Korunk 1967 (26. évfolyam)
1967 / 4. szám - TÉKA - Julian Lider: Az Egyesült Államok katonai doktrinája - Hegedűs András - Márkus Mária: Ember - munka - közösség
Egy erdélyi kartéziánus filozófus-orvos A XVII. században Európa gazdaságilag legfejlettebb állama, Németalföld, egyben a leghaladóbb filozófia hazája is volt. Itt élt és alkotott Spinoza, s 1629-től Descartes is.Nemsokára buzgó követőjévé válik több németalföldi egyetemi tanár, így Henrik de Roy, latin nevén Regius, az utrechti egyetem profeszszora, aki a kartéziánus filozófiáról nyilvános előadássorozatot tartott. A kartéziánus materialista filozófia nagyban elősegítette William Harvey angol orvos, a vérkeringés felfedezője tanításainak elterjedését először Németalföldön, később más európai országban is. Az 1660-as években azonban Descartes művei a pápai tiltott könyvek listájára kerülnek, ezt követően Franciaország és Németalföld uralkodó körei is betiltják a kartéziánus eszmék terjesztését. 1673-ban a radnóti református zsinat hazai viszonylatban is állást foglalt a karteziánusok ellen. Minden tiltó intézkedés ellenére egyre több hazánkbeli értelmiségi sajátította el és terjesztette kora leghaladóbb eszméit. Henricus Regius utrechti tanítványai között volt Apáczai Csere János, a XVII. századi Erdély leghíresebb tudósa. A havasalföldi fejedelmi családból származó Alexandru Mavrocordat Olaszországban tanul s ő az első délkelet-európai orvos, aki magáévá tette a Harvey kidolgozta vérkeringési elméletet. Az utóbbi években végzett könyvtári és levéltári kutatások kiderítették, hogy az első hazai szívfiziológus Bartholomäus Bausner volt. 1629-ben Kőhalom mezővárosában született. A nagyszebeni gimnázium elvégzése után 1651-ben a wittenbergi egyetem filozófiai karára iratkozik be, és itt barátságot köt két hollandiai diákkal, Johann Frederik Tatinghoff-fal és testvérével, Michael Frederikkel. Tatinghoff nyílt híve és terjesztője volt a kartéziánus eszméknek. Mint a wittenbergi egyetem bölcsészkarának tanára 1653-ban az elnöklete alatt vizsgázó brassói Johannes Fuchs doktori disszertációjába Descartes tanításait dicsőítő verssorokat írt. Bausner valószínűleg a Tatinghoff-testvérek biztatására Hollandiában folytatta tanulmányait. A leideni és amszterdami egyetemen filozófiát, orvostudományt és keleti nyelveket hallgatott. Bausner leideni tanárai között találjuk Adrianus Heereboordot, a kartéziánus eszmék lelkes terjesztőjét is. 1654 szeptemberében Bausner egy bölcsészeti értekezést tart Heereboord professzor elnöklete alatt, s ez a latin nyelvű disputatio a híres Elzevier-nyomdában lát napvilágot. Ebben az orvosi művében Bausner — Harvey tanítása szellemében — a szívről és a vérkeringésről értekezik. A szív működését és a vérkeringés fiziológiáját Bausner pontosabban és a valósághoz hívebben írja le, mint előtte mások, művében kiküszöbölte a Descartes és Apáczai Csere János felállította téves tételeket. Már az értekezés befejező részében (Corollaria) Bausner több kartéziánus bölcsészeti tételt fejt ki. Szerinte az emberi szervezetben nem kereshetünk tekü leti kérdések tisztázása révén közelebb hozza a kibernetikát a társadalomtudományokhoz. (Editura politică, 1966.) Julian Lider Az Egyesült Államok katonai doktrínája „Történelmi vázlatában“ Lider a Pentagon háborús elgondolásait, eszméit és irányelveit, hadviselése tervezett módozatait, fegyveres erői előkészületeinek jellemzőit tekinti át. A politikai és a katonai doktrína dialektikus kölcsönhatásának szem előtt tartásával a vizsgált időszak (1945—1965) katonai doktrínájának fejlődésében négy mozzanatot ismer fel: 1. A háborúk körének bővülése, a hadi előkészületek változatosabbá válása; 2. a hagyományos fegyverek jelentőségének hangsúlyozása; 3. a kisebb méretű háborúkra való felkészülés szükségességének hangsúlyozása; 4. a stratégiai nukleáris ütőerőnek az amerikai fegyveres erők alapjaként való kezelése, ami „továbbra is a háborús zsarolás politikájának fő eszköze“. (Kossuth, 1966.) Hegedűs András — Márkus Mária Ember — munka — közösség A magyarországi munkaszociológiai kutatások első jelentősebb összefoglalása: szerves egységet képező tanulmánygyűjtemény. A polgári és szocialista munkaszociológia történetének vázlatát, az ember — munka, ember — intézmény, ember — emberviszony szociológiai megközelítését kapjuk. E kutatások elméleti jelentősége, hogy a hagyományos fogalmakon és logikai alapon felépített társadalomkép hézagait szociológiai módszerekkel pótolja.