Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1947-05-17 / 20. szám
Newyork és Moszkva között Amerikai élményeiről beszél a Figyelőnek Kodály Zoltán E sorok írója éppen Kodály Zoltánnal kapcsolatban írta le egyszor egy zenei beszámolójában ezt a mondatot: *B Ádogok a s’átesit zsenik, akiket utólér* a saját karukb Ez jutott eszünkbe, amikor Bartók Béla kortársa és nagy barátja néhány nappal ezelőtt megérkezett amerikai útjáról , a pályaudvar zászlódíszbe öltözött, mint egy államférfi fogadásakor szokás. A zenekar azonban nem a Himnnuszt intonálta, hanem a hatalmas hangszórókon ősréginépdalok hangzottak fel ... Az Andrássy-úti Kodály-takó előtt a Köröndön fegyelmezett tömeg fogadta. Különös volt a kép: tizenegy pesti iskola apró és nagyobbacska növendékei állták körül a könynyekig meghatott ősz Mestert és tisztán esiengő gyermekhangok szárnyán Kodály Zoltán melódiák szálltak a magasba, így fogadták dallal Kodály Zoltánt, aki Amerikából tért vissza s aki, mire e sorok megjelenni este, már a Szovjetúnióban veszényti világiíril ■»Háry János«-át'— Milyen élményeket hozott haza közel nyolc hót napig tarkó nyugati uitjáról? — kérdezzük. .— AnteriklaS. utazásomnak eredetileg nem is volt zenei cóljai —• vála-adja. — A Magyar Tudományos Akadémiát kellett volna képviselnem az Egyesült Államok tudojnányos lakaadonoáinak a Sk'^beffbemn tartott első nemzetközi kongresszusán és a Magyar Zeneszerzők Egyesületét egy fontos nemzeközi tárgyaláson. A beutazási engedély megszerzése azonban — miután nemzetgyűlési képviselő is vagyok — sokáig húzódott. Közben Angliába kellett mennem műveim vezénylésére, ott kaptam meg a viárumot. Sajnos, cs Miki október 28-án — mind a két kongresszus befejezése után — érkezhettem meg az Újvilágba. Az •ajkadémiai” kongresszuson londonból küldött 50 szavas táviratommal képviselhettem a magyar akadémiát, a szerzők kongresszusának pedig csak a záróbankettjén velettem rsezit... — Amerikában most jártam először ... Meglepetésként érte tehát az útlevélvizsgáló vámtisztnek az a kérdése: neonvavagyok-e véletlenül rokonságban ? »Háry János« híres szerzőjével Mikor megtudta, kivel áll szemben, azonnal egyesztendei füközl kiadása engedélyt ajánlott fel a szokásos kéthótaposlátogatási vizum* helyett! ... Habár, mint említett Jedij, utamat fe semmiféle programkörítés non előzte meg, mihelytt megtudták, hogy ott vagyok, egymásután kaptam meghívásokat Amerika legnagyobb városaiba. Miután tudvalévően ott az egész zenei éviad előre elő van készítve, ez csak oly módon vált lehetségees, hogy a karmesterek egy-egy estén megváltoztatták műsoraikat. Erre természetesen nem sokan vállalkozhattak, mert nem szuverén térnek el a beigértő programaimtól. Elsősorban a magyar karmesterek, Seiner (Pittsburg és Cleveland), Ormándy (Philadelphia és Doráti (Dal Mir), azután Rodzinszky, Defon (Chicago), Krueger (Detroit) hívtak meg egy-egy művem vezénylésére. Ezenkívül diriigáltam a rádióban is és előadtam a »Missa Brevisa-t egy washingtoni templom felejthetetlen atmoszférájában. Az amerikiai sajtóról beszél ezután a Mester. — Egész mugdrasságomat a népdilmotívumokon épült vurdeni , genelzány diadalának könyvelik el — még a legújabb »Concerto«-mat is, amelyet pedig egyáltalán nem tartok »folkloristámbél. Dehát hiába — mondja rocsoolyogva: »Ami műveimben jó, az fordore, — ami nem tetszik, az az én hibám*... — legnagyobb élményem — folytatja Kodály Zoltán — az amerikai magyarsággal való műismerkedéseen volt. Az Országban élő honfitárseinnik hatalmas erőforrást jelentenek, melynek a magyar demokrácia érdekében való kihasználása a jövő nagy feladatta. És itt nemcsak az anyagi segítségre gondolok és nevaim a nagy tömeg számszerűségében rejlő erőre, hanem arra, ami számomra a legkellemesebb meglepetés volt, az amerikai magyarság erkölcsi súlyára. A magyarok ferint ma már nemcsak népszerűségre, hanem identős megbecsülésre tettek szert! Nyugodtan mondhatom, hogy a két háború közötti emigráció — a fajvédelmi törvények aliatt kivándoroló értelmiségi réteg, éppúgy, mint az 1920-as válság idején vándorbotot vett középosztály képviselni —, becsületes, szorgalmas munkájával tekintélyt szerzett a magyar névnek! Életrevalóságuk csodálatos: a tanítókból (akiket annak idején ezrévé bocsátottak el itthon a szolgálatból) orvosok, zenetanárok, farmerek bettiek, vezetőmérnökös, magasrangú bírák kerültek ki honfitársaink közül. Kernitalálkoztum zenekarral, amelynek ne lett volna magyar tagja. Jellemző a magyaroknak az ottani társadalombanfoglalt előkelő helyzetére, hogy a Magyar Segély, akció vezetőségében nagyizámban dolgoznak olyan nagytekintélyű amerikaiak, akiket semmiiféle származási kötelék nem fűz Magyarországhoz. Ez a segítőszervezet, a Hungarian Relief, egyébként, - - amelynek 100 fiókja van szerte az ál imokban — szőri»közösségbe tömörítette az eddig fizetteszóródott különböző rendűrangú magyarokat, »dollárértékükre« vló tekintet nélkül... Vienont nagy szomorúsággal töltött el, hogy a »második nemzedék« már alig tud magyarul. Tekintélyét amerikai magyarokkal beszélgetteni arról, hogy meg kellene valósítani a már háború előtt felvetett ötletet és — csereakciók keretében — lehetővé tenni ennek a generációnak,, hogy magyarországi egyetemeken tanulhasson. — És mi a bennszülött ameriikaiak véleménye a magyarországinimagyarokról? — adjuk fel a kiegen kérdést. — Meglepődn sok amelai magánemberrel találkoztam, akik a háború előtti utazási láz idején, Magyarországon jártak. Látogatásuk minden propagandánál többet ért! És akkor keletkezett trimiszenvüket nem tudta lerontani fasisztáink magatartása sem. Tudják, hogy a nemzetnek, sajnos, nem volt annyi ereje, hogy lerázza magáról a félelemes német hatalmi terror exponenseinek uralmát. Ellenkezőleg: bizonyos fokú szemrehányást tesznek maguknak, miért nem segítettek jelentősebb mértékben az ellenállásban!... Ennek a lelkiismeretfurdalásnak adott hiányot Ohio államkormányfsója is a clevellandi hangverseny utáni estélyen tartott beszédében, mondván: »Az a megbecsülés, amelyet az itt élő magyarok érdemeltek ki, megerősíti azt az érzésünket, hogy még többet kell tennünk Magyarország m megsegítésére. És ez a nagysikerű művészi esemény is azt bizonyítja: műveit, nagykultúrájú nép ez, amely önhibáján kívül került ilyen szerencsétlen helyzetbe.« Igen, Kodály Zoltán megjelenése a világ minden táján — a magyar kötúra jelentőségének bizonyítéka. És most a nagy magyar zeneszerző azért jött vissza idő előtt Amerikából, hogy eleget tegyen, a VOKSz — a Szovjetúnió külföldi kapcsolatok fejlesztésére szolgáló szervezetek meghívásánnaire, melyet még a télen Washingtonban nyújtottak át neki. Két, Moszkvában tartandó magyar hangversenyen, miryen Bartók- és Kodály-műveset mutattak be, ezenélyesen fogja vezényelni saját szerzeményeit... REMÉNYI DYENES ISTVÁN