Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-11-25 / 22. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LX. ÉVFOLYAM 22. SZÁM­ÁRA: 50 FILLÉR 1970. NOVEMBER 25. A Magyar Légiközlekedési Vállalatnál — a MALÉV-nél —, Ferihegyen jó ütemben halad a bizalmiak újjáválasztása. Szakszerveze­tünk sejtjei, a bizalmi csoportok életében ez jelentős esemény, hiszen ha nem is minden, de nagyon sok fü­gg attól, hogy a csoport k­ire szavaz, kinek adja meg a bizalmat a követke­ző esztendőkre. Ferihegyen ráadásul most több bizalmit is választanak, mert a fejlesz­tés, a létszám növekedése szükségessé teszi, hogy az eddigi 110 helyett a jövőben 120 szakszervezeti csoport, bizalmi működjék a 14 osztály- és műhelybizottság területén. — Szakszervezeti központunk hatékony út­mutatása alapján kezdtük el az előkészülete­ket, majd a bizalmi választásokat — tájékoz­tatott a szakszervezeti bizottság irodájában Halmai István, a titkár helyettese. — Köz­ponti vezetőségünk határozatának megfele­lően igyekeztünk gondosan előkészíteni a vá­lasztásoknak már ezt az első fázisát is. A bi­zalmi tisztséget szervezeti életünk szempont­jából nagyon fontosnak tartjuk. A munka el­ső vonalában fejtik ki tevékenységüket, min­dezt probléma, észrevétel elsősorban hozzájuk érkezik... Néhány perccel később már személyesen is találkozhattunk az újjáválasztott bizalmiak­kal, akikhez a repülőtér üzemi területére Hal­mai István kalauzolt bennünket. A hangár­ban, ahol éppen egy hatalmas IL—18-as át­vizsgálását végezték a szerelők, elsőnek Dadi Istvánnal találkoztunk. A 28 éves repülőgép­szerelő tíz éve a MALÉV dolgozója és két éve választották meg először szakszervezeti bizal­minak. — Az elmúlt két esztendő sok tapasztalatot hozott a bizalmi­ munkámban — mondotta. — Minderről részletesen beszámoltam a csoport­értekezleten. Csak eleinte volt nehéz dolgom, amíg egyenesbe jöttünk a tagdíjfizetéssel. Két tagom is volt, akik eleinte két-három hóna­pot is elmaradtak a tagdíjfizetéssel... Elbe­szélgettem velük és megértették, hogy az olyan régi dolgozóknak, mint ők, akikre hall­gatnak a többiek, nem szabad hanyagolni a kötelességeket. Megértették, s azután nem is volt problémám a tagdíjak beszedésével, de az új tagdíjbesorolások alkalmával sem kel­lett senkivel sem vitatkoznom. Ám a jó bizalmi nemcsak a tagsági bélyeg „postása”. S­zadi István, bár újoncnak szá­mított a bizalmi tisztségben, igyekezett kel­lően képviselni csoportja érdekeit. — Osztálybizottságunk segítségével elértük, hogy a melegedőnket szépen rendbehozták és az egyetlen falikút helyett két mosdókagylót szereltek fel ide. A melegedőben, ahol regge­lizünk is, most már meleg vízzel moshatjuk le kezünkről az olajat. A segélyezés, az üdül­tetés területéről is szép eredményekről ad­hattam számot csoportomnak — folytatta a bizalmi. — Hogyan fogadták a beszámolását? — Megelégedéssel, már ami a munkámat illette. Többen kérték, az­ üdültetés további fejlesztését, hiszen az igények ezen a terü­leten is növekednek. Vállalatunknak Balaton­­lellén van gyönyörű üdülője, de vannak, akikt szívesen üdülnének a hegyekben is, vagy a gyógyfürdőt keresik. Elismeréssel nyilatkoz­tak csoportom tagjai a most már megvalósí­tott differenciált jutalmazásról, de többen észrevételezték, hogy szerintük a vezetők és a dolgozók között túl nagy megkülönbözteté­sek tapasztalhatók. Dadi István brigádvezető is. Örömmel újsá­golta, hogy a X. pártkongresszus tiszteletére tett külön vállalásuk siker­es megvalósításá­val elsők lettek a versenyben és hétezer fo­rint jutalmat kaptak. Ezután is igyekeznek, hogy a jövő április 4-re elnyerjék a szocialis­ta címet. Már búcsúzni készültünk tőle, amikor eszünkbe ötlött, hogy egy fontos dolgot még nem említett Dadi István. Ezért megkérdez­tük : — Végül is megválasztotta a csoportja? — Nem. — hangzott a meglepő válasz. Megnyugtatásul azonban minő­járt hozzá­­fűzte: — Az újjáválasztandó osztály­bizottság­ba jelöltek engem. Tehát előbbre lépek... A bi­­zalmiság „stafétabotját” munkatársamnak, Szegedi Benőnek kellett átadnom. A csoport nem jár vele rosszul, mert példásan dolgozik és már ő is a törzsgárda tagja. Egy éve választották meg szakszervezeti bi­zalminak Varga István szerelőt. Akkor ala­kult a Mayer csoport, ezért vált szükségessé a soron kívüli bizalmi választás. A napokban csoportja ismét megválasztotta. — Hogyan fogadta ezt? — örültem a megbízatásnak, munkatár­saim felém áradó bizalmának. — Az első év tapasztalatai ezek szerint kedvezőek voltak... — jegyeztük meg. — Ahogy vesszük — felelte. — Az biztos, hogy munkatársaim, osztálybizottságunk tag­jai az első perctől kezdve megbecsültek, mint bizalmit és mindenben támogatták a munká­mat. De ami a problémákat illeti, azokból ju­tott nekem bőven. Viszont, szerintem a bizal­mit azért is választják, hogy képviselje csoport­ját. Voltak például elintézetlen túlóráink, amelyek miatt az osztályvezetőhöz kellett el­mennem, hogy végre kifizessék! S az ilyesmi nemcsak a megdolgozott bér miatt esik jól az embernek ... Tagjaim mind nagyon igyekvő emberek a munkában és most már a tagsági díjat is pontosan fizetik. A csoportértekezle­ten külön meg is dicsértem Báner Józsefet és Kemencei Józsefet, akik nemhogy megfeled­keztek volna kötelességükről, hanem már de­cemberre is kifizették a tagdíjat. — Újjáválasztásakor milyen útravalót ka­pott a tagságtól? — Azt kérték, segítsem elő a munkakörül­mények további javítását. Nálunk általában elégedettek a dolgozók, tehát szerencsére nin­csenek nagy problémáink. De olyan „aprósá­gokra” is fel kell figyelni valakinek, mint az, hogy a melegedőben nincs fogas, ahová a pu­­fajkát felakasszuk. A 25 éves Varga István úgy látja nem lesz különösebben nehéz dolga az elkövetkező időszakban. Meg is magyarázta ennek okát. — Csoportom egyben ifjúsági brigád, s az idén először versenyzünk a szocialista címért. Úgy látom, a kollektív szellem egészségesen fejlődik. Mindenben segítjük, támogatjuk egy­mást. A gazdasági vezetők is törődnek ve­lünk. Aki például nálunk tovább akar tanul­ni, csak szorgalmas legyen, tanulhat! Lehe­tővé teszik részére az állandó délelőttös be­osztást. Jómagam a közelmúltban kaptam 20 ezer forintos kamatmentes kölcsönt családi­ház építésére. Lőrincen az őre utcában épít­kezik. Tavaszra már be is költözhetek az új házba. Brigádomtól is sok segítséget kaptam már ehhez. Közvetlenül érezhettem, milyen nagy erő a közösség támogatása. Mint szak­szervezeti aktivista ezért igyekszem magam is mindent megtenni a közösségért, munka­társaimért Ézsiás Zoltán, a 23 éves repülőgépszerelő két éve MALÉV-dolgozó. Ugyanakkor lett először, bizalmi, amikor Varga Istvánt megvá­lasztották. Hozzá a Mayer csoport fiataljai tartoznak. — Eddigi bizalmi működésem, ha többre nem, arra mindenképpen jó volt, hogy meg­tanuljam, valóban milyen szép, de nehéz fel­adat is az emberekkel való foglalkozás. Mint bizalmi, úgy érzem, rendesen végeztem teen­dőimet, ezért választottak meg ismét. — Már eddig is többet tanulhattam volna az idősebb munkatársaktól, akik igazán hiva­tásuknak tek­intik az itt végzett értékes mun­kát — folytatta komoly megfontoltsággal. — A fiatalok bizalmija vagyok, őket is erre sze­retném nevelni. Komoly munkahelyen va­gyunk, a hányaveti magatartás itt nem vezet­het jóra. Szerintem nekünk nem a divatozás­ban kell kitűnnünk, hanem a munkában, a tanulásban. A KISZ jól szorgalmazza ezt, s ebben a szakszervezeti aktivisták is sokat se­gíthetnek. — A fiatalok mindig szerették a vidámsá­got, a szórakozást... — vetettük közbe. — Magam is így vagyok ezzel, de azért töb­bet kell tanulnunk. Szeretném megszervezni, hogy amikor a munka megengedi, a rendszer­technikusok tartsanak előadásokat a részünk­re. Ha felkérjük őket erre, biztosan szívesen megteszik. Nekünk pedig hasznos lesz a kü­lönféle géptípusok alaposabb ismerete és ez is hozzásegít, a szakma megszeretéséhez sok fiatalt. Van Ézsiás Zoltánnak egy saját, külön vállalása. Erről így beszélt: — A 19 éves K. Gy. nem rosszindulatú gyerek, de „hippiskedik”. Mindeddig nem lé­pett be a szakszervezetbe. Mindenki látja, hogy környezetére, amely éppen az én cso­portom, nem vet jó fényt magatartásával. Még nem tudom, hogyan de szereném elérni, hogy megváltozzék, megtalálja helyét a mi közösségünkben. Ehhez az elhatározáshoz külön is sok sikert kívánunk búcsúzáskor a lelkes, fiatal aktivis­tának. Jó tanácsként, ha megengedi: ha egye­dül nem boldogul, fiatal munkatársa „elneve­léséhez” bátran igényelje csoportja, a kollek­tíva segítségét. A repülőtéri javítási osztály egyik 19 tagú csoportjának bizalmija Temleitner Imre. Megválasztása körül nem volt vita, hiszen a csoport minden tagja jól ismeri, becsüli a „művész urat” — tréfásan így becézik a fes­tőcsoport vezetőjét. — Harmadszor is szívesen vállaltam a bi­zalmi tisztséget, mert fontos, értékes társadal­mi munkának tartom. Szeretném tapasztalni, hogy az elkövetkező időszakban a mi közvet­len gazdasági vezetőink is így vélekednének erről. .. Szerintem elismert partnerként szo­rosabban be kellene vonni a bizalmiakat a csoportjuk tagjait közvetlenül érintő kérdé­sek eldöntésébe. A dolgozókat a bizalmi isme­ri legjobbban, hiszen közöttük él. Javasla­tainak meghallgatása tévedésektől óvhatja meg a műve­tőt, jól tudjuk, hogy ez mennyire fon­tos, hiszen a dolgozók az ilyesmire igen érzé­kenyen reagálnak. — A bizalmi maga is sokat tehet azért, hogy elismerjék, megbecsüljék ... — Ez igaz — helyeselte Temleitner Imre. — A magam területén igyekeztem mindent meg­tenni, ne mondják már,­ hogy csak ,,pénzbe­szedő'’ vagyok. A segélyügyeket illetően min­dig azt tartom, hogy kétszer ad aki gyorsan ad. S ha a segítség nem késik, világos, növek­szik a bizalmi tekintélye. Ez fontos azért is, mert sokan a szakszervezet egészét rajtunk, bizalmiakon keresztül ítélik meg. Tehát, ha jól meggondoljuk, nem is olyan csekély a tr.i fel­adatunk, felelősségünk. Azt szeretném, hogy dolgozótársaim a jövőben is érezzék: gond­ban, bajban mellettük áll, értük van a szak­­szervezet. A MALÉV bizalmi gárdájának veteránja Vértes György. Egy kicsit büszke is erre és joggal, mert az idő ugyan önmagában nem érdem, de ő a legaktívabb aktivista címet is százszor kiérdemelte­ volna már — ha lenne ilyen —, annyi társadalmi munkát végzett. — Azon a héten, amikor húsz évvel eze­lőtt ide kerültem a repülőtér garázsához autó­villamossági szerelőnek, éppen bizalmi vá­lasztás következett. Előző munkahelyemen is bizalmi voltam, így mindjárt rám szavaztak. S Vértes György a két évtized óta mindig újra és újra rászolgált a bizalomra. — Ma hogyan látja, hálás feladat bizalmi­nak lenni? — Érdemes körülnézni nálunk — felelte. — Az idén költöztünk ebbe az új üzembe. A sok szociális probléma, amit annyiszor szóvá tet­tem, egyszeriben megoldódott. Kitűnő világí­­tás, fűtés, tiszta aknák, korszerű emelők se­gítik a munkánkat. Kezdetben nem volt ki­elégítő az új fürdők melegvíz ellátása, de már ezt is sikerült megoldani. Most készü­lünk a kéthetenkénti szabad szombat beveze­tésére. Ilyen körülmények között a bizalmi dolga sem olyan ,,rázós”, mint azelőtt — mondta mosolyogva. Szöveg: Lőrincz János Fotók: Katkó István Beszélgetés, újjáválasztott bizalmiakkal a MALÉV-nél Új erőt ad a társak bizalma Ézsiás Zoltán, fiatal szerető a fiatalok képviselője Varga István, az ifjúsági brigád tagja Temleitner Imre: „A bizalmi tisztséget fontos, társadalmi munkának tekintem” Dadi István, akit az osztály­bizottságba jelöltek Vértes György, a bizalmi gárda veteránja A TARTALOMBÓL: Közös célért egy nyelven Helytállás az áruszál­lításban A közösségért fáradozik Szocialista brigádvezetők tanácskozása A szakmunkástanulók kiállításán Megjelent a MUNKA novemberi száma Sportkaleidoszkóp

Next