Korunk 1969 (28. évfolyam)
1969 / 2. szám - TÉKA - Tolnai Lajos: Sötét világ - Dictionarul limbii poetice a lui Eminescu
téka előadásmód, friss, szellemes asszociációk jelzik a későbbi regények íróját. Hősei ha lázadnak is, lázadásuk zsákutcába torkollik, ahonnan csak visszaút van — ugyanabba a bánatba, fáradtságba. (Irodalmi Könyvkiadó, 1968.) Tolnai Lajos Sötét világ Az ismert, először 1891-ben megjelent önéletrajzi regény tónusa sötét. Azzá teszi Tolnai szemlélete és a korabeli Magyarország társadalmi állapota. Gyermekkoráról s a marosvásárhelyi évekről megrajzolt képeinek nemcsak az az érdeme, hogy remekül ábrázolt típusokat állít elénk, hanem még inkább a kiegyezés kori magyar társadalom éles leleplezése. Az igazságtalanságot nem tűrő egyénisége s amúgy is ingerlékeny természete örökös konfliktusba kergette feletteseivel. Önvédelmére a gúnyt használta fegyverül. Regényében a közéleti emberek s az irodalmi élet vezető egyéniségei kerülnek emberközelbe. (Ifjúsági Könyvkiadó, 1968.) Dicţionarul limbii poetice a lui Eminescu A máig legnagyobb román költő, Mihai Eminescu műve nem véletlenül áll változatlanul a kutatók érdeklődésének középpontjában. Most róla készült el az első román költői nyelvszótár, a néhány éve elhunyt kiváló esztéta, Tudor Vianu vezetésével dolgozó nagyszámú kollektíva munkájának eredményeként. A vaskos kötet alapjául Eminescu életében megjelent költeményein és szépprózai művein kívül legfontosabb posztumusz versei szolgáltak. A lexikográfiai módszerek szerint összeállított szótár (külön csopor- Katona-napló A mi tájainkon hagyományos közlési forma az emlékirat és a napló. Nagy a száma a kiadottaknak és sok még a kéziratban heverő. Papírra vetette sorait a változtatni és hatni akaró, az önmagát megmutatni tudó, valló; az értő, ki látni és láttatni tud; a krónikás, akit belső ösztönzés hajt a rögzítésre; az életét, hitét, cselekedeteit igazolni vágyó; és sokan, akik csupán jelzést kívántak küldeni ködbevesző életükről az utódoknak. E sokféle belső késztetés külön-külön vagy összefonódottan írásra sarkallt sokakat, de az önkifejtést gátló mostoha történeti-társadalmi meghatározottságok kényszere is e formák felé sodorta az alkotásra érett szellemet, a többre képes értelmet. Wass Pál naplója, amelyet gonddal, szeretettel és nagy hozzáértéssel Csetri Elek rendezett sajtó alá, beletartozik a hagyomány szabta keretekbe, s mégis rendhagyó jellegű. Elsősorban azért, mert nem a kiemelkedő, nem a nagyműveltségű, nem a nagy feladatokat vállaló és velük birkózó, hanem az egyszerű ember vall benne koráról, az élet mindennapos dolgairól. Sajátossá teszi a naplót az is, hogy a köznapiságot figyelő Wass Pál a katonaéletről ír. Mégpedig az erdélyiekéről a Birodalom haderejének kereteiben, a Habsburg-császárság változatos tájain. Az emberről és a társadalomról van mondanivalója. Igaz, hogy régi emberekről és régi társadalomról, de olyan példatárat kínálva az olvasónak, amely bőven ontja a mi számunkra is a gondolkodást serkentő, az okulást szolgáló anyagot. Szóljunk először az emberről, a városi fiatalról,, akit vonzott a katonaélet. Úgy is mondhatnék, maga az élet, a zajlóbb, a mozgalmasabb, a színesebb. Hihetnők, hogy az utilitaristák hatottak rá, ha bárcsak hallomásból is tudna Millről, Banthamről és követőikről. Így csak ösztönös vallója a tantételnek: az élvezet a valódi jó. Wass Pál érzékeny is mindenre, ami alapvető emberi szükségleteit, érdekeit szolgálja. Minden új országrész, város és falu felveti számára a kérdést: lakói étel,ital, lakás, időjárás dolgában hogy állnak? S mi az ára a megvásárolhatónak? Hogy dolgozik s él a másfajta? Van szeme meglátni ezért a mélyebben szántó ekét, a szélesebb ásót, a másmódra készült szekeret és pontos, hű krónikásra talál benne az olajfaliget, a cséplés, a szüret vagy a törökbúzamívelés. Mert ő maga nagyra értékeli, felméri hát a helybeliek házát, öltözetét, étkezését, szokásait, életlehetőségeit és asszonyait. Fiatal és jóétvágyú. Ezért is tudósít a kenyér és a pecsenye áráról, a borok minőségéről és a női öltözékekről. Derűs és férfiemberi az, ahogyan új és új szálláshelyén ismét és ismét rádöbben, hogy a leányok, asszonyok * Wass Pál: Fegyver alatt. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968.