Kis Ujság, 1934. március (47. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
2 fi Szegény emberek pénze ■»* Budapesten a nyolcadik kerületi elöljáróságon karácsonykor pénzt osztogattak. Segítséget az ínségeseknek, néhány pengőt a nyomorgóknak. Ebből a pénzből az elöljáróság egyes tisztviselői maguknak is elvettek. Hamis nyugtákkal, igazi nyugtákkal vették föl a pénzeket, mondván, hogy ők maguk is szegény emberek. Egy névtelen levél leleplezte a dolgot, most folyik a fegyelmi vizsgálat, az elöljáró már nyugdíjba is ment, a kerület tisztviselőkarát szétvelyezték az egész városban, Izsákon, Pest megyében, kiderült, hogy a községházán az ínségmunkások munkadíjáról hamis jegyzékeket készítenek. A pénzekről nem tudnak elszámolni, Pest megye alispánja felfüggesztette állását, a községi jegyzet és vizsgálat indult ideg a községi elöljáróság tagjai ellen. A kecskeméti királyi ügyészség a bűnvádi eljárást is megindította. Mentsük meg a lelkeket! — hangzott el aszózat minden esztendőben, hogy mentsük meg azokat, akik nyomorognak, szenvednek, akik áldozatai annak a szörnyű pusztításnak, amely a világon végigver. Nincs nagyobb nyomorúság, mint a munkátlanság szenvedése. Ha segítünk az éhezőkön, ha letöröljük az anyák könnyeit, ha támogatást juttatunk gyermekeknek és árváknak, ha csak néhány napi gondtól mentjük is meg azt, akinek Reménytelen a holnapja, emberi dolgot cselekedtünk Franciaország most zúg és forrong a Sla- /d , viski-panama miatt. Hitvány szélhámosok **' száz és százmilliókat loptak el a francia polgárság vagyonából. Gonosz bűnt követtek el, megcsalták azokat, akik munkájuk verejtékes gyümölcsét megtakarították. De mi ez a bűn azéhoz képest, aki nem a vagyonost fosztja meg összeharácsolt pénzétől, hanem az éhezőt, a nyomorgót, a nélkülözőt, a betevő falattól? Staviskiék pénzt loptak. Akik itt állanak nálunk az új szörnyű vád alatt, azok— ha csakugyan igazak a vádak, — nem is pénzt loptak, hanem többet ennél, betevő falat kenyeret, tejet, tüzelőfát a legszegényebbektől, az elesettektől. Azok a tíz pengők, azok a száz pengők, amelyeket hamisan felvettek, halálosan hiányzottak ott, ahol a legnagyobb nyomorúságon kellett volna enyhíteni. , „ , ■ , . Mi” tudjuk, hogy ezek szórványos jelenségek. Tudjuk, hogy az a tisztviselőtársadalom, amely akár Budapesten, akár másutt az országban a helyén áll, komolyan teljesíti és becsületesen végzi a maga dolgát. Tudjuk, hogy a magyar tisztviselőtársadalom összességének tisztességéhez nem férhet kétség. De ne is férjen! Még a gyanúnak árnyékát is el kell oszlatni, ha arról a vádról van szó, hogy a magyar köztisztviselő nem bánik becsületesen avval a pénzzel, amit reábíznak. Hiszen egy nyomorgó ország pénze ez, szegény, küzdő országé, és az a pénz, amelyet a legszegényebbtől vonak el, olyan, mintha véres pénz volna. Ezrek, és ezrek vannak itt állás nélkül.Mi úgy érezzük, hogy aki hivatali állást kap, biztos kenyeret manapság, annak azután százszorosán meg kell becsülnie magát. Éppen most gyakornokokat vett fel a főváros és levizsgáztatja őket, megfelelnek-e majd feladatuknak? Hát szerintünk az élet itt a legnagyobb vizsgáló, kivált abban a kérdésben: ki a tisztességes? Aki egyszer visszaélt azzal a megbízással, amelyet kapott, aki odáig vetemedett, hogy a legszegényebb emberek pénzére volt éhes, annak a helyére oda kell juttatni azokat, akik sóvárogva várják, hogy becsületesen dolgozhassanak. Ne legyünk ezekben a kérdésekben szentimentálisak. Hamis szentimentalizmus az, amely ilyenkor a bűnösöket védi. Ne arra gondoljunk, hogy mi lesz azzal, aki bűnt követett el, hanem azt nézzük, mi legyen azokkal, akik bűntelenül, becsületesen, tisztességesen állnak itt állás nélkül, kenyér nélkül, bizonyosság nélkül. Aki egyszer példáját adta annak, hogy a legszegényebb emberek pénzét is hajlandó a magáévá tenni, azok helyére jöjjenek oda azok, akik a nyomorúság és a várakozás próbaesztendejében lelkükben megacélosodtak! Követtek el emberek már számszerűségben ezerszer nagyobb bűnöket, de a bűn nagyságát ebben az esetben nem az összeg nagysága szerint kell megítélni, hanem az szerint, hogy mekkora lelkiismeretlenség kellett a visszaélés elkövetéséhez. Akik a legszegényebb emberek karácsonyi tíz pengőjét harácsolták el, azoknak, a mi felfogásunk szerint, nincs helyük közhivatalokban. Ezek ■íróasztala mellé oda kell ültetni az új embereket, olyanokat, talán, akik azért nem kérték ezeket a tíz pengőket, mert szemérmesek voltak. Akik állásért kunyeráltak és nem kaptak, mialatt mások nem tudták megbecsülni azt a kenyeret, amely ha talán sovány kenyér is,, de mégis kenyér, mégpedig biztosan kenyér. Balassa József KjSJJJQ £^ Csütörtök, 1034 március 1. Ottó királyfi cáfolja bécsi utazásának hírét Nagy izgalmak az osztrák monarkista híresztelések körül • Szerdán lejárt a horogkeresztesek ultimátuma, de egyelőre csend van A világpolitikában a legnagyobb izgalmat keltettek azok a hírek, hogy Ottó királyfi Bécsbe utazott és hogy a Habsburgokat Ausztriában újra trónra akarják fülelni. Különösen Franciaországban nagyok az izgalmak, amelyeket mesterségesen növel a kisantant kapkodó rémülete A francia lapok a legellentétesebb álláspontot foglalják el. Az egyik párizsi lap azt írja, hogy Barthou külügyminiszter a Habsburg-restaurációt éppúgy ellenzi, mint a német-osztrák csatlakozás tervét, más lapok szerint viszont nincs olyan nemzetközi szerződés, amely útjában állhatna az osztrák császárság visszaállításának. Kedden, mint a Kis Újzág megírta, Párizsban már olyan hírek jelentek meg, hogy Ottó Bécsbe is érkezett. Ezzel szemben a belgiumi Steneckerzeelben maga Ottó királyfi fogadta kedden az újságírókat és a következőket mondta: — Szó sincs arról, hogy Bécsbe utazzam. Az összes erre vonatkozó híresztelések hamisak. jelölt: Starhemberg herceg kijelentette, hogy ez a kérdés egyelőre nem időszerű. Szó van arról is hogy Ausztria ezentúl nem elnököt választ, hanem az ideiglenes államfő címe kormányzó tesz. Magyarország nem tervez semmiféle blokkot Egy bécsi újság azt a feltűnő hírt közli, hogy angol kormánykörök szerint Franciaország, Olaszország és a kisántánt nem juthatnak megegyezésre egymással a középeurópai kérdések tekintetében, amíg a kisántánt ki nem elégíti Magyarország revíziós kívánalmait. Angol politikai körök véleménye szerint a kisántánt e téren békülékeny magatartást fog tanúsítani. A londoni hírt egyelőre kételkedéssel fogadjuk, bár az a meggyőződésünk, hogy a kisántánt politikája olyan zsákutcába jutott, amelyben el kell ismernie, hogy a középeurópai kérdés megoldásához egyedül a revízió vezethet. A kisántántot erősen nyugtalanítja az a hír, hogy Savicli tárgyalásai után a márciusi római találkozón megbeszélések történnek egy blokk alakításáról, amely Olaszország, Ausztria és Magyarország szövetségéből állna. Ezzel szemben a helyzet az, hogy még mindig nem alakult ki véglegesen, várjon Gömbös miniszterelnök Dolifuss kancellárral egyidőben lesz-e Rómában. A magyar miniszterelnök legutóbb júliusban volt Mussolininál és ha most újból Rómába is utazik, ehhez nem lehet messzemenő következtetéseket fűzni. A magyar külpolitikának — beavatott körük szerint —, nincsenek olyan szándékai, amelyek akár egy olasz-osztrák-magyar politikai blokk, akár az osztrák-magyar vámunió gondolatával volnának azonosak. A magyar külpolitika a magyar gazdasági törekvések szolgálatában áll és nem blokkot csinál valaki ellen, hanem továbbfejleszti és más államoknak a bekapcsolódását is megengedő koncepció alapján kívánja az ország gazdasági forgalmát növelni. Niklas népszavazással akarja az új osztrák alkotmányt életbe léptetni Bécsben a lapok hangsúlyozzák, hogy az osztrák kormány legfontosabb törekevése, hogy Ausztria függetlenségét biztosítha. Újabb lépés nem is történik a római tárgyalásokig, amikor Mussolini, Gömbös és Dollfuss együtt tanácskoznak. Ausztria mindenáron védekezni akar a kisantant által fenyegetős elszigeteltség ellen és ugyanekkor a német, nemzeti szocialisták törekvéseit is ellensúlyozni kívánja. Szerdán délben járt le az úgynevezett Habicitultimátum. A német nemzeti szocialisták vezére, Habicht tudvalevőleg is azt az üzenetet küldte Ausztriának, hogy az ultimátum után felveszik a küzdelmet a Dollfuss-kormány ellen. " Ezzel szemben a szerdai nap Bécsben és egész Ausztriában a legnagyobb nyugalommal telt el. Az új osztrák alkotmány életbelépése körül egyébként még nem alakult ki a helyzet. Miklas elnöknek az a felfogása, hogy az új alkotmányt népszavazás elé kell terjeszteni, mert a mostani alkotmány szerint az elnökül ezentúl a nép választja. Különben cáfolják azt a hírt, hogy Jenő főherceg lenne Miklas távozása esetén az osztrák köztársaság elnöke. Sohönburg-Harlenstein herceg hadügyminiszter, akinek elnökségéről szó volt, a legvalószínűbb iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A Jegestenger hajótöröttjeit végső pusztulás fenyegeti a jégtáblán A 103 menekültet észak felé sodorja az ár Hetek múltak el azóta, hogy az északi Jegestenger partvidékén elsüllyedt a Cseljuskin nevű orosz jégtörő hajó. A személyzet és az utasok — összesen 103 ember — hatalmas jégtáblára menekültek. Sikerült magukkal vinniük a hajó élelmiszerkészletének egy részét és a rádióleadó készüléket is. Így hírt tudnak adni arról, hogy helyzetük napról-napra, kétségbeejtőbb. 4 st Több elszánt 'repülő' királya kísérette meg, hogy a közelükbe férkőzzön, minden kísérlet hiábavaló maradt. A hatóságok kutyaszánekszpedíciót is indítottak a hajótöröttek megmentésére, de az ekszpedíció elakadt és maga is nagy veszélybe került. A szamojéd kutyák ugyanis nem bírják úgy a hosszú utakat, mint a kanadai vagy a grönlandi szánkutyák és emiatt kidőltek az út fáradalmaitól. A jégtáblán több asszony és gyermek is van, újabban a jégtábla erősen távolodik északkelet felé és mindinkább kevesebb a remény, hogy a szerencsétleneket meg lehet menteni. Most már csak abban bizakodnak, hogy a hajótöröttek kitartanak a jégtáblán addig, míg az olvadás beáll és akkor mentőcsónakjaikon elindulhatnak a szárazföld felé. A Sztálin nevű jégtörő hajót a hatóságok útnak indították ajegestengerre. ..i Llewellyn-Jones tovább harcol a revízióért Liewelyn-Jones angol képviselő, a magyar igazság nagy barátja most Wallesben tart előadásokat a revízióról. Kijelentette, hogy Magyarország megcsonkítása a háború után elkövetett legsúlyosabb tévedés és égbekiáltó igazságtalanság volt. Az angol államférfiaknak szerinte az a kötelességük, hogy a világbéke érdekében a nagyhatalmakat ennek a bűnös békeszerződésnek gyökeres módosítására késztessék. h, Bugaci András hazamegy Elbeszélés, írja Csíkszentkirályi Bors Dezső Bugacs Andris tizedes a pótzászlóalj asztalosműhelyében dolgozott. Valamikor ács volt. Később örökölt egy kis földet tanyával együtt, a bugaci vasútállomás bestélt. Meg is nősült és boldogan élt fiatal feleségével, Julssal — addig, amíg parancs nem jött, hogy be kell vonulnia katonának. Azóta megjárta az orosz harctér véres mezőit. Egy eltévedt golyó mellét is átfúrta. Félévig feküdt a kórházban, onnan vezényelték az asztalosműhelybe —s könnyebb munkára. Julissal utoljára a kórházban találkozott, amely közel volt Bugáéhoz. De amióta ide, az asztalosműhelybe került, csak levelek érkeztek hazulról. Kicsiny a gazdaság. Spórolni kelk Nem telik vonalköltségre. Gyalog menni, két nap is kellett volna, így Bugaci csak levelekből értesült a hazai dolgokról. Egy júniusi napon új embert vezényeltek az asztalosműhelybe: Vékony Jánost, Bugacs tanyai szomszédját. Ennek örömére estére kimaradást kértek, hogy egy kis itóka mellett elmondhassák egymásnak harctéri élményeiket. Már tíz óra felé járt az idő, de Vékony még mindig saját élményeit mesélte, néhol egy-egy kis megtoldással. Ehhez ő értett. Máskülönben sem volt szófukar ember. Bugaci oldalát majd kifúrta egy szó: — hát otthon?... — De szóhoz sem juthatott. Végre Vékony is megsokalva a dolgot — elhallgatóit és kérdően tekintett Bugacira. — Hát otthont... — kérdezte Bugaci. — Julist láttad-e? Hogy néz ki. Bírja-e még a munkát?... Vékony csak hallgatott. Maga elé bámult. Eszébe jutott Terka nénijének fecsegése, hogy Julisnak egy hét óta vendége Van, valami idegen ember. Aztán mindennap sütés-főzés van ott... és még hogy, Uram bocsásd meg: esténként énekszó veri fel a tanyák áhitatos csendjét... Ha ezt elmondja most, ez az ember megöli azt a mintlen kígyót. Ismeri: hirtelen természetű. _ — Ko, komám, hát BISttdasí sempiij?... *— szólt újból Bugaci. — Nem tudok én semmi különöset. Julist láttam mindennap. Szép, formás egy asszony... Köszöntem neki és ő fogadta rendesen... Igaz, hogy Terka ángyom fecsegett valamit... Hogy Julisnak Vendége van egy hét óta. Valami idegen ember... Nagy a sütés-főzés és még énekelnék is esténként... Most nem tudok semmit.. • Bugaci maga elé bámult. Maga elé idézte Julisnak utóbbi leveleit: „...Hogy van?... Most sok a dolog s nem mehetek ... Majd egyszer... De vigyázzon ám magára ...“ Agya tompa lett. Hiába egyengette gondolatait, azok csak rajzoltak. Előtte a borospohár tartalma: az aranysárga nedűben apró gyöngyszemek táncoltak, csintalankodtak. És ahogy alulról incselkedve törtettek fölfelé, halvány képet tükröztek. — Nini!... — villan föl Bugaci. A gyöngyszemek között egy fej jelenik meg... Hisz ez Julis. — Ni, hogy mosolyog!... Most egy másik fej jelenik meg, egy idegen emberé... Julis kacérkodik, vicseleg vele... És egyszerre egybeforr a két fej... Bugaci észbekap s öklét összeszorítva — irtózatosat csap az asztalra: — Csak nem?!. .. — kiáltotta rekedten. Fizetlek s szótlanul elindultak a szállás felé. Másnap Bugaci már vonaton ft. Szabadságlevelét nézegette: két nap — nem is oly sok, de mégis elegendő arra, hogy „családi" ügyeit elintézhesse. Estefelé átszállt a Bugac felé cammogó vidre. Nem ment be a fülkébe. Megállt a folyosón, hogy megnézze: milyenek a búzák? A kalász tömöres szalmája magas, sűrű-e?... Aztán: milyenek a kukoricák ... Mert ilyenkor minden magyar embert elsősorban a termés mikénti állása érdekel. És Bugaci nem győzte nézni az Isten áldásának bő megnyilvánulását, oly szép volt minden. Majd ismét Julis jutott eszébe, aki miatt ti ésl ii£ utatlanul taesítegy..., Maga előtt látta Julist, amint remegő testtel, dcsukló hangon kér tőle bocsánatot... De ő nem fog neki megbocsátani... Nem, hanem megöli azon szent helyben... Jöjjenek a csendőrök !— A vasraverve vigyék el... Egy-két év... de becsületéről lemossa a piszkot... — Mégsem! ... — gondolá. — Hogy ő egy kígyó miatt gyilkos legyen?... Az már nem!... Hanem: megveri, elkergeti s világcsúfjává teszi!... — De ezt sem tehetem... — fűzte tovább gondolatait. — Hogy rajtam kevesse őt mindenki Bugacon?... Nem, ezt sem tehetem ... Csak ne szeretném úgy azt a hűtlen kígyót?... De hát, mit tegyek, mit tegyek?... Ezt az utolsó szót oly hangosan ejtette ki, hogy jó maga is röslelte. És körülnézett: nem hallotta-e valaki ?... A kocsi ajtaja nyitva volt s Izént két Csendőr bóbiskált, Bugaci megrázkódott, hátát hideg áram járta át és a vasat máris a kezén érezte... Ebben a pillanatban erős tőkéstől egyensúlyát elveszítette s ha az ajtókilincsben hirtelen meg nem fogódzkodik, ki is esett volna a sínek közé. Majd kíváncsian nézett előre, hogy mi történt?... Az történt, hogy a „Vici‘* majd elszaladt Bugac mellett, — anélkül, hogy megállott volna. Bizonyára a mozdonyvezető gondolatai is valahol messze kalandozhattak s így, — az akácosok között szerényen meghúzódó kis állomásépületet majdnem faképnél hagyta. Ezért kellett hirtelen fékeznie. No, de egy kis zökkenés?... Odase neki!... Legalább a szundikáló utasok felébrednek... Bugaci is csak most vette észre, hogy „haza"t ért. Ez a váratlan esemény és a zökkenés minden előbbi gondolatát elűzte. Az állomásépület előtt petróleumlámpa bóbiskolt, — nagyokat pislantva az esti szó lengetésétől. A főnök úr, aki egyszemélybeli: pénztárnok, raktárnok és váltóőr, kézils hipéával már kifelé tessékelte a „vicit", — lévén ez az utolsó vonatja az napra. És egy ilyen főnök úrnak is vannak „magán“-ügyei,tehát sietni kell .. Aztán az irodában — amely egyúttal a környék kaszinója is — már várják a tagok egy kis huszonegyesre ... A főnök úr szedte el a jegyeket is. Látva, Iligy, flégyetlesi itai —yalajai kaopálé te