Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1959 (66. évfolyam, 38-63. szám)

1959-07-08 / 54. szám

!?■$?, július 8. GONDOLJUNK CSAK AZ ARATÓ KOSZORÚRA (Folytatás a 2. oldalról.) például a kévekötöző legény kötele elszakadt, rögtön odaver­selték a kötélcsavaróknak: Az én gatyám sárga pikét, jobb kötelet egy kicsikét. Amikor a gazda a munka megkezdése után először ment ki közéjük, az első arató átkötötte a lábát buzakötéllel s ezt csak akkor csavarta le, ha pénzt adott, vagy bort ígért, néhol a szo­kásnak már enyhébb alakja élt, kis buzakoszorut húztak a gaz­da karjára, vagy akasztottak a nyakába. Másutt a koszorú kö­tése is szertartásosabb, amint az érkező gazdát megpillantották, a leányok azonnal koszorukötéshez kezdtek, s aki legelőbb ké­szült el vele, az futott a gazda elé. Tiszapalkonyán például épp­úgy megkötözték az arra tévedő idegent is, mint a gazdát s őt is csak áldomáspénz fejében eresztették szabadon. Az utolsó ké­vét úgy kötötték, hogy a kalászcsomó felét ellenkező irányba for­dították s ezt “Jézuskévéjé”-nek vagy “Jézusbölcső”-jének ne­vezték. A föld végén egy marék kalászt vágatlanul hagytak a madaraknak, hogy meg ne egyék a jövő termést; ezt a tulajdon­képpen áldozati buzacsomót Rábagyarmat környékén “Szent Péter lovának hagyják ablakul.” Családi aratáskor nem volt ünnepség, kalákás és részes ara­táskor azonban a végző aratás nagy ünnepséggel járt, mégpe­dig annál nagyobbal, minél nagyobb volt a föld, minél nagyobb gazda volt a gazda. Ennek az ünnepségnek középpontja az ara­­tókoszorú. A csak egy-két pár helybeli részessel dolgoztató kis­gazdáknál az utolsó sort mindig reggelre hagyták, aztán hozzá­fogtak a koszorú kötéséhez, mert délre szokták hazavinni. Elől ment az ember, mögötte a koszorút vivő asszony. Az ember be­jelentette, hogy a búzát learatták és hagyományos mondókával áldást mondott a gazda családjára. Az asszony átadta a koszo­rút a gazdasszonynak, ez pedig néhány csepp vizet szórt az ara­tóra, hogy az üszög jövőre se lepje meg a búzát. Aztán a házba mentek, ahol már terített asztal várta őket, s a búzakoszorút az asztal fölé, a mestergerendára akasztották. A “kepebálat” ott, ahol az aratókoszorú már nem szokásos, a bevégzés után még a tarlón azonnal megtartották: cigány mellett táncoltat­ták a leányokat. Az aratókoszorús végzők azonban sokkal nagyobb parádéval történtek. A koszorút a leányok és fiatalasszonyok kötötték s néhol leány, másutt legény vitte a menet elején. Edelényben, ahol igen nagy koszorút kötöttek, két rúdra akasztva négy em­ber vitte, utánuk két póznán egy-egy kötött, kitömött bábut vit­tek, az egyik férfi, a másik női alak. A bábutartó két legény jobb­ját a gazda egyszerre fogta meg, mialatt ezek a magasba emelt bábukat összekoccantották. Külön aratási nótákat énekelve mentek végig a falun s közben a kapukból a koszoruvivőt csuron­­vizessé öntözték. A kalászkoszorus leány helyett néhol az arató­­gazdát öntötték le, a leány csak a koszorú átadásakor kapott pár csepp vizet. A gazda és felesége a ház előtt várta a nótaszós menetet. Az aratógazda hagyományos verssel felajánlja a koszo­rút, hozója pedig felajánlja a gazdaasszonynak. Most a gazda bort tölt a koszor­út hozó legénynek, vagy aratógazdának és ma­gának, koccint vele s megköszöni fáradtságukat. Aztán megkez­dődött a hagyományos fogásokból álló vacsora; a tálakból min­dig a koszoruhozó legény vagy az aratógazda vett először. Va­csora után éjfélig tartó tánc következik, amelyet a gazda kez­dett a koszorús, vagy ha a koszorút legény hozta, valamely más, szintén fehérbe öltözött leánnyal. A koszorút, amely az egész la­koma alatt az asztalon áll, végül a tükör fölé, a templom falára vagy útszéli szoborra, kápolnára akasztották; nem szívesen ad­ták oda másnak, mert vele jövő termésüket is elvesztegetnék. A szemet azonban kiszedték belőle s a következő esztendő vető­magjai közé keverték . . . így történt eddig az aratás a magyar faluban. Most azonban már a kolhozokban aratnak. Ezért ne feled­jük hagyományainkat. Emlékezzünk rá, örökségünk. DR. SZABÓ LÁSZLÓ: A magyar paraszt elsőnek szállt szembe a kommunista diktatúrával LEGERŐSEBB VOLT AZ ÖSSZES MOZGALMAK KÖZÜL A DUNAMELLÉKI KÜZDELEM A KUN-SZAMUELLY RÉMU­RALOM ELLEN június vége felé. Június 20-án a kalocsai járás politikai megbízottjától a következő távirat érkezett a vörös őr­ség főparancsnokához: Legsürgősebb segítséget! Kalocsa környékén támadás az ellenforradalom részé­ről megindult.” A táviratot Pakson adták fel, amiből nyilvánvaló volt, hogy oda menekült a kalocsai politikai megbízott. Azután egymást érték a mozgalomra vonatkozó táviratok. Június 21-én Bölcskéről a következő távirat jött a Máv-igazgató­­sághoz és a belügyi népbiztossághoz: Jelentem, hogy folyó hó 20-án délután 5-6 óra között Madocsa község felfegy­verzett polgárai Bölcske község és állomás területén megtámadták a vörös őrséget, lefegyverezték. Faragó állomáselöljáró.'' MÁSNAP MÁR MEGTÁMADTÁK A VÖRÖSÖK MADOCSA POLGÁRAIT; az erről szóló jelentés a következőket beszéli el: ‘4292 Belügyi Népbiztosságnak, Budapest, Paks, június 21. A madocsai ellenforradalmi mozgalom lokalizálására ma reggel a harcot felvet­tem, az ellenforradalmárok közül negyvenet összefogattam s miután túlnyomó ellen-­­ forradalmárt jelentettek. Kömlődre visszavonultunk Kérünk azonnali erősítést. Infor­mációt kérek, mi történt Pest megyében, különösen Kishartán, honnét a mozgalom a tolnamegyei Madocsára átcsapott? Aranyos György kormányzótanácsi biztos.’ Aranyos helyesen volt informálva: a mozgalom Pest megyé­ből indult ki, ahol a dunamenti községekben csaknem mindenütt Kun Béla ellenes volt a hangulat. A soroksári vörös őrség csak 23-án tett, ugyan jelentést a környékbeli mozgalmakról, de ezek már 20-án megindultak, amint maga a jelentés elbeszéli. Soroksár, június 23. Folyó hó 20-án délelőtt 1i3 órakor Ráckeve, Makód és Szigetbecse községek Dömsöd, Tass és Lacháza felől fehér gárdisták által megtámadtattak Ráckeve híd­főnél 100 fő fehérrel délután 5-ig teljes harc fejlődött ki. A Budapestről megérkezett dandár az ellenséget Dömsöd és Tassnál üldözi. Ráckevei vörös szakaszparancsnokság. Izsák szakaszparancsnok.'' A madocsai küzdelem ügyében Aranyos kormányzótanácsi biztos és Tánczos Vendel vádbiztos 21-én este táviratban jelen­ti, hogy az ellenforradalmi akciót rögtönítélő bírósággal fogja elfojtani. Ugyanezen a napon jelentik a vörös őrség főparancs­nokságának Budapestre. Dunaföldvár községben ellenforradalom kitört, a vörös őröket lefegyverezték. Katonaságra lenne szükség. Előszállási szakasz.’’ A mozgalom egyelőre terjedőben volt. Kiskunhalasról júni­us 22-én hajnalban a következő távirat érkezett a budapesti posta- és távirdahivatalhoz: “Azonnal továbbítandó a hadügyi népbiztosságnak Budapestre. Jelentem, hogy minden összeköttetés, telefon, távirda Budapesttel Kiskőröstől északra megszakadt, Kecel és Kiskőrös közt a vasúti sínek fel vannak­ szedve; azonnali intézkedést és sür­gős segítséget kérek." (Folytatása a 4. hasábon.) GÉGE-GÉP, AMELY BESZÉL Az egyik orvosi szaklap számol be arról, hogy R. W. Tait angol szájsebész olyan készülé­ket alkotott, amelynek segítségével visszanyer­hetik beszélőképességüket olyan betegek, akik azt gégeműtét következtében vesztették el. Az angol szájsebész készülékének lényege az, hogy a szájba helyezett membrán rezgéseket végez. A beteg a szokásos beszédmozdulatok segítsé­gével már jól megértetheti magát. ÖNGÓL AZ IFJÚSÁGI KÉRDÉSBEN Az­ elmélkedés az ifjúságról folyt a kommu­nista lapban. A jelenet, amely alkalmat adott az elmélkedésre, a kommunista tudósítás sze­rint így folyt le: “Nem sül ki a szemed, te szégyentelen?! így nekirontani egy öregasszonynak? Hát ezt tanulod abban a gimnáziumban? — pirított rá a nénike arra a kéksapkás gimnazis­tára, aki olyan lendülettel sietett a keskeny jár­dán, hogy a nénit majdnem a vizesárokba so­dorta. Ő nem pirul el és nem dadog, pimasz hangon mondja: ‘Nyugi öreglány!’ — s azzal faképnél hagyja a felháborodott néniket.” ‘ Falun — kezdi az elmélkedést a cikkíró — a parasztlegény megsüvegeli az idősebbeket, ezt követeli a jó szokás, a hagyomány, s tegyük hoz­zá, a tisztesség is. S ha ugyanaz a fiatal gimná­ziumba jár, talán szégyelli megemelni az ‘e­gyensapkát’ az idősebbek előtt, vagy nem tud tisztelegni.” És’ miután mindezt megállapítja a kom­munista lap írója, nem talál más feleletet a mi­értre», csak azt, hogy a gimnazistákat a még meglévő “szocializmustól idegen elemek” ron­tották el. Ezután, hirtelen fordulattal azonban megállapítja azt is, hogy: “Ifjúságunkat az is­kola és a társadalmi szervezetek új szellemben nevelik. Érthető, hogy a mai if­jú érdeklődő tu­data néha szembekerül az öregek gyakorta múltszázadbeli nézeteivel, babonás szokásaival, sokszor az ismeretek hiányával.” De hiszen ahol a “szocializmustól idegen elemek” hatása érződik, a falun, még tisztelet­tudó az ifjúság. Csak akkor durvul el, amikor iskolába kerül — amint a cikkíró is megállapí­­totta. Az iskola pedig a kommunista nevelésé ma már .. . Ez a kommunista nevelés csődjének beisme­rése. A cikkről pedig megállapíthatjuk: sza­bályszerű öngól. A NŐI EGYENJOGÚSÁG A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT ÉS AMERIKÁBAN Az egyik szovjet hazugság, melyet állan­dóan hangoztatnak, hogy a kommunista ura­lom alatt a nő elnyerte egyenjogúságát. Ugyan­is ugyanúgy dolgozik, mint a férfi. Ez pedig azt jelenti, hogy a kommunista állam, mint gyár­­tulajdonos nem tűri meg, hogy a nő a család keretében élve, kívül maradjon az állami rab­szolgák hadán, hanem a nőt is bekényszerítik az állami munkások közé. És a nőnek, a jö­vendő, vagy mostani vagy volt anyáknak u­­gyanolyan eleinző, nehéz munkát kell végezni, mint a férfiaknak. Sőt újabban, a nők máso­dik műszaka ellen kezdenek szónokolni a kom­munista munkáshajcsárok. A második műszak pedig nem más, mint a családi élet és a kom­munista cél az, hogy a családi élet terheitől is “megszabadítsák” a nőt, aki ezután már csak munkás legyen, gyermekét bízza állami gyer­­mekneveldékre, párját pedig az állami étkez­dékre és munkásszállások gondjára. Ez tehát a nő egyenjogúsítása a férfiakkal, a kommu­nista elvek szerint. Ugyanúgy csak igazuzó ba­rom legyen, kiszolgáltatva az államkapitaliz­musnak, miként a férfi. Ezzel szemben az amerikai nő egyenjogúsá­gáról a következő kis hír tájékoztat és ellen­tétként érdemes ideilleszteni: Az amerikai nők gazdasági egyenjogúsításáról közöl új adato­kat Csikágóban a “Continental Illinois Nation­al Bank and Trust Company”. Az adatok sze­rint Amerikában a nyilvános bejegyzésű rész­vénytársaságok részvényeiből 52 százalék van női kézben. Másrészről az ingatlan vagyon, a takarékbetétek és állami kötvények 70 száza­léka van az amerikai nők birtokában. És ez a­z igazi egyenlőség. Amikor nemcsak a munkában, hanem a gyárak feletti tulajdon­ban is osztozik a nő. Milyen szép is lenne, ha a kommunista arisztokraták, Münnich elvtárs és társai legalább félidejükben olyan nehéz munkát is végeznének, , mint amilyet ma a női munkaerőkkel végeztetnek és a magyarországi gyárak vezetésében legalább felerészben enged-­ nék részesülni a magyar asszonyokat.. . Azonnal megváltoznék a világ képe. És ez lenne a nők egyenjogúsítása. MIRE ÍTÉLTÉK A VASFÜGGÖNY MÖGÜL ÉRKEZETT FIATALEMBERT? | '­­ Königsteinből jelentették ezt az érdekes kis hírt. Egy kiskorú német legényke került ú­ bíró elé. Kihallgatása közben kiderült, hogy nemrégen szökött át keletnémet terület­é­ről Nyugat Németországba és a kommunisták­nak “köszönheti” neveltetését. Édesanyja már korákban kényszerült elmenekülni a kommu­nista üldöztetés elől és a gyerek most csatlako­­­­zott hozzá. Azonban, amint nyugat-német te-­ ihletre ért, azonnal kisebb lopásokat követett el, mert, amint bevallotta, nem tudott ellent­­állni a sok szépnek és jónak, amit eddig odaát­­ még csak nem is látott. A bíró a fiút részlete­­­sen kifaggatta. Kiderült, hogy ugyan a ke­resztség szentségében még részesült, de vallási oktatást soha nem kapott. A keletnémet kom­munista iskolákban még csak nem is hallott például a tízparancsolatról, tehát azt sem tud­hatja, hogy mit tartalmaz ... A bíró ítéletet hozott. Arra ítélte a szeren­csétlen fiatal legénykét, hogy tanulja meg a tízparancsolatot... BÁCSKÁBAN, BÁNSÁGBAN NEM TEREM KENYÉR A KOMMUNISTÁKNAK A trianoni békeszerződésben a szerbeknek adott bánsági és bácskai területek Európa mag­tárai voltak. Az ott élő magyar, német és bunye­­vác földművelők a csodálatosan gazdag, dél­vidéki fekete földön annyi kenyérmagvat ter­meltek, hogy abból el tudták látni az osztrák­­magyar monarchia kenyérmagvakban szegény területeit puha, fehér magyar kenyérrel. Azon­ban ezt a területet a második világháború után tituizálták. Ami azt jelentette, hogy népirtás­sal meg akarták változtatni a délvidék nemze­tiségi képét, tehát megkezdődött nemcsak a magyar és német lakosság kipusztítása, hanem a délvidéki földnek szerbiánusok, cernagócok és macedónok kezébe való juttatása. Ráadásul jött a kommunista gazdálkodás ideológia és a nemtudás alapján. Mindennek a vége az lett, hogy Jugoszlávia, bár birtokába adták Európa magtárát, éhezett. Bácska és Bánság nem ter­mett kenyeret a kommunistáknak . . . Ezt bizonyítja most ékesszólóan az angol “Reuter” hírszolgálati iroda egyik belgrádi je­lentése, amely arról számol be, hogy úgy az USA-ból, mint a Szovjetunióból a belgrádi ti­­tóista kormány kenyérmagvakat volt kényte­len vásárolni. Ugyanis a szerbiánusok, cerna­gócok és macedónok nem túl sokra mentek a legjobb minőségű gabonafölddel, a bácskai és bánsági magyar humusszal. Mijalko Todorovics helyettes elnök közölte a parlamenttel, hogy Jugoszlávia 1 millió tonna gabonát vásárolt az Egyesült Államoktól minden esztendőben 1950- től kezdve... így bántak a magyar földdel új művelői... TITO AMERIKÁBAN KEZELTETI MAGÁT? A nyári politikai kacsák, úgy látszik, csak megszületnek rendre minden évben. Most is felröppent egy ilyen politikai kacsa. Ez a hir­­kacsa arról beszél, hogy Tito a legnagyobb ti­tokban Amerikában tartózkodik, ahol gyógyke­zelteti magát. A kacsa még arról is tudni vél hogy Tito gyógykezeltetési költségeire gyűjte­nek némely hiszékenyebb jámborok között.. . KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA BÖLCS MAGYAR MOSOLY Fazekas Mihály, a “Ludas Matyi” költője, fiatalságában katona volt. Úgy lett azzá, hogy mint debreceni esküdt deák 1782 tavaszán valami mellőzte­­tés miatt összezördült profesz­­szoraival, s haragjában felcsa­pott huszárnak. A francia háborúban már főhadnagy volt. Ekkor történt, hogy ezrede megszállt egy Raj­­na-melléki várost. A lakosság ellenállása oly dühös volt, hogy az óbester büntetésből egy órai zsákmányolást engedett katonáinak. Fazekas Mihály is beállított egy úri házba. A család rémülve nézte az ellenséges tiszt jet­tét, de a főhadnagy udvariasan köszönt, s be­men­ve a könyvtárba, levett a polcról egy jeles munkát s az asztalhoz ülve figyelmesen olvas­ta. Mikor megszólalt a trombita, hogy a zsák­mányolás ideje letelt és mindenkit főbelőnek, aki még tovább sarcol, Fazekas Mihály vissza­tette a könyvet a helyére, s mint aki a zsák­mányból jól kivette a maga részét, meghajtot­ta magát és elindult kifelé. A meghatott háziúr szemében a hála köny­­nyeivel sietett utána, s nagynehezen reátuk­mált a nemes ellenségre egy értékes arany órát. — Hát elfogadom és köszönöm — mondta Fazekas Mihály. — De csakis mint emléket. A zsákmányt itt viszem a fejemben. (Szűcs István: Debrecen város történelme című könyve szerint.) A MAGYAR PARASZT ELSŐNEK SZÁLLT SZEMBE A KOMMUNISTA DIKTATÚRÁVAL (Folytatás az első hasábról*) A DUNÁNTÚLI SZABADSÁGKÜZDELMEKRŐL JÚNIUS 22-ÉN ESTE MADARÁSZ HELYETTES POLITIKAI MEGBÍ­ZOTT a következő jelentést terjesztette elő: "Kun Béla, Budapest, Hungária. A dunántúli ellenforradalmi nyugtalanságok dolgában jelentem a következőket: Kaposvárott a direktórium távirata szerint egy népgyűlés, melyen munkások és parasztok vettek részt, a tanácskormány lemondását és a régi rend visszaállítását kö­­vetelte. A telefont el akarták vágni. A direktórium ezt karhatalommal megakadá­­yozta. Az ellenforradalmárok behatolva felfegyverkeztek és a pártvezetőség épült­et tüzelés alá vették. A munkásfegyelmi század a rendet helyreállította. Egy zavar­­lót agyonlőttek. A direktórium, minthogy vidékről is támadást vár, egy karhatalmi zázad kiküldését kérte Budapestről. A paksi direktóriumot az ellenforradalmárok elmozdították és a közügyek ve­­etését átvették. Összeütközés nem történt. A paksi események a dunapentelei és dunaföldvári ellenforradalmi mozgalmakkal függnek össze. Három vasas század hét géppuskával ez éjszaka folyamán érkezik Budapestről Pentelére, illetőleg Duna­­földvárra. Ötven tábori vörös őr Székesfehérvárról Dorog irányában nyomul elő Paks felé, hogy a mozgalom tovaterjedésének útját állja. Pákozdon, Székesfehérvár mellett, ellenforradalmi hangulat: a parasztgyűlés megtagadta az élelmezési diktatúra ötszázalékos marhabeszolgáltatási rendeletét, az odamenekült szocialista érzelmű munkáscsaládokat elűzték. A Fabik-csoport járőre a rendet helyreállította.” Szekszárdnak a fehérek által való megtámadása elöl- a direktórium elszökött. A Tolna vármegyei direktórium elnöke Mórágyról 24-én a következőket jelentette Kun Bélának: "Szekszárd ma éjjel 12 órakor a fehérek kezébe került. A munkásgárda és a vörös őrség hősies ellenállást tanusítottak. Direktórium 12 óra 30 perckor hagyta el a várost. Minden irányban bővebbet Bonyhádról telefonon. Sós a tolnavármegyei direktórium elnöke, Mauthner.” Nem igaz, hogy a direktórium éjfélutánig kitartott. Klein postai megbízott azt jelentette, hogy a “direktórium este 9 óra óta nem található”. A megszökött direktóriumi elnökről szól a következő távirat is: "Szekszárd, julius 24. 1­­­6. 50 p. Sós direktóriumi elnököt és a vele eltávozott direktóriumi tagokat Bonyhádon őrizetbe vették, mert távozásukkor a bankból pénzt és ékszereket magukkal vittek. Klein postai megbízott. Lies idő előtt ugrott meg, mert mint a táviratból látjuk, a postai megbízott 24-én délben még bent volt a­ városban. A megszökött direktórium helyett pótdirektórium alakult, mely a belügyi népbiztosságnak a következő jelentést küldte a szek­szárdi harcról: "7704. sz. Huszonharmadikán este 10 órakor egy Tolna, Tolnamózs és Sie­­gárd felöl érkezett fehér csőcselék támadást intézett Szekszárd megyei székhely ellen. A támadási szándékról már a délutáni órákban tudomást szerzett a munkás­ság és intézkedéseket tett a munkásgárda felfegyverzésére. Hajnali fél négy órára sikerült a fehér csoportot megfuttatni. Koretzki Tolnavármegye ideiglenes direktóriuma." A DUNA BALPARTJÁN SZAMUELLY FENYITÓ EXPEDÍ­CIÓJÁNAK DUNAVECSE VOLT AZ ELSŐ ÁLLOMÁSA; itt meg­állapították, hogy Apostag és Harta között a vasúti sínek és át­ereszek erősen meg vannak rongálva. Július 24-én Kunszentmiklósról a következő jelentést küldte Szamuelly: "Kun Béla, Budapest, Szovjetház. Az ellenforradalmárok öt órán át szakadatlan tartó tüzérségi és gyalogsági tü­zelése dacára sikerült Dunapataj előtti állások rohammal való elfoglalása után- a községbe bevonulni. A banditáknak óriási veszteségeik voltak, de nekünk is kettő halottunk és öt sebesültünk van. Holnap folytatom a támadást Kalocsa ellen. Szamuelly Tibor: Ugyanezen a napon a hadsereg hivatalos helyzetjelentése, mely a magasabb parancsnokságok számára készült, a követke­zőket közli:­­ .. ____ “A Szamuelly-csoport Kalocsától északkeletre az ellenforra­­dalmárokat Kecelig szorította vissza. A Dunától nyugatra Du­na­földvárat az ellenforradalmárok megint elfoglalták.” “624­3" a hadműveleti száma e jelentésnek. Böhm hadmű­veleteinek szerves része volt a Szamuelly csoport dunamenti harca. » Az V. tábori rendészeti zászlóalj 26-án már azt jelenthette a II. hadtest parancsnokságának, hogy Pakson és Dunaföldvá­­ron helyreállt a rend. A jelentések természetesen nem árulnak el semmit azokról a sorozatos kivégzésekről, melyeket Szamuelly Dunaföldváron és Dunapatajon rendezett. Szekszárdon Kram­­mer Károly vette üldözőbe a “fehéreket” hirhedt terrorista csa­­patával, KALOCSÁN, AZ EXPEDÍCIÓ VÉGPONTJÁN PEDIG MAGA SZAMUELLY AKASZTATOTT. A kalocsai jezsuita rendház előtt egymásután akasztották Szamuelly legényei Gallina Károly ér­seki uradalmi intézőt, Császár István századost, főszolgabírót, Mészáros polgári iskolai tanárt, Kálmán József fakereskedőt, Horváth Lajos tartalékos hadnagyot, Vargacz József gazdát, Múzsa Gergely csizmadiát, Csiszár Jenő tanítót, Horváth Gyula cimbalmost, Elkán Lajost, Schwartz Józsefet és Weisz Manót, Grősz Vilmos kereskedőt pedig lelőtték. Gallina uradalmi intéző kötele elszakadt: a szerencsétlen ember erre nyakában a kötél­lel futni kezdett, de azonnal elfogták és újra felhúzták. A kivég­zések alatt a kolostor ablakában ott állott egy pap ornátusban s a távolból adta meg a halálraszántaknak a feloldozást... 1919 — 1959 SPORT FUTBALL BRIDGEPORT (CONN.) HUNGÁRIA _ BRIDGEPORT UKRAINIANS 1:2. Június 21-én az ukránok 2:1-re megverték a magyar csapatot. Kemény mérkő­zés volt szép játékkal, mindkét csapat lelkesen játszott az utolsó pillanatig. Az el­ső félidő elején lőtték első góljukat az ukránok. Ezt Kovarczi János gólja egyenlí­tette ki. A félidő döntetlenül végződött. A második félidő első 30 percében nem vál­tozott az eredmény. A magyar kapu egy megismételt büntetőrúgást is kivédett. A játékidő végén szerencsegól következtében nyerték az ukránok a játékot. NORWALK (CONN.) HUNGÁRIA - CANBURY SONS OF PORTUGAL 4:4. Egyenlő felek erős játéka. A félidő is döntetlenül végződött 2:2-vel. A norwalki magyar csapatnak ez volt az utolsó mérkőzése ebben az idényben. KARDVÍVÁS NEMZETKÖZI VERSENY NEW YORKBAN. A Magyar Nemzeti Sport­­szövetség az Amerikai Vívó Szövetséggel karöltve június 21-én a New York Athletic Club tornacsarnokában rendezte meg az idei Santelli Italo nemzetközi kardvívó emlékversenyt. Részt vettek az amerikai, kanadai, szabad magyar és szabad lengyel kard­vivők. Többszáz főnyi közönség nézte végig a magas színvonalú vívó­­mérkőzést. Az Amerikai Vivó Szövetség nevében Jose de Capriles volt elnök méltatta Santelli Italo mester érdemeit és a nemzetközi verseny jelentőségét. Santelli György az amerikai olimpikon vivők mestere beszélt ezután. A Magyar Nemzeti Sportszö­vetség nevében dr. Telegdy György, a M. N. S. SZ. főtitkára üdvözölte a verseny­zőket és a megjelenteket. Eredmény: 1.) Pallaghy Csaba (veretlenül), szabad Ma­gyarország; 2.) Jerzy Twardoken, (szabad Lengyelország); 3.) Alan Kwartler, (E­gyesült Államok); 4.) Cohen, (Egyesült Államok); 5.) dr. Nyilas Tibor, (magyar származású, Egyesült Államok); 6.) A. Farber, (Egyesült Államok); 7.) Schwende, (a Brit Birodalom kardvívó bajnoka, Canada); 8.) Dr. Pongó László, (magyar származású, Egyesült Államok); 9.) E. Spingarn, (Egyesült Államok). A technikai szolgálatot az egyenruhás magyar cserkészek látták el. 5-ik oldal

Next