Kisalföld, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
1 Évet zárt az agráripari egyesülés Jobbító szándékkal a közös boldogulásért Az elmúlt esztendő munkáját értékelte, s az idei év tervéről szólt a Szigetközi Agráripari Egyesülés Tanácsa a tegnap délelőtti értekezletén. Ami legfőképpen jellemző volt az elmúlt gazdasági évre, az a költségek árbevételt meghaladó növekedése. A baromfiágazatnál a kimlei keltetőre több mint nyolcmillió forint eredményt tervezett az egyesülés, ehhez a feltétel volt nyolcezernyolcszáz naposcsibe értékesítése, valamint 12 és félmillió tenyésztojás kikeltetése. A keltető kihasználtsága tavaly 89,44 százalék volt, amellyel az elmúlt négy év legjobb eredményét érte el a Szagé. Viszont a tervezettnél kevesebb lett az árutojás átlagára. A libakeltetésre kétmillió 588 ezer forint, üzemi eredményt tervezett az egyesülés, a termékértékesítési szerződést értékesítési gondok miatt háromszor is kellett módosítani, eredményveszteséggel zárta ezt a tevékenységet. A légi növényvédelmet tavaly tizenegy taggazdaság igényelte, közel tízezer hektáron végzett permetezést, műtrágyaszórást a helikpoter. A talajminta-vételre hat gazdaságban került sor csaknem hétezer hektáron, közülük egy téesz tagja az agráripari egyesülésnek. Az építőipari tevékenységet az új piaci helyzethez és a fizetőképes kereslethez való gyors alkalmazkodás jellemezte. Terv volt, ennél az ágazatnál is 35,1 millió forint árbevétel mellett a 6,2 millió forint üzemi eredmény. A termelés a tervhez képest kismértékben, az eredmény pedig nagyobb mértékben nőtt. A nyereség növekedését a gazdaságos anyagfelhasználásnak, a korszerűsített technológiának, a területi koncentrálásnak köszönhető. A húsüzemet egyszerű gazdasági társaság gesztoraként üzemelteti a Szagé, ma már hetven „nagy vásárlóval” tart üzleti kapcsolatot és így az üzem árbevételi és eredménytervét egyaránt túlteljesítette, késztermékekből tavaly 44 936 kilót gyártott. A tizennégy személlyel dolgozó építőipari tervezési részleg a saját beruházások és a taggazdasági építkezések tervezését végzi, eredményesen A kereskedelmi tevékenység mindössze abból áll, hogy Győrött tápboltot üzemeltet a Szagé a kistermelők jobb ellátásáért. Árbevételt lehet számolni a fénymásoló üzemből, a hizaliba bérhizlalásából és a bérbeadott állóeszközökből. Az egyesülés az elmúlt évet 205 millió 907 ezer forint árbevétel mellé és 173millió 276 ezer forint ráfordítással tervezte. A nagymértékű beruházások miatt azonban nem tudott megfelelő fejlesztési alapot képezni a forgóalap feltöltésére, emiatt több alkalommal volt anyagi gondja az egyesülésnek. A nem megfelelő forgóalap ellátottság az oka annak is, hogy az alapító gazdaságoknak járó nyereséget is a határidő lejárta után fizette. Tehát többségében a múlt év nehezét a húscsibeneveléssel, a liba- és csibekeltetéssel járó gondok okozták, ugyanakkor a pénzügyi fegyelem is hagyott kívánnivalót, mint azt az ellenőrző bizottság beszámolójából hallottuk. Vizsgálat tárgyát képezte az elmúlt évben az egyesülésnél a bizonylati rend, a baromfi jövedelmezősége, ezen belül is a tenyésztojás-szerződés és az átvételi ár. A vizsgálatok során az ellenőrzés a költségtakarékos gazdálkodásra hívta fel a figyelmet. Lényeges, működést meghatározó témákban tervez vizsgálatot az idén is az ellenőrző bizottság, a hédervári húsüzem jövedelmezősége mellett a baromfi jövedelmezősége lesz téma, valamint a pénz- és hitelgazdálkodás. Igaz, az egyesülés tanácsa úgy foglalt állást az 1984. évi tervvel kapcsolatban, hogy a pontosításért, az alaposabb kimunkálásért a tényleges tervet későbbi időpontban beszélik meg, de már ezen a munkaértékelésen is elhangzott jó néhány, jövőbe mutató javaslat, a többi között dr. Boda Gábortól, aki a MÉM képviseletében jelent meg, és Herold Istvántól, a megyei tanács osztályvezető-helyettesétől. Vitában forrott ki az alapító okirat módosítása, olyan észrevételek nyomán, hogy az rugalmasan alkalmazkodjék a mai igényekhez, ugyanúgy az őszinte, jobbító szándék jellemezze, mint a vele kapcsolatos hozzászólásokat. Mert erre lesz a legnagyobb szüksége az elkövetkező időszakban az agráripari egyesülésnek. G. Szabó EBBEN A GYŐRI, másfélszobás, komfort nélküli lakásban ma nincs fűtés. A gázrezsó nem használható, vizet egy ütött-kopott falikút ad, az illemhely az udvaron van. A szobákban pereg a vakolat, mellmagasságig merő víz a fal, a bejárati ajtón és az egyik ablakon szakadozott pokrócok pótolják a kitört üveget. Három gyermekével él itt Böjtke Istvánná. Kivonat az IKV 1. szám házkezelőségének műszaki ellenőre (Kettinger Géza) által készített jegyzőkönyvből: „A Rózsa Ferenc utca 16., földszint 1. szám alatt levő helyiség jelenlegi állapotában lakás céljára nem alkalmas, a karbantartási hiányosságok miatt lakhatatlan, vizes, egészségtelen". — Ha Böjthéné nem jön be hozzánk, s nem kéri a műszaki szemlét, még ma sem tudjuk, hogy az általunk kezelt lakásban lakócsere történt — mondja Matesz Imréné kezelési csoportvezető. — Mi a lebonyolított lakáscseréről nem kaptunk értesítést, nincs nálunk kiutaló határozat sem, így a bérleti szerződés megkötésére nincs módunk. Papíron mi még a régi bérlővel állunk jogviszonyban. A jegyzőkönyv tanúsága szerint több tízezer forintos felújítási munka elvégzése nélkül az a lakás nem lakás, s a költség zöme a régi lakót terheli, neki kell megcsináltatni, hogy nei visszavehessük. Egyelőre fogalmunk sincs, hogy Szombath Péterné, a volt lakó erre hajlandó lesz-e egyáltalán ... Böjthe Istvánné nem önszántából cserélte kétszoba hallos, összkomfortos házfelügyelői lakását a jelenlegi lakhatatlan helyiségre. Hatósági végrehajtói határozat alapján kényszerköltöztetés történt az elmúlt hét csütörtökén. A történet 1982. augusztus 23-án kezdődött, amikor is Böjthéné megszüntette munkaviszonyát az Ady lakásfenntartó szövetkezetnél, és a Graboplastnál vállalt munkát. A szövetkezet igazgatósága akkor írásban szólította fel, hogy — a belépéskor általa aláírt munkaszerződés egy pontjának megfelelően — tizenöt napon belül hagyja el a szolgálati lakást Böjthéné erre nem volt hajlandó. A szövetkezet az eltelt idő alatt több cserelakást is felajánlott, de azokat nem fogadta el. A lakásszövetkezet pert indított ellene. A Böjthéné felügyelete alá tartozó hét lépcsőház lakói előbb szóban, majd írásban is közölték az igazgatósággal, hogy a házfelügyelő munkájával nincsenek megelégedve — mondja Gede László, a szövetkezet gazdasági vezetője. — Ezt követőleg több ízben beszéltünk vele, igyekeztünk jobb belátásra bírni, de a helyzet nem változott. Végül is ő mondott fel, annak ellenére, hogy a következményekre felhívtuk a figyelmét. — Azóta, hogy nem dolgozott nálunk, én is több ízben beszéltem vele: keressünk közös megoldást, mert rossz vége lesz — egészíti ki Felk József, a lakásszövetkezet elnöke. — Nem volt tárgyalóképes, azt hangoztatta, hogy őt a három gyermekével innen senki sem teheti ki. Megszületett az elsőfokú bírósági ítélet, ő fellebbezett. Másodfokon is a szövetkezet nyerte meg a pert, de ezzel még nem oldódott meg a gondunk. Újra hirdettük az állást, végre találtunk egy megfelelő személyt, aki elvállalja a házfelügyelőséget, a lopást nem is felajánlottuk Böjthénének. A tanács kiutalta számára a Rózsa Ferenc utcai lakást,, a végrehajtó iroda kiadta a határozatot, így megtörtént a kényszerátköltöztetés. De még ezután is nagy gondunk, hogy ki fizesse meg a Böjthéné által alaposan ,,lelakott” házfelügyelői lakás felújítási költségeit? Böjthéné korábbi szolgálati lakásában, az Ifjúság körút 39. szám alatt a „cserepartner” Szombath Péterné, az új házfelügyelő így beszél: — Én emberileg megértem őt, sajnálom a három gyereket, de végül is saját, makacssága miatt került oda kényszerből. Tudom, hogy ott most nincs fűtés, mert a vaskályha rossz, s mi olajjal fűtöttünk. Ott kellett volna hagynom a kályhákat? Nem hiszem. Ami pedig a lakás milyenségét illeti mondok én valamit. Mi öten éltünk ott. A férjem, én, a kiskorú öcsém és a két gyerekünk. Az egyik tizennégy, a másik öthónapos. Se fürdőszoba, se illemhely. Csodálkozik bárki is, hogy igyekeztünk elkerülni onnan? Dr. Simon János, a győri városi tanács hivatala lakásigazgatási osztályának vezetője csak annyit tud mondani, amit a kusza ügy terjedelmes peranyagát áttanulmányozva magam is meg kell, hogy értsek: Böjthéné azzal, hogy a sorozatos felszólításoknak nem tett eleget, a bírósági határozatokat önként nem hajtotta végre, jogcím nélküli, rosszhiszemű lakó lett, s így — a törvény szerint — elhelyyezéséről saját magának kellett volna gondoskodni. Felmerül persze, s joggal, az emberség kérdése, a három gyermek ügye, akik végül is ártatlan kárvallottjai az egész hercehurcának. Böjthéné ezirányú felelőssége alig menthető. Tévhite, s cselekedeteinek motorja az volt: őt, három gyermekkel, senki sem mozdíthatja ki a kényelmes lakásból. Most már elismeri: a jogban járatlan lévén, sok mindent rosszul tett. A jelenleginél több fokozattal jobb lakásban élhetnének hónapok óta, ha nem válogat a végsőkig .... Úgy tűnik, ebben a helyzetben sem a lakásgazdálkodási osztály, sem a házkezelőség nem tud ígérni gyors megoldást. A gyermekeit egyedülállóként nevelő anya gondjával, bajával — amit csakis önmagának köszönhet — magára maradt. A három gyermek sorsa azonban nem hagy nyugodni bennünket — vajon jön-e számukra valahonnan segíen? Kalocsai Mihály Lakhatatlan lakásban, három gyermekkel Kényszercsere - jogszerűen 1984. február 1., szerda Talajminta * géppel A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem növényvédelemmel foglalkozó tudományos kutatói megvizsgálták, hogy az ország legkülönbözőbb tájain milyen talajlakó kártevők fordulnak elő. Az ellenük való védekezés technológiai leírását azóta már el is juttatták a mezőgazdasági üzemekhez. E nagyszabású munka tapasztalatai alapján kidolgozták a talajlakó kártevők felmérésének gépi módszerét is. Olyan traktorra szerelhető talajmintavevő készüléket szerkesztettek, amely az emberi kéz érintése nélkül vett földmintákat műanyagtasakba csomagolja aztán az utánfutóba helyezi. E géppel a tábla bármely részén s a kívánt mélységből lehet mintát venni. Üjennék: rápbetétes gipszlap A vízgazdálkodástól az üzemépítésig Vállalkozások a jövő biztonságáért Szakdolgozatra emlékeztető, gondosan bekötött füzetet tett elém a napokban dr. Németh Zoltán. A benne foglalt tanulmány címe: „A 25 éves társulati mozgalom a Mosonmagyaróvári Vízgazdálkodási Társulat területén”. Az évforduló kapcsán — bár igyekeztem ezúttal nem a társulat, hanem egy általa gyártott új termék bemutatására irányul — érdemes idézni pár mondatot a füzetből. „A felszabadulás utáni években a vízügyi feladatok ellátása állami feladattá vált. A társulat területén működő Szigetközi Ármentesítő Társulat és a Lajta Vízrendező Társulat államosítása után . .. olyan szervezet hiányzott, amely képes lehetett a helyi vízrendezés szerteágazó feladatait ellátni, miután fenntartás hiányában a meglévő vízművek néhány év alatt tönkrementek. A társulat fejlődési lehetőségét az 1957. évi 48.vr. adta meg.” A Mosonmagyaróvári Vízgazdálkodási Társulat igazgatója dr. Németh Zoltán: — Alantevék°iységünk az összes belvízi csatorna karai,avi óriása. Ezért a munkáért kezdetben katasztrális holdanként 3 forintot kaptunk. Ma egy hektárért 55 forint jár a társulásnak, ez azonban mindössze évi 3 millió forint árbevételt jelent. Ennyiből aligha maradhatna életképes a most 110 dolgozót foglalkoztató társulatunk. — Lényegében 1970 után bővítettük ki tevékenységünk körét. Gépeket vásároltunk, azokkal bérmunkát végeztünk, vagy más cégeknek adtuk ki térítés ellenében. Jelenleg már van mivel büszkélkednünk, hiszen az 5 millió forintos alaptevékenységen kívül 21 miliós termelési értéket produkálunk. A hetvenes évek elején előrelépést jelentő módszereknek korlátokat szabott az, hogy csökkent a megrendelések száma és értéke. A társulat ezért az ipari termelés megindításával igyekezett megalapozni a jövőjét, no meg azt, hogy munkát biztosíthasson száznál több dolgozójának. Az események gyorsan követik egymást mostanában. Tavaly beindult a társulat beton-előregyártó üzeme. Legújabban még egy üzem tető alá került, s úgynevezett rácsbetétes gipszlapokat gyárt. — Ez a termék magyar szolgálati szabadalom alapján több helyen készül az országban — mondta az igazgató. — Ebben a régióban mi vállalkoznunk a gyártására. Lényegében a mai szabványoknak megfelelően szigetelő termékről van szó, amelyet fél négyzetméteres elemekként gyártunk. Vastagsága 8 és 10 centiméter, s a gipszrétegek között 5 vagy 7 centiméteres habosított polisztirol-réteg van. A termék alkalmas meglévő főfalak hőszigetelésére, tetőtér-beépítésre, de önálló belső válaszfalak építésére is. Arra számítunk, hogy a magánlakás-építők megkedvelik, már csak azért is, mert az ebből készült válaszfal 20 százalékkal olcsóbb a téma-válaszfalivál. A tapétázható, festhető szigetelő elemekből a társulat évi 30—50 ezer négyzetmétert tud gyártani. Kedvező jel, hogy a Giermeooi Állami Építőipari Vállalat igényli az új terméket, amely a már ismertebb Albafalnál két és félszer könynyebb. A Mosonmagyaróvári Vízgazdálkodási Társulat az ipari tevékenység révén tavaly 80 százalékkal tudta növelni árbevételét. Ez jövője szempontjából rendkívül fontos, mert bár továbbra is alapvető kötelessége az eredeti iparengedély szerinti munkák elvégzése, az évi 3 millió forintból, amelyen egyébként nem képződik nyereség, aligha tudna fennmaradni. A társulat szakembereinek vállalkozókedve bizonyára többszörösen megtérül. A meliorizációs árokelemek, a belvízi csatornákhoz készülő különféle profilú betonelemek mellett az RGL jelű rácsbetétes eloszlop a ..több lábon állást” jelenti. A győri Fészek áruházban mintákat helyeztek el, és az alkalmazási lehetőségeket, a felületkiképzést, a szerelvényezhetőséget ismertető tájékra statálist is. N. Magyar Tibor HiffilPOD 3