Korunk 1965 (24. évfolyam)
1965 / 1. szám - TÉKA - L. Gáldi: Stilul poetic al lui Mihail Eminescu - Simion Ţaigăr: Veniturile populaţiei şi nivelul de trai in R.P.R.
A hősök életének harmadik dimenziója: a magánélet konfliktusai. Itt elsősorban a családi, házastársi kapcsolatok erkölcsi tartalmaiba akar bevilágítani az író. Papék válságba jutott házasságának és a Lukács-házaspár harmonikus, elvtársi-munkatársi egybetartozásának szembeállításával. Érzésem szerint azonban a regény ábrázolóeszközeinek itt van a legnagyobb korlátja. Nemcsak Lucia jellemének egysíkú ábrázolására gondolok itt, ami megfosztja belső hitelétől ezt a konfliktust és megoldását. Hanem megint a pozitív hős szenved csorbát: az érett férfi és széles látókörű kommunista szinte gyermeki naívsággal döbben rá feleségének kispolgári ambícióira, noha azokat olyan kiforrott jellemtulajdonságként érzékelteti az író, hogy tizenötévi házasságban semmiképp sem maradhattak rejtve a férj előtt. S még valamit. A regény szereplőinek legszegényesebben kidolgozott oldala éppen érzelmi életük. Ez az a terület, ahol Nagy István, a moralista, mintha félretolná és elhallgattatná Nagy Istvánt, az írót. Mert igaz, hogy Pop Dánilában fájdalmat, lelkiismereti vívódást ébreszt feleségének értetlensége, s Lukács tanárt boldoggá teszi, hogy felesége igazi élettársként áll mellette tudományos és közösségi munkájában. De a szerzőt mindez csak mint a regényben napirendre tűzött erkölcsi tanulságok illusztratív anyaga érdekli, nem mint felfedezésre, megörökítésre váró emberi valóság. Ezért aztán magánéletük ilyen vagy olyan alakulása fogalmi igazságokat közvetít ugyan felénk, de érzelmi azonosulást, esztétikai élményt és emóciót nem vált ki belőlünk. Kicsit olyanok ezek a szereplők, mint a Gauss-demonstráció két dimenziós emberei, akik elvben kiszámíthatják, hogy harmadik dimenzió is létezik, csak éppen belehelyezkedni, benne élni nem tudnak. A magánélete megoldatlanságával küzdő Pop házaspár tudatában is ott él érzelmi életük minden problémája éppen csak személyesen nincsenek jelen ebben a ,,harmadik dimenzióban“; abból, ami bennük végbemegy, egy-egy külső, és többnyire erőltetett motivációjú gesztus kerül mindössze az olvasó elé (mint Pop ideiglenes szakítása családjával vagy Popné szökése hazulról). Ennek az érzelmi valóságnak, a külső konfliktusok és harmóniák belső vetületének a rajza nélkül csonka és szegényes a ma emberéről adott kép. S itt korántsem olyan látást és eljárásokat kérünk számon Nagy Istvántól, amely írói módszerétől idegen, hiszen az emberi érzelmek lélekrajzzá mélyülő ábrázolása mindenkor az epikai nagyrealizmus szerves tartozéka volt. Mindezt éppen azért tartottam fontosnak elmondani, mert a regény keltette hiányérzetek éppen a Nagy István-i módszer magas igényeinek, a szociográfiai valósághűségnek és a valóságot eszmeien értékelő pártos szenvedélynek alábbszállásából következnek. Mert mondjuk meg ezt is: nem véletlen, hogy szocialista valóságunk minden emberi-erkölcsi viszonylatának átfogó nagyepikai ábrázolására éppen Nagy István vállalkozott. Az ő valóságismerete, a valóság lényegét a kétszerkettő biztonságával és egyszerűségével megragadó tájékozottsága adósunknak kellene, hogy érezze magát téka L. Gáldi Stilul poetic al lui Mihail Eminescu Az Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékének vezető professzora, Gáldi László, újabb jelentős alkotással lépett be a román nyelvészet és irodalomtudomány történetébe. Még tombolt a világháború, amikor 1944-ben kiadta Budapesten Samuil Micu- Klein kéziratban rekedt román—latin szótárát, s húsz év elteltével Eminescu költői stílusáról szerzett munkáját jelentette most meg a Román Népköztársaság Akadémiája. Tudor Vianu és Al. Graur akadémikusok stíluselemzéseit folytatva a jeles magyar tudós kiragadja Eminescu költői nyelvének vizsgálatát a puszta nyelvtaniságból: hangulatképző erejét méltatja, nem is egy, hanem több emineszkánus stílus egyéni szépségéről ír, s a román költészet nagyját mind zeneisége, mind szimbolikája szerint a Dante teremtette neolatin költészet világcsaládjába sorolja. (Editura Academiei RPR, 1964.) Simion Ţaigăr Veniturile populaţiei şi nivelul de trai in R.P.R. A szerző bemutatja a hazai népgazdaság fejlesztésében elért eredményeket, amelyek lehetővé tették az anyagi és kulturális színvonal emelkedését. Az érdekes összehasonlítások tükrében szembeötlővé válik a dolgozók múltbeli és jelenlegi életkörülményei közötti nagy különbség. A gazdag adatokra és a szerző saját kutatásaira támaszkodó könyv dokumentáris értéke mellett tudományos jelentőségű is. (Editura politică, 1964.)