Közalkalmazott, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

A szakszervezet sokat tehet azért, hogy javuljon a szakszervezeti munka színvonala Beszélgetés Kreszner László elvtárssal, a megyei tanács vb-elnökével Példás munkaszervezés jó szakmai továbbképzés a Komárom megyei Bíróságnál Szerte az országban, Komárom megyében is nagy munkát végeztek a bíróságok az ügyirathátralék felszámolásával. Ellátogattunk Esztergomba a megyei bíróságra is, s annak elnökét, dr. Juhász Imre elvtársat kérdeztük meg: hogyan biztosítják, hogy a jövőben ne torlódhasson így fel a munka? Juhász elvtárs az idősebb generációhoz tartozik már, de mozgásából, szavai frisseségéből kiderül, menynyire neha az évek számítanak. S ahogy felvázolja terveit, az embernek az az érzése, hogy azok minden bizonnyal realizálódnak is. A megyei bíróság elnöke abból indul ki, hogy a megnagyobbodott ügyforgalmat a mai létszámmal kell ellátni. Véleménye szerint ez megoldható feladat. Ha a járásbírósági elnökök folyamatosan ellenőrzik az ügyintézést, s a felmerülő problémákat időben jelzik, nem lehet fennakadás. De Juhász elvtársnak van még egy biztosítéka: kéthetenként ő maga és a helyettese tesz majd egy-egy „villámlátogatást” a járásbíróságokon, s ha lazulást tapasztal, rögtön intézkedik. Ez az operativitás és rugalmasság jellemzi a megyei bíróság 58 éves elnökét. Éppen előző nap volt kinn Naszály, Ete, Bársonyos és Bakonyszombathely községekben. A megyei bíróság tagjai ugyanis 14 tsz-község, s az ügyészek szintén ugyanennyi tsz-falu patronálását vállalták el. E patronálás nagyon konkrét: a nagy számban felmerülő jogi problémákra adnak választ, tanácsot a szövetkezetekben a megye legképzettebb jogászai. S jogi probléma bizony akad bőven. A legfontosabb feladat Juhász elvtárs szerint most az lenne, hogy minél előbb megjelenjen a termelőszövetkezetekről szóló 7. számú törvényerejű rendelet végrehajtási utasítása, amelynek választ kell adnia a szövetkezetek és a tsz-tagok közti vitás problémák rendezési módjára. Dr. Sebők Pál elvtárstól, a megyei bíróság sz. b.titkárától megtudtuk, hogy nagy lendülettel folyik a bírák továbbképzése. Ez Juhász elvtársnak is szívügye. Az ítélkezés színvonalát azáltal is emelni kívánják, hogy a fogalmazókat rendszeresen bevonják a tárgyalásokra, beavatják őket a legkomolyabb jogi munkákba, hogy mire bírák lesznek, alaposan értsék a dolgukat. Jó eredménnyel kecsegtet az a módszer is, hogy a járásbírósági vezetők hetenként összehívják a bírákat, s kötetlen formában megvitatják a munkájukhoz szükséges jogszabályokat, jogi problémákat. A megyei bíróságon szerzett sok jó benyomás közül egyet említenénk még: a hivatalvezetés és a szakszervezeti bizottság közti példásan jó kapcsolatot. Igaz, hogy ennek egy kissé „intézményes biztosítéka” maga Juhász elvtárs, a megyei bíróság elnöke, aki egyben az sz. b.-elnöke is. Bevallása szerint ez utóbbi funkciójából jól profitál a hivatali munkában is. Nemcsak az ügyirathátralék feldolgozásához igényelte és kapta meg a szakszervezet hathatós segítségét, hanem azóta is igyekszik minden fontosabb kérdésben támaszkodni a pártszervezet és az sz. b. aktív tevékenységére. Komárom megyei körséta alapszervezeteinknél Hivatali szobájában kerestük fel Kreszner László elvtársat, a megyei tanács vb-elnökét. örömmel tapasztaltuk, mennyire ismeri a szakszervezeti problémákat, s mint hivatalvezető, mennyire rendszeresen támaszkodik — a pártszervezet mellett — a szakszervezet segítségére is. E támogatást Kreszner elvtárs elsősorban a tanácsi dolgozók hivatásszeretetre való neveléséhez kéri. A beszélgetés során vissza-visszakanyarodik ide, s elmondja, hogy ma már Komárom megyében is egyre több tanácsi dolgozó mindennapi munkáját jellemzi a hivatástudat, az igényesség, a kulturált ügyintézés. — Véleményem szerint azonban — mondja a megyei tanács vb-elnöke — e folyamatot nem tekinthetjük befejezettnek. Nekünk is mindent el kell követnünk, hogy az említett jó közszellem, szocialista hivatástudat mind nagyobb tért hódítson közalkalmazottaink körében. Ehhez nagy segítséget adhat a szakszervezet, amelynek munkája a választások óta sokkal tartalmasabb. Hasznosnak bizonyult például a közalkalmazottak szakszervezetének az a kezdeményezése, hogy napirendre tűzte a panaszos levelekkel való foglalkozást. Azt is csak helyeselni tudom, hogy több esetben fellépett a szakszervezet a hivatalvezetésnél különböző, a dolgozókat érintő szociális ügyekben, a munkakörülmények javítását célzó esetekben. Jó módszernek bizonyult az is, hogy amikor a tanácsi vállalatoknál megvizsgálták a munkaverseny helyzetét, ebbe a vizsgálatba bevonták a szakszervezeti aktivistákat is. A közalkalmazottakkal történő foglalkozás különböző kérdései is szóba kerültek. Megtudtuk, hogy Komárom megyében, legalább is a megyei tanácsnál, sikerült elérni, hogy a jutalom valóban jutalom legyen, ne pedig valamifajta illegális fizetéskiegészítés, amelyből elvtelen módon mindenki részesül, függetlenül attól, hogy az adott időszakban miként dolgozott. Örömmel hallottuk, hogy Balatonvilágoson húszhuszonkét személyes tanácsi üdülő nyílik meg jövőre, s ennek létesítéséhez komoly társadalmi erőket mozgósított a párt és a szakszervezet. A Kreszner elvtárssal folytatott beszélgetés során megint beigazolódott, milyen rendkívüli fontossága van a vezetők példamutatásának. A megyei tanács vbelnöke ismételten szóvátette a tanács-apparátusban: ha bárhol gátolják a szakszervezeti munkát, jelezzék neki. S mivel az alsóbb fokú tanácsi vezetők látják, hogy a megyei tanács vezetői milyen komolyan veszik a szakszervezetet, maguk is igyekeznek minél jobb munkakapcsolatokat kiépíteni az sz. b.-kkel és a szakszervezeti csoportokkal. A komáromi járási tanácsnál például újabban a köztisztviselők felvételéhez is bevonják a szakszervezetet, kikérik annak véleményét. Maga Kreszner elvtárs is utasította a megyei tanács osztályvezetőit: a párt- és a szakszervezeti bizalmikat tekintsék fontos segítő társaiknak, vegyék igénybe mozgósító, segítő tevékenységüket. Igaza van Kreszner elvtársnak: a szakszervezet sokat tehet azért, hogy javuljon a tanácsi munka színvonala, még kulturáltabbá váljék a tanácsi adminisztráció, még bensőségesebbé, emberségesebbé az ügyfelekkel, a dolgozókkal való foglalkozás, vagyis végső fokon tovább erősödjék a lakosság bizalma a tanácsok iránt. " Eredményesen tevékenykednek a Komárom megyei állatorvosok Néhány jó javaslat a munka javítására A tavaszi tsz-fejlesztésnél sok segítséget adtak a megyében az állatorvosok. Eredményes tevékenységükért tizennégyen részesültek — részben szakszervezeti — jutalomban. Nemcsak az ő körükben, hanem megyeszerte beszédtéma, hogy nem kellene megelégedni az eddig elért eredménnyel (73 községből 43, s 5 város közül 3 már tsz-község, illetve város), hanem — meggyőző szóval, a szövetkezetek kitűnő eredményeivel való agitálás révén — a még habozó egyénileg gazdálkodó parasztokat is rá kell vezetni a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság útjára. A Komárom megyei állatorvosok tavaszi szereplése is meggyőző cáfolat azokra a rosszindulatú híresztelésekre, amelyek tudni vélik, hogy »az állatorvosok nem érdekeltek a tszfejlesztésben«, az számukra »anyagilag nem kifizetődő«. S itt nem egyszerűen arról van szó, hogy »nem minden a pénz«, s állatorvosaink zömét is magas fokú szocialista öntudat jellemzi. Ezt sem árt leszögezni — minden ellenkező híreszteléssel szemben —, de azt is érdemes elmondani, amit lentjártunkkor Fazekas Károly elvtárstól, a megyei főállatorvostól hallottunk ezzel kapcsolatban. Tőle tudtuk meg, hogy az állatorvosok a körzetükbe tartozó termelőszövetkezetek után is kapnak fizetést. S ez természetesen helyes. Az azonban kevésbé látszik helyesnek, hogy az állatorvosok anyagilag kellőképpen nem érdekeltek a szövetkezeti állatállomány óvásában, egészségének megvédésében. Komárom megye állategészségügyi helyzete pozitív, de a megye állatorvosai e helyzet további javítására törekszenek. Mindenképpen érdemes elgondolkodni az illetékeseknek a megyei főállatorvos javaslatán: valamifajta jól kidolgozott prémiumrendszerrel tegyék érdekeltté az állatorvost abban, hogy bizonyos elhullási százalék alatt tartsa az ő gondjára is bízott szövetkezeti állatállományt. E javaslat azért is figyelemre méltó, mert kétségtelen, hogy a szövetkezeti mozgalom térhódításával az állatorvosi jövedelemnek a magánpraxisból származó része csökkenőben van. Állatorvosaink azonban — úgy hisszük, nemcsak Komárom megyében, hanem az országban mindenütt — szívesen fordítják e réven is felszabaduló energiájukat a termelőszövetkezetek állatállományának egészségügyi gondozására. E tevékenységüket viszont mindenképpen méltányos anyagilag is megbecsülni, erre látszik jó kiinduló pontnak Fazekas Károly elvtárs javaslata. Szívesen adunk helyt két további közérdekű megjegyzésének. Az egyik arra vonatkozik, hogy a gyakorló évüket töltő kezdő állatorvosoknak több segítséget kellene adni egzisztenciájuk megteremtéséhez. Egy évig ugyanis havi 1300 forintért dolgoznak, s e fizetés valóban nem teszi lehetővé, hogy az állatorvosi gyakorlathoz oly fontos műszereket a kezdő állatorvosok beszerezhessék. Ezért indokoltnak tűnik, hogy — ha más mód nincs rá — állami hitellel biztosítsák az amúgy is sok kezdeti nehézséggel küzdő fiataloknak legszükségesebb műszereik beszerzését. A traásik megjegyzés a gépkocsival rendelkező állatorvosok problémáját veti fel. Nincs ugyanis a fuvar kérdése egységesen szabályozva. Vannak megyék, ahol a praxisukkal kapcsolatos minden útjukat elszámolják, vannak olyanok, ahol semmi megtérítést nem kapnak. Komárom megyében valamifajta közepes megoldás dívik jelenleg: az állatorvos a saját körzetében tett kiszállásait felszámíthatja. Helyes lenne azonban az eljárást egységesíteni. Beszámoló az össznémet nőkonferenciáról 1959. november 28-án és 29-én tartották meg Berlinben az össznémet nőkonferenciát. A megjelent 180 résztvevő arról tanácskozott, hogy mint nők és anyák, mit tehetnek Nyugat-Németország hidegháborús politikája ellen. A részvevőknek több mint fele nyugatnémet asszony volt. Meglepett a nőkonferencián a nyugatnémet asszonyok aktivitása, bátor kiállása. A felszólalók egytől egyig elfogadták a beszámolót és példákkal bizonyították, hogyan emelkednek az élelmicikkek, lakás, közlekedési költségek Nyugat-Németországban, miképp éled fel a fasizmus, milyen erőszakos eszközökkel nyomják el a béketörekvéseket. Egy dortmundi asszony elmondta, hogy náluk becsukták a bányát, a kohókat. Nagy munkanélküliség volt. A munkásmozgalomban résztvevőket még a bányászlakásból is kilakoltatták. Körzetükben rakétatámaszpontot akartak létesíteni, de a munkások ellenállásán ez a terv meghiúsult. A nordrhein-festfaleni aszszonyok elmondták, hogy az ő szakszervezetük nem motor, hanem akadály. Szakszervezeti vezetőiket a kormány délelőtt 11-től este fél 8-ig megváratta, a végén nem fogadta. Másnap kijelentették, nem tehetnek róla, ha bizonyos kérdésben más a szakszervezet véleménye. A kormány saját elhatározása szerint intézkedik. Az asszonyokat úgy igyekeznek lecsitítani, hogy »nem illik az asszonyoknak politizálni«. Elmondták, ha nem lenne NDK, még olyan eredményeket sem tudnának elérni, mint amit elértek. A Ruhr vidéki asszonyok, de még sok más asszony is tiltakozott a január 1-én életbe lépő új társadalombiztosítási rendelet miatt, amely jelentősen befolyásolja majd a nyugatnémet munkások életszínvonalának alakulását. Tiltakozásukat fejezték ki, hogy a munkanélküli bányászokat az ország különböző területeire akarják szétszórni, ők érzik, hogy a fasizmus elleni harchoz a dolgozók egysége szükséges. Sokan fejezték ki aggályukat a fiatalok magatartása miatt. A nyugatnémet filmek, könyvek igen rossz hatással vannak rájuk. Elmondták, hogy a gond már a pici gyermekeknél kezdődik. 250 ezer lakosra jut egy 60 férőhelyes óvoda. Nyugat-Németországban kétmillió gyermeket az anyja kénytelen egész nap magára hagyni. Az NDK asszonyai kifejezésre juttatták örömüket, hogy az életszínvonaluk egyenletesen emelkedik, az árak csökkennek. A népi demokráciák küldöttei az eddig elért eredményekről, a tervekben lefektetett szép perspektíváról beszéltek. Valamennyien biztosítottuk a német asszonyokat, hogy segítségükre leszünk Németország egységesítéséért, a német militarizmus feléledése ellen irányuló harcukban. A konferencia világosan megmutatta, hogy bármilyen nemzetiségű asszony is szólt hozzá, mind egy nyelven beszélt, mind tiltakozott a fasizmus feléledése, új háborúra való készülődés ellen, mind a boldog, békés jövő harcosa. Szinte jelszóként hangzott el a vita során és a kulturális műsor keretében az, hogy a béke nem ajándék. A békéért a világ minden aszszonyának harcolni kell. Marek Józsefné A konferencia részvevői felhívással fordultak az aszszonyokhoz, hogy harcoljanak az atom-felfegyverkezés ellen, támogassák a Szovjetunió leszerelési javaslatát, minden eszközt használjanak fel a háborús terhek növelése, a háborús-revasista elképzelések elleni küzdelemben. * A konferencia részvevői meleghangú táviratban üdvözölték szakszervezetünk elnökségét, amelyben leszögezték: minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a német revansisták ne lobbanthassák lángra a harmadik világháborút. - Harmincezer forint értékű társadalmi munka A szolnoki városi tanács dolgozóinak kezdeményezése A tanácsi apparátus dolgozói társadalmi munka végzésével is jelentős segítséget adnak a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséhez. Apparátusunk dolgozói vállalták, hogy a Damjanich Termelőszövetkezetben kétkezi munkával segítik egy ötven férőhelyes istálló építését. A dolgozók hétszáznyolcvanegy tényleges munkaórával segítették a termelőszövetkezet istállójának felépítését. Ez hozzávetőlegesen harmincezer forintnyi termelési értéknek felel meg. Ezt a segítséget tetézte a városi tanács v. b. azzal, hogy bontási anyagból biztosította a szükséges téglamennyiséget a termelőszövetkezetnek. Az ötven férőhelyes istálló építésében egyénileg kiváló munkát végzett Szabó Ferenc, Radits István, Kisóczki Elemér, Csák László, Berend Péter, Lőrinczi Ferenc, Szabó János. Úgy tervezzük, hogy a nemrég megalakult Damjanich Termelőszövetkezetnek továbbra is segítséget nyújtunk. A téli időszakban elsősorban kulturális kapcsolatainkat erősítjük. Bozsó István, Szolnok városi tanács sz. b. titkára. Üzemi konyhát létesítettek a komáromi járási tanácsnál Régóta kérték a dolgozók, hogy részükre a járási tanács v. b. és a szakszervezeti bizottság létesítsen üzemi konyhát. Sok utánajárás eredményeként végül is novemberben megkezdte működését az új üzemi étkezde, amely mintegy nyolcvan dolgozónak biztosít meleg ebédet. A szakszervezeti bizottság létrehozta a konyhabizottságot és feladatul szabta részükre, hogy törekedjenek az étrend változatos összeállítására, ellenőrizzék az anyagfelhasználást, a tisztaságot és a dolgozók észrevételeit mindenkor vegyék figyelembe.