Kortárs, 1983. január-június (27. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 6. szám - FÓRUM - Páll Árpád: Tudor Vladimirescu szülőföldjén; Creangă kunyhója; Eminescu hársfái
PÁLL ÁRPÁD Tudor Vladimirescu szülőföldjén Hosszabb körutat tettem Románia délnyugati részén, Olténiában, s ellátogattam többek között Vladimir községbe is, az 1780-ban született forradalmár, Tudor Vladimirescu szülőfalujába. Esős, párás májusi délelőtt értem a zsindelytetős faházhoz, s amint széttekintettem, Petőfi sorai jutottak eszembe: „Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát.” Pár nap múlva azután, amikor riportot írtam a látogatásról, elővettem az összes költeményeket, hogy ellenőrizzem: jól emlékszem-e a rég tanult sorokra? A riportot egykettőre befejeztem, ám az összehasonlítás, a párhuzamvonás lehetősége ekkor kezdett csak igazán izgatni. Mert ugye, az 1780-ban született Tudor Vladimirescu mindössze negyvenhárom évvel volt idősebb Petőfinél, és két évvel azelőtt ölték meg, hogy nagy költőnk megszületett volna. Ha az események nem vesznek tragikus fordulatot, ha a havasalföldi népi felkelés vezetője megéri a 48-as forradalmat, Petőfi halálakor 69 éves lett volna, más körülmények között tehát kortársak, egyazon kor különböző nemzedékeinek képviselői lehettek volna. Az emberöltőnyinél alig hosszabb idő, ami őket elválasztja, történelmi szempontból perceknek, másodperceknek felel meg. És mégis, ha összehasonlítom Tudor Vladimirescunak „a bukarestiekhez s az összes városok és falvak népeihez” intézett 1821-es felhívását, melyben „isten ügyintézőjére, hatalmas császárunkra” hivatkozva szólít minden épkézláb embert felkelésre, hogy „... gonosszal veszejtsék el a gonoszokat”, azaz fogjanak fegyvert, baltát, ásót, kaszát, rázzák le az idegen igát, űzzék el a fanarióta helytartókat, s a szegénység hátáról hét bőrt lenyúzó talpnyaló bojárokat, ha mindezeket összehasonlítom a huszonhét évvel később, vagyis történelmi szempontból ismét csak percek, másodpercek múltával született királyellenes versekkel, a szeretett király jelszavát tagadó hetyke költeménytől (A királyokhoz), a politikai hitvallásként felfogható epikus műig. Az apostolig terjedő királyellenes sorozattal, úgy tűnik, mintha a megnyilatkozások között korszakok teltek volna el, mintha minőségi különbség feszülne közöttük. Márpedig én a riportban az „isten ügyintézőjére” való hivatkozást, a jóról és a gonoszról való elmélkedést, és általában a felhívás biblikusfilozofikus nyelvezetét úgy értékeltem, mint Tudor Vladimirescu reálpolitikusi erényeinek bizonyságát, mint a forradalmi tett szükségességének népszerű, a paraszti tömegek számára érthető és követhető megfogalmazását, amely nem áll, nem állhat ellentétben a valamivel később Magyarországon is, majd Havasalföldön is kitört polgári forradalom eszméivel. Sőt nemcsak hogy nem áll ellentétben velük, hanem egyenesen előlegezője, előkészítője amazoknak. Csakugyan ilyen nagy volt a távolság, és miből fakadtak a különbségek? Nicolae Balcescuhoz, az időben közeli, másik jelentős forradalmárhoz folyamodom útbaigazításért, hisz ő - köztudomás szerint - csupán 39 évvel volt fiatalabb Tudor Vladimirescunál, Petőfivel pedig nemcsak kor-, hanem nemzedéktársnak is vall.