Közlekedés, 1968 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-10 / 1. szám
4 Felelősségünk az üzemi népművelésért Mondanivalónk megfogalmazására a legutóbbi Központi Vezetőségi ülésen elhangzottak adtak indítékot. A szakszervezet feladatait — a gazdaságirányítás új rendszerében — a Központi Vezetőség igen körültekintően, határozottan fogalmazta meg. Megkülönböztetett helyet kapott a dolgozók sokoldalú szakszervezeti érdekvédelme. A többi között az, hogy a megtett gazdasági intézkedéseknek az embert kell szolgálniuk. A jövőben állandóan figyelemmel kísérik majd, hogyan alakulnak a közlekedési dolgozók élet- és munkakörülményei, szociális ellátottságuk, és — erről kívánunk szólni — mennyire biztosított a művelődési igények kielégítése? Nem csupán gazdasági kérdés A dolgozók művelődésével való törődés az utóbbi időben — el kell ismerni — háttérbe szorult. Számos helyen arra való hivatkozással, hogy most a mechanizmus 1968. évi bevezetését kell előkészíteniük, »nem értek rá« népművelési, művelődési kérdésekkel foglalkozni. Ez azt jelenti — a helytelen értelmezés folytán —, hogy a gazdaságirányítás új rendszere csak gazdasági kérdés. Világosan kell látni, hogy a mechanizmus egyik alapvető célja, hogy a létviszonyokat — ez magában foglalja a kulturális viszonyokat is — tovább javítsa. Hogy ez megvalósuljon, mindennapi életünk gyakorlatában a dolgozóknak korszerűbb általános és szakmai tudásra van szükségük. Ennek ismerete nélkül nem lehetséges tartós, gazdagító eredményeket biztosítani. Bátran kimondhatjuk, hogy a technikai, gazdasági oldal »egyeduralma« — a tudati, művelődési oldal elhanyagolása, szükségességének fel nem ismerése — károsan visszahat a termelésre, a gazdaságosabb, kulturáltabb személy- és áruszállítás megvalósítására is. A kulturális kérdések lebecsülése, elhanyagolása téves szemléletből ered. A Központi Vevezetőség erre rá is mutatott. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az üzemi beruházásoknál figyelembe kell venni a művelődést biztosító, kulturális jellegű beruházásokat is. Egyegy üzem kulturális élete nagyrészt függ attól — hangsúlyozta a KV —, hogy a helyi vezető szervek vagy vezetők milyen felelősséggel és hozzáértéssel intézik a dolgozók művelődési ügyeit és problémáik megoldását. Ahol törődnek az üzemi népműveléssel, ott jó ütemben halad a fehér foltok felszámolása, a dolgozó emberek műveltségi, művészeti színvonalának emelése. Ezekben az üzemekben a dolgozók szabad idejükben olvasnak, szervezett oktatásban részesülnek, tudományos ismeretterjesztő előadásokon stb. vesznek részt. A hatás mégis ott a legnagyobb, ahol a vezető szervek vagy vezetők maguk is példát mutatnak a művelődésben, a tanulásban. Az ilyen üzemekben általában a politikai hangulat közösségi ügyek iránti érdeklődés, az embertársaikkal való fokozottabb törődés »kézzel foghatóan« is kimutatható. Általános tapasztalat az ilyen üzemekben, hogy gyorsabban megértették a gazdaságirányítás reformjának szükségét. Az „átmenet" Ahol pedig elhanyagolják a dolgozók művelődésével való foglalkozást, nem törődnek kulturális ellátottságukkal, ahol nem biztosítják a szükséges működési feltételeket (könyvtár, klubhelyiség stb.), ott észrevehetően csökken az érdeklődés az előbb említettek iránt is. Ezekben az üzemekben az »átmenet« hosszabbnak ígérkezik. Ezért sem szabad szakadékot állítani a gazdasági és művelődési oldalak közé. Nem szükséges különösen bizonygatni, hogy most, az új mechanizmusban, a kulturális kérdésekkel való törődés még inkább felszínre kerül, utat tör, mert elengedhetetlen igényként lép fel társadalmi, de egyéni szükségletként is. Egyes helyeken a népművelés »átmeneti« visszaesése azért következett be, mert közömbösség lépett fel iránta. Bizonyságul hadd idézzük a 9., 10., 11., 18. sz. AKÖV-ök, a FAÜ Mező Imre garázsa stb. üzemeket, ahol a korábbi években munkásakadémiákat, TIT-előadásokat rendeztek. Ebben az évadban pedig — mit fent törődve az igények felkeltésével és kielégítésével — nem gondoskodtak a dolgozók művelődéséről, kultúrált szórakozásukról, nem szerveztek akadémiákat, tudományos ismeretterjesztő előadásokat. Népműveléss üzemi feladat A felnőttek iskolarendszerű oktatása, a nyolc általános iskola elvégzésével járó alapműveltség megszerzésének biztosítása, kulturális forradalmunk jelentős vívmánya. Az elmúlt időszakban a közlekedési üzemekben is egymás után hozták létre a kihelyezett osztályokat. A szakszervezeti bizottságok többsége megértette, hogy a felnőttek oktatása, továbbképzése, a kulturális, szakmai felemelkedés biztosí téka. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy ebben az évadban erősen megtorpant a dolgozók továbbtanulása, a kihelyezett iskolák, tanfolyamok szervezése. Ennek megváltoz■ tatása mindnyájunk felelőssége, mivel a dolgozók művelődésügye fontos érdekvédelmi feladat. A munka és művelődés tökéletesen megfér egymás mellett, egymást kiegészíti, egymástól elválaszthatatlan. Ha szakszervezeti bizottsá■ gaink ezt a megfellebbezhe■ tetlen tényt felismerik, és gondoskodnak a dolgozók sokoldalú művelődéséről, biztosíttatják a feltételeket, akkor a dolgozók figyelme — a munka végzése mellett — a saját tanulására, művelődésére is jobban kiterjed. Ha az üzemi , népművelés jobban kapcsolódik az üzemi feladatokhoz, s akkor a dolgozók érdeklődése erőteljesebb lesz, mert jobban érdekelve lesznek abban, hogy általános és szakmai műveltségüket, képzettségüket emeljék. A feladat nem könnyű, de jó szép. Megéri a fáradságot Haszna — végső fokon — termelés valamely folyamatéban is jelentkezni fog, ez pedig magasabb életszínvonalat éss kulturáltságot biztosít mindei dolgozó számára. Hogy ez így legyen, ezért mindnyájan felelősek vagyunk . Sípos Imre e ! A csípősen tréfás, farsangi, hangulathoz keresve sem, lehetett volna alkalmasabb írást találni, mint Moldova György most megjelent, »Az Elátkozott Hivatal« című kötetének egy kis fejezetét. A Magvető Könyvkiadó Vállalat gondozásában megjelent kötet minden sora valósággal Karinthy Frigyes-i színvonalon sziporkázik és miként Karinthy humoreszkjei sem, a rendkívül tehetséges Moldova írásai sem csak a neveltetésért íródtak. Nem felületes, pillanat alatt elviharzó nevetésre csábítják az olvasót, hanem az igazi humor éles fegyverével mutatnak rá mindennapi és nem mindig könnyű életünk nehézségeire, még inkább fonákságaira, fogyatékosságaira. Ha szabad a szilveszteri vidám órák után irodalmi paradoxonnal — ellentmondással — élni, úgy Moldova írását a packázó hivatalokról, a hínárszerű bürokráciáról így jellemezhetjük: a legkomolyabb humor. Moldova — ismét Karinthy Frigyessel szólva — ebben a kötetben ragyogó meglátással, kitűnő tollal megírt szatírájában igazán nem ismert tréfát! Szeretettel értesítem Önöket, hogy sikerült végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével. Mivel a takarékossági év nem tett lehetővé új beruházásokat, a magyar atomtelepet a Rumbach Sebestyén utca 44/ c számú ház alagsorában rendezték be, egy mézeskalácssütő mester volt műhelyében. Hogy a kísérleti robbantások ne keltsenek feltűnést, a lakókat kitelepítették, és a Siketnéma Intézet ápoltjait költöztették a helyükre. Maguk a műveletek maximális titoktartás mellett kezdődtek el. A pinceablak elé kirakták az »Autósoknak lassítani tilos« táblát, aminek az lett a következménye, hogy ezrek és ezrek tolongtak a ház előtt, melyet különben a kutya sem vett volna észre. Az IBUSZ hamarosan társasutazásokat szervezett a Rumbach Sebestyén utcába. Az atomtitok megőrzéséhez tartozott az is, hogy a számításokat nem zárták el páncélszekrényekbe, ahol a kémek könnyen megtalálhatták volna, hanem kilós tételekben eladták a MÉH-nek. (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat). A MÉH továbbította az utcai gyümölcsárusokhoz, ezentúl minden negyed kiló szilvát atomtitokba csomagoltak. Persze most is akadtak elégedetlenek, akik reklamálták, hogy az ő staniclijukon csak a rakétakilövő berendezések tervrajza van. Ezekre joggal ripakodtak rá az árusok: mit akar kettő ötvenért? Atomjégtörőt ? Ha pedig valaki összefoglalóan akarta ismerni az atombomba gyártását, elég volt, ha beült, egy órára az EMKE Kávéházba, a magyar szakértők itt vitatták meg a fontosabb elvi kérdéseket. A pincérnő, mikor letette a fél konyakot az asztalra, bizalmasan vállon veregette a főmérnököt, majd szóljanak nekem is, Gézuka, ha lesz valami jó kis robbantás. Meggyorsította a munkát, hogy néhány tudósunkat a felszámolandó külföldi atomtelepekre küldték tanulmányútra, meglassította viszont, hogy a küldöttség fiatalabb tagjai a francia hidrogénbombák helyett a francia sexbombákat tanulmányozták. Az első gyakorlati probléma a nehézvíz előállításánál jelentkezett Kiderült, hogy a budapesti klóros víz túl könynyű, nem alkalmas nehézvíz gyártására. Ezen később úgy segítettek, hogy belerakták a vízbe mindazt a nehézséget, amit a negyedik emeleten lakók nyaranként belekívánnak. Mire mégis nagy nehezen összegyűlt a kellő mennyiségű nehézvíz, kiderült, hogy a raktárból ellopták mindkét urániumrudat. A lelkiismeretlen tolvajokat még az sem tartotta vissza, hogy a rudakra nagy betűkkel ráírták: »Ellopni tilos!« Az egyik rudat egy falusi maszek péknél találták meg, aki a kemencébe rakta be fa helyett, a környéken hetekig radioaktív császárzsömléket ettek a fogyasztók. A másik rudat egy új társasház központi fűtésének rossz kazánjába dugták, a lakók tudtak a sugárveszélyről, de még ezt is vállalták, csak hogy egyszer forró vízben fürödhessenek. A kísérletek előrehaladtával az atomtelep újabb hasadóanyagokat rendelt, az anyagellátó szerv asztallapokat küldött ki nekik. Az átvevő csodálkozva mondta: — De hát ezek nem hasadóanyagok! — Nem? — kérdezte a raktáros. — Könyököljön csak rájuk. Az állami atombomba még gyerekcipőben járt, amikor a trafikok kirakataiban már megjelentek a maszek kisiparosok által készített atombombák. Külsejüket a Ferencváros és a Vasas játékosainak képei díszítették, robbanás közben az egyik Beatles-sláger első taktusát játszották. A maszek atombombák az idő múltával mind kisebbeket pukkantak, mikor már egy négyemeletes házat sem lehetett felrobbantani velük, az Állami Minőségellenőrző Központ szigorú vizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy a kisiparosok kispórolták belőle az uránt, baracklekvárral és viszketőporral helyettesítették. A csalók mindannyian börtönbe kerültek, csak egy becsületes készítő maradt szabadlábon, ő igazolni tudta, hogy az uránt árban egyenértékű tarkababbal pótolta. Végül is, a tervezett határidő utolsó másodpercében — épp a prémiumzárlat előtt —, elkészült az állami atombomba is. Valami néptelen helyen szerették volna kipróbálni, mivel nekünk nincsenek sivatagjaink, a budapesti Helytörténeti Kiállítás nagytermét választották. Az atombomba súlya alatt összeroskadt volna a lépcsőház, ezen úgy segítettek, hogy felhozták a Zagyva-hidat, és a ■pinceablakhoz állították. Ezentúl, ha nem lehetett átkelni a Zagyván, az öreg parasztok azt, kérdezgették egymástól: Mondja már, sógor, mit csinálnak Pesten, atombombát, vagy földalattit? Az atombombát a vezető főszámoló felére kellett volna felrobbantani, de kiderült, hogy a vezető főszámoló — akit sógora, a főkönyvelő nyomott be a vállalathoz — nem tud tízig számolni. Az éjjeliőr nyolcéves kisfia ugrott be helyette. A bomba felrobbant, de nem tett kárt az épületben, sőt, a robbanás helyén egy új ház nőtt ki a földből. Később megállapították, hogy a technikusok fordítva nézték a különböző tervrajzokat, fordítva szerelték be az alkatrészeket, így lett a magyar atombombából építőipari világszabadalom. KÖZLEKEDÉS FIGYELEM ! TE FUT, növik, ÁLLAMI BaZOTtSÁGOK, GÉPÁLLOMÁSOK! A "• Ift. JSÉL, m + BUDAPEST X. KŐBÁNYAI ÚT 49|B Vállal Ja: • Önindítók • Dinamók • Gyújtómágnesek • Irányjelzők • Kürtök • Tápszivattyúk • Fesz.szabályzók • Porlasztók • Nyersolajadagolók • Főszűrök • Porlasztótartók • Ablaktörlők • Porlasztó vizsgáló készülékek • javítását, cseréjét, felújítását Pontos munka, teljes garancia ! I I I I I I I I I I I I Megérkezett ez ezredik! Kinn zúzmara és fagy. Dermesztő hideg, s ridegen szürke hófelhők. Benn, a zsúfolt könyvespolcok között, a jól fűtött könyvtárban két ember gondolatait kellemes melegség járja át. Az egyik a könyvtáros, aki a másikban a könyvtár ezredik olvasóját köszöntheti. Átnyújtja a könyvtár ajándékát annak a dolgozónak, aki a vállalatnál már a második munkanapján megtalálta a művelődés, a szórakozás gazdag forrását, a könyvtárat. Az ünnepelt ezredik olvasó Bírta Istvánné, 25 éves, Üllőről bejáró fiatal asszony, fizikai dolgozó. Négygyermekes anya, aki szereti és becsüli a könyvet. Az előző munkahelyén is könyvtári olvasó volt, s otthon 50 kötetes saját kiskönyvtára van. A legkedvesebb olvasmányai közé tartoznak Jókai és Passuth regényei, az egészségügyi ismeretterjesztő könyvek. Kedveli az útleírásokat és sok mesekönyvet visz haza gyermekeinek, akik szívesen hallgatják mesefelolvasását. A Fővárosi Autótaxi Válla-aslat könyvtára őszinte örömmel köszöntötte és ajándékozta meg ezredik olvasóját. Ez az első esztendő, hogy az olvasók száma ezer fölé emelkedett. Ezzel a könyvtár jelentős eredményt ért el az olvasott-,ság terén: a taxi vállalat olvasottsága túlhaladta a 30 százalékot! A könyvtár hagyományosan felhasználja könyvtári propagandája során a jubileumi számok megünneplésének népszerűsítő és mozgósító hatását A taxi könyvtár eredményeit számszerűen is jellemezhetjük. Az elmúlt évben — 1967-ben — 1001 beiratkozott olvasó 11 384 esetben látogatta a könyvtárat, s kikölcsönzött az év folyamán 42 565 könyvet. A kölcsönzött könyvek 29 százaléka ismeretterjesztő mű volt, s 7,4 százaléka a magasabb színvonalú szakmai tudást elősegítő szakkönyv. A könyvtár olvasóinak több mint 51 százaléka nődolgozó, jelentős számban taxi gépkocsivezetőnő. A könyvtár könyvállománya 10 800 kötet. A vállalat és a szakszervezeti bizottság évente 10 ezer forintot fordít a könyvállomány fejlesztésére. Az 1968. évi könyvtári tervek már a kollektív szerződésben rögzített kulturális — és ezen belül a könyvtári — költségvetés alapján készültek el. A kollektív szerződés biztosítja a könyvtár zavartalan működését, elősegíti népművelői tevékenységét. Eredményeit azonban ne a számok mögött keressük, hanem a nevelőmunka mércéjén vizsgáljuk meg. A könyvtár az elmúlt év folyamán jelentőset lépett előre a propagandamunka kiterjesztésében. A szocialista brigádok tagjaival olvasómozgalmi szerződéseket kötött. A nevelési feladatokat célzó vállalások teljesítését elősegítette, s ezzel a szocialista brigádok tagjainak műveltségi színvonalát növelte, a brigádok versenyében a magasabb pontszám elérést eredményezte. Mindezek a gondolatok egy könyvtáros agyában fészkelnek, miközben az egyik olvasóját, az ezrediket ajándékozza meg. Kapronczay István 1968. január 19. Házasságok a légben köttetnek? A nemrégiben lezajlott stewardess-vetélkedő a magyar főváros felé fordította az európai sajtó érdeklődését: a MALÉV kitűnő kezdeményezése — túl azon, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye is emelkedett — minden szempontból »jó húzás« volt, öregbítette hazánk repülésügyének hírnevét, olyan, értelemben, hogy íme, a nemzetközi öszszefogásának ez a módszere mennyire hasznos a békés egymás mellett élés szempontjából is. I I I gasodik a látványos és a maga nemében érdekes eseménynek. A vetélkedő légikisasszo-nyok közül I I I I I I I BEATE RICHTER légikisasszony — a második helyezett — itt maradt Magyarországon, feleségül vette Buzsáki Ferenc, a MALÉV stenmidja. A nevezetes eseményre a Lenin körúti központi házasságkötő teremben került sor. A barátokon kívül megjelent a légikisasszony Berlinben élő édesapja, Artur Richter mérnök is, aki ugyan eleinte idegenkedve fogadta Beáta lányainak házassági tervét. Azután, hogy közelebbről megismerte BuzsákiFerencet, már szívesen adta beleegyezését a házassághoz. Budapesten, ez idő szerint, talán a legnépszerűbb fiatal házaspár Buzsáki Ferenc és felesége, Beáta Richter. Meglátogattuk őket, s már az otthonukban is két meglepetés ért bennünket Az egyik az A nemzetközi stewardessvetélkedőnek akadt egy olyan mozzanata is, amely föléma volt, hogy a Kurajasovszkij utca 82-ben laknak, egy nagyon csúnya pesti bérházban, ámde az V. emeleten, s a magasság jól illik a foglalkozásukhoz. A ház külseje után ítélve az ember azt hinné, hogy komor pesti lakásra talál fenn az V. emeleten, ámde Buzsáki Ferenc — mielőtt Pestre telepítette a berlini fiatal nőit — olyan rendet teremtett, amely díszére válna bármelyik modern, rangos lakótelepnek. Az ifjú asszony Drezdában, ismerkedett meg férjével, ahol BUZSÁKI FERENC — jutalomból, mert kitűnően végzett szakmailag egy vendéglátóipari iskolán — 6 hónapig a drezdai repülőtér éttermében dolgozott felszolgálóként A drezdai repülőtéren átvonuló gépek személyzetéhez tartozott Beáta Richter is és így került sor az ismerkedésükre. Tavaly nyáron a berlini légikisasszony szabadságra indult egy olyan járaton, amelyiken éppen Buzsáki Ferenc steward teljesített szolgálatot Ferihegyen együtt szálltak le a gépről és az Interflug légikisasszonya és a magyar steward együtt utaztak be a város közepébe. Azután randevúra került sor, és a »Trombitás« étteremben elfogyasztott vacsora után úgy vélték, hogy legjobb lenne végképp együtt maradniuk. Hamarosan berendeződött a Majakovszkij utcai lakás, a ház előtt pedig ott áll egy Trabant, Beáta Richter »hozománya«. Eddig rendjén van minden. De vajon a Berlinből Budapestre szakadt asszony hogyan illeszkedik bele a magyar életbe? Az biztos, hogy hamarosan LE FOGJA GYŐZNI A NYELVI NEHÉZSÉGEKET, hiszen angolul, oroszul és franciául nagyon jól beszél, és természetesen az anyanyelvén, németül. Rövidesen el fogja sajátítani a magyar nyelvet is. Hogyan? — A Hunyadi téri piacon. — Most, hogy már kikerültem az Interflug kötelékéből és saját háztartásit vezetek, járom a vásárcsarnokot és a környéki piacokat — mondja és férje tolmácsolja. — Nemcsak friss áru van mindig, hanem amint az árusok észreveszik, hogy nyelvi nehézségekkel küszködök, nyomban készségesebbek lesznek hozzám, és kisegítenek. — Mégis, mi az, ami hiányzzik? — A repülés. Annyi esztendő után hiányzik a gép, és bizony úgy van, hogy amikor hallom a gép zúgását fenn, a tetők felett, elfog a vágyakozás, de jó is lenne újra stewardessnek lenni... — Miért nem lehetséges ez? Nincs alkalom arra, hogy a MALÉV-nál elhelyezkedjen? — Erre nemigen tudok válaszolni. A MALÉV szerint szükség lenne arra is, hogy magyarul beszéljek. Kicsit befelé mosolyog, mint aki azt mondja: »az orosz, az angol, a francia és a német után miért ne tanulnék meg férjem anyanyelvén is?...« Németh Imre III