Képes Európa, 1995. július-szeptember (4. évfolyam, 27-36. szám)
1995-07-12 / 28. szám
- Tizenöt éve élünk együtt. Feleségem igen híres családból származik. Dankó Amália néven anyakönyvezték. Fiatal korában édesapjával muzsikált együtt, de később felhagyott a zenével. Egyszer, Vitray Tamás műsorában engem kísért zongorán. Ma már „csak” háziasszony. Az idézőjel azért indokolt, mert nálunk, zenészeknél, nagy jelentősége van annak, ha a feleség nekünk él. A mi munkánk sokat távol tart az otthonunktól, s bizony, ha fáradtan hazaérünk, elvárjuk, hogy a feleség csak velünk foglalkozzon. Eddig úgyis mi törődtünk másokkal... - Gyermekei követték-e édesapjuk szép hivatását? - Két lányom és egy fiam van az első feleségemtől, de nem a közelemben nőttek fel. Nagy fájdalmam, hogy egyikük sem tanult zenét. De ezt a muzsikát nem lehet a négy fal között elsajátítani, csak úgy „érvényes”, ha egy levegőt szívunk... - Szinte minden estéjét a Margitkertben tölti. Hány éve is játszik már ott? - Tizennégy. A leghosszabb idő, amit egy helyben muzsikáltam. Itt esténként játszom, de napközben sem unatkozom, mert számtalan felvételem van a rádióban és a televízióban. No meg, a ’86-ban alakult 100 tagú cigányzenekar prímása vagyok. Sok külföldi meghívást kaptunk. Jártunk Ausztráliában, Új-Zélandon, Olaszországban, Japánban, Görögországban Skandináviában, de megismertük a német és a francia közönséget is. Amikor az ötvenes években az Állami Népiegyüttes prímása voltam, velük is sok helyre eljutottam. - Tehetségét, gondolom a szüleitől örökölte? - Nálunk apáról-fiúra száll a zene szeretete, alig négy-öt éves a gyerek, amikor már érdekli a muzsika. Én is körülbelül ennyi idős lehettem. - Van-e kedvenc dala és melyik? - Változó. A nóták hangulathoz tartoznak. - Kérték-e már arra, hogy adjon szerenádot? - Hogyne, többször is! De ez régen volt. Ma már más világot élünk. Ehhez kapcsolódik egy 1942-ben készült film, amely Az éjjeli zene címet viselte. Sárdy Jánossal De Friez Károly Májusi szerenádját adtuk elő. Nagyszerű művészek játszottak benne: Bilicsi Tivadar, Kelemen Éva, Déry Sári. Ekkor voltam tizenhét. Képzelje csak el, ennek már ötven éve! De szeretném újra látni ezt a filmet! - Úgy tudom, hogy Yehudi Menuhinnal és Kodály Zoltánnal is kapcsolatba került annak idején? - Egy francia tévétársaság Emberek zenéje címmel készített rólunk filmet még 1972-ben. Ennek a felvételei a Vár lovagtermében készültek. Menuhinnal itt találkoztam. De nemcsak tőle fogadhattam a megtisztelő gratulációt, hanem Kodály Zoltántól is, vele több ízben is összehozott a sors. - Hol érezte magát a legjobban, s hová térne vissza szívesen néhány zenés estére? - Sok országot bejártam, de sehol nem éreztem olyan jól magam, mint Új-Zélandon. Japánról is kellemes emlékeket őrzök. Nagyon zeneértők ott az emberek. Nem túlzok, ha azt állítom, jobban ismerik a magyar muzsikát, mint nálunk. - Ön beszéli a cigány nyelvet? - Sajnos, alig. Az egyik nagyanyám, aki a Mohács környéki Versedről származik, még nagyon jól beszélte. - A cigányságból sok tehetséges ember került ki a világba. Kérem, soroljon fel néhányat közülük. - Cziffra György, Charlie Chaplin, állítólag Paganini, Franco Nero, Sarazate, sőt, ha információm nem csal, Bill Clinton egyik dédnagyapja cigánykirály volt. S akkor még nem is említettem a mai hazai nagyságokat: Szakcsi Lakatos Bélát, s a művészvilág számos nagyját, például: Ilosfalvy Róbertet. Elnézést kérek, ha bárkit is kihagytam, de ezt nem udvariatlanságból tettem, hanem mert akkor - hála istennek - nem lenne se vége, se hossza a felsorolásnak. És még nem is említettem Banyák Kálmán híres hegedűművészt, aki Amerikában élt, és dr. Sivót, aki a Bécsi Akadémia zenei igazgatója. - Önnek kék a szeme... - A cigányság nem mindig fekete. Nincs olyan zuga a világnak, ahová a cigányság ne jutott volna el. Ahol letelepedtek, keveredtek, nemcsak a külső jegyeket illetően, hanem a zenében is. Pédául Dankó és Bihari voltak azok, akik reformálták a magyar nótákat. Sokan nem is sejtik, hogy a vidám, vérpezsdítő csárdás, honnan kapta a nevét. Valaha az emberek csárdákban mulattak, s az ott játszott dalokat keresztelték el csárdásnak. - Még mindig sokat vendégszerepel. Nem fárasztó annyit állni? - Néha bizony már nehezemre esik. De hát ez tipikus foglalkozási ártalom. Különben nagyon jól vagyok, s ez remélem addig így is lesz, amíg a zene éltet. RÓZSA KATALIN BOROSS LAJOS Boross Lajost, a prímáskirályt sokat kérdezték már életéről, pályájáról. Érdekes, hogy először nem magáról, nem is világhírű gratulálósról beszél, hanem feleségéről. MENUHIN ÉS KODÁLY GRATULÁLT A KÉK SZEMŰKIRÁLYNAK EURÓPA L®