Korunk, 1934. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)

1934 / 7-8. szám - Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés

Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kultúrérintkezés 495 tavas, itt viszont a cseh gyárak fa rendeléseit a magas tarifák miatt mondják le a fakitermelők. Ehhez járul, hogy állami szállításokhoz alig jut az a szlovenszkói ipar, amely létét kizárólag az­ állami rende­léseknek köszönhette a Monarchiában­. A költségvetési megtakarítások csaknem kizárólag Szlovenszkóró­l­ és Kárpátaljáról­ kerülnek elő. Kö­rülbelül havi százmillió koronára (összesen pedig 14 milliárdra) tehető az az összeg, amely így Szlovenszkó termeléséből­ a történelmi orszá­gokba vándorol. Két nép pozitív polgári-szellemi kultúrérin­­tkezésének feltétele, hogy polgári-materiális kultúrfejlődésük egyivású legyen, egy irány­ban haladjon, folyton emelkedően. E­lmondható-e a mondottak alapján ez az uralkodó és a kisebbségi polgárság egymáshoz valló viszonyában? Azt hisszük, hogy ez itt alig állapítható meg, mert a tények azt mu­tatják, hogy az egyik társadalmi kategória társadalmi létének biztosí­tásához a másik fokozatos vissza­szoru­lás a szükséges. Ezek után egy másik oldaláról vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Az uralkodó polgárság jelzett törekvései a magyar kisebbségre való haladásukban olyan tár­sadalmi alakulatot érnek, amely már túl van fejlődése polgári forra­dalmi perióduson, tehát nemzeti kultúrája, nyelve, nemzeti irodalma stb. már kialakult s amely maga is a polgári-kapitalista fejlődés vona­lon volt már, jóval a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolása előtt. Ezt a fejlődést — amint láttuk — az uralkodó polgárság törekvései elakasztják. A kisebbségi polgárságnak az uralkodó réteghez való ma­teriális és szellemi kul­túr­viszonya így negatíven alakul­, vagyis az uralkodó polgárság a kizárólagosan hatást­ produkáló, a kisebbség vi­szont kizárólag a hatásokat elfogadó elem, s hogy azok a hatások visz­­sza­fejlesztő tendenciájúak. Az ellentétek tehát, minden vonal­on meg­teremtik a nemzetiségi küzdelem feltételeit a kisebbség számára, de éppen azért, mivel ez a nép túl van fejlődése nemzeti forradalmi sza­kaszán, polgársága a nemzetiségi harcban már nem tud fellépni a háború előtti visszaszorított­ nemzetiségi polgárság, vagy a kolóniák polgárságainak nem­zetiségi-harci módján az uralkodó polgársággal szemben. S most a kisebbség nemzeti kultúrájában a­z a folyamat kö­vetkezik be, hogy a kisebbségi polgárság fokozatos eltűnésével (mert részben repatriált és még ma is repatriál, részben pedig a köztársaság alapjaira helyezkedik) fölöslegessé válnak ,al polgári k­ultúra eddig pro­dukált­ szellemi eredményei, így a kisebbségi töredék polgárság már rég lemondott arról, hogy például egységes, össznemzeti kultúrpoliti­kát produkáljon (az Ú­j Munka folyóiratban történt utolsó kísérlet erre 1931 elején) nem is beszélve arról, hogy a nemzeti kultúra szüksé­ges liberális-demokrastikus hagyományait a fasizmus megfelelő elemei­vel cserélte fel. Bekövetkezik ennek folytán, hogy fokozatosan pattog­nak le a polgárság által irányított kisebbségi nemzeti frontról a kisebb­ségi intelligenciának azok az elemei, amelyeknek a szerepe eddig a liberális nemzeti kultúra hagyományainak ápolásai s ilyen kultúra ter­melése volt. Érthető: a kisebbségi- jobboldali politika­­társadalmi bázisa fokozatosan szorul le a nagyparasztságra s ez a­ réteg a liberális-de­mokratikus tradíciók ellenében a fasizmusban találja meg kifejezését. Az intelligencia s az átmeneti rétegek tönkremenésével a liberális-de­mokratikus tradíciók párhuzamosan esnek ki a hivatalos kisebbség életéből. A szlovák-magyar kultúrérintkezés kérdése polgári vonatko­zásban mindig akkor vetődött­ fel, amikor a kisebbségi intelligencia egy-egy része vagy következetesen ragaszkodott a magyar mult demok­ratikus tradícióihoz s azokat tovább fejlesztve levált­ a­ hivatalos ki­sebbség oldaláról, vagy amikor a kisebbségi polgárságnak a fasizmus

Next