Korunk 1967 (26. évfolyam)
1967 / 4. szám - TÉKA - Eminescu: Költeményei - Georg Klaus: Cibernetica şi societatea
téka Eminescu költeményei Ha csak annyit mondunk róla, hogy Eminescu költészetének megközelítőleg teljes magyar tolmácsolása ez a könyv, amelyben az eddig lefordított száz vers négyszeresét kapja az olvasó, akkor csak a könyvszerkesztő filológiai buzgóságát dicsérjük. Ha azt is hozzáteszszük, hogy a válogatás elve nemcsak az eddigi fordítások legjavának felhasználása terén, hanem az Eminescut mai szinten tolmácsoló új fordítóhad verbuválásában is érvényesült, akkor már Kacsó Sándor minőségi munkája előtt is tisztelgünk. De négyszáz Eminescu-vers megjelenése magyar nyelven itt és most, Réthy Andor immár elmaradhatatlanná vált könyvészeti adalékaival együtt, egyben állampolgári cselekedet is. (Irodalmi Könyvkiadó, 1966.) Georg Klaus Cibernetica şi societatea Korunk tudományának fő jellemzője az, hogy kutatásaiban egyre szélesebb körben alkalmazza a kibernetika módszereit. A társadalomtudományok sem maradhatnak közömbösek ezen eredmények iránt. Georg Klaus, a marxista filozófus, aki maga is magas fokú matematikai és fizikai ismeretekkel rendelkezik, könyvében azt hangsúlyozza, hogy „nemcsak arról van szó, milyen mértékben érvényesíthető a kibernetika a dialektikus materializmus, a politikai gazdaságtan területén, hanem arról, hogy ez mennyire szükséges“. A szerző célja nem az, hogy eltúlozza a kibernetika szerepét, hanem ellenkezőleg, hogy szorosabbá tegye a filozófia és kibernetika közötti kapcsolatot, és az elmétát és republikánust. Sem őt, sem Benkőt nem ismétlem tehát, csupán arra hívnám fel az olvasó figyelmét, hogy az alkotmányjogi fejtegetések, a jogrend megváltoztatásának az igénye Farkasnál valójában egyet jelent a feudalizmus megdöntésének igényével, hiszen a jogi státus új formái — s ezt is, olvasói is tudták — az avult termelési viszonyok felszámolása nélkül nem valósulhattak meg. Bármennyire programot sugalló, bármennyire éppen ezért a szépet még szebbnek láttató Bölöni Farkas útirajza — ezt is sokan leírták már — nem huny szemet a tőkés társadalom visszásságai láttán sem. A nyugati részek betelepítése során elkövetett bűnöket, az indián-irtást éppúgy felrója a demokratáknak, mint a négerek rabszolgasorsát, megkülönböztetését. Angliában pedig a „Constitutio“ jelentőségébe vetett hitét szembesíti a valósággal, látva, hogy abból a nemzet nagy része kizáratott: „a vagyon csak egy néhánynál van, a többi sugorog és rongyos ...“ Az utópista szocializmussal találkozva pedig azt is megállapítja gyakorlati kísérleteikről, hogy „ha félszázadot még fennállhatnak, nagy tanúságai lesznek a filozófiának, s a politikának sok elveit megcáfolják“. Az Irodalmi Könyvkiadó jó szolgálatot tett az útirajz kiadásával. Irodalomtanítók és tanítványaik, történészek és neveltjeik, irodalomszerető olvasók és művelődni vágyó dolgozók számára egyaránt hasznos olvasmányt jelent ez a szép kötet. A sajtó alá rendezés munkáját Benkő Samu filológusi szakszerűséggel, nagy felelősségtudattal és hozzáértéssel végezte el. Sokat írtak és még fognak írni Bölöni Farkas Sándorról, az annyi rokonszenvet kiváltó, sokoldalú, igazi közösségi emberről. Az az összkép azonban, amit Benkő rajzolt róla, nemcsak teljesebb volta miatt értékelhető; nem csupán azért, mert újabb lépést jelent a polgári demokratikus forradalmat megelőző évtizedek történetének jobb, szélesebb körű megismeréséhez, hanem azért is, mert mai művelődési életünknek egy központi feladatát, a hazai haladó hagyományok életrekeltését is mintaszerűen szolgálja. Imreh István