Katolikus Szemle 19. (1967, Róma)

2. szám - Galambos Irén: Kodály Zoltán és a magyar egyházi zene megújulása

GALAMBOS IRÉN KODÁLY ZOLTÁN ÉS A MAGYAR EGYHÁZI ZENE MEGÚJULÁSA Különös véletlen folytán egy időbe esett Kodály Zoltán ha­lála az egyházi zenéről szóló új rendelkezés (1) megjelenésével. De nemcsak e véletlen egybeesés, hanem a magyar egyházi zene megújulásának egész folyamata is felkínálja a párhuzambaállítást annak elveivel és tetteivel, akit most búcsúztatott az egész magyar­ság és a zenei világ. Kodály Zoltán életét és munkásságát mások, arra illetékesebbek, méltatták már, mi most csupán a magyar egyházi zene megújulásával kapcsolatban szeretnénk néhány pontban rámutatni jelentőségére ezen a téren is, s utalni arra, hogy mennyire megegyeztek a nagy Mester tettei és törekvései az egyházzenei megújulás minap leszögezett elveivel. Befejezé­sül szeretnénk megemlíteni, hogy a «kodályi örökség» és az egyházi zene megújításáról szóló rendelkezés milyen feladatokat ró ránk a jövőre nézve. Elöljáróban leszögezzük, hogy semmiképpen sem akarjuk Kodályt az egyházi zene számára kisajátítani s a róla alkotott képet egyoldalúvá tenni, hiszen vallási témájú alkotásai életmű­vének csak egyik­e kétségtelenül igen jelentős — részét alkotják s nem különíthetők el egyéb műveitől. Kisarkításunkat indokolttá teszi, hogy erről az oldaláról kevésbé ismerjük s tudatosítjuk jelen­tőségét, pedig — mint látni fogjuk — Kodály Zoltán munkássága az egyetemes egyházzenei megújulás szempontjából is szinte mintául szolgálhat. A magyar egyházi zene helyzete a századfordulón Az egyházi zene helyzete, amellyel a fiatal Kodály Zoltán mint a nagyszombati érseki gimnázium diákja találja magát szem­ben, bizony nem sokban különbözik az akkori általános magyar (1) Sacra Congregatio Rituum: Instructio de Musica in sacra Liturgia. in: Notitiae 3 (1967) 81-105. Ez az Instrukció a II. Vatikáni Zsinat Liturgikus Konstitúció­jában röviden jelzett elveket részletezi, kiemelvén az egyházi zene fontosságát a liturgikus megújulásban. 129

Next