Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-22 / 195. szám

******53* Volt huszár őrnagynak alezredessé előléptetését (Köz­helybenhagyás és éljenzés),’s egyszersmind méltóztassék meg hagyni a t. ház elnökének, hogy a­ nemzet képviselői nevében szólítsa fel Görgey tábornokot, mint szinte többi seregeink tábornokait is , hogy miután a kormány érdemkeresztekről gondoskodott s azt technica is munkába vétette, tegyenek e’ tekintetben javaslatot, úgy a lisztek mint a magokat ki­tüntetett s még kitüntetendő közvitézekre is, hogy a nemzet ez ál­tal is megmutassa háláját a’ magukat érdemesítettek irányában. Vala­mint egyszersmind indítványozom, méltóztassanak egy aranytáblát csináltatni, nem a végett, hogy csak pusztán ez vagy amaz nevet írjuk rá, hanem a végett, hogy legyen készen azoknak számára , kik­nek nevét oda beírni s az Örök dicsőségnek átadni a nemzet méltó­nak fogja találni. — (Köz­helybslés). K­meti őrnagy, kinek érdemeihez tartozik az is, hogy olly zász­lóaljnak őrnagya, mellyről azt mondhatom, ruházatlanul és soha még fegyvert kezében nem tartva találtam akkor Győrött, a­ mikor a’ tisz­telt ház parancsából a’ felső táborba felmentem, 's akkor vittem ma­gammal legelőször az ellenség eleibe, és most ott áll a zászlóalj, őrna­gyával együtt, hogy a' legkitüntebbek közé számítható , ezen őrnagy úrnak is a’ tábornok által alezredessé javaslótt előléptetését a' nem­zet által helybehagyandónak véli a' kormány. (Köz helybehagyás). A’ mi az Ernő zászlóaljat illeti: elvesztette ugyan zászlóját de dicsően; én legalább úgy érzek , hogy nem kisebb, sőt bensőleg, ha talán az eredményre nem is, de nagyobb azon kitörő hűség s rendít­hetetlen kitartás és elszántság, mellyet nem hevít a’ szerencse, melly, azt mondhatom , talán a' győzelemnek reménye által sem lelkesittetik, mikor a' számban olly kimondhatlan különbség van, hanem megáll, mint kőszál akár milly részek közt is, kétség kivül nem kevesebb elismerést érdemel, mint azon vitézség, mellynek a’ szerencse is ked­vezett. Tehát azt gondolom , hogy ezen századnak a' nemzet egy új zászlóval tartozik, melly egy tölgy koszorúval kerítve legyen; ha mél­­tóztatik a’ ház helybehagyni, a' kormány foganatba veszi. (Köz hely­benhagyás.) Egyébként az ezen csatákban, különösen a’ nagyszombati csatában elestekért, móltóztassanak egy halotti gyász­ misét tartatni, mellyen jelen legyen a' nemzet. — És móltóztassanak megparancsolni a’ clerűsnak, mellytől elvárom,hogy jövendőre nézve j­obb­an teljes­i­ts­e k­ö­t­e­l­e­s­s­ég­é­t, m­e­ll­y a’népnek lel­kesítésében áll; (Dörgő helyeslés) hagyja meg a’ képviselőház a’ d­erűsnak, hogy tegye ezt mindenütt a’ hazában. Én tisztelt ház azért említém a’ derűst, mert kezében igen szép hivatás van: vezet­ni t. i. az embereket az üdvösség felé; de vezetni őket e’ földön a’ szabadság felé, mert az isten szabadságnak istene, és ki a’ népet a' szabadságra hevíti, az őt az üdvös­ségre vezeti. (Köztetszés) Kívánom hogy e’ szép hivatást a' derűs teljesítse, 's emlékezzék meg, hogy a' nemzet háláját jövőre magának kivívni fogja, de a’ múltra nézve a' nemzettől kapott anyagi jótéteményekért hálával viseltetni köteles, (ügy van!) — Egyébiránt jelentem meg a' tisztelt háznak, hogy oda lent a’ mint köztudomásra van, Kiss tábornok úr a' bánatban a’ ráczoknak 3 sánczok­ táborát vet­te be egymásután: az ördöghidi, alibunari és tomásovaczi sánczokat; ezek tehát többé nincsenek! A' Kiss tábornok iránt tarto­zó köszönetén kivül különös kötelességemnek ismerem nyilvánosan is megemlíteni D­a­m­­­á­n­i­c­s ezredest (Harsány élj­enzés), kinek lépteivel a’ győzelem jár, s ki oda lent a’ ráczok­nak ismeretes és méltán rettegett ostora! — Mi Schlicknek táborát illeti, jelenthetem a’háznak, hogy a’hadügy mini­ster vállalván el az ottani vezérletet, kétszeres kötelességnek ismer­tük a’ kormány részéröl mindent elkövetni, hogy mielőbb kezébe le­gyen adva az erő, mellyel a’ vakmerő megtámadást megsemmisíthes­se. Most már e’ perczben olly erő van kezében, melly számra nézve is felül múlja az ellenséget,­­s egy két órai rendezés után, melly e’ perczekben tán elkövetkezik, ott többé nem igen van mitől tartani. Hurbán Trencsinből kiveretett, s ha újabban beütni próbál, em­berére fog találni. — Bem tábornok már Nyiresen túl Somkuton Erdélyben. (Tetszés). A’ kormány el nem mulasztotta ’s nem mulasztja el mind azt megtenni, mit emberi tehetség szerint a­ haza védelmére megtenni lehet. A’ tisztelt ház tapasztalni fogja legközelebbi napokban az intézkedéseknek nem csekély jeleit, mellyeket előre megmondani nem tartom szükségesnek. De bár mi intézkedéseket tettünk is, hogy erőnk egyik vagy másik oldalon nevelve legyen, és vigyáztunk arra, hogy más vidéknek biztossága fel ne áldoztassék, egyre van, szükség. Hadseregünk van ollyvitéz, mellyről mondhatjuk, ho­gy leonidasi harczokat is kész lesz Vinni, s ha a’ nemzet, semmi segítséget nem nyújtana is neki, meg­fogja állani helyét utolsó emberig; de kiért állanak helyt,­­s kiért vér­tének ollyan emberek mint Guyon és Pusztelnik, kik magyarul sem tudnak szólani? A’magyar népért, a’ magyar népnek szabadságáért, azon népnek szabadságáért, mellyre kimerték mondani a' kiirtás ítéletét, de a' m­e­lly visa­za fog f­ord­u­lni r­e­áj­o­k ha isten van az egekben’s a­kar­at a' m­ag­yar n­ép­b­en. (Nagy lelkesedés). Tehát a' szabadságnak nevében, mellyet annyi küz­delmekkel e népnek kivívtunk, az igazságnak, ’s a’ háladatosság nevében azon vitézek iránt, kik igy küzdöttek, kívánom a’ néptől, keljen fel millióival, nem azért, hogy ágyú torkába rohanjon, mert hiva­tása nem ez, vannak emberek kik ezt megteszik, hanem re­p­kedj­e körül az ellenséges sereget, nem hagyva percznyi nyugal­mat is annak ,’s megfogja találni sorsát,ki megmerte fertőztetni ellenséges fegyverével e’ hazának földét , mint megtalálta a' hódításra kész Napóleonnak győz­­hetlenné vált serege sorsát az éjszakán (Köztetszés.) Decemberben vagyunk, a’nép keljen fel ’s égesse föl a’helyet, hová lehajtja fejét az­ ellenség , ’s egyesülve a’ fagygyal, mit isten ád, ’s a’ vitéz seregnek rettenthetetlen erejével, úgy szintén a’ kor­mánynak gondoskodásával, a melly halni kész a’hazáért, de el nem hagyja a nemzetet az utolsó perczig, mentse meg ’s ha akarja , megmentheti a’ hazát; ’s megmutatja, hogy a’magyart büntetlenül senkinek sem szabad bán­tani, mert a népek harcza legyőzhetlen, mihelyt nép­­harczczá válik, ’s nem fogja a nép'nem összetett kézzel, mint a­­­ melly városokban történt, nem akarom említeni hol, hogy vérzenek érte Magyarország hősei. Ha a’nép akarja, győz­hetetlen. Ennyi jelentésem volt a’ képviselőházhoz. (Zájos éljenzés.) Elnök: Azt gondolom , hogy azokra nézve , mik a’ honvédel­mi bizottmánynak nevében előadattak, s mellyek a háznak végzését igénylik, nem szükséges a' házat megkérdeni, azok jegyzőkönyvbe fognak foglaltatni. Mi az előadásnak azon részét illeti, miszerint tudó­­sittassék a’ hadsereg aziránt, hogy a' kormány érdemkeresztekről már gondoskodott, 's a' hadvezérek terjesszék fel azoknak neveit, kik magokat arra érdemesekké tevék, ez meg fog történni. — Egyébiránt az előbbi kérdés lévén eldöntendő, — kik azt kívánják, hogy a­ tárgy az osztályokhoz menjen, álljanak fel! (A’többség fel áll.) Holnap 10 órakor tehát osztályokbani tárgyalás fog lenni. — Mi a’ Nagyszombat­nál elhullottakért tartandó isteni tiszteletet illeti, azt gondolom, a’ honvédelmi bizottmány szólítsa fel az illető lelkészeket, 's annak napjáról a' képviselőház értesittessék. — (Helyes!) Ezzel az ülés eloszlott. — Belföld Arad, dec. 17. Sietek tudatni, hogy messiásként várt meg­váltónk Vetter, országszer­te köztiszteletben álló tábornokunk tegnap délutáni­g 16 órakor megérkezett. A’ dandárvezér Mariásy alezredes által vezetett összes tisztikar előtt mai napon reggeli 10 órakor tett azon határozott kijelentése, hogy mit a’ múlt „vészterhes napokban vesztettünk , azt nehány nap múlva visszanyernünk kell, minket, a' már csüggedőket, uj reményre élesz­tett. Adja a' magyarok istene , hogy mi őt valódi megváltónkká üdvö­zölhessük. Csodálatos dolog. Alig lépett városunkba e' jeles hadvezér, már az arczokról a’ sötét bú , a' kimondhatlan aggodalom oszolni kezdett. Mi úgy vélekedünk, hogy kijelentéséhez képest ő az országos honvédelmi bizottmánytól vagy személyesen, vagy futár által legalább egy zászlóalj rendes sorkatonaságot és még egy ezred lovasságot fog igényelni. Mai napon vett hiteles értesítés szerint a’ tomasováczi rácz tá­bor végkép szétveretett. A­ tegnap innen Paulisra küldött honvédek Gálhoz nem erősí­tésül, hanem székely atyánk fiainak felváltásául mentek ki. Ezen atya fiak kijelentették, hogy ők tovább nálunk nem akarnak maradni. Mai napon bizonyos körben nyert felvilágosítás szerint az uj­­aradi csatavesztés egyedül csak honvéd-tüzéreinknak tulajdonítandó. — Okát tegnap megírtuk, mert az alatt, mig az ellenség 10 szer ágyúzott, ők egyszer feleltek egy óranegyed alatt, holott a’ sánczok­­nál úgy el voltak helyezve, hogy gyors tüzeléssel az ellenséget azonnal visszaszalaszthatták volna. Annál jobban viselte magát aradi nemzetőri tüzérünk­bún, (ez volt Versecznél is) ki ügyes ágyúzásával a' mieinknek útjokat bevágni szándékolt gaz uklánokat visszaszalasztotta; és igy mieinknek a' Maro­son átkelhetést lehetővé tette. — E’ jeles tüzért ajánljuk az illetők fi­gyelmébe. Ő már rég megérdemlette a­ jutalmat, mit annál inkább is igényelhet, mert családdal terhelt szegény állapotában hazafiai köte­lességét úgy teljesíté , hogy hosszas ideig tartott táborozásokban tá­volléte miatt családja sok nélkülözésekkel küszködött. Figyelmet kérünk ! Tegnap délutáni 145 óra után a' várból fe­lénk ismét 12 ágyúlövés intéztetett. Okát nem tudjuk, de annyi bi­zonyos, hogy a' vársánczokon fáklyák égtek, zene volt, és orditált: „Es lebe Kaiser Franz Josef hoch!“ Az átszökött némely ujaradiaktól tudjuk, hogy a’ várbeli kegyes atya Berger et comp, az ujaradiakat és környéköket ismét tetemesen kizsákmányolták. — Előadásuk után minden 18-tól 30 évig életben levő férfi kényszerittetik katonáskodásra. N.­Becskerek, dec. 16. A’ tomasováczi tábor tegnap megsemmi­­sittetett, a’ gonoszok csakugyan érezve vesztüket kiszöktek a’ sánczok­­ból, ’s Pancsova felé vonultak. Jarkovátznál, Damjanics seregét, teg­nap reggeli 3 órakor megtámadták a’ rablók orozva. Ő benyomult még nappal a’ faluba, a’ pópa eleibe ment a’ lakossággal, ’s esküdtek mindenre, így a’ sereg ott hált, a’ rablók azonban megszegték esküjü­ket, ’s elrejtvén a' pártütőket, éjfél után megtámadták embereinket. Ezek összeszedvén magukat, iszonyú mészárlást vittek végbe, több hullott el a' rablók közöl 600-nál, a’ serviánok közöl 400. Tőlünk a’ mennyire eddig tudjuk 50 esett el. Köztük Földvári és Skublits lelkes kapitányok. Sok veres sapkás sebet kapott, vitézül viselték magukat átaljában katonáink, az igaz ügyért vívtak. Tomasovácz és Jarkovácz porrá égett. Mieink nyomultak a' rablók után. Holnap részletesben ’s többet, a’ posta indul. — A’ győzelem a’ miénk, a' gondviselés áldja meg lelkes seregünket! Verb­ász, dec. 18-kán. Lenkey ezredes e’ napokban itt volt. Ó-Becsére, hol, mint értettük, az ottani mozgó hadsereg feletti dandár­parancsnokságot veszi át, ment el. Egyébiránt nálunk minden csendes. Ó-Kéren többször riadó van. Tegnap éjjel mieink is némi mozgalmat vettek észre Sz. Tamás felől. Ha a­ Duna majd be talál fagyni, az éhhalálnak elébe néző rácz­­ság valószínűleg fogja e­ vidéket nyugtalanítani. Állásunk azért gonosz, mert árúlók vannak köztünk mindenfelé. Átalában beszélik, hogy a’ minapi sziregi támadást már előtte való nap Újvidéken is tudták, 's beszélték a’ ráczok, csak oda menjenek a’ magyarok, majd készen várják ott őket, a mint történt is; mert 10 ágyúnak mentek neki embereink, hol bir szerint az előtt csak 2 ágyú volt. Szükséges az illyeneket hinni, s nem csak magát mindig azon boldog hitben ringatni, hogy nem vagyunk árulók közt, ’s a’ bajon más­kor eszélyesen segíteni. Az ellenség jobban ért a hadi cselekhez. De hát mi hírlapokban értekezzünk illyenekről. Benne m­it! Nyilványos köszönet­ *) Ezt régen kellett volna tennünk, mert a’ mióta Szeghő József úr, az 1844-ik országgyűlési csongrádi követsége végével bizto­­osa lett helységünk egy részének, szemlátomást gyarapodánk , kik jobbá­gyai lettünk, emberséges jótéteménye által. Tudtunkra vala továbbá azon hazafias tette is, hogy megyénkben az adót is önkéntesen elvál­laló, ha bár a’ hírlapok elhallgaták is azt, ő vala ki nekünk a’ marcziu­­si szabadság hírét nem csak el mondá, de azonnal életbe is léptető tartozásunk elengedése által; de az egri járás kerületének először hirdetett szabadsági híreket ott bővebben is magyarázván, rajtunk ki­vül több szomszéd helység lakosai is követi pályára óhajták méltatni, de a­ rokonság és úri ajánlatok Eötvös Józsefet tüzéki ki követnek, mit népemberünk szinte helyeslett. Később két szomszéd falubeliek el­választok őt nemzetőri századosunknak, de hivatalos rendelkezésnél fogva 6 falu választhatván századost, emberünk századosunk nem lett, pedig a’ nép élére a' bizalom embere való és ott elmaradhatna a’ reá­­beszélés, minthogy ujonczaink is az ő pénzén szállittatának el. — E’ napokban átalános felkelésre szolgabiránk levele összegyüjtvén ben­nünket, szét is oszlónk határozat nélkül, mit megértvén emberünk, estveli órákban öszvegyüjtvén népünket, a’ bizalom szaván megértető velünk kötelességünket s készen valánk indulásra 900 lélekbül álló falunkból, vele együtt 120 an, kik közöl 43 kenyér hijával lévén, helybeli patakmalmából ezeknek búzát mérete. — Ezután más rende­lést közle velünk Lubich Lőrincz ur itteni birtokos, hogy lovas legé­nyek kellenek minél előbb rövid időre az ellenség ellen , minek kiál­lítására 6 szomszéd faluban a' főispán őt bizá meg, tehát csapjon fel a' ki akar, de e' felhívás viszhangra még akkor sem talált, midőn Lu­bich György ur­amainak testvére ötnek fejenkint 5 pengő ftát ígért —­ és megszólal a bizalmunk embere azon ajánlatával, hogy mindenkinek, ki lóval megy, egy házhelyet adand, a' neki betudandó falunk szélén le­vő köz legelőből, és lett legényünk , de ló nélkül, azért egynek azonnal lovát adá és Lubich György ur egy másiknak ada lovat, felszólitá e’ felett emberünk a’ lovasok kiállítóját, hogy megyei rendelkezéssel sze­rezzen lovat vitézeink alá. — Mi azt hisszük, ha minden kis faluban laknék illy buzdító bizalom embere, határunkat nem lepné ellenség; de illy embert ismerni kell és akarni is, hogy ismertessék, és néha még­is kell köszönni a’ köszönni valót, mit mi ezennel a’ fent irt uraknak köszönünk is. Egerfarmoson, dec. 17. 1848. Egerfarmos lakossága. *) Ezen közleményt, melly Egerfarmos helység pecséte alatt külde­tett be hozzánk, ’s melly mind a’ földesurnak, mind a’ község­nek becsületére válik, kötelességünknek tartok közönség elébe juttatni, Szerk. 917 Erdély elárultatásának vázlata. *) „Erdély magát a' szintett morális erő mys­­ticus , fényébe takargató, hallottunk nagy szavakat stb.“ Kossuth hírlapja. Egyedül erős magyar kormány szerezheti vissza országunk ép­ségét , 's mentheti meg fajunkat a' tökéletes megsemmisüléstől. Ezt értve és érezve szigorú honfi kötelességemnek érzem nyilvánítani: úgy adni elő a' dolgot, mint igazán történtek. A' királyi biztos eljárásából közlök nehány pontot irány adatoi az illetőknek. 1. ) A’ balázsfalvi oláhgyűlésbe a' bírói és végrehajtó hatalom egy Carl Ferdinand ezredbeli őrnagy Klokocsánra bízatott; holott itt a’ katonaságot csak eszközül kellett volna használni a­ rend fentartására. 2. ) A’ fehérvári várba oláh, tehát ellenséges érzelmű, határőrök vitettek, némellyek mondata szerint megakarták próbálni, vallyon en­gedelmeskednek-e? mások szerint az czéloztatott ez által eléretni, hogy a' fegyverforgatásban gyakorlott ellen egy része a’ fejérvári várba lé­vén telepítve, a’ vár oltalmazásával légyen elfoglalva. Itt a' jó akarat oda sül ki, hogy Erdély legerősebb vára a’ben­ne lévő feles hadi szerekkel ez ellenség kezében legyen. 3. ) A’ balázsfalvi oláhgyűlésen levőknek, miután királyi biztosi tekintélylyel megparancsoltatott, hogy oszoljanak el, mert a’ gyűlés teljességgel meg nem engedtetik, ’s még sem oszoltak el--------salvus conductus adatott. Ezzel kezdődött a’ nyilvános oláh mozgalom. A’ bujtogatok a' Vay nevével erősített salvus conductussal szerte szét mentek az egész országba, az országot magok között praefecturákra osztották, magok közös tribunusokat tettek, ’s a’ többi tisztségeket le az utólsó falusi es­­küdtségig magok közüli emberekkel töltötték be. Ez után gátolni már a’ legerélyesebb megyei tisztségnek sem volt lehetséges, mert ha vagy egy bujtogató, a' mint alsó Fejérmegye Bagó nevű falujában történt, az illető tisztek által kérdőre vonatott, a’ kérdezőt a' bujtogató a’ Vay ál­tal adott salvus conductussal csapta pofon. Az oláhok igy szokták emlegetni: Dumnyezo szeluije, ej ban­om Domnu Vaj (magyarul „Jaj“). Jó nevet adtak az oláhok, mert kir. biz­tos ur nekünk ugyan csak sok jajt okozott.­­ A’ ministerium rendelete következtében N. Szebenből Pest­re indított gránátosok kir. biztosi meghagyásból visszahivattak, a’ n. szebeni general commandótól a' vissza hivő rendelet igy szól: „A’ királyi biztos b. Vay megegyezésével ezennel rendelem, hogy senkinek se engedelmeskedve, rögtön vissza térjenek.“ Vissza is tértek Kardszagról, hol a’ tiszti gyűlésben a’ rendelt visszatérés ellen csak két tiszt volt Buzgó és Lepse akkori hadnagyok. 5. Az önkintesek és Hunyadi lovasok toborzása megszüntette­­tett, 's a’ mint Bécsben a camarilla veszt, Jellachich megszökik, La­tour megöletik­­stb. a’ toborzás rögtön megindittatik. 6. A’ szászok teljesleg, az oláhok nagyrészint fegyverekkel el­­látlattak, a' székelyek nem hogy fegyvert kaptak volna, (Kivéve Ma­rosszéket hová talán csak szemszurásból adatott egy két darab) sőt okosan ki volt csinálva, hogy sehonnan lőport se kaphassanak. Erős támasza volt ezen eljárásnak az excelsum gubernium, melly az oláhoknak megengedte a’ sz. Tamás vasárnapja utáni gyűlést, a’ székelyeknek pedig, kik honunk 's benne fajunk megvédése feletti tanácskozásra valónak össze gyülendők, be tiltotta; a’ be tiltó rendelet *) Sokan akkint vélekednek, hogy Erdély elárulása már kopott do­log ; mi máskép vagyunk meggyőződve; mi azt hisszük, e’ terv­szerű árulás, mellynek részleteit még sürü homály fedi, olly epi­­sodot képez átalakulásunk történetében, mellyet minden oldal­ról földer­iteni csak üdvös lehet. Jelen vázlat egy szemtanútól ered. Szerit.

Next