, 46. Dalra, dalra, dalra társak. • Dalt a kéjnek, dalt a bornak! Földi létünk véghatára Nem várat soká magára. Rajta hát igyunk, élvezzünk, El ne rontsa semmi kedvünk! — Dalra, dalra, dalra társak, Dalt a kéjnek, dalt a bornak!! — — Úgy van, czimborák! Maholnap megcsípnek bennünket, s aztán vége mindennek. Igaz, vezér, csak ma tudtam meg, hogy érdemteljes fejedre jutalmat tűzött ki a császár. Értesülve vagy felőle ? — Nem, Nikétás, nem hallom még , de el valók rá készülve. Azonban most menjetek nyugodni, míg a többiek megjőnek, magam is fáradt vagyok. Az őrök kettőztessenek meg. A parancs teljesíttetek. Hogy a szives olvasó tájékozhassa magát, megmon-dom, hol vagyunk. Történetünk idejében, mely körülbelül 588-ra esik K. u., éjszakra Byzancztól sűrű erdőnek közepette egy romba dőlt zárda hirdeti a múlandóság kérlelhetlen hatalmát. Falai még romjaikban is óriási nagyságúak, s épebb helyei, mint a templom hajója, melynek még merész ívei is fönállnak, a byzanti építészet egyik remekét tünteti szemünk elé. Forró júliusi nap tűnt le, s tikkasztó melegen hagyta hátra a levegőt, mely alig halt még meg egy kissé, habár tíz óra körül lehet az idő. Az eget sűrü, fekete fellegek borítják, s alig engedik a holdat néha-néha előtűnni. A templom hajójában leptük meg a díszes társaságot, mely — mint azt a kedves olvasó már kitalálhatta — nem egyéb, mint egy rabló csapat Zeno vezérével. Régóta nyugtalanítja ez bandájával a környéket. Semmi sincs előttök biztosságban, sem kincs, sem erény, sem 27*