Kisalföld, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

1 Évet zárt az agráripari egyesülés Jobbító szándékkal a közös boldogulásért Az elmúlt esztendő mun­káját értékelte, s az idei év tervéről szólt a Szigetközi Agráripari Egyesülés Taná­csa a tegnap délelőtti érte­kezletén. Ami legfőképpen jellemző volt az elmúlt gazdasági év­re, az a költségek árbevételt meghaladó növekedése. A baromfiágazatnál a kimlei keltetőre több mint nyolc­millió forint eredményt ter­vezett az egyesülés, ehhez a feltétel volt nyolcezernyolc­száz naposcsibe értékesítése, valamint 12 és félmillió tenyésztojás kikeltetése. A keltető kihasználtsága ta­valy 89,44 százalék volt, amellyel az elmúlt négy év legjobb eredményét érte el a Szagé. Viszont a tervezett­nél kevesebb lett az árutojás átlagára. A libakeltetésre kétmillió 588 ezer forint, üze­mi eredményt tervezett az egyesülés,­ a termékértékesí­tési szerződést értékesítési gondok miatt háromszor is kellett módosítani, eredmény­­veszteséggel zárta ezt a tevé­kenységet. A légi növényvédelmet ta­valy tizenegy taggazdaság igé­nyelte, közel tízezer hektá­ron végzett permetezést, mű­trágyaszórást a helikpoter. A talajminta-vételre hat gazda­ságban került sor csaknem hétezer hektáron, közülük egy téesz tagja az agráripari egyesülésnek. Az építőipari tevékenységet az új piaci helyzethez és a fizetőképes kereslethez való gyors alkal­mazkodás jellemezte. Terv volt, ennél az ágazatnál is 35,1 millió forint árbevétel mel­lett a 6,2 millió forint üze­mi eredmény. A termelés a tervhez képest kismértékben, az eredmény pedig nagyobb mértékben nőtt. A nyereség növekedését a gazdaságos anyagfelhasználásnak, a kor­szerűsített technológiának, a területi koncentrálásnak kö­szönhető. A húsüzemet egy­szerű gazdasági társaság gesztoraként üzemelteti a Szagé, ma már hetven „nagy vásárlóval” tart üzleti kap­csolatot és így az üzem árbe­vételi és eredménytervét egyaránt túlteljesítette, kész­termékekből tavaly 44 936 kilót gyártott. A tizennégy személlyel dol­gozó építőipari tervezési rész­leg a saját beruházások és a taggazdasági építkezések ter­vezését végzi, eredményesen A kereskedelmi tevékenység mindössze abból áll, hogy Győrött tápboltot üzemeltet a Szagé a kistermelők jobb ellátásáért. Árbevételt lehet számolni a fénymásoló üzem­ből, a hizaliba bérhizlalásából és a bérbeadott állóeszközök­ből. Az egy­esülés az elmúlt évet 205 millió 907 ezer fo­rint árbevétel mell­é és 173­­millió 276 ezer forint ráfor­dítással tervezte. A nagymér­tékű beruházások miatt azon­ban nem tudott megfelelő fejlesztési alapot képezni a forgóalap feltöltésére, emiatt több alkalommal volt anyagi gondja az egyesülésnek. A nem megfelelő forgóalap el­­látottság az oka annak is, hogy az alapító gazdaságok­nak járó nyereséget is a ha­táridő lejárta után fizette. Tehát többségében a múlt év nehezét a húscsibeneve­­léssel, a liba- és csibekelte­téssel járó gondok okozták, ugyanakkor a pénzügyi fe­gyelem is hagyott kívánni­valót, mint azt az ellenőrző bizottság beszámolójából hal­lottuk. Vizsgálat tárgyát ké­pezte az elmúlt évben az egyesülésnél a bizonylati rend, a baromfi jövedelme­zősége, ezen belül is a te­­nyésztojás-szerződés és az át­vételi ár. A vizsgálatok során az ellenőrzés a költségtaka­rékos gazdálkodásra hívta fel a figyelmet. Lényeges, mű­ködést meghatározó témák­ban tervez vizsgálatot az idén is az ellenőrző bizottság, a hédervári húsüzem jövedel­­­mezősége mellett a baromfi jövedelmezősége lesz téma, valamint a pénz- és hitelgaz­dálkodás. Igaz, az egyesülés tanácsa úgy foglalt állást az 1984. évi tervvel kapcsolatban, hogy a pontosításért, az ala­posabb kimunkálásért a tény­leges tervet későbbi időpont­ban beszélik meg, de már ezen a munkaértékelésen is elhangzott jó néhány, jövő­be mutató javaslat, a többi között dr. Boda Gábortól, aki a MÉM képviseletében jelent meg, és Herold István­tól, a megyei tanács osztály­vezető-helyettesétől. Vitában forrott ki az alapító okirat módosítása, olyan észrevéte­lek nyomán, hogy az rugalma­san alkalmazkodjék a mai igényekhez, ugyanúgy az őszinte, jobbító szándék jel­lemezze, mint a vele kapcso­latos hozzászólásokat. Mert erre lesz a legnagyobb szük­sége az elkövetkező időszak­ban az agráripari egyesülés­nek. G. Szabó EBBEN A GYŐRI, másfél­­szobás, komfort nélküli la­kásban ma nincs fűtés. A gázrezsó nem használható, vizet egy ütött-kopott fali­kút ad, az illemhely az ud­varon van. A szobákban pe­reg a vakolat, mellmagassá­gig merő víz a fal, a bejá­rati ajtón és az egyik abla­kon szakadozott pokrócok pótolják a kitört üveget. Há­rom gyermekével él itt Böj­tke Istvánná. Kivonat az IKV 1. szám házkezelőségének műszaki ellenőre (Kettinger Géza) ál­tal készített jegyzőkönyvből: „A Rózsa Ferenc utca 16., földszint 1. szám alatt levő helyiség jelenlegi állapotá­ban lak­ás céljára nem alkal­mas, a karbantartási hiá­nyosságok miatt lakhatatlan, vizes, egészségtelen". — Ha Böjthéné nem jön be hozzánk, s nem kéri a mű­szaki szemlét, még ma sem tudjuk, hogy az általunk ke­zelt lakásban lakócsere tör­tént — mondja Matesz Im­­réné kezelési csoportvezető. — Mi a lebonyolított lakás­cseréről nem kaptunk érte­sítést, nincs nálunk kiutaló határozat sem, így a bérleti szerződés megkötésére nincs módunk. Papíron mi még a régi bérlővel állunk jogvi­szonyban. A jegyzőkönyv ta­núsága szerint több tízezer forintos felújítási munka el­végzése nélkül az a lakás nem lakás, s a költség zöme a régi lakót terheli, neki kell megcsináltatni, hogy nei visszavehessük. Egyelőre fogalmunk sincs, hogy Szom­ba­th Péterné, a volt lakó er­re hajlandó lesz-e egyálta­lán ... Böjthe Istvánné nem ön­szántából cserélte kétszoba hallos, összkomfortos házfel­ügyelői lakását a jelenlegi lakhatatlan helyiségre. Ha­tósági végrehajtói határozat alapján kényszerköltöztetés történt az elmúlt hét csü­törtökén. A történet 1982. augusztus 23-án kezdődött, amikor is Böjthéné megszüntette mun­kaviszonyát az Ady lakás­­fenntartó szövetkezetnél, és a Graboplastnál vállalt m­un­kát. A szövetkezet igazgató­sága akkor írásban szólítot­ta fel, hogy — a belépéskor általa aláírt munkaszerződés egy pontjának megfelelően — tizenöt napon belül hagy­ja el a szolgálati lakást Böjthéné erre nem volt haj­landó. A szövetkezet az el­telt idő alatt több cserela­kást is felajánlott, de azokat nem fogadta el. A lakásszövetkezet pert indított ellene.­­ A Böjthéné felügyelete alá tartozó hét lépcsőház la­kói előbb szóban, majd írás­ban is közölték az igazgató­sággal, hogy a házfelügyelő munkájával nincsenek meg­elégedve — mondja Gede László, a szövetkezet gazda­sági vezetője. — Ezt köve­­tőleg több ízben beszéltünk vele, igyekeztünk jobb belá­tásra bírni, de a helyzet nem változott. Végül is ő mondott fel, annak ellenére, hogy a következményekre felhívtuk a figyelmét. — Azóta, hogy nem dolgo­zott nálunk, én is több ízben beszéltem vele: keressünk közös megoldást, m­ert rossz vége lesz — egészíti ki Felk József, a lakásszövetkezet elnöke. — Nem volt tárgya­lóképes, azt hangoztatta, hogy őt a három gyer­m­eké­vel innen senki sem teheti ki. Megszületett az elsőfokú bírósági ítélet, ő fellebbe­zett. Másodfokon is a szövet­kezet nyerte meg a pert, de ezzel még nem oldódott meg a gondunk. Újra hirdettük az állást, végre találtunk egy megfelelő személyt, aki el­vállalja a házfelügyelőséget, a lop­ást nem is felajánlottuk Böjthénének. A tanács kiutal­ta számára a Rózsa Ferenc utcai lakást,, a végrehajtó iro­da kiadta a határozatot, így m­egtörtént a kényszerátköl­töztetés. De még ezután is nagy gondunk, hogy ki fizesse meg a Böjthéné által alaposan ,,lelakott” házfelügyelői la­kás felújítási költségeit? Böjthéné korábbi szolgála­ti lakásában, az Ifjúság kör­út 39. szám alatt a „csere­­partner” Szombath Péterné, az új házfelügyelő így be­szél: — Én emberileg megér­tem őt, sajnálom a három gyereket, de végül is saját, makacssága miatt került oda kényszerből. Tudom, hogy ott most nincs fűtés, mert a vaskályha rossz, s mi olaj­jal fűtöttünk. Ott kellett vol­na hagynom a kályhákat? Nem hiszem. Ami pedig a lakás milyenségét illeti mondok én valamit. Mi öten éltünk ott. A férjem, én, a kiskorú öcsém és a két gye­rekünk. Az egyik tizennégy, a másik öthónapos. Se für­dőszoba, se illemhely. Cso­dálkozik bárki is, hogy igye­keztünk elkerülni onnan? Dr. Simon János, a győri városi tanács hivatala lakás­igazgatási osztályának veze­tője csak annyit tud monda­ni, amit a kusza ügy terje­delmes peranyagát áttanul­mányozva magam is meg kell, hogy értsek: Böjthéné azzal, hogy a sorozatos fel­szólításoknak nem tett ele­get, a bírósági határozatokat önként nem hajtotta végre, jogcím nélküli, rosszhiszemű lakó lett, s így — a törvény szerint — elhelyyezéséről sa­ját magának kellett volna gondoskodni. Felmerül persze, s joggal, az emberség kérdése, a há­rom gyermek ügye, akik vé­g­ül is ártatlan kárvallottjai az egész hercehurcának. Böjthéné ezirányú felelőssé­ge alig menthető. Tévhite, s cselekedeteinek motorja az volt: őt, három gyermekkel, senki sem mozdíthatja ki a kényelmes lakásból. Most már elismeri: a jogban já­ratlan lévén, sok mindent rosszul tett. A jelenleginél több fokozattal jobb lakás­ban élhetnének hónapok óta, ha nem válogat a végső­kig .... Úgy tűnik, ebben a hely­zetben sem a lakásgazdálko­dási osztály, sem a házkeze­­lőség nem tud ígérni gyors megoldást. A gyermekeit egyedülállóként nevelő anya­ gondjával, bajával — amit csakis önmagának köszönhet — magára maradt. A három gyermek sorsa azonban nem hagy nyugodni bennünket — vajon jön-e számukra vala­honnan segíen? Kalocsai Mihály Lakhatatlan lakásban, három gyermekkel Kényszercsere - jogszerűen 1984. február 1., szerda Talajminta * géppel A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem növényvé­delemmel foglalkozó tudo­mányos kutatói megvizsgál­ták, hogy az ország legkü­lönbözőbb tájain milyen ta­­la­jlakó kártevők fordulnak elő. Az ellenük való véde­kezés technológiai leírását azóta már el is juttatták a mezőgazdasági üzemekhez. E nagyszabású munka ta­pasztalatai alapján kidolgoz­ták a talajlakó kártevők fel­mérésének gépi módszerét is. Olyan traktorra szerelhe­tő talajmintavevő készülé­ket szerkesztettek, amely az emberi kéz érintése nélkül vett földmintákat műanyag­­tasakba csomagolja aztán az utánfutóba helyezi. E gép­pel a tábla bármely részén s a kívánt mélységből lehet mintát venni. Üj­­ennék: rápbetétes gipszlap A vízgazdálkodástól az üzemépítésig Vállalkozások a jövő biztonságáért Szakdolgozatra emlékeztető, gondosan bekötött füzetet tett elém a napokban dr. Németh Zoltán. A benne foglalt tanul­mány címe: „A 25 éves társulati mozgalom a Mosonmagyar­óvári Vízgazdálkodási Társulat területén”. Az évforduló kapcsán — bár igyekeztem ezúttal nem a társulat, hanem egy általa gyártott új termék bemutatására irányul — ér­demes idézni pár mondatot a füzetből. „A felszabadulás utáni években a vízügyi felada­tok ellátása állami feladattá vált. A társulat területén működő Szigetközi Ármen­tesítő Társulat és a Lajta Vízrendező Társulat államo­sítása után . .. olyan szer­vezet hiányzott, amely ké­pes lehetett a helyi vízren­dezés szerteágazó feladatait ellátni, miután fenntartás hiányában a meglévő víz­művek néhány év alatt tönkrementek. A társulat fejlődési lehetőségét az 1957. évi 48­­.vr. adta meg.” A Mosonmagyaróvári Víz­gazdálkodási Társulat igaz­gatója dr. Németh Zoltán: — Alantevék°­iységünk az összes belvízi csatorna kar­­ai,avi óriása. Ezért a munká­ért kezdetben katasztrális holdanként 3 forintot kap­tunk. Ma egy hektárért 55 forint jár a társulásnak, ez azonban mindössze évi 3 millió forint árbevételt je­lent. Ennyiből aligha ma­radhatna életképes a most 110 dolgo­zót foglalkoztató társulatunk. — Lényegében 1970 után bővítettük ki tevékenysé­günk körét. Gépeket vásá­roltunk, azokkal bérmunkát végeztünk, vagy más cégek­nek adtuk ki térítés ellené­ben. Jelenleg már van mivel büszkélkednünk, hiszen az 5 millió forintos alaptevé­kenységen kívül­ 21 miliós termelési értéket produká­lunk. A hetvenes évek elején előrelépést jelentő módsze­reknek korlátokat szabott az, hogy csökkent a megrende­lések száma és értéke. A társulat ezért az ipari ter­melés megindításával igye­kezett megalapozni a jövő­jét, no meg azt, hogy mun­kát biztosíthasson száznál több dolgozójának. Az események gyorsan kö­vetik egymást mostanában. Tavaly beindult a társulat beton-előregyártó üzeme. Legújabban még egy üzem tető alá került, s úgy­neve­zett rácsbetétes gipszlapok­at gyárt. — Ez a termék magyar szolgálati szabadalom alap­ján több helyen készül az országban — mondta az igazgató. — Ebben a régió­ban mi vállalkoznunk a gyártására. Lényegében a mai szabványoknak megfe­lelően szigetelő termékről van szó, amelyet fél négyzetmé­teres elemekként gyártunk. Vastagsága 8 és 10 centimé­ter, s a gipszrétegek kö­zött 5 vagy 7 centiméteres habosított polisztirol-réteg van. A termék alkalmas meglévő főfalak hőszigete­lésére, tetőtér-beépítésre, de önálló belső válaszfalak épí­tésére is. Arra számítunk­, hogy a magánlakás-építők megkedvelik, már csak azért is, mert az ebből készült vá­laszfal 20 százalékkal ol­csóbb a tém­a-válaszf­alivál. A tapétázható, festhető szigetelő elemekből a társu­lat évi 30—50 ezer négyzet­métert tud gyártani. Kedve­ző jel, hogy a G­ier­meo­oi Állami Építőipari Vállalat igényli az új terméket, amely a már ismertebb Al­­bafalnál két és félszer köny­­­nyebb. A Mosonmagyaróvári Víz­gazdálkodási Társulat az ipari tevékenység révén ta­valy 80 százalékkal tudta növelni árbevételét. Ez jö­vője szempontjából rendkí­vül fontos, mert bár tovább­ra is alapvető kötelessége az eredeti iparengedély szerin­ti munkák elvégzése, az évi 3 millió forintból, amelyen egyébként nem képződik nyereség, aligha tudna fenn­maradni. A társulat szak­embereinek vállalkozókedve bizonyára többszörösen meg­térül. A meliorizációs árok­elemek, a belvízi csatornák­hoz készülő különféle profi­lú betonelemek mellett az RGL jelű rácsbetétes elosz­­lop a ..több lábon állást” je­lenti. A győri Fészek áru­házban mintákat helyeztek el, és az alkalmazási lehe­tőségeket, a felületkiképzést, a szerelvén­yezhetőséget is­mertető tájékra statálist is. N. Magyar Tibor HiffilPO­D 3

Next