Korunk 1963 (22. évfolyam)
1963 / 2. szám - SZEMLE, BÍRÁLAT - Irodalom és művészet - GÁLDI LÁSZLÓ: Az első teljes magyar Eminescu-monográfia
szemle bírálat Az első teljes magyar Eminescu-monográfia Budapesti levél Valóban ennek kell tartanunk Kakassy Endre több mint 500 lap terjedelmű szép könyvét*, amely — ha terjesztésének feltételei minden tekintetben kielégítőnek bizonyulnak — határkövet jelenthet Eminescu életművének magyar utóéletében s egyben a román—magyar irodalmi kapcsolatok történetében. Régóta hiszem és vallom, hogy a kölcsönös fordítások még egymagukban nem elegendőek; teljesebb megértésükhöz történeti távlatra van szükség, s ezt a történeti távlatot csupán szilárd gazdaság- és társadalomtörténeti alapozású irodalomtörténeti öszszefoglalás adhatja meg. Kakassy műve ezta célt kitűnően szolgálja: nem egyszerűen G. Calinescu monumentális monográfiájának magyar változata, hanem az egész eddigi Eminescu-irodalmon, valamint egyéni kutatásokon alapuló, szellemében és anyagában új szintézis. Elsősorban azért van benne valami megragadó, mert minden sora tükörképe a szerző mélységesen őszinte és őszinteségében megható Eminescu-élményének. Voltaképpen aprólékos adatok ezreiből felépített életrajzzal van dolgunk, de olyan életrajzzal, amely nem csupán árnyalatos korrajz és nemcsak a külső események hű összefoglalása, hanem — úgy, amint egykor a francia romantikusok kívánták — valóban „histoire d’une âme“, egy lélek története. Végre magyarul is olvashatunk arról, hogyan barangolt egy nagyrahivatott serdülő ifjú Erdélyen át gyalogszerrel, s hogyan jelentette ki, váratlan magabiztossággal egy dicsőszentmártoni fogadóban: „Költő vagyok és munkáimhoz anyagot gyűjtök!“ A költői mű ezzel már be is kapcsolódott az életrajzba; a továbbiakban — a biográfiai mozzanatokkal szorosan összefonódva — mindvégig központi helyet foglal el Kakassy koncepciójában. Sajnos, sok-sok versidézetet egyelőre csak „szabadfordításban“ olvasunk, de nem tűz-e át Eminescu művészetének belső logikája a legnyersebbnek tetsző fordításon is? Élet és mű egysége tehát töretlenül kerül az olvasó elé, bár természetesen egy-egy alkotás elemzése ebben a keretben nem lehet olyan elmélyült, mint magából a műből kiinduló irodalomesztétikai tanulmányban. Kakassy munkája két nagy szakaszra tagolódik: az első, Eminescu egyik balladájának címét parafrazálva (Hársból kélt dalra) a vándorévek s az oly ellentmondásos moldvai pályakezdés rajza (1850—1877), a második pedig a bukaresti * Kakassy Endre: Eminescu élete és költészete. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1962.