Kortárs, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-6. szám)

1983 / 6. szám - FÓRUM - Páll Árpád: Tudor Vladimirescu szülőföldjén; Creangă kunyhója; Eminescu hársfái

PÁLL ÁRPÁD Tudor Vladimirescu szülőföldjén Hosszabb körutat tettem Románia délnyugati részén, Olténiában, s ellátogattam többek között Vladimir községbe is, az 1780-ban született forradalmár, Tudor Vladimirescu szülőfalujába. Esős, párás májusi délelőtt értem a zsindelytetős faházhoz, s amint szétte­kintettem, Petőfi sorai jutottak eszembe: „Kunyhóból jő mind, a­ki a­­ Világnak szenteli magát.” Pár nap múlva azután, amikor riportot írtam a látogatásról, elővettem az összes költeményeket, hogy ellenőrizzem: jól emlékszem-e a rég tanult sorokra? A riportot egy­kettőre befejeztem, ám az összehasonlítás, a párhuzamvonás lehetősége ekkor kezdett csak igazán izgatni. Mert ugye, az 1780-ban született Tudor Vladimirescu mindössze negyvenhárom évvel volt idősebb Petőfinél, és két évvel azelőtt ölték meg, hogy nagy költőnk megszületett volna. Ha az események nem vesznek tragikus fordulatot, ha a havasalföldi népi felkelés vezetője megéri a 48-as forradalmat, Petőfi halálakor 69 éves lett volna, más körülmények között tehát kortársak, egyazon kor különböző nemzedéke­inek képviselői lehettek volna. Az emberöltőnyinél alig hosszabb idő, ami őket elválaszt­ja, történelmi szempontból perceknek, másodperceknek felel meg. És mégis, ha összeha­sonlítom Tudor Vladimirescunak „a bukarestiekhez s az összes városok és falvak népeihez” intézett 1821-es felhívását, melyben „isten ügyintézőjére, hatalmas császárunk­ra” hivatkozva szólít minden épkézláb embert felkelésre, hogy „... gonosszal veszejtsék el a gonoszokat”, azaz fogjanak fegyvert, baltát, ásót, kaszát, rázzák le az idegen igát, űzzék el a fanarióta helytartókat, s a szegénység hátáról hét bőrt lenyúzó talpnyaló bojárokat, ha mindezeket összehasonlítom a huszonhét évvel később, vagyis történelmi szempontból ismét csak percek, másodpercek múltával született királyellenes versekkel, a szeretett király jelszavát tagadó hetyke költeménytől (A királyokhoz), a politikai hitvallásként felfogható epikus műig. Az apostolig terjedő királyellenes sorozattal, úgy tűnik, mintha a megnyilatkozások között korszakok teltek volna el, mintha minőségi különbség feszülne közöttük. Márpedig én a riportban az „isten ügyintézőjére” való hivatkozást, a jóról és a gonoszról való elmélkedést, és általában a felhívás biblikus­filozofikus nyelvezetét úgy értékeltem, mint Tudor Vladimirescu reálpolitikusi erényei­nek bizonyságát, mint a forradalmi tett szükségességének népszerű, a paraszti tömegek számára érthető és követhető megfogalmazását, amely nem áll, nem állhat ellentétben a valamivel később Magyarországon is, majd Havasalföldön is kitört polgári forradalom eszméivel. Sőt nemcsak hogy nem áll ellentétben velük, hanem egyenesen előlegezője, előkészítője amazoknak. Csakugyan ilyen nagy volt a távolság, és miből fakadtak a különbségek? Nicolae Balcescuhoz, az időben közeli, másik jelentős forradalmárhoz folyamodom útbaigazításért, hisz ő - köztudomás szerint - csupán 39 évvel volt fiatalabb Tudor Vladimirescunál, Petőfivel pedig nemcsak kor-, hanem nemzedéktársnak is vall.

Next