Korunk, 1934. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1934 / 7-8. szám - Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés
Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kultúrérintkezés 495 tavas, itt viszont a cseh gyárak fa rendeléseit a magas tarifák miatt mondják le a fakitermelők. Ehhez járul, hogy állami szállításokhoz alig jut az a szlovenszkói ipar, amely létét kizárólag az állami rendeléseknek köszönhette a Monarchiában. A költségvetési megtakarítások csaknem kizárólag Szlovenszkóról és Kárpátaljáról kerülnek elő. Körülbelül havi százmillió koronára (összesen pedig 14 milliárdra) tehető az az összeg, amely így Szlovenszkó termeléséből a történelmi országokba vándorol. Két nép pozitív polgári-szellemi kultúrérintkezésének feltétele, hogy polgári-materiális kultúrfejlődésük egyivású legyen, egy irányban haladjon, folyton emelkedően. Elmondható-e a mondottak alapján ez az uralkodó és a kisebbségi polgárság egymáshoz valló viszonyában? Azt hisszük, hogy ez itt alig állapítható meg, mert a tények azt mutatják, hogy az egyik társadalmi kategória társadalmi létének biztosításához a másik fokozatos visszaszorulás a szükséges. Ezek után egy másik oldaláról vizsgáljuk meg ezt a kérdést. Az uralkodó polgárság jelzett törekvései a magyar kisebbségre való haladásukban olyan társadalmi alakulatot érnek, amely már túl van fejlődése polgári forradalmi perióduson, tehát nemzeti kultúrája, nyelve, nemzeti irodalma stb. már kialakult s amely maga is a polgári-kapitalista fejlődés vonalon volt már, jóval a Csehszlovák Köztársasághoz való csatolása előtt. Ezt a fejlődést — amint láttuk — az uralkodó polgárság törekvései elakasztják. A kisebbségi polgárságnak az uralkodó réteghez való materiális és szellemi kultúrviszonya így negatíven alakul, vagyis az uralkodó polgárság a kizárólagosan hatást produkáló, a kisebbség viszont kizárólag a hatásokat elfogadó elem, s hogy azok a hatások viszszafejlesztő tendenciájúak. Az ellentétek tehát, minden vonalon megteremtik a nemzetiségi küzdelem feltételeit a kisebbség számára, de éppen azért, mivel ez a nép túl van fejlődése nemzeti forradalmi szakaszán, polgársága a nemzetiségi harcban már nem tud fellépni a háború előtti visszaszorított nemzetiségi polgárság, vagy a kolóniák polgárságainak nemzetiségi-harci módján az uralkodó polgársággal szemben. S most a kisebbség nemzeti kultúrájában az a folyamat következik be, hogy a kisebbségi polgárság fokozatos eltűnésével (mert részben repatriált és még ma is repatriál, részben pedig a köztársaság alapjaira helyezkedik) fölöslegessé válnak ,al polgári kultúra eddig produkált szellemi eredményei, így a kisebbségi töredék polgárság már rég lemondott arról, hogy például egységes, össznemzeti kultúrpolitikát produkáljon (az Új Munka folyóiratban történt utolsó kísérlet erre 1931 elején) nem is beszélve arról, hogy a nemzeti kultúra szükséges liberális-demokrastikus hagyományait a fasizmus megfelelő elemeivel cserélte fel. Bekövetkezik ennek folytán, hogy fokozatosan pattognak le a polgárság által irányított kisebbségi nemzeti frontról a kisebbségi intelligenciának azok az elemei, amelyeknek a szerepe eddig a liberális nemzeti kultúra hagyományainak ápolásai s ilyen kultúra termelése volt. Érthető: a kisebbségi- jobboldali politikatársadalmi bázisa fokozatosan szorul le a nagyparasztságra s ez a réteg a liberális-demokratikus tradíciók ellenében a fasizmusban találja meg kifejezését. Az intelligencia s az átmeneti rétegek tönkremenésével a liberális-demokratikus tradíciók párhuzamosan esnek ki a hivatalos kisebbség életéből. A szlovák-magyar kultúrérintkezés kérdése polgári vonatkozásban mindig akkor vetődött fel, amikor a kisebbségi intelligencia egy-egy része vagy következetesen ragaszkodott a magyar mult demokratikus tradícióihoz s azokat tovább fejlesztve levált a hivatalos kisebbség oldaláról, vagy amikor a kisebbségi polgárságnak a fasizmus