Kerékváros, 1998 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1998-01-01 / 1. szám

1998 január-február Kerékváros III. évfolyam 1. szám Velociped (latin velox = gyors, pes­t­láb) egy olyan szerkezet, amely az emberi izomerőt előnyösebb módon használja fel, mint amennyire a járás engedi. Az első ~ Karl von Drais báró lovaglószerkezete volt. A ~ jelenlegi konstrukcióját Angliában építették és bicikli néven (kétkerekű) terjedt el. Ezzel egy gyakorlott vezető sík terepen 30 km-t könnyen megtehet óránként, rövidebb szakaszon pedig a gyorsvonat sebességét is meghaladóan lehet száguldani! Brockhaus lexikon, Lipcse, 1887 Az újság környezetbarát papírra készül, másolható, a fallábbi tévesztés - a forrás megjelölésével - nem tiltott,m­sranem­ kívánatos! A kerékpár A falusi iskolában éltem meg a kerékpár feltűnését. Többször hallottuk már, hogy bosszan­kodtak a járókelők, lovak ijedtek meg, amikor néhányan a magas keréken ide-oda száguldoztak. Egyik reggel, amikor az iskolaudvaron játszottunk, hallottuk, hogy a szemközti vendégházba egy „gyorsfutó” tért be. Az iskolát és minden mást felejtve odaszaladtunk, hogy meg­csodáljuk a magas kerékpárt, ami a ház előtt állt. Sok felnőtt is várakozott velünk együtt, míg a kerékpáros megitta a borát. Mikor végre kilépett a házból mindenki nevetett, hogy egy felnőtt ember rövidnadrá­got hord! Hamar felpattant a nyeregbe és már el is tűnt. A magas biciklik mellett később a 80-as évek közepén feltűntek a közepes méretűek, a „kenguruk”, majd hamarosan megláthattuk az alacsony biciklit is. Persze azokat, akik ezt használták, először csúfolták az emberek, hogy nincs bátorságuk a magas biciklihez. A gimnázium utolsó előtti évében végre én is egy bicikli boldog tulajdonosa lehettem. (Az anyagiakat ehhez másfél év alatt gyűjtöttem össze, úgy, hogy matematika órákat adtam a gyengébb tanulók­nak.) A biciklimet használtan vettem, 230 márkáért. Akkoriban még illetlenség volt egy lelkész fiának kerekezni. Szerencsére apám nem foglalkozott ezzel. Az ismert teológus, Eduard Reuß Straßburgban nem engedte, hogy a teológus hallgatók kerékpározzanak. Amikor 1893-ban biciklimmel együtt költöztem be a Tamás-kollégiumba, Erichson igazgató úr megjegyezte, hogy ezt csak azért engedi meg nekem, mert Reuß professzor már nem él. A fiatalság ma már el sem tudja képzelni, mit jelentett szá­munkra a kerékpár megjelenése. Ami eddig álom volt számunkra: kimenni a természetbe - valósággá vált. Ezt én is gyakran és nagy örömmel tettem. Részlet Albert Schweitzer: Gyermek- és fiatalkorom c. írásából (1924) Fordította: * Aratóné Erdelecz Teréz

Next