Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-10-31 / 42. szám

október A C.M.A.C. híres Labdarúgás CMAC — Corenese 14:1 A bajnoki évad utolsó mérkőzését vízipoló eredménynek is beillő gólaránnyal nyertük az olaszok ellen. A tavaszi forduló­ban saját pályájukon is 5:1 arányú győzelmet könyveltünk el teljes csapatunk ellen, most kilenc emberrel játszották az első, és 10 játékossal a második félidőt. Szabó Laci a Liga bajnok­ságok történetében — egy mérkőzésen rúgott hét góljával — rekordot állított fel. A mérkőzés végig egyoldalú volt. Már a 6. percben veze­tünk Szabó révén, 3 perc múlva egyenlítenek, 1:1 és utána az olasz kapust nagyon megdolgoztatják fiaink. A 16. percben Szabó baloldalról a jobb kapu sarkába ragasztja a labdát, 2:1. A 33. percben Kondár lövésébe egy olasz láb avatkozik, de így is a hálóba köt ki, 3:1. Öt perccel később Pitzer vállalkozik lövésre, 4:1. A félidő befejezése előtt két perccel Szabó be­állítja az 5:1-et. , A második félidő 10. percében Pitzer tálal Szabó elé és már 6:1. Újabb 10 perc múlva Faragó szolgálja ki Pitzert, most ő lő kapura, 7:1. Az ellenfél nem ad fel, de egy-egy vérszegény lefutásuk hol a biztos lábakon álló védelmünkön fut zátonyra, vagy jól védő kapusunk zsákmánya lesz a labda. A 26. percben Faragó 20 méteres bombája felső léc alatt fúródik a hálóba, 8:1. Sérüléséből alig felgyógyult Majoros rúgja a kilencedik gólt a 35. percben, 9:1. Négy perc múlva Szabó egyéni vállalkozás­ból szerzi a tizediket („csak” három ellenfélen kellett átmennie) 10:1. Az utolsó hat percben még négy gól esett, illetve rúgták az olaszok kapujába. Ebből egyet Zigi, kettőt Szabó és az utolsót kapusunk lőtte. Ez úgy történt, hogy kapusunk egyik játékosunkkal dresszt cserélt, és a bírónak bejelentve a csatár­sorba állt. A 13. gól kezdése után a labda hozzánk került, a kapuhoz közel átpasszolták kapuvédőn­knek, ő kapura lőtt. A labda éppen a hálóba ért, mikor a bíró füttye a mérkőzés végét jelezte. A bravúros őszi szezon elég volt ahhoz, hogy csapatunk a Major Liga 11. helyét elfoglalja az Intern Italia mögött. Az emigrációs magyar labdarúgó sport eddig szerepelt egyik leg­jobb csapatát üdvözölhetjük a CMAC színeit képviselő játéko­sainkban: Bacsa, Faragó, Gyékényesi Bandi és Pali, Jakab, Majoros, Pelsőczy, Pitzer, Salvador, Szabó Laci, Szabó Vince, Varga, Zigi. Köszönet a kicsiny, de lelkes szurkoló­táborunknak, Háberman József intézőnek, Pitzer Bandi edzőnek és a sport­­szerető, sportemberekből álló igazgatóságnak. Második csapatunk 3:2 arányban vereséget szenvedett. Ifjúsági csapataink a Walton Hills együttesei ellen nyerték meg mérkőzéseiket. B. csapatunk 4:0, C. 2:1 és C.II 3:0 arányú győzelmet arattak. Még két mérkőzésünk van hátra. B. csapa­tunk lehet első, de negyedik is a szoros mezőnyben. A fiatalok jó felkészítéséért elismerés jár Ilkanich, Nagy edzőknek és az egész szakosztály „mindenesének” Elek Kál­mánnak. Az 1971-es Cserkészbál bejelentése A MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG nevében a Szö­vetség nagytanácsának elnöksége: Dr. Eckhardt Tibor, tb. el­­nök, Gr. Révay István elnök, Porzelt Pálné, a hölgybizottság elnöke, Dr. Henkey Károly alelnöki valamint a nagytanács .tagjai: Msgr. Dr. Ádám György, Bakács Lajos, Dr. Bárdos Tamás, Ft. Dr. Bátori József, Nr. Dr. Béky Zoltán, Borhy Zikely József, Dr. Berchtold László, Eszenyi László, Fodor Miklós, Ft. Dr. Gácsér Imre, Gr. Hoyos János Dr., Hutyra Téglássy Tamás, Dr. Kolossváry Béla, Dr. Lelbach Antal, Majthényi László, Németh Nándor, Pál G. András, Papp Rémig, Pokorny László, Dr. Pulváry Károly, Dr. Sass-Kortsák Endre, Msgr. Szabó János, Szaday Tibor, Ft. Szent-Iványi Sándor, Pr. Teleki Géza, Dr. Vareska György, Ft. Varga Andor ,,örömmel jelentik, hogy: a Magyar Cserkészet úgy szellemben, pont létszámban tovább fejlődik, erősödik: az 1970/71-es jubi­leumi táborozások úgy a magyarság körében, mint nemzetközi vonalon új, értékes kapcsolatokkal gazdagították cserkészetün­ket: a magyar iskolaoktatást — új feladatot vállalva — igen jó eredménnyel magyar cserkészek vezetik sok helyen (Pittsburgh, Philadelphia, Buffalo, stb.); magyar érettségi előkészítő tanfo­lyamaink jelenleg négy világrész 18 városában működnek; a­­Magyar Cserkészet szilárd erkölcsi alapja eddig megvédte ifjú­ságunkat a legújabb kinövésektől és a negatív életszemlélet veszélyeitől. Eredményeink mellett gondjaink is vannak. Épí­tenünk, fejlesztenünk kell intézményeinket, szervezetünket. Leg­égetőbb problémánk a Fillmore-i Cserkészparkban állandóbb­­elhelyezés létesítése a már 4 éve fennálló iskola­tábor részére. "Többszáz gyermekbe oltotta be ez az iskola­tábor a magyarság szeretetét. Ezt a munkát szeretnénk tovább folytatni. Az 1971. évi Cserkészbál jövedelmét a cserkészet által fenntartott iskolák könyvvel való ellátására és iskola­táborok fejlesztésére tervez­zük felhasználni." ­­K­K­A Pénzküldés és szabadválasztású árucikkek, öröklakás, autó, háztartási felszerelések, életjáradékbiztosítás VIRÁG és koszorú küldés, sírápolás, sírkövek T­UZ E­X Pénz és csomagküldés Csehszlovákiába ROMÁNIÁBA Pénz és csomagküldés, Kelet-Németországba és Lengyelországba úgyszintén GYÓGYSZERKÜLDÉS a leggyorsabban KÖZJEGYZŐSÉG: hitelesítések, fordítások, garancia- és megbízólevelek CSOPORTOS ÉS EGYÉNI UTAZÁSOK KEDVEZMÉNYES ÁRON Útlevél—vizum—hotelfoglalás, autóbérlés. Repülő- és hajójegyek részletre is. — Hozassa ki rokonait látogatóba. FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA T­R­A­N­S E­X Toronto, 4. Ont. 424. Bloor Street Tel.: 923-1193, 923-1194 West KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA ’’Szabadságot mindenkinek” A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége jelenti, hogy még ez év elején kérés­sel fordult a dániai Szabadsá­got Mindenkinek (Freedom for All) Bizottsághoz és a szabad magyar sajtón keresztül az egész emigrációhoz, hogy nyújtsanak segítséget a Ma­gyarországon bebörtönzött po­litikai elítéltek és a Szovjet­unióban internálótáborokban sínylődő elhurcoltak adatainak összegyűjtése terén, hogy azok szabadlábra helyezéséért inter­veniálhasson. Ennek a nemes akciónak ré­szeként a dániai bizottság, il­letve annak a keleteurópai po­litikai menekülteket egyesítő nemzetközi szervezete, a Com­mon Committee of East exiles in Denmark, Gemeinsamerrat für Ost-Exilen in Dänemark. (Postbox 1035 DK-1007 Co­penhagen , Denmark c/o Ernő Eszterhás) 1971. október 19- én levelet intézett Willy Brandt nyugatnémet kancellárhoz, a­­melyben a kommunista orszá­gokban és azon belül Magyar­­országon szabadságuktól meg­fosztott politikai foglyok tragi­kus sorsára hívja fel a figyel­met és meg kívánja nyerni a kancellár támogatását az értük indított mozgalom érdekében. A levél többek közt felkéri a kan­cellárt, ha a szovjet és a többi keleteurópai kormány után a magyar kormánnyal is tárgya­lásokba bocsátkozna, ne hagyja számításon kívül a bebörtönzött és deportált politikai rabok kér­dését, akik közt — a már ed­dig összegyűjtött adatok szerint — több nyugatnémet állampol­gár neve is fellelhető. Tudott dolog, hogy az 56- os magyar forradalom leverése után Magyarországról ezrével deportáltak elfogott szabadság­­harcosokat és találomra össze­terelt békés polgárokat a Szov­jetunióba. Az Egyesült Nemze­tek 1056. november 21-én ho­zott 1127. számú határozata kötelezte ugyan a Szovjetuniót, hogy ezeket az elhurcoltakat küldje vissza Magyarországra, de ez csak részben történt meg és tudjuk, hogy még ma is so­kan sínylődnek távoli szovjet börtönökben, szibériai interná­lótáborokban. A forradalom után Magyarországon bírói után elítélt és még ma is bör­tönben tartott politikai foglyok­ról meglehetősen pontos név­jegyzékek állnak a Bizottság rendelkezésére s ezeken a most kezdeményezett AMNESTY INTERNATIONAL mozga­lommal remél segíteni. A levél végén utal Willy Brandt előnyös helyzetére és most kialakult politikai kap­csolataira, melyeket az elítél­tek és deportáltak érdekében kamatoztathatna. Ezekért kéri • Olvassuk és tanuljuk­ ­ anyanyelvünk kifejező erejét és szépenszóló tisztaságát A MAGYAR NÉP BALLADAKINCSÉBŐL: Jáger Jóska Jäger Jóska nagy huncut vót, Míg ezen a világon vót, Felöltözött lány ruhába, Pipi­ piros rokolyába. Végigsétált a piacon, A piacon mint kisasszony, Bemegyen a szélső botba, válogat a viganókba. — Válogasson a kisasszony, Ne siessen olyan nagyon! — Sietek én, görög uram, Sokfelé van az én utam. — A szegedi akasztófa, Márványkőből van kirakva, Mig a töve ki se száradt, Jáger Jóska rajtaszáradt. Mezőtúr (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) Millen idők: Szegény turizmus (Lazítani azért nem szabad) A turista dollár a legjobb dollár, ugyanis azért nem kell anyagot, anyagi terméket adni, hanem csak vendéglátást. És hogy a diktatúra dollárhajszájában a vendéglátás meghatározá­­­sát meddig terjeszti ki, azt jól láttuk a magyarországi turista filmben, amelynek címe ez volt: „A veréb is madár ...” A filmben mutatott magyar leányoknak és asszonyoknak a képeit látva, láttuk, még turista ügyben is szólni kellene az emberi jogokról . . . Dehát a turista olyan madár, akit meg lehet ko­­pasztani és erre minden módszer jó. De ugyanezt mondják a szűkszavú jelentések a helyszíni, balatoni, turista tapasztalatokról is. Ormos Béla budapesti fény­képésznek — például — Almádiban, a Kállai Éva utca 12. szám alatt van egy háromszobás nyaralója három helyiséges, ponto­sabban „háromlyukas” udvari melléképülettel, az udvaron fe­nyőfával. (Nem véletlenül említjük a fenyőfát, mert a fa is fedélül szolgál.) Ormos Bélánál — a nyaraló egyetlen szobá­jának kivételével, ahol ő maga lakik — szinte minden talpalat­nyi hely foglalt volt a nyáron. Mégpedig: a villa két szobájá­ban három Nyugat-Németországból jött család hét tagja lakik. Az udvari melléképület három helyiségében három nyugatnémet, három Kelet-Németországból érkezett és két magyar vendég nyaralt. A főépület pincéjében egy magyar házaspár kapott szállást. Az udvaron, egy sátorban egy budapesti fiatalember, a fenyőfa alatt, a puszta földön, egy plédbe burkolva hárman aludtak. (Mint mondják: a harmadik „kemény” éjszaka.) A főépület mellett a fák alatt, földre rakott szalmazsákok, szét­tiport szalma a puszta földön. (Ez utóbbi „reprezentatív” nyug­vóhely még ki sem halt, egy lány és öt fiú aludt itt nyaralásuk idején.) Ormos elmondása szerint, akinek fedéle van a feje fölött az ötven forintot, aki az udvaron a földön alszik, 20 forintot fizet éjszakánként a szállásért. Ezek szerint csupán egyetlen éjszakáért a vendégek — a pince-, a mellék- és főépület lakói 850 forintot, a négy „udvaros" pedig 80 forintot — összesen 930 forintot fizettek. Balatonfüreden, a Rákóczi utca 8. szám alatt Huszár Imré­­r,é lakásán, az alagsori kis szobákban, ahol a legminimálisabb egészségügyi hygiéniai követelményeket sem biztosítja a tu­lajdonos, kilencen laktak. Öt állandó albérlő, akik személyen­ként 300 forintot fizettek havonta és négy üdülő vendég, akik­nek szállásdíja egy éjszakára tíz forint volt. Fiúk és leányok vegyesen — közöttük két középiskolás diák — egy szobában aludtak.... (Huszárné havi bevétele ez adatok szerint körül­belül 2700—3000 forint.) Ormosnál és másoknál is szállást ka­pott közveszélyes munkakerülő férfi, prostituált fiatal lány. A diktatúrát is izgatja a szegény­ turizmus veszélye. A dik­tatúra aggodalmát a veszprémi NAPLÓ így fogalmazta meg: ,.Vegyesen laknak ezeken a helyeken nyugati és szocialista országokból érkezett külföldi vendégek, magyarok. A fellazítási politika nyugati­­bajnokai­ — bár nem nagy eredménnyel —­­dolgoznak még és módszereikben nem válogatósak. S ha nem is tudnak politikai zavart, kárt okozni, mégsem hagyhat­juk, hogy más vendégeinket esetleg zaklassák." ★ Igen ,­ fellazítani azért nem szabad ... Női feledékenység — Kérek egy Acidum ace­­tylosalycilicumot — fordul egy nő a patikushoz. — Acidum acetylosalycili­­cumot — csodálkozik a gyógy­szerész. — Hiszen az közön­séges aszpirin. — Olyan borzasztó! — men­tegetőzik a női vevő. — A ne­veket mindig elfelejtem ... Ez is­­ Budapest ma Budapesten mesélték. Rég­óta örülök, hogy bifokális szemüveget fogok kapni. Nem kell majd cserélgetnem, ha olvasok vagy messzebbre né­zek. Csak egy ilyen bifokális üvegnek, különösen ha kül­földi, meglehetősen hosszú a kivárási ideje. Elmondtam ezt a szemorvo­somnak. — Hát ez igaz! De tudja mit? — válaszolta. — Mind­járt egy negyed dioptriával erősebb üveget írok fel ma­gának. Ennyinél többel nem romlik a látása, mire meg­kapjuk a bifokális üveget! VASFÜGGÖNY SÓHAJOK • A kapitalista paradicsom azért egészségtelen, mert min­denki annyit ehet, amennyit akar — abból, amit szeret és elhízik. A szocialista paradi­csom azért egészséges, mert mindenki, annyit ehet, ameny­­nyit akar, abból, amit kap és nem tud meghízni.... • A párt magának nem kulcspozíciókat, hanem á­l­­kulcspoztokat követel, amely­ből mindent ki tud nyitni ma­gának. • Nyugati demokrácia az, a­­mikor mindenki magáról beszél­het. Keleti demokrácia, amikor csak a párt beszélhet magáról. Késő bánat (Nyugdíjas-e a nyugdíja?) A Kádár János által elrendelt állami angyalcsinálás, az abortusz-rendelet következtében ijesztő mértékben mutatkozik a magyar nép elöregedése. Még Veres Péter kérdezte: ki fogja néhány évtized múlva eltartani az öregeket? A több millió, meg­ölt magyar magzat hiánya már jelentkezik. Dr. Pogány György (magyarországi szerző) az öregedésről ezt írja: „ ... az öregedés társadalmi problémává vált. Hazánkban a nyugdíjasok és járadékosok aránya az össznépességben 1,6 százalék volt 1930-ban, míg 1969-ben 12,8 százalék. 1960-ban 4,4 milliárd forintot, 1969-ben 12,8 milliárd forintot fizettek ki részükre.” A diktatúra igen-igen rossznéven veszi ezt, már­mint a kia­dások növekedését, és a megoldást nagyon egyszerűnek ta­lálja. Amint a MAGYAR HÍRLAP véli: „A nyugdíjba vonulás lehetőségét biztosító korhatár egyre ritkábban azonos a munkaképesség lényeges csökkenésének korával.. . arra lenne szükség, hogy a munkaképesség valósá­gos és jogi határai kerüljenek közelebb egymáshoz ..." Ami ugyebár nem érthető másként, mint hogy az öreg­embertől, tehát a nyugdíjastól elvárja a diktatúra, hogy vegye fel ismét a munkát és dolgozzék, mert a diktatúra nem szeret hiába fizetni. Finoman szólva az öregek esetében: „a munka­­képesség valóságos és jogi határai kerüljenek közelebb egymás­hoz." Ami a legkönnyebb megoldás, ugyanis a munkaképesség jogi határait a diktatúra szabja meg. Levelekből, írja Rév. Szépe László MAGYAR BÖLCSŐDALT MINDHALÁLIG „Ember küzdj és bízva bízzál.” (Madách) a Bizottság a kancellár közben­járását. A levél aláírói közt az alábbi magyar emigrációs szervezetek szerepelnek: Fede­ration of Former Political Hun­garian Prisoners (U. S. A. — Helcz Tibor), Verband Ehe­maliger Ungarischer Politischer Gefangener (Svédország — Liszka Nándor), World Fede­ration of Hungarian Freedom Fighters (London — Dálnoki Veress Lajos), Nemzetőr Hun­garian Guardian (München­­— Tollas Tibor), Comité Hon­­grois de Liberation Nationale (Paris — Rigoni Ernő), M.H. B.K. Hungarian Veterans (Ca­nada), American Hungarian Federation (U.S.A. — Dr. Ná­das János), Fiia Ungarnas Sammanslut­dng (Stockholm — Dr. Rezsőfi A.), Ungarnska Katolska Forening (Stock­holm) és Ungarnska Fridets­­kamparnas Organisation (Svédország — Pá­kh Ervin). Nem az őszi, borongó hangulat fogalmazta, nem sirán­kozó tehetetlenség sugallta a kaliforniai édesanya tollába a következő sorokat:... „Abba­hagyom a hiábavaló erőlködést. Feladom a küzdelmet. A gyermekeimet, unokáimat már nem tudom a jó után megtartani. Más világ ez ma. Amit mi jónak, szépnek vallottunk, azt ők kigúnyolják; amiről mi még sut­togva sem mertünk szólni, könnyelműbb fiatal éveinkben, arról ők dicsekedve hangoskodnak ... Nem hisznek ezek már sem Istenben, sem saját magukban ... Mi, szülők csak útban vagyunk nekik. Elfáradtam már, talán jobb némán félre­állni. Esetleg majd okulnak a saját kárukon és akkor tudni fogják, hogy jót akartunk nekik ...” Nem az őszi hangulat diktálta ezt a levelét és nem a si­ránkozás kedvéért lett ilyen sötétenlátó, pesszimista. Tudom, hogy gyermekei valóban úgy bánnak vele mint az utolsó cseléddel és unokái már meg sem értik, mit mond nekik. De, vájjon jogunk van-e félreállani? Szabad-e a szülői feladatot, a jóra tanítást, nemes példaadást, törődést, di­csérést, korholást, büntetést, megbocsátást, nevelői kemény­séget és szelíd szülői szeretetet abba­hagyni? Van-e jogunk az eredménytelenség láttán a küzdelmet abba hagyni? Valamikor, a régi szebb világban is voltak tékozló gyer­mekek és lábbal taposott anyai szívek. Persze, nem annyi mint manapság. Egy ilyen anyával találkoztam a kőbányai „dzsungel” telepen. Azt a néhány városi házat a vasút men­tén valóban dzsungelnek nevezték akkor. Nem azért, mintha a házak lettek volna elmaradottak, rendes kőépületek voltak, hanem inkább a lakóik élete volt a mélyponton. Az egyik ilyen lakásban élt egy anya, részeges férjjel, öt gyermekkel. A férj jól keresett, elég lett volna szép élethez, de a fizetés­napon úgy kellett kiharcolni tőle a kosztpénzt, mielőtt el­issza. Nemcsak a férjétől kapott kék foltok voltak jelei a kálváriás életének, hanem az idősebb fiaitól szenvedett go­rombaságok, szívtövisek is. A mártír asszony csak küzdött, szenvedett. Harcolt a családért, békességért, jobb gyerme­kekért. Az állandó testi robot, a lelki hántások hamar ki­kezdték egészségét, tüdejét. A Horthy-kórház tüdőosztályán láttam megint, amikor már lázrózsák égtek az arcán, ő akkor is hűséges feleség, jóra nevelő édesanya maradt. Arra kért, imádkozzam érte, hogy végig ki tudjon tartani mint jó édes­anya, mindvégig... „Ha másra nem is tudom megtanítani a f­iaimat, mint arra, hogyan kell a családot halálig szeretni, és ha példát adok nekik, hogyan kell békességben, nyugod­tan meghalni, akkor elértem célomat... Csak ki tudjak tar­tani, mindvégig..." Szülőnek lenni, jó szülőnek lenni, minden időkben nehéz feladat. Sok eredménytelenség, sok hálátlanság a viszonzás. Még az átlag jó gyermekektől is. De a szülő hivatása mind­végig kitartani. Hazaváró kedves szóval, mindig kitárt ajtó­val és szívvel, a gyermekeket hazaváró terített asztallal. Ha kell, őszinte kemény szóval, igazsággal, mely öreg koruk­ra is intelem marad nekik. Ez a szülői feladat mindig küz­delem és sok tövissel járó szívfájdalom, volt is, lesz is. De szent feladat és feltétlen kötelesség. Ebből nem lehet nyug­díjba vonulni, ebből nem lehet félre állni, ezt nem lehet abba­hagyni. Még ha a gyermekek már felénk sem néznek, hónapokon, éveken át, akkor is ennek a szülői szeretetlány­­nak égnie kell, mindvégig. Valamelyik regényben olvastam azt a történetet, hogy a tékozló fiút, a verekedőt, rablót, sokakat eltipró fiút semmi sem indította bűnbánatra, megjavulásra, de amikor a bör­tönben egyik társa azt a bölcsődalt kezdte el dúdolni, mely­­lyel még édesanyja szokta őt elaltatni, akkor történt, magába tért. Az édesanyák valamelyik szeretetszava, akár a bölcső­dal, akkor a hattyúdal az életük végén, valahol szent emlé­keket rak le a fiúk szívében és lesz idő, amikor azok meg­térnek. Nyugodtan, büszkén állapíthatjuk meg, hogy az emigrá­ció édesanyái, nagy többségben, hősiesen állják meg helyü­ket. Az összes hősköltemény együttvéve sem tudná kifejezni azt a nagy önfeláldozó küzdelmet és szeretetet, mellyel emigrációnk jó édesanyái mentik gyermekeiket Istennek, a magyarságnak és egy szebb jövőnek. Olyan sok boldogság és öröm van abban a pár sorban, amelyben egy nagyapa így ír: „... az unokáim Istenben hisznek, templomba járnak és­­ magyarul jól beszélnek..." A szülői feladatból nem lehet nyugdíjba vonulni. A magyar, keresztény hitvallás továbbadásából nem lehet félre­állni. A nemes bölcsődalt énekelni kell mindvégig, mind­halálig. 7. oldal

Next