Kurír - reggeli kiadás, 1990. október (1. évfolyam, 78-104. szám)
1990-10-05 / 82. szám
14 Varázsgömb nélkül A jövő fürkészésének vágya együtt jár életünkkel. Jó lenne tudni, mit hoz a holnap, s így vannak ezzel a lóversenysport szerelmesei is. Ez az egyik magyarázata, hogy az elmúlt hét végén mind az ügető-, mind pedig a galopp-pálya az átlagosnál nagyobb közönséget vonzott. A Kerepesi úton és a Kincsem parkban egyaránt érettségi vizsgára került sor - tréfásan így jellemezhetnénk a nap lóversenyeit az ügetőn és a galoppon. Emitt az őszi kísérleti verseny, amott pedig a hétévesek nagydíja volt a jeles esemény, s az ügető fiatal reménységeiről a legkevesebb, ami elmondható, hogy nagyon is reményteljesen mutatkoztak be - az idén első alkalommal - idősebb évjárat-társaiknak. Az őszi kísérleti verseny kínálja ugyanis minden évben az első megméretést, a kétévesek és az idősebbek gyorsaságának összehasonlítását. Ez a verseny - annak ellenére, hogy a fiatalok a háromévesektől 60, a négyévesektől 80, az ennél idősebbektől pedig 100 méter térelőnyt kapnak a mindössze 1600 méteres alaptávú futamban - több esetben hozta a rutinosabb lovak, mint a kétévesek győzelmét. Legutóbb viszont a most is indult Penészvirág „elverte a port” az öregeken, s szombaton ez a sor folytatódott, mert az első két helyen kétévesek végeztek! Ez önmagában nem lett volna meglepetés, csakhogy mindenki az „a mai hősök”, vagyis a jugoszláviai pályán nagy időt futott és aztán itthon, a kétévesek nagydíjában ezt a formájukat beigazolt lovaktól, Biavótól vagy Rézkalapácstól várta a győzelmet. Annál is inkább, mert Rézkalapácsot ezúttal a pálya legjobb hajtója, Istók Ferenc hajtotta, mivel Svecz István, a lo idomárja másik gondozottját, Penészvirágot választotta e futamban. Hogy ez nem volt nyerő elgondolás, az gyorsan kiderült. Penészvirág talán még életében nem startolt olyan gyengén, mint ezúttal, s a túlságosan nagy ívűre sikerült startforduló miatt a 60 méteres térhátrány azonnal 80-ra növekedett. Rézkalapácsnak pedig rossz napja lehetett, mert Istók kezében semmit sem mutatott valódi tudásából. Persze, ott volt még Riana, aki megmenthette volna az esélyszámítók becsületét, ám ha a ló idomárja és hajtója a futam előtt közli velük, hogy az 1:23,1-es rekordú kétévessel az első félkört 1:30 feletti tempóban teszi meg, s minden reményét lova végsebességébe helyezi, akkor meginogtak volna a tippelő szakemberek. A verseny ugyanis furcsán alakult. Az egyes startszámú, és ugyancsak jó képességűnek tartott Regina kezdett egyedül kellő iramban a kétévesek közül. Rododendron fékezhetetlen galoppugrásaival már a startnál kidőlt a sorból, Riana és Rézkalapács viszont mintha még a melegítésnél tartana, úgy kocogott az előnyét egyre növelő Regina után. Pedig már csak azért is igyekezni kellett volna velük a start után, mert mögöttük jöttek a „nagyágyúk”: Platina és a startveszteségét gyorsan ledolgozó Penészvirág. Indult velük egy távról Póz is, de róla hamar lemondhattak hívei, mert a táv elején „beugrott”. Póz eddigi pályafutását látva megkockáztatjuk: lehet, hogy mestere, Paulovitz II. korszakalkotó felfedezést tett lova felkészítése során? Póz ugyanis a „megcélzott” nagyversenyek közti futásaiban alighanem galopp-tréningeket tart, hogy aztán a moszkvai díjban, a Magyar Ügetőderbyben, s a Hungária-díjban „ügetőgépként”, egyetlen bizonytalan lépést sem téve terítse le az időközben nála mindig jobbnak látszó ellenfeleit. Nos, Paz ott folytatta, ahol a Hungária-díj előtt abbahagyta, viszont Platinára rá sem lehetett ismerni - féltávnál elfogyott a lendülete. Az utolsó kanyarban Riana végre közelebb került az élen ügető Reginához, de az egyenesben hiába nyúlt ostorhoz Borbély János és hiába hajtott végül Rianóval szenzációs, 1:22,1-es pályát, a kezdeti csigatempó megbosszulta magát, s a Hofgart József által okosabban hajtott Regina biztosan „hazaért”. A kvóták is tanúsítják, hogy a Comus-kanca győzelme nagy meglepetés volt, hiszen a két favorittal, Rianóval és Penészvirággal több mint 110-szeres volt a két befutó osztalék összege, s a tét is megközelítette a 30-szorost. Vasárnap a Kincsem parkban a Kétévesek nagydíját, futották. A 13 benevezett lóból 11 állt végül starthoz, s ha a futam képe különleges sportélményt nem is hozott, mégis rendkívülivé tette a versenyt egy kiváló kétéves, az angol import Jeremy indulása. A Kentaurs Farm büszkeségeinek második budapesti futása volt ez, s ha már Jeremyről szólunk, ki kell igazítanunk egy tévedésünket. Jeremy ugyanis élete egyetlen vereségét nem Bécsben, hanem Baden-Badenben szenvedte el. Huszonhét évvel ezelőtt Imperiál veretlensége is Baden- Badenben tört meg, s ezt most azért említjük, mert talán nem túlzás, ha azt állítjuk: Jeremyhez fogható képességű csikót Imperiál óta nemigen láttunk magyar pályán. A szürke mén most is játszva bánt el a 11 tagú mezőnnyel, s öthosszas győzelme, valamint az 1400 méterre mért kitűnő, 1:25,2-es idő, amelyet fogva ért el (!) a legszebb reményekre jogosítja a ló tulajdonosait. Csak bizonyítson majd jövőre állóképességet is! A Jeremy mögött másodiknak végzett Gunner most is becsületesen versenyzett, s kétségtelenül a legjobb hazai tenyésztésű lova évjáratának. Nobody révén a harmadik helyre is az esélyes ért fel. A korai kétéves díjak nyerőjét, Cukornádat úgy látszik, már „learatták”, Aperianov mester - Gunner trénere - másik reménységének, a javuló képesnek hitt Telstar-Star származású ménnek pedig csak az utolsó helyre volt a Státuszba. Még két megjegyzés a futamhoz: a jövőben várhatóan megnövekvő lóimportra is gondolva helyes lenne, ha legalább azoknak a lovaknak lenne magyar nevük, amelyeket itthon tenyésztettek. Mert most az indulók nevei - Jeremy, Gunner, Nobody, My Horse, Star Boy - akár a szigetország versenyprogramját is díszíthették volna. Másik megjegyzésünk a hármásbefutó-kvótára vonatkozik. A 10-re 114 forintos osztalék még akkor is ízléstelenül kicsi, ha a várható sorrendben futottak be a célba lovak. Elvégre 11 jó képességűnek tartott csikó indult, s ki gondolta volna előre, hogy közülük legalább ötöt-hatot még próbára sem tesz lovasa a versenyben? Vagy a címünkben idézett varázsgömb egyeseknek már a birtokában van? SCHIFFER JENŐ Ujjuk! 1990. október 5. Porschétől a Mercedesig (1.) JÓL VADÁSZOTT A BRIT NAGYMACSKA Legutóbb Derek Bell magyarországi látogatásakor került reflektorfénybe a Gruppe C, az autósport roppant izgalmas, mégis méltatlanul agyonhallgatott szakága. Nevezték prototípusnak is ezt a versenyautó-kategóriát, legújabban meg sportautó-világbajnokságként emlegetik a legjobbak küzdelmét. Évekig érdektelen volt a versenysorozat, olyan nyomasztó fölénybe kerültek ugyanis a Porsche kocsikkal versenyző csapatok. Működött tehát a Porsche-piac, amit megirigyeltek mások, és nagy erőfeszítéseket tettek, hogy elfoglalják a német cég vezető helyét. Sokáig sikerült visszaverni a konkurencia rohamait, de a Jaguar, a brit nagymacska szívósabb volt a többieknél, és Tom Walkinshaw vezetésével legyőzték a Porschékat. A szinte tökéletességig fejlesztett Porsche-turbó ellen atmoszférikus motorral vették fel a harcot. Végtelenül egyszerű, ám nagyon megbízható és erős gépeket építettek. 1987-ben fáradozásaikat siker koronázta, világbajnokságot nyertek csapatukkal, és egyéniben a jaguáros brazil, Raul Boesel végzett az élen. Persze, ahol akkora üzlet van a háttérben, ott mások is igyekeznek. Például a japán Nissan és a Toyota. A távol-keleti ország mérnökei nagyon tanulékonyak, roppant céltudatosak és kitartóak. Nem véletlen a Honda Forma-1-es sikere, a kétkerekűek világbajnokságának minden kategóriájában is ők tarolnak, idén pedig nyerik a rali-vb-t is! De a Gruppe C egyenlőre ellenáll a japán offenzívának. A hallatlanul kifinomult technika megismeréséhez több idő kell. És jött a Mercedes is! A stuttgarti gyár nagyon óvatos volt, nem akarták nimbuszukat kockáztatni, de állították a sikert. Találtak egy svájci csapatot, Peter Sauber gárdáját, akikkel együttműködési szerződést kötöttek. Először csak motorokat adtak és segítettek, ahol csak tudtak. És sok mindenben tudtak! Egyre jobban mentek a versenyautók. Aztán eljött 1989 és a Mercedes gyári csapattal indult a Gruppe C világbajnokságon. Az egykori legendás Silber Pfeil (Ezüst Nyíl) színére festett autójukkal legyőzték a brit vadmacskát, és azóta uralják a terepet. Nem hoztak forradalmi újításokat, a megtorpant Porsche turbós irányzatát fejlesztették tovább, felhaszálva a legmodernebb technikai újdonságokat. Rafinált anyagokat építettek be a kocsikba, és még jobban ügyeltek minden apró részletre, s a tökéletességig fejlesztették a profizmust ebben az amúgy sem amatőr sportágban. ROÓZ PÉTER (Folytatjuk) Az egykori világverő Porsche, Bell-lel a kormánynál Véres korszak TYSON ÉS AZ ÖKÖLVÍVÁS VILÁGA (3.) A napokban jelent meg magyar fordításban Phil Bergernek, a New York Times riporterének Tyson-életrajza Véres korszak címmel. A könyvből négy folytatásban, reggeli és esti számainkban közlünk részleteket. Tyson pénzügyei egy olyan bajnok képét rajzolták meg, aki nagyon elengedte magát. Volt pénze, és a számok tanúsága szerint nem idegenkedett a költekezéstől sem. 178 314 dollárt fordított ruhákra - hozzászokott a Gucci sportruházathoz és a szabóhoz. Ékszerekre 219 819 dollárt költött - arany Piaget órája, gyémánttal díszítve legalább 65 000 dollárt ért. Volt idő, amikor négy kocsija volt egyszerre: egy Mercedes, egy Corvette, egy Jaguár és egy Rolls Royce. Repülővel és kocsival is sokat utazott. Sly többször összefutott vele Las Vegasban, ahol Tyson csak mint néző részt vett mérkőzéseken. Egy ilyen nagy találkozó utáni reggel Sly meglátta Tysont, amint egy tölgyfa asztalnál üldögélt egyedül, és egy csinos nőt próbált rábeszélni arra, hogy találkozzon vele. A nő arckifejezéséből úgy tűnt, a bajnok messze áll a győzelemtől. Amikor megpillantotta Slyt, odaintett neki és megpróbált segítséget kérni tőle: „Mondd meg neki, én egy jó fiú vagyok!” A barátaihoz tényleg rendes volt. Rock Newman, aki Butch Lewis (Michael Spinks menedzsere - A szerk.) szóvivőjeként dolgozott, éppen aznap reggel sétált az atlantic citybeli Gucci-üzlet előtt, amikor este Tyson megverte Tyrell Biggst. Az üzlet ajtói zárva voltak, bent egy csoport fiatal sok mindent vásárolt. Tizenkét embert számoltam össze - emlékezett Newman -, és ilyeneket kiabáltak: „Adjál kettőt ebből, kettőt abból!” Megkérdeztem az eladót, mi folyik itt? Azt mondta, hogy ezek az emberek Mike Tyson vendégei. Csak néztem. Egy ember tíz perc alatt elvásárolt 2700 dollárt Az eladó elmagyarázta, hogy ezt mind Tyson fedezi. A nehézsúlyú bajnok különös és változó viselkedése nagyon izgatta a bokszvilág sajtóját. Ennek Tyson is tudatában volt. Amikor a Csonttörő Smith mérkőzés előtt feltűnt Vegasban, egy nagy, kopasz folt volt a fején. Az orvosok azt mondták neki, idegi alapon van. De ez a szó: ideg, nem igazán illett abba a képbe, amit a menedzserek akartak kialakítani róla. Dayton és Jacobs azt terjesztették,hogy a folt orvosi kezelés nyoma, amelynek semmi köze az idegekhez. Sly később összefutott Jose Torres-zel, aki a beszélgetés közben azt mondta: „Amikor bokszoltam, velem is megtörtént. Kihullott a hajam, és az orvos ugyanazt mondta, mint Tysonnak: ennek idegi okai vannak.” (Torres a Melbourne-i olimpián Papp Laci ellenfele volt a döntőben, később félnehézsúlyban profi világbajnok. Évek óta New York állam ökölvívó szövetségének elnöke. (A szerk.) Tyson mindig tartotta a távolságot az újságírókkal. Egyszer, amikor egy tv-reklámban kellett szerepelnie, faarccal sírnek szólította Slyt. Egy órával később barátságosan ölelgette a színpad végében. Tysonról keveset lehetett megtudni. Az újságíróknak nagyon sokat kellett szimatolniuk, hogy kifürkésszék a legfrissebb híreket a bajnokról. Egyszer valaki Tyson környezetéből hozzájutott néhány pletykához. Megtudta például azt, hogy Tyson: - szerette a kínai ételeket, a Haagen Dazs vanília és a svájci mandula fagyit, - egy galambot Gerry Cooney-ról nevezett el, - néhányszor eljárt hipnózisra, - sírt, amikor barátja, Mark Breland elvesztette a WBA váltósúlyú címét, 1987 augusztusában, így szól, amikor a ringbe lép: „Megyek és felcsinálom ezt a fickót” - ilyenkor az ellenfélre utal, - sok pénzt hordott magánál, ezt szerette villogtatni, - szerette a kung-fu- és a horrorfilmeket, - mondatait gyakran kezdte így: „Mondhatnék valamit?”, - az amatőrök között AJ Evans ütötte ki, - több ezer bokszolásról szóló filmje volt, - előfizetett galambokról szóló magazinokra - Jacobs és Dayton intézte ezeket, - ezt az idézetet tette a falra, amikor edzőtárborba ment: „Selejt ember vagy, ha nem bírod a szerencsétlenséget”, volt egy leánytestvére, Denise, aki Brooklynban élt és egy fiútestvére, Rodney, aki Japánban. Ha az apja nevét használta volna, Mike Kirkpatricknak hívnák, amikor a Tucker-meccsre készült, minden vacsorára 36 kagylót evett. Júniusban, Los Angelesben valami baja támadt egy nővel. A városi ügyészség szóvivője szerint Tyson egy koncert után magához ölelte a parkolót felügyelő nőt és meg akarta csókolni. Amikor az ott szolgálatot teljesítő férfi parkolóőr megkérdezte a nőtől, hogy rendben van-e, Tyson nekirontott és három pfont adott neki. Garázdaság alátt okozó fegyverrel (kéz) és erőszak volt a vád. Tysonnak augusztusban kellett volna bíróság elé állnia, de végül 105 000 dollárért a bíróság elejtette a vádat. (a befejező részt délutáni számunkban olvashatják) Tyson -Spinks - K. O. után