Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-16 / 3. szám

Lapunk ára I K. Kiskunfélegyháza, 1921. január 16. 3. szám. XXXIX-XXVII. évfolyam. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára: Egy­ évre 50 K. Fél évre 25 K. — Lapunk 1921. évi I. negyedére új előfizetést nyitunk. — A lap előfizetési ára —házhoz kézbesitve—negyedévre 20 korona. Egynegyed évnél hosszabb előfizetést a ki­­adóhivatal jelenleg nem fogad el, mivel az újságpapír folytonos drágulása, valamint az előállítási költségek emelkedése ezt most nem teszik lehetővé. Kérjük igen tisztelt elő­fizetőinket, hogy az előfizetéseket a kiadó­­hivatalban megújítani szíveskedjenek. Kultúránk züllése. Kiskunfélegyháza, 1921. január 15. Teleki miniszterelnök úr újévi­­beszédében azt mondotta az előtte tisztelgő küldöttségnek, hogyha a magyar kultúra valaha fegyver volt, úgy most az egyetlen javunk, mit tőlünk elvenni nem lehet, amelynek ápolása a magyarságot összetartja és biztosítja azt, hogy a magyar magyar­nak marad. Fenntartására minden áldozatot meg kell hozni. Ha vá­rosunknak, mint egyik nagy magyar városnak kulturális állapotát nézzük, szomorú, nagyon elszomorító jelen­ségeket látunk, melyek a legkisebb biztató jelet sem mutatják, a kultú­rának ama nemzetfenntartó hivatásá­ról, mit neki a miniszterelnök úr mél­tán imputál. A miniszterelnök úr s vele együtt mindnyájan azt hirdetjük, hogy a magyar kultúrának oly nívón kell Európa keletén állania, hogy fényével, mint valami világitóoszlop, magához vonja a körülöttünk élő s hazánk testén osztozkodó népek mil­lióit s szellemi felsőbbségével kell meghódítani őket. Sajnos, a rideg való azt mutatja, hogyha tovább így haladunk, a kultúra tekintetében mi is a Balkán szintjére sülyedünk. Elemi oktatásunkat a világháború, majd az azt követő forradalmak, most a tanítóhiány, majd a rekvirálás, azután az iskolák lefoglalása hadi­célokra, annyira lezüllesztették, hogy hat év óta rendes elemi iskolai ta­nításról nem is beszélhetünk s csak a nagyszámú analfabéták mutatják a kötelező elemi iskolai tanítás óriási hanyatlását, midőn ezrek és ezrek nőnek fel írni és olvasni nem tudás, vagyis a legelemibb ismeretek nélkül. És amidőn már a rendes mederbe terelődhetett volna az elemi iskolai tanítás, fűtőanyaghiány miatt szüne­telnek az iskolák. De nem mindenik is­kola. A református és zsidó elemi isko­lákban folyik a tanítás, a katholikus iskolákban nem. Katholikus szülő, ha nem akarja azt, hogy gyermeke éveket veszítsen, kénytelen vagy a református, vagy a zsidó iskolába adni gyermekét. De ha a sokkal kisebb számú református és zsidó egyházközségek képesek iskoláik tanításának zavartalanságát biztosí­tani, miért nem lehet ugyanezt tenni a katholikus iskoláknál ? Megmondom azt is, miért. Azért, mert egyrészt vezetősége nem gondoskodott kellő időben tüzelőanyagról, másrészt azért, mert ha a vezetőség ezt tenni elmu­lasztotta, nincs meg a mi népünk széles rétegeiben az az áldozatkész­ség, ami megvan a zsidónál, aki tudja, mit jelent a kultúra és elsa­játításáért minden áldozatot képes meghozni, m­íg a mi népünk nem értékelvén a kultúra becsét, áldo­zatot sem hoz érte. Ezért nem képes egyrészt a mi népünk arra, hogy felvegye a versenyt az iskolázott zsidósággal szem­ben, másrészt hogy megismerve a kultúra fölényét, tovább képezze magát. Haladhat az idő fö­lötte, megkétszerezheti az okszerű és haladottabb kultúra a föld hozamát, ő még most is ott tart, ahol öreg­apja tartott. Minden egyes betű, melynek megismerésétől elesik, megér egy darabka fát, minden egyes kor­osztály, mely az elemi ismeretek nélkül nő fel, a magyar kultúra frontjának egy-egy elveszített hadsora. Hat év alatt nem hadsorok, hanem egész hadsereg nőtt fel anal­fabétának, írástudatlannak, ez mind megannyi vesztesége a magyar kultúrának. De nemcsak az elemi oktatás van ilyen szomorú állapotban, hanem középoktatásunk is. A főgimnázium, tanítóképző, tanítónőképző szintén a züllés képét mutatják. Ezelőtt egy iskolai félév öt hónapig tartott. Most két és félhónapi tanítás után már félévi értesítőt hoztak haza fiaink. Ezelőtt tíz hónapig tartott a tanév. Most jó, ha öt hónapig tart. Mi, akik régi szolgái vagyunk a magyar tan­ügynek, mi tudjuk, minő anyagot kapunk az elemi iskolákból és minő anyagot adunk a felső iskoláknak. Sem a tudás mennyisége, sem annak minősége nem biztos alap a tovább­építésre. Az iskolán kívüli tanításról ne is szóljunk. A szép reményekkel meg­indult és nagyon jelentős eredmé­nyeket elért közművelődési esték megszűntek, a munkás gimnáziumot épen megnyitása előtt akasztotta meg a világháború kitörése. Városi kul­túránk minden terén a hanyatlás, a pangás, a dekadencia jelét látjuk. Sok része van ebben a nehéz viszo­nyoknak, de majdnem ugyanannyi a nemtörődömségnek. Egy kis jóaka­rattal és ügyszeretettel sok nehéz­séget le lehetett volna küzdeni, mit a nehéz viszonyok emeltek gátul a tanítás elé. Ez nem történt meg, ez hiányzott s ennek árát a város lakói­nak ezrei és ezrei fogják megérezni s ezzel együtt a magyar kultúra is. Midőn országunkat újra akarjuk építeni minden téren, kezdjük el a magyar kultúra házának építését is, de ne az emelettel, hanem az alappal, az elemi oktatás újjászervezésével és a tanítás zavartalanságának bizto­sításával. Elég, ha vétkes könnyel­műség elvesztette az országot, ne prédáljuk el azt, mit nem vehetnek el tőlünk, szellemi kincseinket. Több megértést s előrelátó kultúr­politikát kérünk. Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Az oláh im­perium Erdélyben. Érdekes és tanulságos kiadvány jelent meg a napokban a Steph­aeum kiadásában : Az erdélyi egyházmegye és a román imperium cimen. A tizennyolcoldalas kiadvány az er­délyi katholikus egyházmegye szenvedéseit írja le az oláh uralom alatt, hogy Traján császár műveit utódai minő válogatott kín­zásokkal sújtják a hitükhöz és magyarsá­gukhoz ragaszkodó erdélyi magyarságot. Négyszázezer római katholikus hivő jutott Erdélyben oláh fenhatóság alá s a kilencszázéves egyházmegyét elvágták az oláhok a katholikus közösségtől és a szent­széktől is. A katholikus papság, élükön Mayláth gróf püspökkel, különösen ki van téve az oláh hatalom zaklatásai és kínzá­sainak, bárha ebben részük van, a refor­mátus és unitárius papoknak is, íme egy­néhány kulturtette az oláhoknak. 1919. január 13-án Mayláth püspök Mosoiu tábornok engedélyével utazott egy­házmegyei ügyben Kolozsvárról s oláh szuronyos őrökkel kisérték vissza Gyula­­fejérvárra. Hazaérkezvén Fejérvárra, annyi szabadsága sem volt, hogy a város tő­­szomszédságában levő püspöki szőlők meg­­áldása végett kimehetett volna. Midőn később ismételt sürgetéseire megengedték, hogy bérmantját megtarthassa, a detektív kísérte állandóan egyházi funkciója között. Qaiu oláh alezredes 1919. tavaszán nyíltan hir­dette Mayláth püspökről, hogy bolsevista, mert vásott ruhában jár, minden szegénnyel szóbaáll s mindenkinek azt írja: Kedves fiam.

Next