Köznevelés, 1968 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1968-11-08 / 21. szám
II. 5. Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger; Csatadal. 6. Szabó Ferenc: Oratórium Petőfi verseire (részlet a Föltámadott a tenger c. oratóriumból). III. 7. Arany János: Rendületlenül — 1860. 8. Erkel Ferenc: Hazám, hazám — 1860 (részlet a Bánk bán c. operából). 9. Tompa Mihály: A gólyához. 10. Egressy Béni: Klapka induló. 11. Lévay József: Mikes. 12. Dalcsokor 1848—49 katonadalaiból. Március 15-én, az iskolai ünnepélyen a forradalom és szabadságharc menetét a megemlékezést tartó hatodik b) osztály mondta el drámai tömörséggel és mély átéléssel tolmácsolva az eseményeket. A fent leírt órák után volt mihez kapcsolni az elhangzó szavalatok, idézetek és énekkari művek tartalmát, hangulatát Végig fegyelmezetten és érdeklődéssel figyelt minden tanuló, s ehhez az ünnepélyes öltözet, a zászlófelvonás is méltó keretet adott. Az ünnepélyre sokáig emlékeznek még diákjaink. E tanévben hasonló módon szeretném előkészíteni a három 50. évfordulót, mely a forradalmi nemzeti és nemzetközi hagyományok ápolásának alkalma lesz, összekapcsolja a KIMSZ-ről, a pártról és a Tanácsköztársaságról tanult események láncolatát. Kiindulásként itt a tavaly 50. évfordulóját ünneplő Októberi Szocialista Forradalom hatását vesszük alapul. A történelmi tényeket ebben a munkában is irodalmi alkotások segítségével hozom közelebb, s a teljes hatást a tankönyvekben szereplő zenei szemelvények éneklése, meghallgatása adja. Itt emlékszünk meg iskolánk egykori tanulójáról, Löwy Sándorról, aki 23 éves korában áldozta fel életét a hazáért. Az elmúlt évben felállított emléktábla megkoszorúzása is része lesz megemlékező óránknak. Előkészületeinket már megkezdtük, az énekkar is a feladatok megoldására készül Minden iskolai évben sok gondot okoz mind az általános, mind a középiskolai végzős évfolyamok osztályfőnökeinek a tanulók továbbtanulására, pályaválasztására vonatkozó javaslatok, ajánló személyi jellemzések elkészítése. Előfordul, hogy a szülőkkel és a tanulókkal konfliktusok keletkeznek miatta; az érdekeltek elégedetlenek az ajánlással, nem tartják eléggé meggyőzőnek, szuggesztívnek, „melegnek”, mert azt hiszik, hogy ha az ajánlásból hiányoznak a szuperlatívuszok, ez kedvezőtlenül befolyásolja a tanulók esélyeit. Rendkívül fontos, hogy közös elhatározással arra törekedjünk: minden bőbeszédű méltatás helyett a tények bizonyító erejével győzzük meg a felvevő szerveket a tanuló tehetségéről, rátermettségéről, reális értékeiről. A tanulók eredményei, tettei, pozitív személyiségtulajdonságai legyenek a mellettük szóló érvek, ezek beszéljenek a „nagy szavak” helyett. Az ilyen jellemzések szakszerű és sokoldalú tájékoztatást adó elkészítéséhez alapvető segítséget nyújt a M.M. 10091/1967. sz. rendelkezése, amelynek nyomán máris tapasztalhatjuk, hogy az ajánlások konkrétabbak, kevesebb bennük a szólamszerű megállapítás, a tárgyi adatokkal kellőképpen alá nem támasztott bőbeszédű (nem egyszer mellébeszélő) általánosítás. A probléma azonban a rendelkezés óta eltelt egyetlen év alatt még mindig nem oldódott meg maradéktalanul. Ennek egyik okát abban látom, hogy sem a szülők, sem a tanulók nem tudnak arról, hogy a továbbtanulási, pályairányítási jellemzéseket az említett rendelkezésben nagyon is pontosan körvonalazott szabályok és elvek szerint kell elkészíteni. Nem ismerik tehát azokat a követelményeket, normákat, előírásokat sem, amelyeknek meg kell felelniük. A szülők utólagos reklamációit, elégedetlenségét szinte egy csapásra meg lehetne szüntetni, ha idejében tájékoztatnánk őket arról, melyek a feltételei annak, hogy gyermekeik a beiratkozáshoz, továbbtanuláshoz szükséges ajánlást megszerezhessék, illetve kiérdemeljék. Ez feltétlenül hatással lenne mind a tanulók munkafegyelmére, mind a szülőknek az iskolával való együttműködésére. A jellemzés elkészítésének módjára, tartalmára vonatkozó miniszteri rendelkezésen kívül ugyancsak jelentős a 3/1968. M.M. sz. (1968 májusában kelt) rendelet a felsőoktatási intézményekbe való felvétel szabályozásáról. Ez természetesen csak a jövőben érezteti gyümölcsöző hatását, de azt is csak akkor, ha az iskola, illetve az osztályfőnök idejében közli mind a szülőkkel, mind a tanulókkal, hogy a rendelkezés 13. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a felvételi vizsgatárgyakból a középiskola II., III. és IV. osztályában elért átlageredményt is beszámítják a felvételi pontszámokba. A szülőknek az ajánlás iránt támasztott, sokszor megalapozatlan igényeivel szemben jobban megoszlik majd a felelősség is. Ne csak az iskolától, osztályfőnöktől, az iskolabizottságtól várják az ajánló érvek felsorakoztatását, hanem az osztályfőnökkel együttes erővel törekedjenek arra, hogy a tanulóévek alatt minél több pozitív tényanyag, adat, bizonyító érv kerüljön a tanuló neve mellé a befejező minősítő jellemzésbe. Ennek a szervezett együttes akarásnak, közös erőfeszítésnek lesz még egy másik haszna is: felszínen tartja majd a pályaválasztást és a pályaalkalmasságot valamennyi fél előtt. Rákényszeríti az osztályfőnököt, a szaktanárt és a szülőket is arra, hogy állandóan és éberen figyeljék a tanítványok személyiségtulajdonságait, különösen pedig érdeklődésük, hajlamaik, tehetségük, egész magatartásuk fejlődését. Ebből nyilvánvalóan következik; nem csupán a felvételi vizsga két tárgyáról lesz szó, hanem ha közben valami ok miatt meg kell változtatni az eredeti pályaválasztási elképzelésüket, biztonságul a közelálló vagy rokontárgyak anyagából is olyan eredményt érjenek el az utolsó három év alatt, hogy a felvételi vizsgán azzal se valljanak szégyent. Dr. Zombor Zoltán ISKOLA ÉS ÉLET 809